Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 18. szám

f Megjelenik hétfőn reggel -két nagy iven. , xjiunzieioHi UIJH, aivar uudapesten házhoz hordva, akár £ « - <= vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, ne- i quam e confusione. I gyed évre 2 frt. Egy Bzám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 (< • hasábos kisbetü-sorért 6 kr. Bélyeg külön 30 kr. Baco. Második évfolyam. 1866. 18. szám. Szerkesztőség1 és kiadó-hivatal. | Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét l ; illető küldemények és tudakozások a azerkesztöséghez j • (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és < ; hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere Í. szám) intézendÖk. Pesten, Április 30* Pest, april 28. A mit a hadi készületek között előre mondánk, az beteljesedett, s Poroszországnak april 21-érői szóló jegyzéke, mely Bécsben átadatott, a háborúnak legzajosabb hirdetőit is, ugy hiszszük, meggyőzé, hogy az osztrák-porosz conflictusnak története ez izben még szegényebb lesz hadi eseményekben, mint az 1850-iki volt, mely alatt az úgynevezett Bronzelli ütközetben csak egy porosz szürke vesztette életét. Mint olvasóink tudják, mi békés kilátásaink támogatására soha sem hivatkoztunk levelezőinkre, kik híreiket a legbiztosabb kútfőkből merítik, és Bismarck s Von der Pfordten nézeteit a német kérdésről ép oly tökéletesen ismerik, mint Napóleon politikájának legfinomabb szálait. Mi nézeteinket csak azon meggyőződésünkre alapítottuk, hogy oly háború, mely az érdeklett nemzetek kivánataival s legszentebb érzelmeivel ellentétben áll, napjainkban lehetetlen; s ha nem csalódtunk, ezt épen annak köszönhetjük, mert figyelmünket a többi európai nagyhatalmasságok diplomatiai sakkhuzásai helyett csak azon hatalom nyilatkozataira fordítottuk, mely többek által korunk ötödik nagyhatalmának neveztetik, a közvéleményre. — Nem tartozunk azok közé, kik az örök békének korszakát már közeinek vélik. De az úgynevezett kabineti hadviseléseknek kora lejárt s talán Oroszország kivételével nincs hatalmasság, mely, midőn az egész közvélemény ellene fordul, népek s országok jóllétét szeszélyének vagy nagyravágyásának feláldozhatná; s ezen meggyőződésünk az, melyért mi a háborút Poroszország és Ausztria között a jelen pillanatban lehetetlennek tartottuk. Fenyegetőbbek azon hirek, melyek Olaszország hadi készületeiről hozzánk érkeznek. Itt oly ellentéteket találunk a két állam között, melyeknek békés megoldásához kevés kilátás nyilik, s a kormány egy nagy nemzeti érdek nevében ragadna fegyvert. De napjainkban a háború annyi érdeket sért, annyi jóllétet veszélyeztet, hogy a legbátrabb államférfi is, csak akkor nyul ezen eszközhöz, ha biztos siker reményével vagy az elkerülhetetlen szükséggel igazolhatja magát, s ha bár megengedjük, sőt hisszük, hogy azon esetben, ha a háború Ausztria s Poroszország között kitörne, Olaszország sem maradna nyugodtan, ha ezen veszély nem fenyeget, aggodalom nélkül látjuk Olaszország hadi készületeit is. Ez állam sokkal többet nyert az utolsó években, semhogy a harczot magányosan megkezdve, nagy szerzeményeit veszélyeknek tenné ki. De ha a békét egy időre ismét biztosítottnak tekinthetjük is, és a nagy hadi készületek eredményeit inkább a financzia, mint a harczmezőn fogjuk tapasztalni, nem állithatja azért senki, hogy a háborúnak veszélye megszűnt. Az antagonismus, mely Ausztria s Poroszország között létezik, az utolsó események által bizonyosan nem vesztett semmit élességéből. Ausztria s Olaszország egymás közötti állása ugyanaz maradt, s az oláh forradalom, melynek Kuza elűzetésében valószínűleg csak kezdetét láttuk, csak egy symptomája azon hosszú betegségnek, melyét az orientális kérdésnek nevezünk. A német kérdés, az olasz, a keleti mind ott áll, hol azt az év kezdetén láttuk; s hogy a