Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 13. szám

156 pénz leend Guttenberg találmányának legújabb szüleménye és sokan reggeltől estig sompolyogtak a szürke ház körül, azt várva, hogy valami véletlen talán mégis kezökbe fogja juttatni a titok kulcsát. Nagy boszankodásukra a Gen. Corr. azon határozott kijelentéssel lepte meg őket, hogy a sejtett titok nem létezik, hogy a szedők nem voltak bezárva, hogy sem uj alkotmány, sem uj pénzjegy — mind a kettő különben eleget változott már a Lajtán innen — nem létezik. Most meg azt híresztelik és e hirt még nem hazudtolá meg a félhivatalos közlöny, hogy uj vasúti törvényt nyomtattak e héten, mely az egész birodalmat átkaroló hálózatot állapít meg és ennek költségeit, csekély 300 milliót, külön vasúti utalványjegyek, tehát mégis a papírpénz uj neme által akarná fedezni. A dolog financzialis oldalát egyelőre mellőzve, szabad lesz a hir alaposságában már azért is kétkednünk, mert arra csak nem számolhat senki, hogy a mi országgyűlésünk egyszerűen octroyáltatna magának egy magyaror- j szági vasúthálózatot, holott tudva van, miszerint épen ez j egyike azon tárgyaknak, mikre nézve a magyar országgyü- i lés soha nem fog lemondani a maga törvényes befolyásáról, j Egyébiránt ujabb értesítések szerint az egész egyelőre még j csak projectum és a vonalok megállapítása nincs benne vég- I leg eldöntve. Reméljük, hogy nem is fog az másként eldöntetni, mint minden illetékes tényezőknek alkotmánykövetelte hozzájárulásával. Hátha nem nyomtatnak még proclamátiót, majd fog- j nak nyomtatni, — mondja erre a bécsi ember; mert ha j igazán háborúra kerülne a dolog, nem lehet, hogy egybe ne hívnák a birodalmi tanácsot, mert különben honnét vennék j a pénzt ? Jóságos ég! Mintha ez a derék birodalmi tanács ; egy pár kaliforniai aranybányáról rendelkezhetnék. Es az- I tán melyik birodalmi tanács volna az, melyet egybe kel- j lene hivni ? A tágabbról még a legmerevebb centralisták, j talán az egy öreg „Presse" kivételével, sem mernek már j szólni; a szűkebbnek pedig pénzmegszavazási joga nincsen, j Aztán csak nem hiszik a Lajtán inneni politikusok, misze- I rint a kormány oly csekély véleménynyel volna róluk, hogy azt hihetné, miként ők szerencséseknek fognák magokat érezni, ha egy pár száz millió előteremtésére segédkezet nyújtanak, aztán pedig szép csendesen fognak megint haza sompolyogni. Ok kétségtelenül azt fogják mondani: do ut des, facio ut facias, — és azért, a mit adnak, követelni is fognak valamit. Pedig épen háború küszöbén ily követelés nem lehetne egészen a kormány ínyére. Végre a kormány még a legjobb akarat mellett sem mondhatna igent vagy nem-et e követelésekre, miután még nem tudhatja, mennyiben lennének e követelések megférhetők azokkal, mikkel Magyarország fog előállani. Ez igazi „csöbörből vederbe" politika volna és így, bár mennyire óhajtanók is, hogy Lajtán innen az alkotmányosság minél elébb gyakorlatilag is hatályba lépne, megvalljuk, hogy erre épen a jelen pillanatban nincsen sok kilátás. — Legnagyobb szerencsétlenségre, még maguk, a kik itt az alkotmányosság föléledését sürgetik, egymás közt nincsenek teljes egyetértésben és a grátzi autonomisták utolsó nyilatkozata a centralista lapok egy része által legalább korszerűtlennek, elhamarkodottnak mondatott. Pedig az autonomisták csak constatálták, mi lehetséges, mi nem, a jelen körülmények közt? Egyébiránt ismételve kell kiemelnem, hogy a centralisták és autonomisták közt legfölebb formakérdésekre nézve van némi véleménykülönbség, mig a dolog lényegére nézve ez utóbbiaknak elvei győztek és semmi kétség sincs arról, hogy, ha itt ismét egybegyűlne a birodnlom nyugati felének képviselete, a németek túlnyomó többsége a dualismus részén álland; a Kinsky-k már csak egyes gyér példányokban találhatók és talán még ezeket is megtérítette a cseh országgyűlés többségének legújabb fellépése. Ezen országgyűlés néhány szavazatnyi többséggel megszavazta az általunk már a múltkor említett feliratot, mely a választási reform dolgában a kormány kezdeményezéseért, alias : octroyálásért