Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 15. szám

175 ágaztak, s habár hajlam lett volna a polgárság részéről a város ügyeibe Taefolyni sokaknak mégis a jelen kivételes állapot veszélyesnek látszott arra, hogy bármi résztvevés által praejudiciumot szolgáltassanak jövő eshetőségek számára. A pestvárosi képviselők legutóbbi értekezletének lényeges eredménye végre az lett, hogy azon javaslata, miszerint egyes bizottmányi tagok a bizottmányba kiküldessenek, egyhangúlag elvettetett, mig Giczeynek különösen Gorove által is támogatott indítványára jegyzőkönyvileg kimondatni határoztatott, miszerint a képviselők a bizottmányi tárgyalásokban a város érdekeinek előmozdítása tekintetéből részt venni készek, —de csak tanácskozási s irányadási minőségben. A bizottmánynak összeállítására nézve azon óhaj lett kifejezve, hogy azok az 1861-diki alakban maradjanak meg, szabadságában állván minden egyes tagnak, más bizottmányba kívánkozni. Továbbá szintén Giczey indítványára főpolgármester ur felkéretni határoztatott, miként egész befolyásával odahatni szíveskedjék, hogy a város teljes hatósági jogainak gyakorlatába visszahelyeztessék. Az ujabbkor! román politikai férfiak. Czélom levén a román nemzet ujabbkori politikusait, történészeit és költőit e becses lapok hasábjain bemutatni, kezdem azt azon férfiakon, a kik a közelebbi kormányváltozásban kitűnő Jszerepet játszottak s bár miként dőljön is el Románia sorsa, ne vök a történelem lapjain is meg fog örökülni. *) • Negri Koszta — Constantin Negri. — Született Moldvában előkelő családból. Egyike azon román hazafiaknak, kiknek a haza újjászületésében és felvirágoztatásában kitűnő szerep jutott. A milyen volt Oláhországban Kampiniánó, ép olyan volt Moldvában Negri Koszta. Az ő háza Jasszyban és Minzsina nevii jószágán, központja volt azon szabadelvű és hónukat szerető ifjaknak, a kik hazájukat a Sturca járma alól megszabadítani magukat eltökélték. — Ezért egyike is vala azoknak, a kiket ezen uralkodó legerősebben üldözött, 1857-ben élénk részt vett az univesti küzdelmekben. Az unió után Kuza által több izben. fel volt szólítva, hogy a fővárosba jőve, fogadná el a miniszterelnökséget, de mindannyiszor visszautasította. Azonban később elfogadta a konstantinápolyi ügynökséget, hol ma is a haza érdekében kitűnő szolgálatokat tesz. Pánu Anasztáz — Anastasie Pánu — született Moldvában. Kitűnő ügyvéd, jeles szónok, jó hazafi és szabadelvű politikus. 18ö9-ig Jászvároson kitűnő hivatalt folytatott. Az uniónak egyik legbuzgóbb *) Kútfőim : a „Kalendarul Profetiku", és a román hírlapok. hetién bélyege, mely saját magának biztos ismertető jele. Szinte kézzel fogható eleven volta bizonyítja, hogy vonásai a költő tulajdon vonásai; fesztelen és sima szabatossága, hogy fordító a nyelvet teljesen birjz ; határozott jelleme, hogy eredetiét minden izében áthatotta; egyöntetűsége, hogy eltalálta hangulatát; világossága, hogy eltalálta értelmét; egyszerűsége, hogy nem akarja szépíteni és — rontani. Kivált ez a minden czikornyától ment egyszerűség az, mi fordítónknál oly kedvesen meglep s mi öt kedvező színben mutatja be még oly jeles fordító mellett is, mint Bodenstedt, ki bizony eredetiét néha elczifrázza. Ez a keresetlen és igénytelen egyszerűség egyszersmind főbiztosítéka a fordítás hűségének. Bérczy, ki