Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 13. szám

157 -Francziaország, mint mi mindnyájan, előhaladást, állandóságot és szabadságot óhajt, de az értelem, az általános szükségletek s a munka nemes törekvéseinek szabadságát; nem azon szabadságot, mely határos a féktelenséggel, mely helytelen szenvedélyeket ápol, minden hitet leront, és gyermekes rendzavarások jeleneteit idézi elő. Mi felvilágosult szabadságot óhajtunk, mely ellenőrizze és vizsgálja a kormány cselekményeit, de nem oly szabadságot, mely fegyverré leszen avégre, hogy a kormányt titokban aláássa és megbuktassa. Tizenöt éve már, mióta az állam fejévé kineveztetvén, valódi hatalom nélkül, —-anélkül, hogy a kamrában támogatásra találtam volna, egyedül lelkiismeretem és azon szavazatok által buzdíttatva, melyek által kineveztettem, — bátorkodtam kijelenteni, hogy Francziaország kezeim közt nem fog tönk re jutni; szavamat megtartottam. Tizenöt év óta folyvást fejlődik Francziaország, nagygyá lészen, s nagy rendeltetését betölti. Müvünket fiaink folytatni fogják. Ebben engemet mint polgárt, a nagy állam-testületek, a hadsereg és az összes jó polgárok áldozatkészsége, s végül, mi hazánknak sohasem hiányzott, az isteni segély fog gyámolítani." Egyet nem szabad szem elöl téveszteni, hogy afranczia fiatalabb nemzedék az oppositió oldalán állott, s ezért vannak, a kik kételkednek azon, vajon a „fiak" fogják-e folytatni atyjaik mtivét oly értelemben, mint a francziák császára kivánja, s elei fogják-e mozditani a szándékot, mely az uj dynastia ivadékára átszállva, semmivel több jogot nem adna a nemzetnek, mint a menyivel jelenleg beérni kénytelen. Mindamellett a tuilleriák kormánya még nem vesztette el külpolitikai befolyását. Egyikjele annak, hogy a Dunafejedelemségek konferencziája Párisban ülésez, melyről ugyanonnan irják, hogy lassabban közelíti meg a kivánt eredményt, mint kezdetben remélték. A márczius 20-iki ülésben ugyanis a kérdés ekként alakult: Vagy unió egy idegen fejedelemmel élén, vagy a belföldi ltospodarságok helyreállítása. Az első megoldást a bukuresti ideiglenes kormány három meghatalmazottja sürgeti. A franczia kormány ellenben nem Játhatja be, miként lehetne a porta integritását egy idegen herczeg behelyezésével összhangzásba hozni, s a porta maga is csupán azon feltétel alatt akar az unió ideiglenes fentartásába egyezni, ha belföldi trónjelölt állíttatik fel. — Az orosz kabinet és Törökország közt a jó-egyetértés már némileg meggy engittetett.; az sem való, hogy Poroszország minden pontokban a pétervári kormány politikájához csatlakozott volna. Poroszország tevékenysége a conferentián valószínűleg csupán oda fog terjedni, hogy mindent pártolni fog, mi a dunafejedelemségi kérdés elnapolására vezethet, e szempontból tekintve, mindenesetre osztozik Oroszország irányzataiban, de nem fekszik érdekében és nincs is szándéka szomszédjának keleti politikáját tettlegesen elősegíteni. E mellett más, font< sabb kérdésekről sem feledkeznek meg Párisban. Nevezetesen az osztrák-porosz viszály az, mely a kormány éber figyelmében részesül, s erre vonatkozólag elég komoly hirek kerülnek Párisból t i. hogy: Francziaország fegyverkezik és —irják továbbá, — hogy a Németországhoz legközelebb fekvő franczia tartományok katonai parancsnoka, Forey tábornagy, egész csendben Párisba hivatott s jelenlétében minisztertanács tartatván, ott elhatározták, hogy a rajnai sereg hadosztályait ,,zaj nélkül" kiegészítsék ; fősúlyt fektetvén arra, hogy a testőrség úgyis közelben, azaz a chalonsi táborban van. Továbbá megállapodtak abban, ho^y ha a rajnai sereget hivatalosan „ügyelő hadtestté" kellene átváltoztatni, ez esetben a főparancsnokságot Forey tbnagy helyett M a c-M a h o n a magentai herczeg venné át. Más hirek szerint Mac-Mahon, már vissza is hivatott Algírból, hogy Nancyba menjen. A rajnai sereg hadosztályai pedig parancsot kaptak készen lenni, hogy mint ügyelő hadtest a német határok hosszában minden kiválóbb pontot elfoglalhassanak. Az ügy pedig, mely e nagy készülődést szükségessé teszi, még ma is ott áll, hol a mult héten, hogy t. i. a háború és béke hirei egymást ellensúlyozzák. Mint a börzei árfolyam, ugy ingadozik a napok hire, hol harezot, hol egyezkedést helyezvén kilátásba ; de megnyugvást egy sem tud nyújtani. Azon stádiumban egyébiránt, melyen mult héten találtuk, nem „változatlanul" maradt meg a háború függő kérdése. A porosz keresztes és egyéb félhivatalos, vagy reactionarius lapok ugyanis uj taktikát találtak fel, melylyel ugyan nem fognak többre menni, mint eddigi ocsárló és provocáió politikájukkal, de a mely mindamellett gyönyörködtető. Azt az alkalmasint jól megfontolt gondolatot adják ujabban kézről kézre, hogy Ausztria a kihivó, Poroszország