esedezik. Az ebbeli ülés egyike volt a legérdekesebbeknek. A hány kitűnő szónoka van a két résznek, mind részt vettek e csatában ; egyik oldalon zárt phalanxként a német szabadelvűek küzdöttek, a másikon fursca ensembleben a cseh liberálisok a legtisztább vizű feudálisok mellett, sőt ez utóbbiak vezénylete alatt. A nagy földbirtok szavazatainak szaporítása, a polgári elem képviseltetésének szííkebbre szoríttatása, ez a tervezett választási reform veleje és ez ellen a német liberálisok még akkor is küzdöttek volna, ha ily reform tökéletesen alkotmányszerü uton akarna keresztül vitetni. Most pedig és jelenlegi alakjában a többség indítványa még az alkotmányosság formáit is károsítja és egyenesen kihívja az octroyálást. . . . Valameddig a két párt közti vita a nemzetiség terén folyt, nem tehettünk mást, mint semleges állást elfoglalni, mert egyik nemzetiség csak oly kedves, csak oly jogosult és tiszteletreméltó, mint a másik. De midőn az alkatmányos elv képezi a küzdelem tárgyát, midőn Thun gróf ezen alkotmányos elvről ugy szól, mint üres elméletről, melynek gyakorlati érvényesítésére az osztrák birodalomban semmi jogosultság nem létezik, midőn a cseh-párt szónokai Magyarországra hivatkoznak és a maguk szerepét azonosítják azzal, melyre a mi országgyűlésünk többsége vállalkozott : lehetetlen, akár csak hallgatva is ily véleményt elfogadni. Nem szándékunk és nem is a mi tisztünk, . itt hosszas közjogi elemezésekbe bocsátkozni, de magunk ellen vétenénk, ha nem tiltakoznánk azon párhuzam ellen, mely egy sorba állítja az idővel haladott és 184Sban a legújabb kor kivánmányainak színvonalára emelt, alkotmányunkat az 1627-ki Ferdinándeával, mely alkotmányos alapul már azon okból sem használható, mert a törvényho zói hatalmat egyedül a királynak tartja fenn, — ha nem tiltakoznánk azon állítás ellen, mintha mi szintén a nagy földbirtoknak különben teljesen jogosult képviseltetését az ipar, kereskedelem, az értelmiség és munkaszorgalom szintoly jogosult képviseltetésének rovására akarnók tágasbítva látni. Ily törekvésnek semmi nyoma nem látható minálunk és mig a csehek az octroyálást kívánják, a mi országgyűlésünk minden kitelhető erővel az octroyálás ellen és a jogfolytonosság mellett küzd. Itt tehát hasonlatosságról nem lehet szó. — A csehek 119 szavazattal 100 ellenében győztek ; a kisebbség óvást tett az ellen, hogy ily kérdés, mely az általunk a minap 1 említett törvényczikkek szerint csak kétharmadnyi többséggel dönthető el, igy egyszerű szótöbbséggel akar elintéztetni. Erre Thun gróf ellenóvással lépett fel és az Oberstlandmarschall, ki az országgyűlés elnöke, a csehek nézeteiben osztozván, a német szabadelvűek óvását igazolatlannak mondá. Nem tartozik ránk. e vitához az illető törvények szempontjából hozzászólni, de arról meg vagyunk győződve, hogy minden alkotmányos érzületű ember azt fogja mondani: oly alkotmányos gyűlés többségének, mely octroyálás utján kívánja módosíthatni a fennálló törvényt, soha nem lehet igaza! (Fk.) Külföld. Pest, marcz. 25. A franczia törvényhozó testület befejezte munkálatát s már be is nyujtá a föliratot, melylyel császárjok nagyon meg volt elégedve. E megelégedés már magában megmagyarázza a fölirat tartalmát, melyen Thiers, Picard, Jules Favre, Garnier-Pagés stb. jeles szónoklatai csak keveset tudtak változtatni. De ha keveset változtattak is a föliratban, hasztalanul el nem rebbent ajkaikról a szó; mert a közönség inkább mint valaha megértette a kormány hiányait, a társadalom hanyatlását, az erkölcsi sülyedést, melyet a császár büszke válasza sem tudott elfelejtetni. Pedig büszke öntudattal lépett föl III. Napóleon a föliratra adott válaszában, tetetvén magát, mintha nem tudná, nem látná, hogy Francziaországban más szél fúj jelenleg, mint a hires deczemberi napokban. A 15. évi politikai elnyomást a jóllét emelése nem tudta felejtetni a nemzettel, sőt úgy látszik, épen anyagi haladásával még inkább érzi Francziaország a szabadság hiányát s ezért maradt hatás nélkül Napóleon felelete, melyben a valódi szabadságot magyarázni akarván, mondja :