Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 15. szám

182 Képzőművészet — A Széchenyi szobor-pályázat eredményéről ma már némileg tájékozó tudósítással szolgálhatunk olvasóinknak. Eddig ll]pályázó részéről beadatott 16 pályamű, melyek az akadémia palotájában, a ter­mészettani kísérletekre szánt mellékteremben felállítvák. Ifj. b. Vay Miklós 4, Dunayszky és Marsa 1 kó két-két, Izsó, Szánd­h á z helyben, K u g 1 e r József Rómából, K u g 1 e r János Kőszegről, Benk, Benda és Scháffer Bécsből, Faragó József Eperjesről beküldött egy-egy szobormintával pályáztak. Engel József Rómában még a mult hó elsején indította út­nak pályamüvét, mely máig sem érkezett meg, vagy legalább felállítva nincs még, úgyszintén érkezhetik még, noha bizonyost e részben nem tudni, Brüsselböl és Milánóból egy-egy pályamű. Számszerint tehát elég tekintélyesnek mondható a pályázat eredménye, habár hivatottabb szobrászaink közül is egy kettő, névszerint Alexi nem vett részt a versenyben. De örvendetes ugy is, ha csupán a művészi siker szem­pontjából tekintjük az eredményt. Nem értjük ezt ugy, mintha a be­küldött müvek között több volna olyan, mely a választást fölötte ne­hézzé tenné, vagy a kölcsönös mérlegelésben valami különös subtili­tást igényelne. Gondolható volt, hogy néhány sikerültebb mellett több lesz a czélját határozottan eltévesztő pályamű. Hazai szobrászatunk zsenge korában ez máskép nem lehet. De találkozik egy kettő, mely legalább az anyag kérdésében, a könnyed alakításban figyelemreméltó haladást mutat, s a mi fő és legvigasztalóbb az, hogy van mégis egy °ly pályamű, mely megüti a mértéket s a külföld hasonnemü ujabb müveinek java részével egy színvonalon áll. Egyéni hasonlatosság, nemzeti jelleg, öszhangos alakítás és monumentális méltóság és nyu­galom jellemzik ezen igen sikerült szobormintát, melynek talapzatán Izsó Miklós neve olvasható. A tervezett nagyságban való kivi­telre e mű kiválólag alkalmas, és méltó volna mind a dicsőült férfiú­hoz, kinek emlékét meg akarjuk örökíteni, mind pedig a nemzethez, mely nehéz időkben gyüjté össze a filléreket, hogy a szobor-emlék fel­állítására szükséges összeget előteremtse. Csak egyéni véleményt mondunk ki, de miután művészeti ügyekben mindenki csak egyéni be­nyomások és meggyőződés után mondhat őszinte ítéletet, e szempont­ból lehetetlen nem óhajtanunk és nem reménylenünk, hogy az illeté­kes bizottság ítélete, valamint a közvélemény ajánló szavazata is majd azon szoborminta elfogadása mellett nyilatkozzék, melylyel, ha nagy­ban felállíttatnék, bizonyára nemcsak szégyent nem vallanánk a kül­föld előtt, de avval szemközt tősgyökeres eredetiséggel érzett és alakí­tott szoborral dicsekedhetnénk; mert ily zamatos, a nemzet legmele­gebb kedélyéből felmerült plastikai müvet, más mint magyar művész nem képes teremteni. — Mindazonáltal Engel pályamüve, mint mondók, még nincs kiállítva, s mindaddig Izsó győzelme függő­ben marad. — A Markó festészcsalád, s vele némilég hazai művészetünk is érzékeny veszteséget szenvedett Markó Katalin, Flórenczben la­kott festész honleányunknak ugyanott a mult holnapban váratlanul be­következett kora halála által. Édes anyján és testvérein kivül férje, olaszországi katonatiszt és kis leánya kesergi elhunytát. A boldogult­nak szeretetreméltó művészi talentumáról tanúskodik egy sikerült táj­kép, mely a magyar képzőmüv. társulat műcsarnokában mint a legkö­zelebbi sorsolásra szánt szerzeménye látható. — Wagner Sándor, festész hazánkfia pesti rokonaihoz Mün­chenből intézett egyik utóbbi levelében tudatja hogy a bajor király öt tanárrá nevezte ki a müncheni festés'zakadémián. E kinevezés Ösz­szeköttetésben állana azon régibb hirrel, hogy Pyl oti tanár a neve­zett akadémia igazgatójául volna kiszemelve, K a u 1 b a c h eddigi