Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 20. szám - A nemzetiségi kérdés 2. [r.]

241 elsők közt jelentünk meg, s pontban tizkor bemutattuk ban­kóinkat. A pénztárnok kisebb bankóval kinált meg, aztán az arany mellé ezüsttel is fizetett, tallérokkal s frankokkal j vi­lágos volt, hogy időt akart nyerni, s bevárni a királyi pa­rancsot, mely a bankot felmentse kötelességétől papirjait be­váltani. Ez azonban kedden nem jött ki még, mert a sena­tus minden készsége mellett, hogy a kormányt támogassa, csak lassan gyűlt össze, az öreg urak cum dignitate szokták megtartani üléseiket, s habár minden szószaporítás nélkül ők is megszavazták a törvényt egyhangúlag, mégis időbe került a mindenféle formalitás, ugy hogy az est beállt, mi­előtt a király megadhatta sanctióját. A mint besötétedett, ösz­szecsoportosodott vagy kétezer ember egy háromszinü zászló alatt a Signoria terén, s éltetve a királyt s Garibaldit elment a porosz követ ablakai alá, s éltette Poroszországot. A követségnél senki sem volt otthon, kivévén az osztrák ír­nokot, ki az útleveleket írja alá s a titkos policzia tudósítá­sait veszi át. (Tudomásomra van, hogy ezekben nagyon sö­tét színekkel vagyok lefestve, mint valami Gorgantua, ki három németet fal fel reggelire.) A szerencsétlen irnok látta, hogy a nép türelmetlen s nem akar távozni, fel­nyitotta tehát az ablakot, s minthogy a háború nincs még megüzenve, kötelességsértés nélkül, habár savanyu képpel kurjantott egy Viva l'Itáliát, mire a nép az irnok nagy könnyebbségére tovább ment, La Marmora s a király palo­tája alá, éltetve Garibaldit. Szerdán reggel kijött a királyi parancs, mely a bankót valóságos pengő pénzzé változtatja át, kétszáz Ötven millió frank erejéig, a bank ellenben ezt az összeget ezüstben s aranyban kölcsönzi a státusnak másfél °/0-os kamat mel­lett. Este megújult a tüntetés nagyobb mértékben, D o 1­f i a hires pék s népkolompos vezénylete alatt, számra volt ott legalább hatezer ember, nagyobbára tisztességes kézmű­ves. Ez azért történt, mert hire volt, hogy La Marmora váltig ellenzi az önkénytes csapatok szervezését, s Gari­baldit ki akarja hagyni a közeledő háborúból. Az alatt C u c c h i alezredes érkezett meg Caprerából, levéllel a ki­rályhoz, melyben a tábornok magát Viktor Emánuel rendel­kezésére adja, ígérvén, hogy elébb nem jő a szárazföldre, míg meg nem hívják. A parlament csütörtökön titkos ülést tartott, melyben az ellenzék megígérte közremunkálódását, s beleegyezését az alkotmány felftiggesztésébé, s a király diktatorságába, mindaddig, mig csak a háború tart, azon feltétel alatt, hogy Garibaldi s önkénytesei felhivassanak és szerveztessenek a haza mentségére. La Marmora megígérte ezt, csak hogy figyelmeztette a követeket, miként az önkénytesek felhívása felér a hadüzenettel, mert Garibaldi neve támadást jelent, nem védelmet. A mint a kellő időpont megérkezik, meg lesz hiva ö is s az önkénytesek is. Pénteken a király aláirta a parancsot, melyben.husz önkénytes zászlóalj szervezése megeügedtetik Garibaldi független vezénylete alatt, s másolatban átadta a tábor­nok egyik barátjának, ki azzal tüstént Caprerába sietett, ugy latszik azonban, hogy a parancs nem fog elébb kihir­dettetni, mint mikor Garibaldi megérkezik, a mi nem történ­hetik elébb, mint jövő szerdán. Szombaton Florencz őrserege eltávozott, nemzetőrség váltotta fel minden középületek előtt. Mind ebből láthat­juk, hogy a kinek kedve telik az izgatottságban, annak ju­tott e héten belőle annyi, a mennyit csak megemészthetett. Én azonban már ugy hozzá szoktam az ily jelenetekhez, mint a mesés Szalamander a tűzhöz , eszem tehát másfelé járt. Darwin theoriája már régen nagyon érdekelt, s az a ké­tely, vajon nem vagyunk-e igazán egyebek, évezredeken ke­resztül nemesitett majmoknál, mindig bántott, s ime Flo­renczbe érkezett egyik régi angol barátom, ki negyven év óta szolgált Indiában, s ismeri nemcsak az embereket, ha­nem a majmokat is. Elmentem tehát hozzá s megkértem, be­széljen nekem a majmokról, s különösen azoknak legoko­sabb anthropoid fajáról. S az ezredes elmondta nekem, hogy azokat igen nehéz megfogni, mert van annyi eszük, hogy félnek az embertől. A borneoiak azonban mégis keresztül járnak majom eszükön, mert egy szük szájú erős fazekat sró~ folnak a fatőkéhez s abba diót tesznek, mi eme majomfaj legkedveltebb csemegéje. Eltávozván aborneoiMalay, a majom lejő a fáról, körülnéz, s ha magát biztonságban látja, bele nyul a fazékba, s annyi diót markol, mennyi kezébe fér. Ekkor aztán ki nem tudja többé húzni teli kezét a fa­zék szük száján; ha a megmarkolt diónak egy részét ]elejte­né, kibújhatna kezével, hanem a majomnak is van becsület­pontja, ő soha önkéntesen nem mond le oly dióról, mely már markában van, s inkább erőködik, s el is fogatja magát a Malayoktól, semhogy a diót kibocsátaná, s a kelepczéből kiszabadulna. A mint ezt hallottam, nagyon megörültem, mert láttam, hogy a különbség a legokosabb majom s a leg­ostobább ember közt áthidazhatatlan, mert nem lehet felten­ni, hogy találkoznék ember, ki existentiáját koczkáztathatná csak azért; hogy ahoz, mit megtartani nem képes, egy pár perczczel tovább ragaszkodjék. PULSZKY FERENGZ. Ausztria és Francziaország közt állítólag közeledés történt, sőt oly alkudozások folynának, melyek a helyzetet Ausztria javára egészem megváltoztatnák. Francziaország beavatkozni készül. Hannovera csatlakozik Ausztriához, ujabb távirati tudósítások ugyanis meghazudtolják azon hirt, hogy Hannovera Poroszországgal szövetkezett volna, sőt azt állítják, hogy a Stadenál öszpontosított han­noverai csapatok az osztrákokkal egyesülnek Holsteinban. Uralkodók értekezlete volt május 8-án Mühlackerben, Würtem­bergben, melyen Würtemberg, Hessen-Darmstadt, Nassau, Baden kor­mányzói, továbbá 5 kormány meghatalmazottja, ezek közt Bajorországé is jelen volt, s hadilletékeik kiállítása ügyében értekeztek. Bcust OSZtrák külügyér tárczájával kináltatott meg, de mint az ujabb hirek mondják, a szász miniszterelnök meg marad Szászország első miniszterének; némelyek szerint t. i. nem fogadta el az ajánlatot, mások szerint meg se kínálták vele. Benedek tbk Olaszországot oda hagyta, hogy az osztrák északi hadak parancsnokságát vegye át, helyébe Albert fhg jmegy az olasz tartományba főparancsnokul, ki már oda el is utazott. Velenczében a Lidón erősített tábort állítanak az olasz hadak tá­madása ellen. Velencze ostromlását, mint a bécsi uj „Presse" irja, az olasz ki­rály má] us 16-ára tűzte volna ki. E lap valószínűleg kacsázik, mert ily tervét korán nem trombitálja ki világgá okos hadvezér. Viktor Emánuel a sereg főparancsnokságát pár nap múlva átve. szí, a főhadiszállás Bolognába tétetett. Garibaldihoz levelet intézett a turini egyetemi ifjúság, mondván benne: „Tábornok! Az olasz tanulók megjelennek a hívásra. Elhagy­ják az aulát a csatatérért. A legioi toborzások élénken haladnak. Har­czolni, győzni, vagy halni jelszavunk. Soriunk Ön kezében van, legyen Ön a mi vezérünk. Mi készen vagyunk. Éljen Olaszország!" Garibaldi parancsnoka azon 20 zászlóalj Önkénytesnek, melynek alakítását az olasz kormány elhatározta. Poroszország országgyűlését, csak ugy brevi manu feloszlatva, most ujat hiv össze a kormány, mely hadi költségeket szavazzon meg s a kormányt támogassa. Most, midőn hódításról van szó, valószínűleg szegre akasztják az alkotmányduzzogást a poroszok, s megszavazzák a kívánt költséget. Bismarckra rálőtt egy fiatal ember, állítólag Blind Károly, a Londonban élő würtenbergi hohenheimi száműzött democrata Blind fia, azonban daczára annak, hogy igen jeles lövész és közelről lőtt rá, — sőt miután küzdőbe eredtek, még azután is lőtt rá, — nem találta, csak ruháját lőtte át. A merénylet f. hó 7-én dél után 5 órakor történt, e tettest elfogták, ez azonban egy észrevétlen pillanatot felhasználva, tollkésével 5 sebet ejtett magán, s noha az orvosok a sebeket életve­szélyteleneknek nyilvániták, másnap reggelre valószínűleg elvérzés kö­vetkeztéaen meghalt. Poroszország Hamburgban, mint közelebbről a nevezett város ta­nácsának jelenté, a katonai, tengerészeti és rendőrségi ügyek kezelését kezébe akarja venni, azért, hogy hadállását biztosítsa^ de mint mondja, a szabad város önállóságát ezért nem akarja bántani. A Dunafejedelemségekbe 150,000 orosz fog rögtön benyomulni mihelyt Németországon a háború kiüt, irja a „Memóriái diplomatique.' Vegyes. A tiszaujlaki s beregszászi kölcsönykönyvtár minden iró, kiadó, minden hazafi és emberbarát figyelmébe s pártolására méltó. Alapi­tója Doby Antal szabómester Tisza-Ujlakon. Nem nyerészkedésre van számítva, s a befolyó jövedelem csak a könyvtár gyarapítására, ujabb könyvek beszerzésére való. Az olvasási dij igen mérsékelt (éven­kint 5 ft, vidékre 7); egy osztály azonban e mérsékelt dij alól is föl van mentve s ingyen használhatja a könyvtárt: a néptanítók osztálya. „Polgári kötelességemnek tartottam — irja Doby ur egy magánlevél­ben, melyet alkalmunk volt olvasni — hogy a néptanítók részére, val-

Next

/
Oldalképek
Tartalom