a műfordítás terén már angol beszélyei által is kitűnt, Anyéginnal műfordítóink legelső sorába emelkedett. Fordítónk arról is gondoskodott, hogy az olvasó teljesen tájékozódva vehesse kezébe Puskin verses regényét: a bevezetésben ismerteti az ujabb orosz szépirodalmat s adja a szerencsétlen költő életrajzát ; a regény magyarázatra szoruló egyes helyeit pedig fölvilágosító jegyzetekkel kiséri, melyek a könyv végéhez vannak csatolva. Anyégin magyar kiadása tehát föl van szerelve mindennel, a mit az irodalomnak akár búvára, akár csak élvezője kívánhat. Amaz élvezettel fogja használni, ez haszonnal élvezni. x* A szülészeti tanodáról. n. Sz. a görög és római színészet történetét is feleslegesnek találja. Az volna szép, ha tanodánkat végzett színész még azt se tudná, hogyan eredt s mit tesz az a tragédia és komédia. A színészet történetét és mythologiát a szinészeti tanodának mellőzni nem szabad. E tantárgyak különben is csak másodrendűek, s lehetőleg rövidre szabvák. A történelemből pedig Gyulai ur legelőbb is oly színmüvek magyarázatakor tartott előadásokat, melyeknek történeti alapjok van, minők például Bánkbán és Július Caesar; ez is az alapszabályok értelmében és szinészeti érdekben történik. Annak idejében majd rá kerül a sor a rendszeresb történelemre is; de hogy ezt elő lehessen adni, előbb tanodánk szükségéhez mért studiomot kell dolgozni, még pedig dióhéjba szorítva, az az: hogy kis compendiumban minden szükségest magába foglaljon; ez pedig nem egy pár napi munka, kivált ha egy tanárnak három évi | előmozdítója volt. Midőn a fejedelmet választó országgyűlés tagjait választották, épen helytartó (Caimacám) volt s igen szabadelvűnek tüntette ki magát, annyira, hogy ö valósította az uniót. Kuza alatt miniszterelnök volt, arról nevezetes, hogy alatta a sajtó legszabadabban mozoghatott, s a gyülésezéseket megengedte. Mint szónok, leginkább kitűnt 1864-ben, midőn a 32 követ feliratát védelmezte. Azon időben tartott beszédei a szónoklat maradand6 müvei. Rozetti Elek Koszta. C. A. Rozetti — forradalmi publicista és költő, született 1816-ban Bukurestben. Mívelt egyén s jeles lyrikus. A bojár sistemának engesztelhetetlen ellensége s a hazának egyik leglelkesebb fia. Hajthatatlan jellemű, nagy tehetségű, fáradhatatlan erélyű, köz- és magánéletében ritka erkölcsű és nemes szivü ember. 1833-ban katonai szolgálatba lépett, de 1836-ban elhagyá azt, hogy a tudományos pályának szentelhesse életét. Biron, Voltaire és Lamartin jelesebb költeményeit lefordította és 1840-ben ki is adta. „Ceasuri de Mulczumire" czimü népies költeményei ma is közszájon forognak. 1842-ben petesti rendőrfőnök, ezután Bukurestben államügyész volt, de 1845-ben lemondott s Párisba ment, hogy magát mivelhesse. 1846-ban a bojárok bámulatára könyvkereskedést nyitott? mit lealázó foglalkozásnak tartottak egy ily arisztokratikus családra nézve. A román forradalmi komitének is ez évben lett tagja. 