Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 18. szám

211 elegendőleg motiválják a debreczen-szigeti pálya építését. Az alföld-fiumei vasutat végre részint alföldi terményeink kivitelének könyebbitése, részint pedig Slavonia s Horvátország elmaradott közgazdasági állapota teszik szükségessé. Túl a Dunán eddigelé három jelentékeny vasúti vonal létezik. A fehérvár-győr-bécsi, a buda-kanizsai — illetőleg triesti, s a soprony-kanizsai. A pécskanizsai, a melynek a pécsi kőszéntelepek nagy jelentőséget adnak, évek óta tárgya az alkudózásoknak — ugy látszik jelenleg mégis közeledik életbeléptetéséhez. A déli vasúti társaság azonfelől Eszékről Kanizsára tervezvaspályát. E vonal is fontos lehet a déli vasúti társaság érdekében, miután a társaság Magyarország forgalmát kizárólag Triest felé akarja terelni. De ha Fiume, Slavonia s Horvátország érdekeit méltatjuk figyelemre, s a magyar korona országainak térképére elfogultság nélkül tekintünk, Eszéknek összeköttetése Sziszekkel, mely vonal Károlyvároson keresztül Fiúméba folytatandó volna, minden tekintetben az elsőséget érdemli. Az eszék-sziszeki vonal szükségessé teszi Zimonynak vasúti összeköttetését Eszékkel. Az eddig tervezett vonalak egyike az észék-fehérvári, illetőleg budai. Ez ellen a déli vasúti társaság táborában erősen harczolnak. Én nem vagyok képes felfogni, mikép lehessen ellenezni Slavonia vasúti összeköttetését a fővárossal, főleg, ha nem ignoráljuk, hogy Szerbiában s Törökországban, részint Salonik, részint Konstantinápoly felé vasutak terveztetnek. E vonal iránt a közvéleményben sajátságos elfogultság létezik, hiszem azonban, hogy ha a vasúti kérdés tüzetesen tanulmányoztatni, s az országos érdekek szempontjából tárgyaltatni fog — ezen elfogultság is az igazság világa előtt, mint sok más előítélet el fog enyészni. A harczi hirek közt, melyekkel naponkint allarmiroztatunk, otiosus munkának fog látszani, a vasutakról szólani j mert ki fogja most tőkéjét vasutakba fektetni. De megengedve, hogy háború lesz — mi egyébiránt már alig valószínű — a háború nem lesz örökös, hosszú háborúk most lehetetlenek, a béke ismét be fog következni, s a háború szülte állapotok még sürgősebbé fogják tenni közgazdasági mely körülményt S z o k o 1 y megemlíteni elmulasztván, e helyt kiemelni kötelességünknek tartottunk. A mi a müleiró részeit illeti, csinos, gördülékeny nyelven, eléggé eleven szinezéssel találkozunk. Elvezettel fogja olvasni e könyvet mindaz, ki magának közvetlenebb tudást íMexikóról nem szerezhet. Különben S z o k o 1 y nem a tudósoknak, hanem a nagy közönségnek kivánt e jeles compilat ióval kedveskedni, s ez okon az idegen neveket magyaros ejtéssel s ortographia szerint irta. A mi e mü külső kiállítását illeti, igen díszes, s bármely terem asztalain helyt állhat, valamint a mellé adott tiz különnyomatú kép is sikerült. Ára, ha tekintetbe veszszük gazdagságát, 3 frton egyáltalában nem drága. KUNPAL. Két monograpfoia, fcö Éöiöá tóinwlwaa ~ míhv mm^f m^Ytmfáp sA ;.*&s[** ^fnkva j fcQYno&djteöa *s;gi»eimYn«i g&íiv -JÍct*jöJ" ÍJ x»i-édélo-fkta dtcöá —* böf^ősö j 1) Attila történelme. 2) Attila fiai és utódai történelme, Pest 1865. kiadja Ráth Mór. 3) A t ti la - m o n d ák. Pest 1864. kiadja Pfeiffer Ferdinánd. Mind három munkát irta Thie[rry Amadé. Fordította Szabó Károly. c>[ >Í08 aoirinaiöbo^oi <t vTöűt .sfsoblöft iisöií mtYT ed anuCl Ü ö(ÖÍ9BÍVqÍ>iá I E három munka, első önálló kiadásban, mint összetartozó, együttesen eredeti franczia nyelven 18ő6-ban jelent meg. Azóta néhány, bár nem lényegtelen változtatással, két kiadást ért. Tárgyát a magyar östörténelemnek egyik leglényegesebb s legérdekesebb lapja teszi: Magyarország sorsa a hunok bevándorlásától a magyarok beköltözéséig. A magyar történetírás mindig foglalkozott a magyar őstörténettel, de többnyire hibás kritikával. Otrokocsi Foris Ferencz aberratioinak csak pár tized előtt volt egy épen oly tudós és épen oly eszes követője, ki mig egy felöl a hazafi szellem felébresztésére s a nemzeti történetírás fejlődésére üdvös befolyást gyakorolt, másfelöl az östörténelmi kérdéseket összezavarta, sőt magát a történetírást is veszélyes irányba sodorta. íme Horvát Istvánnak egyik legkiválóbb tanítványa | fejlődésünket, melynek egyik elutasithatlan feltétele — a vaspályák. TKEFORT ÁGOSTON. A sóügy.