Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 17. szám - A "Széchenyi emlék" pályázata és Izsó Miklós szobormintája

204 melyet Bismarck ur Oroszországgal tett, hogy az utóbbinak alkalom adassék bizonyos idei múlva és ha már több európai herczeg a moldva-óláh trónt visszautasitá, a maga jelöltjével kirukkolni. Meglehet! De hogy a romániai események Ausztriára nem közönbösek és hogy, ha ottani befolyását nem akarja koczkáztatni, minél elébb kellené helyreállitania a törvényes rendet, főleg a monarchia keleti részeiben, az nem szenved kétséget. Poroszországgal csak ugy állunk most, mint ennek előtte és a hadi készületek Ausztria részéről szerény mértékben ugyan, de szakadatlanul folynak és folyni fognak az april 15-ki porosz jegyzék daczára is. Ezt egész bizonyossággal állíthatjuk. Az itteni közönséget, sőt még a külföldet is ez alatt nagy mértékben foglalkodtatja az a kérdés : honnan veszi majd a kormány a megkívántató pénzt? Külföldön nevezetesen a porosz lapok azok, melyek sokat törik fejőket e kérdésen. Egyik azt mondja: Ausztria „ist bankerott" és azért semmi esetre nem lehet háborút viselnie. A másik meg azt mondja: Ausztria „bankerott" és azért minden áron kell háborút viselnie, hogy tisztességes ürügye legyen fizetéseinek felfüggesztésére. Tehát mind a kettő ugyanazon előzményből kiindulva, merőben ellenkező következtetésre jut. A mi az előzményt illeti, Ausztria eddig még mindenkor megfelelt a maga kötelezettségeinek — mily áron tehette ezt? az ismét más kérdés, de banqueroute-ról nem lehet szó. A következményeket illetőleg pedig meg kell je gyeznünk-, miszerint képtelenség azt mondani, hogy egybanqueroutiernek minden áron kell háborút kezdeni, mert erre ismét pénz kell, melyet ő sehogy sem kapna; de szintoly alaptalan ama hiedelem is, miszerint Ausztria semmi áron nem fogna háborút viselni, mert hisz a porosz kormány maga váltig állítja, hogy Ausztria háborúra készül. Visszatérve a pénzszerzés módjára, sokan már a tegnapi bécsi újságban várták azt a rendeletet, mely az állampénzjegyek kibocsátására vonatkozik, de semmi ilynemű közlemény nem jelent meg eddig. A „Staatsnoten" kibocsátását illetőleg, számtalan pro és contra hallatszik az itteni lapokban, a mire csak azt akarnám megjegyezni, hogy a dolog jóformán el van döntve annyiban, a mennyiben a megkívántató pénz mindenesetre a jegyforgalom szaporítása, nem pedig valami kölcsönműtét utján fog megszereztetni. Minden erre vonatkozó okoskodás tehát moutarde aprés diner. E rendszabály czélszerüsége egyébiránt amúgy sem dönthető el elméleti uton , midőn, miként jelenben, el nem halasztható költség fedezéséről van szó és általában a czélszerüség vagy czélszerütlenség ez esetben nagyon relatív fogalom és az események további fejlődésétől függő. A pénzt elő kell teremteni, ez áll. Már most az eszközök minőségére nézve akár ezt mondja a tudomány, akár amazt: főkérdés mindig az marad, vajon a netaláni háború után olyan lesz-e Ausztriának mind politikai, mind anyagi helyzete, hogy e háború okozta sebeket aránylag rövid idő alatt ki fogja heverhetni és ismét betömni azt a lyukat, melyet most igy vagy amúgy ki kell nyitni. Ha e kérdésre igen-t fog mondani a jövő, a tudomány absolutoriumot fog adni Larisch grófnak még akkor is, ha az, a mit tett, az elmélet szerint nem volt egészen helyes. Ha pedig oly szomorú fordulat állna be, mely ama kérdésre tagadó választ adna, valóban csekély vigasztalást nyújtana azon öntudat, hogy a szükséges pénz előteremtése körüli eljárás elméletileg teljesen correctvala; mert akkor a pénz minden esetre el volna veszve és a seb egyaránt fájna, akár a vívómester szabályai szerint, akár rendetlen kaszabolással ejtették volna a monarchián! (Fk.) Külföld. Pest, april 21. Még mindig a diplomatiai feleselgetés terén állunk. Poroszország válasza, melyről mult alkalommal emlékezénk, most egész terjedelmében előttünk fekszik, s tartalma csakugyan sem határozott igent, sem határozott nemet nem mond, hanem hosszas szószaporítás után végül azt mondja, hogy kezdje meg hát Ausztria és térjen vissza a status quo antehoz, azon rendes állapotba, melyben ujabb csapatöszpontosításai előtt vala. Mint mult alkalommal kifejezők, nézetünk szerint a kitérő válaszok czélja a halogatás, hogy az igy nyert idő alatt, az