Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 20. szám - A nemzetiségi kérdés 2. [r.]

242 láskülönbség nélkül, dij nélkül adjak olvasmányt; mert ezen osztály az, mely legküzdelmesebben keresi kenyerét, legkevésbbé van díjazva, mégis a nevelés terén tőle legtöbbet várunk." Alább: „Isten után iparomnak köszönhetem, bogy az irodalom s néptanitók érdekében tehetek valamit, s erre boldogult atyám kegyeletes emléke ösztönöz, mert ö is, mint néptanító, anyagi és szellemi nélkülözések közt élte le napjait." A nemes érzület, mely e szavakban is nyilatkozik, Doby ur műveltségének, belátásának és szivének egyaránt becsületére válik. A könyvtár, mint a nyomtatott jegyzékből láttuk, nem egészen ezer darab könyvből áll: szép szám, tekintve, hogy egy igénytelen iparos alapítványa ; de koránsem elegendő oly nagy vidék kielégítésére, mint Tisza-Ujlak és Beregszász vidéke. Azt hiszszük tehát, szavunk nem fog a pusztában elhangzani, ha kiadóinkat és íróinkat fölkérjük, hogy Doby Antal hazánkfia nemes czélu kölcsönkönyvtárát kiadványaikkal ÍV,mennyire lehet, gyarapítani szíveskedjenek. Irodalom. Abauj vármegye monographiája Korponay János, Abauj megye főlevéltárnoka s akadémiai tag tollából megjelent; illetőleg megjelent első 48 lapra terjedő füzete. Szerző ez első füzetben a legrégibb időn kezdi megyéje történelmét, azon időtől fogva, midÖri a jelen Felső-Magyarországot a görög irók szerint a vándor-Jászok lakták. A felosztásban általános történelmünk fölosztásához tartván magát, csak néhány sorban időz a „magyar fejedelmek korszaká"-ban, kissé több tért szentel az „Arpádházból származott királyok korszaká"-nak, a „Vegyes- s a Habsburgházból származott királyok" korszakát már kimerítőbben s nevezetesen a Ferdinánd és Zápolyiak, Bocskayak, Bethlenek korát több előszeretettel tárgyalja. A jelen első füzet Tökölyi Imréig terjed. Érdemleges méltatásába e munkának egyelőre még nem bocsátkozunk, de annyit már is kinyilatkozhatunk, hogy örömmel fogadjuk mindazon munkákat, melyek hazai történelmünk részletes tárgyalására irányozvák. A szóban levő monographiából havonkint egy íüzet jelenik [meg, ára 30 kr., mely utólag fizetendő szerzőnél Kassán, ki e munka tulajdonosa. — A már közkedvességüvé vált „Erdészeti és gazdászati Lapok" ötödik évfolyamának V- füzete is megjelent szokott érdekességü következő tartalommal: A magyar birodalom erdőségeinek természeti viszonyai ; a favágás idejének befolyásáról az épületi és szerszámfa tartósságára; gabonánk könnyebb eladhatására szolgáló némely eszközökről ; egy kellemes kirándálás eredményei; a bródi határezred erdőségeinek leírása; ásványtrágyák: korom, faltörmelék, gipsz, edző mésZ; erdészeti levél Slavoniából; mire figyeljen az utazó gazda; jelentés a magyar erdészegylet működéséről; állatélet erdeinkben; a selmeczi erdészeti akadémiáról. — Figyelmeztetjük az olvasókat a m. erdészeti egylet működéséről szóló jetentésré, melyből kitűnik, hogy ha e derék egylet pártolása nem is fényes, mégis megáll a maga lábán s miután 1864-ben még 91 frtnyi hiányt szenvedett, 1865-ben már 850 frtnyi fölösleggel zárta be évi számadását. Zene. A nemzeti színházban az Afrikai nő után legújabban előadott nagy opera, WéberK. M. „Bűvös vadász a." Miután a lapok az előadásra vonatkozólag már mindent megírtak, röviden tájékozzuk az olvasót a nagy zeneköltő mind nevezett, mind más müvei irányára nézve. — Wéber M o z á r t után közvetlenül a legjelentékenyebb operairó. „Don Jüan" írója közelebb áll az olasz zenéhez; neki sikerült egyedül a virágos könnyűd elegáns stylt német tudományossággal párosítni, mely utóbbi magában többnyire fárasztó, nehézkes, megemészthetlen, s a mely miatt Németországon is az olasz zene birt