igazgató helyett, ki Cornelius korábbi példája nyomán Münchent vég­kép odahagyva Berlinben készül megtelepedni. — Másik örvendetes hír gyanánt közölhetjük , hogy • Deák Fe­rencz nagy hazánkfiának egyuj és bizonyára jeles arczképére van ki­látásunk Székely Bertalan ecsete után, kinek baráti közbenjárás folytán megígérte Deák, hogy közelebb ülni fog hozzá. Székely ez életnagyságban készülő arczképét egyelőre a párisi világtárlatba szánja, azután pedig valamely hazai közintézetnek fogja felajánlani. A magyarországi műegylet mult szombaton tartott választmányi gyűlésében az idei sorsolás máj. 8-dikán határoztatott megtartatni, ugyan c gyűlésen bemutattatott a Wagner Sándor, Münchenbe te­lepedett magyar festész által, saját müve után kőre rajzolt jövő évi mülap, mely a vigadó éttermének Wagner által festett egyik freskóját, Mátyás király tornai győzelmét ábrázolja. Legfontosabb tár­gyát e gyűlésnek a m. képzőművészeti társulat választmányának át­irata képezte, melyben felszólítja a m. o. müegyletet, vajon hajlandó-e a két társulat unióját megkisérleni, s ha igen, válasszon kebeléből egy többtagú bizottságot, mely a m. o. képzőművészeti társulat hasonló számmal választandó bizottságával érintkezvén, kidolgozna egy a két választmány s utána a két társulat közgyűlése elé terjesztendő ja­vaslatot. Hosszabb vitatkozás után az egyesülés eszméje győzött s csakugyan megválasztatott, kísérlet tevésre egy 12 tagú bizottmány, fentartatván természetesen a társulatnak mind tagjai, mind a hatóság iránti kötelesség- és jogköre. — így tehát mind a két társulat kész­ségesen megtette az előző lépéseket s remélhető, hogy a hazai mű­vészet érdekében, de meg a hazai közönség megelégedésére is csakugyan létre fog joni az egyesülés. :k­;ö­tal íár kí­m­íre ita so­3Z­tt­A ÍZ­ip­ze­évi a­A jesztendő jegyzőkönyvben körülirt alakban és módozattal emelendő épület ter­vét, megbirálás és belybenbagyás végett ezennel bemutatván. Jelentem továbbá hogy a számvizsgáló bizottmány jelentései, — és a választmánynak egy­némely tisztviselők fizetésének felemelése iránti javaslata a tisztelt közgyűlés­elhatározása alá fognak terjesztetni. Szomorú, tisztelt közgyűlés! hogy ez évi jelentésemben is gyásznak kell helyt foglalnia, — Kiss Károly intézetünknek keletkezésétől részvényese — 1842-ik évtől fogva pedig az igazgató választmánynak ernyedetlen buzgóság­gal folyton működött tagja a míg élt, f. évi febr. hó 17-kén bevégezte köztisz­telet és becsülésben részesült földi pályáját. Intézetünk tartozó megismerésének adóját róvja le csupán elhunyt érdemteljes tagja iránt, midőn emlékezetét e helyütt Örökíti meg. Berekesztésül felkérem a tisztelt közgyűlést — méltóztassék a tanács­kozás vezetésére a részvényes urak közül elnököt választani, — és a választ­mányi testületnek egy évre leendő megválasztására nézve az alapszabályok ér­telmében szavazat szedő bizottmány kinevezéséről intézkedni. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság életbiztosítási üzletágá­nak kimutatása 1866 évi márcz. haváról: Köttetett uj biztosítás halálesetre . . 367,500 frt összegben életesetében fizetendő 97,900 „ . Összesen 465,400 frt. Idegen pénznemekben . . , . . . 1800 fl: 1000 lira. Nagy blltorraktári Üzlet megalapítása végett húsvét hétfőjén a „Tig­ris" vendéglőben mintegy 60 iparos gyűlt össze, kik részvénytársulat utján Pesten oly nagyszerű butorraktárt akarnak felállítani, hogy az ebbeli igények­nek eleget tevén, a külfölddel is sikeresen versenyezhessenek. Gróf Zichy József ur, ki ideiglenesen elvállalá az elnökséget, mig alelnökké Posner ur ne­veztetett ki, azt közölte az összegyültekkel, hogy a helyt, tanács ezen alaku­landó társulat czégét már helybenhagyta. Összesen 15,000 db 200 frtos rész­vény adatnék ki, s igy az alaptőke 