Ausztria ellenében tett különféle sakkhuzások sikerre megérjenek. Ilyennek tekinthetők Németországon a német parlamenti reform kápráztató javaslata, a szövetség északi és déli hadvezérsége, a Dunafejedelemségekben pedig a mult napok óta teljesen kifejlett térfoglalási terv, mely abban nyilatkozott, hogy Károly hohenzollerni hget az egyesült fejedelemségek, népszavazat utján uralkodó jókká választották. Midőn a népszavazat eszméjétől iszonyodó porosz kormány ily választási mód elfogadásához hozzájárul, a Tuilleriáknak kedvez, s hogy nem ok nélkül, kétségkívül nem sokára kiüti magát a szeg a zsákból. Hogy pedig a választás módját s a választást Károly hg elfogadja, arra nézve a sok ellenmondó hir daczára, legalább a pillanati szándékra nézve, eléggé irányadó a porosz miniszterialis „Nordd. alig. Ztg" következő nyilatkozata: „Ha Károly hg csakugyan gondolna arra, hogy a Dunafejedelemségek ajánlott koronáját elfogadja, s ha a védhatalmaknak ez ellen nem lesz ellenvetésök, ez nem függ össze a porosz állampolitikával, ez tisztán a Hohenzollern-Sigmaringen ház családi ügye, mely Poroszországot államilag ép oly kevéssé érdekli, mintha egy chinai hget választottak volna Oláhország trónjára." Hogy e hárintkozó nyilatkozat magában már erősítő, azt senkinek sem kell fejtegetnünk. A másik sakkhúzás az Olaszországgal kötött szövetség, mely csakugyan létre jött, s mint egyik legújabb tudósítás mondja, Benedetti berlini franczia követ tudatta Drouyn de Lhuysvel, hogy e szerződést a porosz és olasz kormányok már ratificálták is. E sakkhuzásnak tehát meg van a kívánt eredménye, s Olaszország már jelentékenyen fegyverkezik. Az „Ostd. Post" florenczi és milánói levelei nagy készülődésekről írnak; a milanói levél jelenti, hogy a csapatokat és ágyukat éjjel szállítják Brescia felé és szállítják 8 nap óta folytonosan nagy menynyiségben. A florenczi levelező azt irja, hogy egy turini tudósítója szerint ott két nap és éjen át csak ágyút, katonát, lőszert és lovakat szállitottak a vasútra, s a folytonosan érkező ezredek elszállásolására alig van már hely a városban. A lakosság harczias érzelmű, a király szintén, és egy közelebbi minisztertanácsban — irja a fennebbi milanói levelező — a király igy szólt volna: „Ha szép szerével át nem engedi Ausztria nekem Velenczét, akkor májusban átmegyek a Mincion Poroszország nélkül is." Itt tehát sikerült volna azon törekvés, hogy Ausztriára ez oldalról fenyegető vihart készítsen Poroszország, mert az Ausztriában uralgó vélemény, különösen a katonai tekintélyek véleménye az, hogy Velenczét nem lehet átengedni. Kérdés azonban boldogul-e Poroszország a Dunafejedelemségekben, mert ott tervei Olaszország terveibe ütköznek, legalább a látszat azt mutatja. Ugyanis Jászvásáron, Moldvában, april 14-én népgyűlést tartottak mely elhatározta, hogy „Bukurestbe képviselőt csak azon határozottan kijelentett utasítással küld, hogy képviselői az egyesült fejedelemségek élére latin származású fejedelmet ajánljanak, ha pedig ez nem fogadtatnék el, akkor Moldvának Oláhországtól elkülönzésére szavazzanak." E határozat aláírására azon nap délutánján nagy tömegben a Rosnováno palotábs ment a nép, s másnap ugyancsak e palotából, mint tegnap M i k ol e s k o püspökkel élén, a kormánypalotához vonult, valószínűleg azért, hogy az ideiglenes kormánynak ott levő férfiaival Golescoval és Catargival e határozatot közölje. Ilynemű szakadásnyilatkozványt azonban a hatóság nem helyeselvén, a népet szétoszlatta. Ámde ez a Rosvano palotában védelmi s illetőleg ellenkező állást foglalt és midőn a palotából egy fegvyert elsütöttek, a katonaság rálőtt a bennlevökre s 14 halottat és 16 sebesültet ejtett. A megsebesültek közt van a nevezett püspök is, ki orosz érzelmű, s kinek fellépésében az orosz kormány kezeit látják működni. Itt tehát kérdés, hogy vajon minő áron, vagy, hogy általában boldogul-e Poroszország. Oroszországon kívül természetesen Ausztria is ellenezni fogja, hogy Károly hg a fejedelemségek trónjára üljön. Törökországgal, mint látszik, most foly az alkudozás, mert az ujabb tudósítások szerint Berwinski török ezredes rendkívüli megbízatással 18-kán Berlinbe érkezett. Franczia ország valószínűleg nem fogja ellenezni. Véleményét j azonban határozottan még nem tette közzé, mert a „Constitutionnelu-