Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 15. szám

174 rültethetnek ki, ha azon ügyekben, melyek az egész német nemzetet illetik, az egész nemzetnek alkotmányos befolyás adatott j ha épen ezért belátjuk, hogy azon összeköttetést, melyben az osztrák birodalomnak egy része Németországhoz áll, s mely a történelem, az államjog és a nemzetiség alapjain nyugszik, felbontanunk nem lehet; ha másrészről azt sem tagadhatja senki, hogy azon esetben, ha a német szövetség a német nemzet érdekében s kivánatai szerint reformáltatik, s az ausztriai birodalomnak •egy része annak kiegészitő tagja marad, hazánk a szövetségbe nem léphet: nem világos-e, hogy a viszony, mely a birodalomnak a német szövetséghez tartozó része s hazánk között létezik, más, mint melyet a sanctió pragmatika felállított, nem lehet ? S hogy azt, miről mi soha nem kétkedénk, mások előtt is kitünteté, hogy megmutatta, miként a dualismus, melyet mi a Magyarország s a birodalom között fennforgó kérdések megoldásának egyedül czélhoz vezető kiindulási pontjául jelöltünk ki, nemcsak a magyar nemzet jogérzetének, de az összbirodalom egész helyzetének s azon állásnak következése, melyet az Németországban elfoglal: ez az, miben mi az utolsó események fontosságát látjuk j s miért kétkedés nélkül kimondjuk , hogy azok a birodalom jövőjére üdvös befolyást fognak gyakorolni. Mert bármit mondjanak a birodalom ellenei a veszélyekről, melyek azt környezik, s bármily nagyoknak látszanak a nehézségek, melyek erejét jelenleg elzsibbasztják, mi csak egy komoly veszélyt látunk s egy nehézséget ismerünk, melyet legyőzni nem lehet, s ez az: hogy kik a birodalom kormányára befolyást gyakoroltak , annak való helyzetét félreismerve, oly feladást tűztek ki maguknak, mely épen mert a birodalom tényleges állásával ellenkezik, megoldhatatlan. * * * A magyar országgyűlés szünetelése alatt, niely hir szerinti, hó 16-dikán fog véget érni, —ekkor tartatván az első nyilvános ülés — a bizottmányok legalább nem szüneteltek s igy legalább az ötvenkettes bizottmány mult csütörtökön tartá első teljes ülését, melyen a tárgyalási sorrend megállapítására kiküldött ötös bizottmány javaslata elfogadtatott. A bizottmányi gyűlésről, ugy értesültünk, hogy az ott hozandó határozatok titokban tartandók s más országok parlamentjei módjára mindaddig a közönség elé nem bocsáttatnak, miga ház asztalára le nem tétetnek. Nálunk, ugy látszik, a titoktartási fogadás nem volt komolyan értve; mert a ,,P. Corr." s utána más lapok a következő hét pontot közlik, mint az ötös bizottmányi munkálat formulázását: 1. Vajon a közös ügyekre vonatkozólag részletes törvényjavaslat készítendő, vagy előbb csupán az elvek állapitandók meg, s csak ezeknek kölcsönös elfogadtatása után (az országgyűlés s a korona által) következzék a részletes tárgyalás ? 2. A közös viszonyokból folyó közös ügyek általánosságban meghatározandók. 3. Ezek egyenkint közelebbről körülirandók. 4. Ezen részletes kidolgozást megelőzőleg mily lépések szükségesek azon pontokra nézve, melyek a Lajtán-innen és Lajtán-tul közt kölcsönös megegyezéssel megállapitandók volnának. 5. Javaslat készítendő arra nézve, mily módon kelljen tárgyalni a közöseknek elismerendő ügyeket, s mikép történjék a kölcsönös érintkezés. 6. Vajon a közös ügyek érdekében netán szükséges törvénymódosítások már most fejtegettessenek, vagy pedig inaid csak akkor, midőn a fentebbi elvek véglegesen el lesznek fogadva? 7. Miután a válaszfeliratban meg van igérve, hogy az országgyűlés előadja azon okokat, melyeknél fogva az októberi diplomát s a febr. pátenst nem fogadhatja el: ezen okok most körülményesen volnának kifejtendök. Ugyan az nap délelőtt a tizenkettes bizottság is gyűlést tartott, azon bizottság t. i., mely a kiküldendö különféle bizottságok számát s müködéskörét illetőleg véleményes javaslat-készitésére van utasítva. Ezen ülésben — a fent idézett lap szerint — a javaslat véglegesen meg lön állapítva. A szóban levő javaslat értelmében hét külön bizottmány volna választandó: Az 1-ső az erdélyi viszonyok szabályozására, az 1848-ki VII. törvényczikk értelmében, készítene törvényjavaslatot; a 2-ik a nemzetiségi kérdésre vonatkozólag; a 3-ik a municipiumok szabályozását illetőleg bízatnék meg javaslat készítésével; a 4-ik a polgári s büntetőtörvények codificatiójával; az 5-ika közoktatási ügygyei; a 6-ik a nemzetgazdasági érdekekkel s a 7-ik a közintézetekkel (múzeum, nemzeti színház, Akadémia stb.) foglalkoznék. Ugyan e bizottság továbbá indítványozza, hogy a két első bizottság tagjai minden megszorítás nélkül általában a képviselők sorából, a többibe pedig főkép oly képviselők választassanak, kiknek az egyik vagy a másik bizottságba való beválasztatásuk szakképzettségűknél vagy különös tevékenységőknél fogva igen kívánatos. Hir szerint ez indítvány már a legközelebbi üléiben a ház asztalára fog letétetni, holott az Ötvenkettes (illetőleg 67-es) bizottság csak akkor folytatja működését, ha az erdélyiek által ki lesz egészítve. A ])CStVfárosi tanács kebelében már hosszabban folynak az értekezletek az iránt, vajon az 1861-diki városi képviselők részt vegyenek-e a városi ügyek vezetésében, vagy sem. A nézetek nagyon szétT Á E C Z A. Anyégin Eugén. Regény versekben. Irta Puskin Sándor. Oroszból fordította Bérczy Károly. Kiadja a Kisfaludy-Társaság. Nyomtatta Emicb Gusztáv. Pest. 1866. 