300,000 frtot tenne. A mint 6000 db rész­vény alá van irva, a társulat megalakultnak tekintetik. i határidőre kötött ÜZlCt SZOkásai megállapítása végett a pesti áru és értékbörze választmánya ülést tartott, melyben a gabonakereskedés főképvise­lői is részt vettek. Ez alkalommal rendbe hoztak némi állandó szokást a határ­íjui ij^fsUi a frQKnríolrorooiroíi^ahon ÍR. mp.lv üzletnem Pesten még föl — Rózsavölgyi s társa mükereskedésében megjelent „P a r a­phrase einer altén Polka." Zongorára négy kézre átirta Grlin­ka M. J. Ara 90 kr. Maga a polka egykor általánosan ismert, világ­szerte kozkedvességü volt. Jelen átirat igen sikerült s becsületére vá­lik Grlinka urnák. Szintén e napokban vettük a nevezett mükereske­déstó'l Kéler Béla „Rákóczy„ nyitányát. Zongorára két kézre, ára 1 ft. 20 kr. E mű Szigligeti „II. Rákóczy Ferencz fogsága", czimü drámájához van irva, s mondanunk sem kell, hogy a Rákóczy in­duló dallamaiból szerkesztve. Szerző egy pár föliratából az tüník ki, hogy bizonyos programm zenét akart irni: pl. „Rákóczy mint Jezsuita növendék", „ad majorem dei glóriám" szóval, hogy törekszik zeneileg is egy „Rákóczyt" teremteni. Sokszor emlegettük már az ily abstract fo­galmak zeneképekké alkotásának lehetlenségét, s nevetséges erőlkö­déseit azoknak, kik szárazi és tengeri csatákkal, a holdvilág rezgésé­vel, nap felkeltével s lementével foglalkoznak. Maga a nyitány alakjá­ra nézve mindamellett, hogy szerző bizonyos művészi kerekségre tö­rekszik, közelebb áll az egyvelegekhez, s ezt nagy mértékben eszközli az, hogy az indulónak igen sok dallama van feldolgozva, melyek kö­zül a kilenczedik lap alján kezdődő, s a tizedikre átvitt egészen el is maradhatott volna. Egyébiránt stylja könnyű, dallamos. — Nem emlékeztünk még SzukRóza k. a. hazánk leányáról, ki a mult tél folytán Párisba utazott volt, s ott gordonka hangverse­nyeket adott. Mindjárt első felléptével elbájolta a zeneértő közönséget, s a salonok, melyekben később játszott, zsúfolva voltak mübarátokkal. Erről tanúskodnak Páris zenészed lapjai: „ A G a z e 11 e m u s i c a 1 e," „Semaine musicale", „Lapresse musicale", L a m e n e s­trel" kivétel nélkül el vannak ragadtatva a művésznő érzésteljes já­téka, tiszta, szép s erőteljes hangképzése által. Többek közt egyhangú­lag kiemelik Szuk Lipótnak (a művésznő atyjának) „Bánkbán" dalla­maira irt ábrándját, melylyel minden hangversenyében zajos tet­szést arat. Kereskedők és iparosok társasköre van Pesten alakulóban. E körről a „P. N." hosszabb czikkben is megemlékezik, felhozván Széche­nyi példáját, a ki kezdeményezője vala a később országszerte terjedő casino-egyleteknek. Örvendetes tudomásul vesszük ez ujabb kör ala­kulását, mert nem elégelvén az eddigi kaszinók szervezetét, karöltve óhajt járni, az előre haladó korszellemmel, s ezért különös figyelmet fog forditani a társadalom egyes rétegeinek, ugyanis a kereskedelem, nemzetgazdaság és ipar kivánalmaira; összeegyeztetvén ily módon a társadalom kellemeit a tapasztalat és tanulmány szükségével. Ez utób­bit az által véli legbiztosabban elérhetni, ha a fentirt szakmákba vágó hasznos könyvtárt alakit, s a rendes hírlapokon kivül oly bel- és kül­földi szaklapokat tart a tagok rendelkezésére, s időnként oly társas mulatságokat és felolvasásokat rendez a kereskedelem, nemzetgazda­ság és ipar egyes érdekesebb ismereteiről, melyek a közművelődés előmozdítására lesznek irányozva. Hogy mily hordereje lesz ezen in­tézménynek a tagok szellemi képzettségének kifejlesztésére, mily üd­vös hatást fog gyakorolni az ily kölcsönös buzditás a főváros ezen osztá­lyának kiművelésére, azt minden józan gondolkozású férfiú könnyen megitélheti s azért üdvözöljük az uj egyletet helyes működése kü­szöbén. 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom