Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 19. szám

ITIEAI HETILAP Megjelenik hétfőn reggel másfél—két nagy íven. Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, negyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 hasábos kisbetü-sorért 6 lf. Bélyeg külön 30 kr. „Citius enim emerget veiitas e falsitate, quam e confnsione." B a c o. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. \ Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét | illető küldemények és tudakozások a uzerkesztöségliez Í (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és \ hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) intézendők. Második évfolyam. 1866. 19. szám. Pesten, Május 7. Pest, május 4. Az értékpapírok értékének oly gyors hanyatlása, az agió rögtöni emelkedése, a beállott nagy pénzválság csak ritkán nyilvánult oly nagy mértékben, mint a lefolyt hét alatt. A hét első napjain az ezüst agió még 5 és 6 között állott és naponkénti gyors szökéssel 125-ra emelkedett. Világos jele ez is annak, mit az elmúlt 17 éves korszak alatt annyiszor ismételénk, hogy az agió végképeni és biztos megszüntetésére, s az állampénzügy végleges rendezésére az orvoslás nem azon módja vezet, melyet eddig sikertelenül megkisérlettek. — Mit használt néhai Bruck pénzügyminiszter ügyes mesterkélése, ki uj pénzláb behozatalának ürügye alatt, néhány könnyen hívővel még azt is elhitette, hogy bizonyos határnap után a valóságos ezüst húszas kevesebbet fog érni, mint a mennyi ezüstértéket tartalmaz? Mit használt az oly nagy áldozatokkal és erőlködéssel foganatosítani megkisérlett hires bankakta, melyet a néhai birodalmi tanács alkotott ? Nemcsak az állam pénzügye, de minden magános által ezen czélból hozott súlyos áldozat, mint a tapasztalás mutatja, bizonytalan sikerűnek mutatkozott. Tagadhatlan, hogy az agió létezése s különösen ingadozása nagy calamitás; a rendezetlen állampénzügy, a folytonos deficitek sorvasztólag hatnak az összes nsmzetgazdasági erőkre; de ezen bajokon mesterkélt módon segíteni nem lehet. Jó pénzügyet és az agió végleges megszüntetését csak jó belpolitika, rendezett normális belállapotok, a belviszonyok általános megelégedés szerinti rendezése által lehetett volna elérni; és belsőleg nyugodt, megelégedett és megerősödött államnak, kivált mely nem akar foglalásokat tenni, külviszonyai is olyanok lesznek, melyek tekintélyt parancsolva, sok veszélyt eltávolithatnak. Ha az 1849-diki katastrofa után a magyar kérdés törvényes alapon szerencsésen megoldatik; — ha az alkotmányos élet megerősödhetik a monarchia mindkét részében; ha a monarchia a századok alatt sikeresnek bizonyult természetes dualistikus alapon megszilárdul, — a jelen nemzedék el is feledte volna azt, hogy valaha agió létezett; anyagi és erkölcsi erőben gyarapodva, oly tekintélyben állana jelenleg a birodalom a külföld előtt is, mely ellenében egy Bismarck gőgös fellépése bizonyára a merő lehetetlenségek közé lenne sorozható. Midőn az államok oly igazságtalanul és méltatlanul támadtatnak meg, mint jelenleg az osztrák birodalom, — már természetes önvédelmi kötelességöknél fogva is kénytelenek nagy áldozatokat hozni, — s bizonyára azok közé fog tartozni az utóbbi időkben annyiszor emlegetett és elkerülhetetlenül bekövetkezendő papírpénz kibocsátása, melynek előbb utóbb kényszer forgalmat kellend adni. Midőn ennek bekövetkezése majdnem elkerülhetetlen vala, jelent meg a mult hó 29-én közzétett pénzügyi intézkedés, melynélfogva az államjószágokra az osztrák földhitelintézet 60 millió ezüst zálogleveleket adand ki, ;s addig is, mig ezt pénzzé tehetné, a pénzügyminisztérium 30 'millió forint erejéig 10,000 frtnyi összegekről szóló 