Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 18. szám

215 ezentúl is megmarad az eddig Mensdorff gróf által követett uton. A lapok által terjesztett békeremények ennélfogva eldöntő körökben csak nagyon gyönge viszhangra találnak. Belügyekre nézve semmi, de semmi közölni való nincs. A lapok, ha általában belügyről szólnak, a mi országgyűlésünk tanácskozásaival foglalkoznak. Azt a furcsa találmányt, mely „felelős államtitkárok" czime alatt merült fel Pesten, az itteni sajtó egyhangúan inpraktikus, hasznavehetlennek bélyegzi. Ha az egész ballon d'essai volt, a kormány teljesen megelégedhetik az eredménynyel; a közvélemény minden kivétel nélkül oly határozottan és egyhangúan nyilatkozott ezen fából való vaskarika ellen, hogy e tekintetben semmi kétségnek nem lehet helye. — A mi alsóházunknak a nemzetiségi kérdés körüli passant vitáját illeti, egyik itteni centralista lap nagy büszkén kiemelte, hogy a mit nálunk a románok kivántak, az a birodalmi tanács keblében mindenkor gyakorlatban volt. Igenis a bizottmányok kinevezésénél már udvariasságból is rendesen figyelemmel voltak arra, hogy az egyes nemzetiségek aránylag képviselve legyenek. Ez, a mint mondom, urbanitásból vagy, ha tetszik, méltányosságból bevett szokás volt j de bezzeg ágaskodtak volna centralistauraimék,ha ezenusus-t valamelyik nemzetiség jog gyanánt követelni és külön határozat által akarta volna megállapittatni. Jól emlékezünk még, hogy midőn Rieger és más csehek azt álliták, miszerint ők „Landboté"-k gyanánt, tehát mint egyes országok képviselői ülnek a Schottenthor előtti házban, a centralisták pokoli lármát ütöttek j de midőn keblökben nem ismertek egyes országok képviselőit , bizonyára egyes nemzetiségek képviselőiről még kevesebbet akartak volna hallani. Tehát nincs okuk a centralista uraknak, a mi követeinknek a parlamenti illemre nézve leczkéket tartani, — arról [nem is szólva, hogy mindig kissé nevetséges szerepet játszik a tojás, midőn okosabb akar lenni a tyúknál! (Fk.) t uliii ÍÓJVíWi'IXl, Oü s Külföld. Pest, apríl 28. A háború feltornyosult felhői néni ugyan eloszlásnak, de a láthatár szélére a távolba indultak, honnan, ha ugyan nem nagy valószínűséggel, de mégis visszakerülhetnek. Ausztria, mint mult alkalommal emiitök, kijelenté Poroszországnak, hogy kész a lefegyverkezésre, amennyiben t. i. csapatmozgalmait hadkészültségnek lehet nevezni, s hasonlót vár Poroszországtól. Poroszország erre azt válaszolá, hogy jól van, ő is rá áll, ámde előbb kezdje meg Ausztria, s majd aztán Poroszország is csökkenteni fogja a megszaporított létszámat, de csak akkor, ha hiteles tudósítása lesz az itteni lefegyverkezésről. E válaszsürgöny ismét oly modorban volt tartva, mely határozottan sem igent sem nemet nem mondott, s csak huzás-halasztásra volt számítva, hangja pedig olyan, mely sértő, s könnyen megeshetik, hogy a háttérben azon gondolat is megfért, hogy Ausztriát kihivásra kényszerítse. így fogta fel e sürgönyt a közvélemény, s már várták is, hogy Ausztria a szándékos boszantásokért felelősségre vonja a porosz kormányt. Azonban az osztrák félhivatalos lapok e várakozás ellenében, azon nyilatkozatot tevék, hagy a viszály kiegyenlítésére biztos a kilátás, a porosz jegyzék megnyugtató, Ausztria megteszi a kívánt intézkedéseket. És e válás zszal, meghiusitá Bismarck azon számítását — ha valóban így számított — hogy Ausztria lesz a kihívó fél. Most még azon ut marad hátra, — ha a porosz kormány valóban kötődni akar, — hogy a válaszában foglalt kétértelmű vagy legalább homályos részek mögé bújva, a lefegyverkezésjiagyobb-mérvét megtagadja Ezt pedig megteheti, mert a jegyzék kimondá ugyan, hogy „ö felsége a (porosz) király haladéktalanul meg Jfogja parancsolni, hogy azon hadcsapataink számát csönkkentsék, melyeknek létszáma márczius 27-dike óta szaporittatott," kimondá tehát a csökkentést, de nem szabja meg világosan, hogy minő mérvben csökkentik a létszámot, s ha kétkét embert elbocsátnak minden ezredből, vagy zászlóaljból, ezzel csökkentés lesz ugyan, de minő mérvű csökkentés ! Kérdés továbbá, hogy mit fog „hiteles tudósításnak" nevezni a porosz kabinet, midőn az osztrák külügyér azon állítása ellenében, hogy Ausztria tulajdonkép nem fegyverkezett, mindig az ellenkezőt állítá. Meglátjuk, felhasználja-e Bismarck ur e kibúvó ajtócskákat is, mert hogy egy másikhoz már hozzá nyúlt, a legújabb tudósítások egyike gyaníttatni engedi. Berlinből ugyanis aprii 24-én kelt tudósítás ezt írja: „Hír