túlsúlylyal. Wéber az olaszokra semmit sem adott, s egész lelkével a német opera megalapítására törekedett, melynek elemei addig csak a német p o ssé k ban mutatkoztak. Sokátbeszéltek már addig is a német nemzeti operáról, s az olasz járom lerázásáról, de mindez Wéberig csak jámbor óhajtás maradt, s Wébernek sikerült nemcsak Germania népeit ragadni lelkesedésre a német múzsa szavával, hanem világszerte köztetszést aratni. A „Bűvös vadász" irója egyszersmind kortársa Meyer'beernek. Több ideig Vog 1 er apát vezetése alatt egy forrásból merítették zenei ismeretüket; s mindketten egy közös czélt — a német operát — tartván szem előtt, egy irányban haladtak. Wéber hü maradt a német nemzethez; de Meyerbeert elébb Olasz- s később Francziaország egészen más térre ragadta, mi alkalmat adott a tisztán nemzeti érzelmű Wébernek különösen egy Í824. febr. 13-án kelt levelében következő kifakadásra: „Meyerbeer, fájdalom! naponkéntjobban behálózza magát a nyomorult slendriánba. Minő felséges tehetség vesz el benne. Oh! átkozott tetszelgés! Kegyvadászat! ha igaz: april napjaiban meglátogatja Berlint. Nem hiszem mert szégyenli magát előttünk." S hogy nemzetiségi szempontból Wébernek igaza volt, napjaink igazolják. Mert Meyerbeer kosmopolitikai jelleménél fogva olasz, tranczia, német stb. a nélkül, hogy határozottan valamelyikhez lehetne sorozni. Wébernek nincsenek méltó utódai; Wagnert, miután művészetének egészen más körvonalakat húzott: a régibb iskolával nem hozhatjuk kapcsolatba ; miből önként következik: hogy vagy Wagner jár tévutakon, vagy az eddig általánosan felvett alapok egészen elvetendök. — Epen most vettük FürediMihály25 magyar dalát. Ára 3 forint. Külsőleg elég csinos kiállítású. Tartalmáról a jövő alkalommal. Képzőmürészet. — Hazai művészeink közül kettőt rendkívüli megtiszteltetés ért a mult napokban. Ifj. b. Vay Miklós, a Vörösmarty-szobor megalkotója a képzőművészet terén kifejtett buzgalma elismeréséül a Lipótrend kis keresztjét nyerte ö felségétől; Ybl Antal pesti építészt pedig, a bécsi művészeti akadémia tagjáúl választotta. Ugyancsak a lapokból olvassuk a hirt, hogy Aradi Zsigmond tehetséges fiatal szobrásznál, Arad városa Deák Ferencz nagy hazánkfiának carrarai márványból készítendő mellszobrát rendelte meg. Sevastianof, orosz tudós hosszabb tartamú kirándulást tevén az Ath o s hegye zárdáiba, ez útról, a kiválóbb emlékek, festmények és mozaikok fénykép másolatait hozta magával. Becses régi kéziratokat is szerzett ez alkalommal a barátoktól, s egyet névszerint rendkívül magas áron kínáltak. Ez Ptolemeus földleírásának 12-ik századbeli kézirata volt, a legrégibb, melyet Európában bírunk a 15-ik századból való; — e kézirat színezett abroszokkal van ellátva, melyek igen sajátságos projectió szerint rajzolvák. Sevastianof lapról lapra lefényképezte a kéziratot és haza hozta a cliché-ket, melyek után Lemereier párisi münyomdász jelenleg, egy általa titkon tartott photo- lithographicus eljárás segélyével hü mását készíti az Alhos hegybeli Ptolemeusnak. így, maholnap 2 Lajosaranyért lesz megszerezhető a tudományos szempontból hasonértékü másolat, melynek eredetijét 100,000 frankon kínálják a barátok. A bevégzett mü az 1867-ik évi párisi tárlaton lesz szemlélhető. ~ \ „ V» .. rátart • il'^l ••'•'U'-Ví rí ffM.il V, ~/r'Oíi Sitii'.. * Az idei lÓYCI'Senyek első (szerda) és második (péntek) [napján a szerencse nem hazai lótenyésztőinknek kedvezett. A részvét a versenyzők részéről nagyobb volt, mint a közönség részéről, mely főkép a második napon csak gyéren jelent meg. Az egyesült nemzeti dij s a vándorló ivadékversenygyőztese b. Bettman „Uzello"-ja lett, aKinsky Octavian dijat ugyanannak „Good Jacket" lova, az 5000 ftos gróf