*) Az utolsó három év alatt többször olvastunk már a lapokban rövid felszólalásokat a sóügyröl, meg volt említve a jelenlegi sókezelési rendszernek az államra és a közönségre nézve káros fenállása ; de mindezen többszöri rövid felszólalás igen kevés érdekkel találkozott részint azon helyeken, a hol a bajon talán segíteni is tudnának, részint magánál az olvasó közönségnél is; és én e kevés érdeknek okát ott gondolom rejleni, hogy ama felszólalások nem levén eléggé indokolva, elhangzottak mint puszta szavak, mert magában ez egyszerű szó „sóügy" oly jelentéktelen, hogy^ebben nagyobb nyomatékot sokan nem is képzelnek lehetőnek. Meg fogja azért nekem engedni a t. közönség, ha én mint igénytelen a milliók között mégis egy jelentéktelen számot tevő fia a hazának felhasználom az időt, mikor felséges urunk a király, és az országgyűlés az ország bajainak orvoslása felett tanácskozik, és hozok a gyakorlat teréről kissé terjedelmesebb olvasmányt a sóügyröl, azon honfiúi kötelesség érzetében, melylyel minden egyes polgár a haza, a király és a nép java előmozdításában tehetségétől telhetőleg munkálkodni tartozik, mert a hol eme földi szentháromságnak érdekéről van szó, ott szó van ugy az utolsó egyes napszámosnak, mint az egész ország érdekéről Elmondom I alatt tisztább tájekozhatás végett az 1848 előtti időben fenállott sókezelési rendszert; — II. alatt a mai káros sókezelés rendszert, — III. alatt a Magyarország és Erdély közötti épen nemi korszerű sóügyi viszonyt. Bizton hiszem, hogy emlékünkben vannak még a negyvennyolcz előtti időszakból az ország majd minden nagyobb, de a környék szükségéhez képest némely kisebb városaiban is századokig fennállott királyi sóhivatalok. Ezen kir. sóhivatalok feladata volt: a sót, mely a többféle bányák*) Noha nem vagyunk barátjai bárminemű termelési- vagy iparág állami kezelésének, közöljük mégis e szakavatott tollal irt, érdekes adatu czikksorozatot tájékozásul mindazoknak, kiket e fontos ügy érdekel, figyelmébe ajánlva azokat honatyáinknak is. S z e r k. Jászay mennyire ment a magyar nemzet napjaiban! De az ilyen aber ratio természetes, s meg fog maradni, valameddig csak a kutatók a lehetetlenség köde után kapkodnak. Mert a magyar őstörténeti kutatásnak két része van : egyik, mely az ázsiai „szittyák" kóborlásait rokonságait és tetteit egyes szavak történetes hasonlata — valóságos szócsintan — alapján kergeti; másik, mely a hunfaj u népek ^bevándorlását, s Európa történetére gyakorolt befolyását tanulmányozza behatóan, s nem csak az összes források felhasználásával, hanem a világtörténettel való összevetés utján is. Az első chimaera, az utóbbi tudomány. Az első, még ha kecsegtetne is eredménynyel, sallang maradna, az utóbbi realitás. A nagy népvándorlást egy hunfaju nép indította meg, s egy hunfaju nép zárta be. De bár e népek közül sok elsepertetett, s csak az utolsó raj tudott állandó hazát alapitni, nem pillanatnyi hatású volt azon esemény, mely a római világot felforgatta: az maga egyik legérdekesebb s legtanulságosabb lapja a világtörténetnek. Egész nagy könyvtár az, mely magával e ténynyel foglalkozik, mely. folytonosan növekedett, szaporodott, a mint annak fontossága be lön ismerve. Európának érdekelt nemzetei járultak hozzá világtörténeti tanulmányokban vagy önálló fejtegetésekkel, s a magyar kritikai történészet is7 Prayn kezdve, bevonta kutatásai körébe. Sok érdekes elődolgozot közt sok tévedést, sok balvéleményt találunk mindkét táborban. i A kérdést végre teljesen és végleg megoldá Thierry. Mondhatni kitisztázta a világtörténetnek egy eddig tisztázatlan lapját, a mely pedig első sorban minket is érdekelt. S a munkának világtörténeti fontossága okozá, hogy azt az öszszes európai sajtó kivétel nélkül nagy elismeréssel s mondhatni lelkesedéssel üdvözölte megjelenésekor. Egyes részei, egyes czikkei annak már korábban át voltak ültetve. Most végre teljesen birjuk. Nem szándékozom bírálatot irni róla, még ismertetést sem, csak egyszerűen figyelmeztetni kívánom rá a közönséget. Mert mindenki tudja, hogy mindazon munkákat, melyek a hun családhoz tartozó népek vándorlásáról írattuk, messze|felülmulja az, mely köztük a Thierryé. Kétségkívül ö tette a legbehatóbb tanulmányokat, ö bírálta az eseményeket legelfogulatlanabbul, senkinek ítelete sem ment annyira az előítéletektől, és senki munkája sem bír oly magas mübecscsel. E műben minden bizonyság, mit a történet Attiláról, s fiairól és utódairól szolgáltat, össze vsa 'ábfw A íe atoAjf-ttSloso IOYYÖ ted eisJöáU& 3