Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 15. szám

POLITIKAI HETILAP. Megjelenik hétfőn reggel másfél—két nagy iven. $ Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár $ \ vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, ne- ; 5 gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 , | hasábos kisbetü-sorért 6 kr. Bélyeg külön 30 kr. \ „Citius enim emerget verítas e falsitate, quam e confusione." B a c o. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. s Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét illető küldemények és tudakozások a uzerkesztőséghez j (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és \ hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) j intézendök. Második évfolyam. 1866. 15. szám. Pesten, Április 8. Előfizetési felhívás a „POLITIKAI HETILAP" 1866-dik évi II-dik és további negyedévre. A hetenkint hétfőn reggel l1/2 — 2 íven megjelenő „Polit. Hetilap" előfizetési díja: negyedévi (april—júniusra) ... 2 frt. félévi (april—septemb.) 4 frt. háromnegyedévi (april—deczemb.) . 6 frt. Néhány teljes számú példánynyal a fentebbi előfizetési feltételek mellett még szolgálhat a kiadó hivatal. Pest, april 7. Mit utolsó lapunkban előre mondánk, beteljesedett. Az ingerültség, mely Ausztria és Poroszország között oly fenyegető fokra hágott, nyugodtabb felfogásnak engedett helyet. A tábornokok helyébe ismét diplomaták léptek az előtérbe, s ha ezek a fenforgó kérdéseket nem oldják meg, — a mi nem is szokásuk — sőt ha egy pár uj kötéssel e gordiusi csomót valószinüleg még bonyolódottabbá teszik, legalább biztosak vagyunk, hogy az karddal nem fog ketté vágatni. A jelen viszonyok között pedig azt is nagy nyereségnek tarthatjuk. — Mi, mint olvasóink tudják, soha nem osztoztunk azon aggodalmakban, melyekkel mások a situatióról Ítéltek. — Éppen a veszélynek nagysága megnyugtatott annak valószínűsége iránt, s a porosz premier fenyegetései körülbelül oly hatást tettek reánk, mintha valakit egy hordó lőpor mellett gyufával látunk. Elmondhatja, hogy csak tőle függ a veszélyes anyagok fellobbantása, s meg is lehetünk győződve, hogy ennyiben igaza van; de szerencsére oly helyzetben áll, hogy e hatalmával nem élhet anélkül, hogy magát is levegőbe ne repítse, s ezért nyugodtan hallgathatjuk fenyegetéseit. A helyzet mindig félelmes, mert puszta ügyetlenségből is néha a legnagyobb szerencsétlenség támadhat; de hogy az illető gyufájával a lőport nem akarja meggyújtani, arról, ha csak esze helyén van, meg lehetünk győződve, s legalább ép annyira érdekében fekszik Bismarck miniszter urnák, hogy a német kérdés erőszakos megoldása a jelen pillanatban elő ne idéztessék. Nem vonjuk kétségbe hatalmát; elismerjük, hogy egész Németországot, sőt Európát megrendíthetné, ha akarná; de tudjuk, hogy nem fogja akarni, s pedig azon egyszerű oknál fogva; mert ugy áll, hogy a német kérdés forradalmi megoldása, épen ő excellentiájára nézve igen kellemetlen következéseket vonhatna maga után. De ha a nagy hadi zajnak ez egyszer, ugy hisszük, nem is lesz következése, és pár hét múlva a porosz hadtesteket s az osztrák állampapirosokat valószinüleg ismét előbbi állásukban fogjuk találni, mi azért nem vonjuk kétségbe az utolsó események nagy fontosságát. — Mint midőn a vész, melyet vártunk, nem tört ki, légkörünk nyomasztó marad ugyan s a felhők nem oszlanak szét, de a sűrű villámok, melyek a vihar közeledését hirdeték, legalább azt eredményezik, hogy magunkat a sötétben tájékozhassuk; ugy a porosz kormány eljárása, s minden, mi az utolsó hetekben történt, nagy világosságot terjesztett állásunkra, s talán maga Rechberg gróf, ha