6°/0-os és három hóról három hóra megújítandó kincstári utalványokat fog kiadni. Megvalljuk, hogy ezen intézkedést a jelen körülmények között nem helyeselhetjük; etekintetben a j,Winer Zeitung" felvilágosító magyarázatai legkevésbbé se nyugtathatnak meg, annyival kevésbbé, miután a földhitelintézet nem ad mindjárt, és azonnal készpénzt, de valószínűleg csak azon mértékben, a mely mértékben a zálogleveleket eladhatnia a mostani pénzválság közepett sikerülend, — ez pedig jó áron és nagyobb összegekben alig remélhető. De azt sem tudjuk, hogy minő árkelet mellett kötelezte magát ezen földhitelintézet a 60 millió frtnyi zálogleveleket leszámitolni — azaz, mennyi valóságos készpénz fog értök az állampénztárba befolyni ; azt sem tudjuk, minő évenkénti dijt fizet majd az állam ezen intézetnek azon kamaton felül, mely a zálogleveleken áll. — A „Wiener Zeitung" czikkében kiemelt 3-ik pont alatti, nevezetesnek nevezett előny valódi értékét, csak ezen feltételek tudomásra jutása után lehet kellőleg felismerni. . De van ezen pénzügyi műtéteinek még két más árnyoldala. — Nem létezik oly hatalmas földhitelintézet, mely saját pénzkészletéből 60 milliót kifizetni képes volna; az osztrák földhitelintézet sem ad előbb pénzt, mintsem ezen zálogleveleket eladja. — Minő tőkét vesz tehát az állam saját rendelkezése alá? Olyat, mely máskép a földmivelési ipar számára folyt volna be, még pedig a birodalom földhitelének javára. — Miután a birodalom legtöbb értéket képviselő osztálya — a földmivelőosztály, ez foglalja el az első helyet a nemzeti termelésben, a legnagyobb és legsúlyosabb közterheket ezen osztály viseli. A mult években ezen nemzeti értéket annyi csapás sújtotta, pedig annak virágzásától függ az összes nemzeti productio és az állam virágzása; hanyatlásától az összes nemzetgazdasági erők és adóalap hanyatlása; ezen osztálynak van mindenek felett szüksége hitelre, kivált miután az ő érdekében a hitel kifejlesztésére mindeddig legkevesebb sem történt. — Ezeknélfogva valóban sajnálnunk kell, hogy oly pénzügyi műtétet szándékoznak életbeléptetni, mely meglehet, hogy egy részvényesekből álló nyerészkedő társulatot gazdagíthat, részvényeseinek egyideig fényes osztalékokat biztosíthat, az államnak talán valamivel olcsóbb pénzt szerezhet; de ha ily nagyösszegü záloglevél most csakugyan eladható, a földmivelési ipartól és földbirtokos osztálytól ép azon forrást zárja el, mely leginkább javára szolgálhatott volna. Ezen pénzügyi műtét másik árnyoldala az, hogy magát a záloglevelek természetét változtatja meg. — Az eddigi fogalmak szerint a záloglevél mindig oly okmánynak tartatott, mely legalább is kétszeres értékű földbirtok által, jelzálogi bekeblezés utján fedeztetett, még pedig oly módon, hogy az azt kibocsátott intézet gyors eljárás szerint a netaláni hátralékokat minden íenakadás nélkül behajthassa. — Nemsokára egy százada lesz, hogy az első földhitelintézet felállott, és még soha sem volt eset arra, hogy a legnyomasztóbb viszonyok, sőt politikai és pénzválságok közt is a záloglevelekben kiirt kötelezettségek nem teljesíttettek volna. — Ezért birnak a záloglevelek mindenütt oly nagy hitellel, sőt Ausztriát kivéve, aránylag oly nagy értékkel is. Habár az államjószág is ép oly föld, mint a magánbirtokosé, tehát elméletileg ép oly hypothekát képez; de az állam nem oly adós, mint a magánpolgár, kit minden perczben exequálni, vagyonát lefoglalni és árverelni lehet. Nem akarjuk e helyen elemezni, ha vajon minden államjószág egyenlő természetü-e, egyenlő módon megterhelhető-e? csakis azon nézetünknek akartunk kifejezést adni, hogy igen sok okunk van az uj kölcsönzési módot, kivált a jelen viszonyok közt. nem helyeselni. 37