csak védő politikát követ ; Ausztria készül támadni, összpontosítja hadseregét, öntet ágyút stb., Poroszország pedig ujját sem mozgatta eddigelé, de ily fenyegetésekkel szemben természetesen ő is kénytelen már most neki készülni. A dolog nevetséges lenne, ha oly komoly nem volna. Kivánt hatása azonban még sem lesz, mert ezúttal ugyancsak egész Európa tudja, hogy Ausztria majdnem többet tür, mint egy nagyhatalmasság méltóságával megegyeztethető, s hogy a porosz henczegés már a magán emberre nézve is sértő. Poroszország egyébiránt akarja a háborút, ezt a kölni lap berlini félhivatalos levelezője is állítja: Poroszország visszavonulása — úgymond — melyről osztrák hangok napról napra rebesgetnek, nincs kilátásban, még kevésbbé várható rendszerváltozás, melynek lehetőségével a particularistikus tábor szokott könnyelműségével vigasztalódni akarna. Tehát rendszerváltozás, vagy ami ugyanegy, Bismarck bukása sincs kilátásban! Csakugyan nincs, ez kiviláglott a porosz király születése napján tartott udvari ünnepélyen is, melyen nemcsak a király tüntette ki az uj grófot a lehető legfényesebben, hanem a királyasszony, s a koronaherczeg, az eddigi osztrákpártosok is tüntetve átcsaptak a támadó porosz táborba. Egyébiránt más európai lapok sem igen nyugodnak meg a béke kilátásokban. Maga a„Times" mely csak oly jól tudja mint mi, hogy az angol kormány a berlini kabinethez intő jegyzéket küldött, a „Times" mondjuk, irja: Ha valaki a legújabb háborúk kezdetét visszaidézi emlékezetébe, úgy fogja találni, hogy a nemzetek akaratjuk ellenére, úgyszólván ellenállhatlan vonzódással vonattak be a háborúba. A krimiai, az olasz, az amerikai háborút még megindítói sem várták; még az elbai herczeg ségek megtámadása is sokakra nézve meglepetés volt. Ha a nemzetek egyszer rákapnak azon játékra, hogy ultimátumokkal, hadi értekezletekkel és seregek összpontosításával egymásra ráijeszszenek, csakhamar bekövetkezik a pillanat, melyben lehetetlen lesz megállapodni, vagy visszalépni. ; Hogy az európai hatalmasságok legnagyobb része csititólag, békitőleg akar hatni Poroszországra, abból is kiviláglik, hogy Ferencz József és Napóleon császár, de még Viktória királyné magánleveleiről is beszélnek, melyeket e fejedelmek a porosz felséghez intéztek volna. Mennyi igaz van ebben, nem kutatjuk, szintoly kevéssé, mint Hohenzollern-Sigmaringen hg. bécsi békemissióját. Találóbb mind ennél azon adoma melyet Beke lovagról beszélnek, ki egy, valamely diplomatiai tag által hozzá intézett azon kérdésre : vajon hogyan viselhet Ausztria háborút pénz nélkül ? azt felelte: Mihelyt az első lövés eldördül, Ausztria rögtön 50 —100 millió pénztári utalványt fog kibocsátani, Berlinben fizetendőket. Flórencz, marcz. 18. E hét alatt a kamara ülései nem voltak érdekesek egy kis eset kivételével, mely La Marmora miniszterelnököt annyira jellemzi, hogy el nem hallgathatom. P e p o 1 i őrgróf, az ismeretes pétervári követ, s Napóleon unokaöcscse, kérdést tett a minisztereknek, minő politikát akarnak követni az osztrák-porosz és dunafejedelemségi kérdések következtében. LaMarmoraa hosszú s ügyes beszédben foglalt interpellatióra szárazon azt felelte, hogy ily nevezetes s különös horderövel biró kérdésre nem felelhet, nehogy az ország érdekeit corupro mittálja. Erre P e p o 1 i röviden válaszolt, hogy majd ismételni fogja kérdését annak idejében, minthogy jól tudja, miként a kabinet ez alkalommal is tétlenségben fogja bevárni az eseményeket. Mire a tábornok felpattant s megzavarodva felszólította az örgrófot, mondja meg, mi uton tudhatta ki a kormány titkait ? A kamara nagyot nevetett, s L a M a r m o r a csak most vette észre, hogy bakot lőtt, s megmondta azt mit elhallgatni kivánt, ámbár senki sem kételkedett egy pillanatig sem. hogy mindaddig, míg Napóleon császár ki nem adja a jelszót, az olasz kabinet semmit sem határoz, bár mennyit járjon is gróf Used o m a külügyminisztériumba, hol a miniszterelnök semmi határozott feleletet nem adhat, mert Olaszország minden külkérdésre nézve még mindig Francziaországtól függ. Ezen befolyás azonban néha a külkérdéseken tul még a belkérdésekre is kihat, a mint ez M a z z i n i igazolási esetéből is világos. Messinai választása forma szerint semmi kifogás alá nem eshetik, ugy hogy a miniszterek is szégyenlik, hogy még sem engedhetik meg követi székfoglalását, mert M a 1 a r e t báró nyíltan kimondja, hogy ily esetben elhagyja Flórenczet. Ki van adva tehát a parancs, hogy minden miniszteriális követ a választás megsemmisítésére adja szavazatát, azért, mert a híres izgató Genuában 1857-ben politikai vétség miatt halálra ítéltetett, s e szerint megválaszthatatlan' Hiában hozták fel az ellenzéki követek az osztályban, hogy a piemonti 26