jelen pillanat békésebb kilátásai után, egy pár hét múlva ismét egy európai háború előestvéjén lássuk magunkat, egy államférfiú botlásainál, s a másiknak tulmerészségénél most sem kell egyéb. S ha meggondoljuk, hogy mindezen kérdések között nincsen egy sem, mely az osztrák birodalom jövőjére elhatározó befolyást nem gyakorolna: valóban el kell ismernünk, hogy e kérdések végleges megoldása Európa minden államai közül e birodalomnak fekszik leginkább érdekében, s hogy mig az nem sikerült, nincs állam, melynek annyira szükséges, hogy a háborúra mindig készen álljon j készen, nem hadseregeinek száma, s a háború rögtön megkezdésére szükséges hadi szerek felhalmozása, hanem az által, hogy az akadályokat, melyek az állam körében létező erők kifejlődését gátolták, elhárittassanak s a birodalom az által ismét erőssé váljék. Nem akarunk semmit levonni diplomatiánk érdemeiből. Hiszszük, hogy az az olasz ügynek erőszakos megoldását még hosszabb ideig meg fogja akadályoztatni, hogy sok emlékirat váltásával a német kérdést megoldásához közelebb fogja vezetni, s a török birodalomban meg fogja akadályoztatni, hogy a régi sebek közül egy se hegedjen be — mi bizonyos betegségeknél halált okozhat, — de a diplomatia minden fáradozásainak végeredménye mindig csak attól függ, hogy az időt, mely alatt külső pressiótól szabadok vagyunk, belső viszonyaink kielégítő rendezésére fordítsuk; s a birodalomnak jövője nem a fegyver és diplomatia, hanem csak a törvények hatalma, s a népek szabadsága s megelégedése által biztositható. Bécsi hírek szerint a kormány körei kizárólag a birodalom kül és financzialis viszonyaival foglalkoznak. A helyzetet tekintve, természétesnek találjuk ezt, csakhogy e tényből más következést vonunk le. Nem aztjhogy, — mint levelezőink vélik — a magyar kérdés háttérbe szoríttatott, sőt épen az ellenkezőt, mert nézetünk szerint lehetetlen, hogy valaki a birodalom pénz és külviszonyaival komolyan foglalkozzak s ne lássa át, hogy súlyos helyzetünk javulása mindkét irányban csak alkotmányos kérdéseink megpícíása által lehetséges. Mentől többet foglalkoznak államférfiaink ezen kérdéssel, fannál bizonyosabban fognak meggyőződni arról, hogy az állam financzialis jobbléte nem azon összegektől , melyek egyes operatiók által a birodalom kincstárába folynak, hanem azoktól függ, melyek az állam polgárainak kezében maradva gyümölcsöznek s az egész állam gazdagságát növelik; és csak azon államról mondhatjuk, hogy a hadra kész, melynek polgárai készek minden pillanatban, hogy azon állapotok fentartására, melyeket nekik az állam biztosit, fegyvert ragadnak. * # lOfl Magyar országgyűlés. A mult héten dőlt el a képviselőházban egy nevezetes igazolási ügy, Czebrián László grófé, a köztiszteletü Kubinyi Ferencz ellenében, oly formán, hogy hosszú vita után, 5 szónyi többség alapján (126 szavazattal 121 ellen) az igazolás mondatott ki. A másik esemény a három nagy bizottság megválasztása, ugy mint az erdélyi unióra, a nemzetiségi ügyre s a megváltdztatandó házszabályokra nézve. Megjegyzendő, hogy a nem magyar ajkú) nemzetiségek egy része s a szélső baloldalhoz tartozó tagok nem szavaztak. A magyar országgyűlés felirata átadásával megbízott küldöttséget ö Felsége apr. 26-án V21 órakor fogadta herczeg Auersperg Vincze főkamarás és székhelyi Majláth György fökanczellár jelenlétében. -isi noliovsöi! JÍ vjgoií táiijliii« twSA Srtc7wA ttaMifcoaiwfosasÖ ÍJSÍ fii Fötárnokmester és a felsőház elnöke, báró S e n n y e i Pál, a megjelenés czélját következő szavakban adta elő : „Fölséges Császár és Király! Legkegyelmesebb Urunk! Magyarország hűséges főrendéi és képviselői megbízásából vagyunk szerencsések császári királyi Fölséged legmagasabb szine előtt megjelenhetni azon czélból, hogy Fölségednek a főrendek és képviselők legalázatosabb feliratát átnyújtsuk. 35 §4 n