Károlyi tétversenyét pedig V onderLüheur „Bally Edmond"-ja vitte el. Voltak ugyan hazánkfiai is győztesek, de nem a kiváló dijakban, így az első nap eredménye, a fentebbieken kivül: Hack-Stackes, urlovarokkal. Győztes gr. Festetich Pál „Blackboy" lova, lovagolta a tulajdonos. Széchenyi dij 100 arany. Győztes három ló közt: gr. Wenckheim Rudolf „Novio"-ja. Második császárdij, 600 arany. Győztes 11 ló közt gr. Kinszky Octáv „Pantaleon"-ja. A második napé: Asszonyságok dija 250 db. arany egy 50 arany értékű serlegben, nyerte gr. Wenckheim Rudolf „Kétes"-e. — Ivadékverseny 1000 frt, nyertes lett gr. Hunyady József „Harry"-ja.— Hazafidij 100 arany, nyerte a kisbéri ménes „Lucretiá"-ja. — Az „Uj [Korszak" legújabb száma egy kórtünetet jelez ifjúságunk szellemirányában, azt t. i. hogy ifjúságunk a mathematikai tanulmányok iránt nem tanusit oly rokonszenvet, mint a minőben a tudományok egyéb ágait részelteti. „Sokan alig fogják hinni, — olvassuk e czikkben — mennyire el van ierjedve azon demoralisaló hajlam és szokás: a mennyiségtant egyszerűen száraznak nevezgetni, s mint ilyenre megvetéssel tekinteni alá." Erre az „U. K." maga szolgáltat azonnal példát is, ugyanazon számában az Akadémia math. szakosztályának üléséről ily jeléntést közölvén más lap után minden megjegyzés nélkül: „Akadémiai tagok és hallgatóság szokottnál kisebb számmal jelentek meg, mintha előre sejtették volna, hogy a „tágulás törvénye, nevezetesen a viznél", melyről Greguss Gyula 1. t. értekezett, kevés érdeket fog gerjeszteni. E megjegyzésünkkel nem akarjuk az értekezés belbecsét kétségbe vonni, csak mint tényt konstatírozzuk, hogy csak kevesen kisérték figyelemmel azt a temérdek egyenletet, hatványozást és számolást, melyeket értekező a fekete táblára fölrajzolt, letörült, ismét irt, mig végre kimondván a „végre" szót, ez mint villanyos hatás terjedt szét, és az értekezés végét mindenki figyelemmel hallgatta." Elébb jajgat, a kezét tördeli, hogy ifjúságunk a math. tanulmányokra megvetéssel tekint, aztán szánakozó mosolylyal, mint sajnálandó embert mutatja be azt, a ki a math. szakosztály ülésén nem tud egyebet, mint tömérdek egyenletet s t. i. írni a táblára, aztán ismét kitörölni. Előbb azon töprenkedik, honnan származik ez idegenkedés, miként lehetne e bajt orvosolni, aztán egy első tudományos intézetünkben tartott math. fejtegetést, — melyhez érdemleg hozzá nem szól — színlett ártatlansággal oly siralmas színben tüntet fel, mintha csak el akarna riasztani mindenkit az ily haszontalan munkálkodástól. Belátjuk, hogy ily előadás szörnyű unalmas lehet egy referensre nézve, a kinek mennyiségtani felfogása tán legfölebb szabóminták rajzolásáig emelkedik; de, hogy egy lap, mely ily referens tollával rajzoltatja a m. Akadémiában történteket, — mely egy azon számában játszik komoly tudóst ós tréfás tudatlant, — mely egy füst alatt óbégat a fölött, hogy nem szeretjük a math. tudományokat, és gúnyolódik a fölött, hogy műveljük, — mely korholja ifjainkat, hogy e tanulmányoktól idegenkednek, s jó példát mutatva, menten hozzájok szegődik: hogy egy ily lap mily önérzettel tűzheti homlokára a tudományos czimet, mi alapon akar igényt tartani a vezérkedésre szellemi mozgalmainkban : azt már bajos megérteni. Az izraeliták kmagyar0S0(lása|"ügyében örvendetes hirt vesz és közöl szintoly örömmel a szegeden, német nyelven megjelenő „Ben Chananja." Szerinte ugyanis közelben várható a m. helytartótanács oly tartalmú intézkedése, mely szerint a pesti izraelita mintafötanodában jövő tanévtől kezdve valamennyi tantárgy kizárólag magyar nyelven lesz előadandó; s igy a magyar nyelvre fenállott volt külön tanári állomás megszűnik. Ha e hir alapos — folytatja a Ben Ch." — min nem