szerint bécsi tudósítások európai okokból a megkezdett porosz lefegyverkezés felfüggesztését eszközölték." Tehát most európai okokból függesztik fel a lefegyverkezést, melyet pedig már meg is kezdtek (?) volna. E hír azonban még valósulást vár, és bővebb felvilágosítását annak, melyek azon európai okok. A mi a porosz reformjavaslatokat illeti, a frankfurti szövetséggyülés elhatározta, hogy 9 tagu ad hoc bizottságra bízza a porosz javaslat tárgyalását. Ausztria ez ülésen kijelenté, hogy pártolja a reform eszméjét, annál is inkább, mert 1863-ban maga Ausztria tette a kezdeményezést, s akkor, Poroszországot kivéve, mindnyájan elfogadták a javaslat tárgyalását. A középállamok szintén pártolják a refor g eszméjét és ezen államok név szerint Bajor- Szászország, Würtemberg, Hessen-Darmstadt, Baden, Weimar, Gotha és Meiningen miniszterei Augsburgban értekezletet tartván, elhatárzák, hogy Poroszország reformjavaslatát ne utasítsák vissza, hanem használják fel kiindulási pontul, a szövetségi alkotmány korszerű átalakítására. Ámde Poroszországnak ezen tanácskozmányok nem tetszenek, s a szövetséggyülés fennebbi határozatára vonatkozólag kijelenté Poroszország, hogy „ellenzi a szövetségi reformra vonatkozó előterjesztvények feletti előleges tanácskozásokat, s azt kívánja, hogy elébb hivassék össze a német parlament, s azután állapíttassék meg a programm." Természetes, hogy a javaslatot határozottan egy állam sem fogadta el és el sem is fogadja, még ha valósítja is azon fenyegetését a porosz kormány, hogy ellenkező esetben kilép a szövetségből. A szövetséggyülés april 26-án meg is választá már a javaslat fe lett tanácskozó bizottságot, melynek tagjai a következők: Ausztria Porosz-, Bajor- és Szászország, Hannovera, Würtemberg, Baden, Hessen nhgség és a szász uralkodóházak képviselője; — helyettesekül pedig Kurhessen és Mecklenburg képviselője. Hohenzollern Károly fejedelemségével miképen áll a dolog, voltaképen még nem lehet tudni, a berlini „Zeidler Corresp." ugy tudja, hogy a hg még nem utasította vissza a fejedelemségek koronáját. Bratiano és Davila, mint küldöttség, 25-kén indultak útnak Bukurestböl, hogy a hget a korona elfogadására felkérjék. Az o 1 a s z-p orosz szövetség megkötéséről szóló híreket ujabban is megerősítik. Feltűnő körülmény ezzel szemben, hogy Visconti Venosta és Arese gróf az olasz kormány küldöttei, alkudozás végett Bécsben mulatnak. Bécsi tudósítások szerint az osztrák külügyér bizalmas uton értésökre adá, hogy el nem fogadhatja .az olasz államférfiakat. Ebből azonban még nem következik, hogy értekezletbe ne bocsátkozzék velők, ha hivatalosan nem is fogadja el. Hogy ez megtörténhetik, azt több okból gyaníthatjuk. Míg ugyanis a bécsi „Fremdenblatt," mely ministeri sugalmaztatás hírében áll, a porosz-olasz szövetség létezését elismeri ugyan, de Olaszország felől veszélytől nem tart; addig az „Itália" czimü olaszországi lap következő figyelemreméltó dolgot ir : „Daczára azon óvatosságnak, melylyel az Ausztria és Olaszország közt folyó alkudozások hírét fogadtuk, most constatálnunk kell az „Ind."-al, hogy ezen gyanitás azon mértékben kezd valószínűvé lenni, melyben az olasz-porosz szerződés veszt valószínűségéből. Visconti Venosta bécsi utja, a szoros viszony, mely a flórenczi és müncheni kormány közt létezni látszik, az olasz lobogónak Ausztria által történt elismerése, a kölcsönös üdvözlések és végre a nagyon csekély mérvű fegyverkezés Velenczében, akkor, midőn a háború kitörőiéiben van, a birodalom északi részében mind figyelemreméltó események." Olaszország különben nagymértékben folytatja fegyverkezéseit. 4® fwJtfasa fóMvjiüVY^sl imm-ioi a toitevJera .vi^vy^i WUV ttoqaá Midőn a fennebbi sorokat irtuk, az olasz államférfiak még Bécsben voltak, s kilátás volt az egyezkedésre, ez azonban meghiúsulván Visconti Venosta és Arese gróf Bécset odahagyák. Egyszersmind nyilatkozik a bécsi hivatalos „Wiener Abendpost", kijelentvén, hogy Ausztria, noha a békét minden áron fenn akarja tartani, nem mellözheté el, hogy Olaszország felől védetlen tartományaiban a kellő védelmi intézkedéseket meg ne tegye, azonban nem szándéka fenyegetni Olaszországot. E nyilatkozat, ugy látszik, azon kérdésre adott válasz^ melyet állítólag Olaszország a nyugati hatalmak utján intézett Ausz triához, ennek fenyegető (?) fegyverkezését illetőleg. A dolgok ugy látszik, még csak forrásban vannak, s a sok ellenmondó és a sok czélzatosan közlött hirek közül a való az illető diplo