8rét. XXIV. és 296 L (Könyvilletmény a Kisfaludy-Társaság pártolói számára.) A Kisfaludy-Társaság tavaly a portugál irodalom remekét, Camoens Luziádáját, ez idén meg az orosz nemzeti költészet korszakalkotó termékét, Puskin verses regényét, Anyégin Eugént nyújtotta pártolóinak, mind a kettőt igazi műfordításban. Ezenfelül, tavaly óta, ismét három kötetet adott ki magyar Shaksperejéből, mindegyikben két-két szinmü. Oly müvek mind, melyek nem egyes nemzeti irodalmak sajátjai, hanem a világirodaloméi, s melyeket ennélfogva minden életrevaló irodalomnak el kell sajátítania. E műfordításokon kivül a Kisfaludy-Társaság az utolsó két év alatt csupa eredeti müveket adott ki, tettleg czáfolva meg egyfelől azokat, kik őt — alkalmasint azért, mert több gyönge munkát elutasított —; az eredeti magyar irodalom elhanyagolásával szeretik vádolni, de másfelöl azokat is, kik azt hányják szemére, hogy az idegen müvek kiszemelésében nem elég válogatós. Tán inkább nagyon is válogatósnak mondhatnók, hogy 1864 óta az angolok, francziák és németek rengeteg regényirodalmában egyetlen egy munkát sem talált annyira Ínyére valónak, hogy lefordíttatta volna, s regónynyel csak csupa eredetivel kedveskedett pártolóinak. S nem nagy válogatás-e, midőn egy-egy nemzet irodalmából a legfőbb müvet keresi ki s azt honosítja meg köztünk: a portugálból a Luziádát, az oroszból Anyégint — ? E két mü egyszersmind oly irodalmakból van kiszemelve, melyekből — eredetiből fordítva — tudtunkkal még egy mü sem jelent meg magyarul. Könyvészetünkben Greguss Gyula Camoense az első könyv, mely portugálból, Bérczy Károly Puskinja az első, mely oroszból fordítva jelent meg, s már csak ennélfogva is irodalmi esemény mindegyik. S hogyan üdvözölte journalistikánk ez eseményeket? — Anyégínról nem szólunk; az még fris, arról még tán lesz szó. De mit csináltak a Luziádával ? A Luziáda oly mü, melynek fordítása a mi irodalmunknál sokkal gazdagabb irodalmakban is esemény volna : nálunk egy pár újdondász megdicsérte, s egy nagy lap — mely pedig nagyon megharagszik, ha valaki azt mondja, hogy a sajtó nem teljesíti föladatát — egy nagy lap az indolentia cynikus leereszkedésével annyit kegyeskedett róla megjegyezni, hogy: „Megjelent és beküldetett szerkesztőségünkhöz: „A Luziáda," stb. S egy füst alatt még valami irodalmi csekélység „megjelenését s beküldését" is jelentette. Ezenkívül egy rövid ismertetés az „Uj Korszak"-ban — s ezzel megvolt a magyar Luziáda méltatása. Óhajtjuk, hogy Anyégin szerencsésebb legyen s a kritika tüzetesebben foglalkozzék vele. Reméljük, szerencsésebb is lesz, mert nem tartozik a nagy epopoeák közé, melyeket csak dicsérni, de nem olvasni szokás. Anyégin — mint czime is jelenti — regény, versekben. A mai kor szülöttje, homlokán a fájdalmas meghasonlás bélyegével, mely az átmeneti korszakok gyermekeit megkülönbözteti — még ha oroszok is. Sőt, mint oroszokat kétszeresen, mert ott az átmenet is kettős : megvan egyfelől az általános áram, mely az összes európai társadalmat sodorja, reméljük, az óhajtott jobblét felé; s megvan másfelöl a folyamlás külön nemzeti sodra, mely, közbekapva az olvasztó miveltség s elrekesztő barbárság ellenárjaitól, az önállás és szabadság révébe törekszik. Innen az elkeseredett küzdelem, egyúttal azonban csodás egybeolvadás is az uj kor eszméi meg az ősi hagyományok között; innen a lázas hánykolódás a nyugati fásultság meg a keleti betyárság végletei közt; innen az izgatott, lihegő hang, mely a legújabb orosz költészeten, különösen Puskin költészetén, végig rezdül; innen a humor az a fajtája, mely jobban ért a roszkedvü gúnyolódáshoz, mint a jóizü nevetéshez, igen sokat szenved, igen keveset örvend. Mint a gyöngy'. fényes és drága, egyszersmind azonban halálos betegség terménye. íme leírtuk Anyégin képét. De leírtuk egyúttal Puskin, le az orosz költészet, le az orosz társadalom képét: mert Anyégin mind a háromnak hü képe. S e hü kép hü másolatát találjuk Bérczy fordítmányában. Hü másolatnak merjük mondani, habár magunk oroszul nem tudunk s az orosz irodalmat csak német és franczia fordításokból ismerjük: hü másolatnak merjük mondani, mert rajta van a hűségnek az a félreismer-