1848-ban jun. 9-én letartóztatott, de a nép kiszabadította s bár hatalmában állott, nem boszulta meg magát Bibeszkón, az akkori bukott fejedelmen. Ezen magaviselete által a nép kedves embere lett s mint ilyen rendőrfőnök Bukurestben, majd a forradalmi kormány egyik titkára és a belügyminisztérium igazgatója, 1848 septemberben, mint a Fuad Effendi táborába küldött követség egyik tagja, ö is elfogatott s Orsó vára küldetett. Mint emigráns 1850-ben Párisban a „Románia Victore" és „Republica Romána" czimü lapokban dolgozott, megírta a román forradalom apológiáját, Bretánó Jánossal egy forradalmi Káthét és Stirbeyhez két emlékiratot intézett. Visszatérvén hazájába, azonnal követnek választatott. Ekkor alapította a „Románul" czimü napilapot, mely a legjelesebb román lap s mint ilyen, a legkitűnőbb szolgálatot tett vele a hazának. Mint valóságos tribunus plebis, lelkes ügyvéde hazájának, mint a családi és társadalmi élet bűneinek ostora, folyvást az önkény és vesztegetés ellen harczolt s az előjogoknak és absolutismusnak halálos döféseket osztogatott; nem kiméit sem fáradságot, sem áldozatot, hogy hazáját jó útra téríthesse. j tanfolyamot kell végezni egy év alatt. Midőn az intézet megnyílt, abI ban történt megállapodás, hogy csak az első év tantárgyai taníttassanak el oly rendszeresen és terjedelemben, a mint a tanterv kívánja, a többi két osztályéi pedig, melybe szintén vétettek föl növendékek, a dramaturgia kivételével csak annyiban, a mennyiben a tanár elkészülhet rendszerével, s egyszersmind pótoltassanak az első osztály tantárgyait nem hallgathatott növendékek ebbeli ismereteinek hézagai. így maradt el ez évben a rendszeresb magyar és világ történelem, de a tantervbe fel van véve, s csodálatos, hogy Szerdahelyinek erről nincs tudomása, holott a tanterv a mult év elején minden lapban megjelent. Szerdahelyi azt is javasolja, hogy tanodánk rendezőket is képezzen ; de azt feledi, hogy tízezer forint nem százezer, s hogy három tanár nem kilencz. Elég lesz ,tán egyelőre, ha növendékeinket színészekké képezhetjük. A rendezőség művészi kellékeinek megszerezhető részét a növendék az iskolában külön tanszék nélkül is elsajátíthatja; a többi pedig ugy is a természet és további tapasztalat dolga, s az egyéniséghez tartozik, minők: az erélyesség, találékonyság, kiviteli ügyesség, rendszeretet, durvaság nélküli szigor, sat. Sz. továbbá igy beszél : „a tanároknak már a harmadik év végével szoktatni kellene őket, hogy ... a maguk lábán járjanak. Ennél fogva a nyilvános vizsgára szánt darab szerepeit nem a tanároknak kellene betanítani . . . azt végeznék ők magokban. Ily eljárás által lehetne legbiztosabban meggyőződni arról, ha vajon a növendékből lesz-e valaha önálló tehetség, vagy nem; mig a mostani eljárás mellett a vizsga után is csak annyit tudunk rólok, hogy ügyesen betanított műkedvelők . . . Meglehet, hogy e vizsga nem lesz a közönségre nézve oly szemkápráztató, mint a mostani, de legalább a tanárok és közönség tájékozhatni fogják magukat az iránt, kitől mit várhatnak.. . Igaz ugyan, hogy a képezde még csak egy év óta áll ^fenn; de ha meggondoljuk, hogy ... a tantárgyak mikép vannak felosztva, a tanításban mily eljárást követnek, hogy a növendékek a legszükségesebbek tanulására sincsenek kötelezve, ugy előre is bátran mondhatjuk, hogy a mostani rendszer mellett három év multával sem igen fognak elég ügyes, értelmes s Önálló jó színészt képezhetni. Fognak talán egy pár meglehetős ügyességgel biró utánzót felmutatni, de kik — ha önálló gondolkozásra vergődnek, meg lehet, el mondhatják a nagy művész D a v i s o n n a 1: tiz év kellett rá, mig elfelejtém, a mit a conservatoriumban tanultam." 29*