ismét hivatalba lépie, a két német nagyhatalom kölcsönös állásáról, s azon helyzetről, melyet az osztrák birodalomnak Németországban elfoglalni czélszerü, ma máskép ítélne, mint akkor, midőn a két nagy német udvar szívélyes viszonyát, s a két minisztérium előzékeny udvariasságát a birodalom érdekeinek biztosítására elegendőnek gondolá. A viszály, mely Ausztria s Poroszország között kitört, nem két kormánynak egy közösen elintézendő kérdés iránt támadt vélemény különbsége, mely mihelyt elintéztetett vagy a kormányzó férfiak változtak, megszűnik. Az ellentét itt nem azon állásból fejlődött ki, melyet az ausztriai s porosz, kormány a schlesvig-holsteini ügyben most foglaltak el, hanem azon állásnak szükséges következése, melyben e két hatalom Németországhoz áll, se viszálynak fontossága abban fekszik, mert annak végleges elintézése nem az osztrák vagy porosz, kormány jóakaratától függ. Midőn néhány hónap előtt e lapok hasábjain azon öszszefüggésről szóltunk, melyben a köztünk s a birodalom között függő kérdések megoldása a német kérdéssel áll; midőn kimondottuk, hogy a jelen állapot, mely által Európának egyik legnagyobb nemzete teljes tehetetlenségre jutott, meggyőződésünk szerint fentarthatatlan, s hogy a német szövetségnek oly átalakítását elkerülhetetlennek hisszük, mely által ez ország, a külföld irányában mint egész léphet fel, s midőn épen ezt jelöltük ki mint főokot, melyért a hazánk s a birodalom között létező viszonyok más mint a dualismus alapján nem rendezhetők, akkor a bécsi sajtónak egy része elismerte ugyan az ellentétet, mely a német szövetségnek a nemzet kivánata szerint való átalakítása az osztrák birodalomnak alkotmányos egysége között létezik; de legfeljebb theoretikus fontosságot tulajdonított észrevételeinknek, melyek csak a jövő, szerintök még egy távol jövő eshetőségeiből indultak ki. De vajon most nem változtak-e meg ezen nézeteik? Miután Németország szövetséges szerkezete, mely ellen a német nemzet első alakulásánál felszólalt, s melynek átalakítását az ausztriai császár által Frankfurtban összehívott fejedelmek szükségesnek találták, most Poroszország részéről is olyannak ismertetik el, mely czéljának meg nem felel, vajon hiszi-e valaki, hogy a reform, melyet a frankfurti fejedelmek gyűlésén indítványozott, melyet most Poroszország is szükségesnek mond, melyet Németország fejedelmei nem elleneznek, s mely az egész német nemzet legforróbb óhajtása, még sokáig elmaradhat? vagy hogy e reform Ausztriának a német szövetségből való kilépése által lészen eszközlendő? Tudjuk, hogy Bismarck ő excellentiája ezt ugy óhajtaná s Németországban Poroszország részére elvállalná a szerepet, melyet Piemont Olaszországban játszott ; de miután Németország fejedelmei s Ausztria alkalmasint nem vágyódnak ez állás Után, mely azon esetben számukra fentariatnék, s miután a német nép, mely Németország egyes részeiben az alkotmányos szabadságot élvezi, bizonyosan nem nagy örömmel cserélné fel jelen állapotát azon helyzettel, mely az alkotmányos Poroszország polgárainak jutott; a merész porosz államférfiunak nézetei kevés követőkre fognak találni; és azt legalább bizonyosnak tekinthetjük, hogy Ausztria részéről soha a német szövetségnek oly rendezése elfogadtatni nem fog, mely által Ausztria Németországból kizáratnék. És ha egyrészről előre látható, hogy a német szövetségnek reformja, melynek szüksége épen az utolsó események által újra kitűnt, sokára el nem halasztható; ha elismerjük, hogy hasonló veszélyek, minők a két nagyhatalom viszálya által Németországot fenyegeték, csak a szövetségi szerkezet czélszerübb szervezése s az által ke29