Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1866 / 13. szám
153 kostul, dobostul. És azon nincs is mit csodálkozni, ka meggondoljuk, hogy a választások még a Schraerling-Mazuranics kormány alatt és ennek túlbuzgó közegei által hajtattak végre. Csak ugy történhetett, hogy Pozsegamegyében S p u n főispán, az akkori kanczelláron kivül önmagát, két fiát és vejét választathatta. Az akkori kormány erőlködéseinek ellenében a két nagy horvátországi pártnak is, t. i. a történeti jog alapjára állott szoros uniónistáknak és ama szabadelvűeknek kellett egyesülniük, kik inkább nemzetiségi szempontból kiindulva, a faj fenntartását és egy dicső jövő zálogát a szabadságban keresték, a szabadság biztosítékául pedig valami laza uniót, vagy szabatosabban mondva, szövetségfélét akartak létrehozni. — E két párt a választásoknál egybe-elegyedvén, itt is el kellett mosódni a finomabb pártárnyalatoknak. Hiszen csak az lebegett a választók előtt, hogy ki' mennyiben ellene a megbuktatandó kor- | mánynak. Negatív szempontból indultak. Hogy azután jobbra vagy balra j indul-e a positiv működés terén az illető képviselő, az akkortájban még számitáson kivül esett. Ezek a zágrá]^ országgyűlés választott, születésüknél vagy hivataluknál fogva jogositott tagjai. De nagy szerepet vitt, vagy jobban mondva, felhasználtatott és ezáltal nagy fontosságot nyert az országgyűlés még két eleme. Ezek : a báni tábla és a végvidéki képviselők. Az elsők kevés kivétellel a Dvorana-párt tagjai; a végvidékiek katonai intézvények szigora alatt nem annyira választva, mint nevezve, hü követői — nem a jelenlegi kormánynak, hanem egy hagyományos politikának. A báni tábla ugyanazon jogalapon és ugyanazon czélból képezte régen a zágrábi gyűlések kiegészitő elemeit, mint a kir. itélö tábla a magyar országgyűlését. De a Bach-kormány alatt lényeges változáson menvén keresztül, a törvényhozásban való részvéte ezentúl indokolatlan vala. Sikerült is a fusionált szabadelvű pártoknak heves küzdelem után a báni tábla kirekesztését kieszközölni és ezáltal a Dvorana-pártot ha- \ talmasan megrenditeni. De a közös ellen gyengültével lazult a szövetségesek közti kötelék is. Egy időben a végvidékiek kezébe került a túlsúly mérlege. Föl is támadt némely unionistában a gondolat, ezen alkalmat felhasználni a végvidókiekkel szövetkezni és ezáltal pártjuknak és az uniónak biztositani a többséget. Azt látszott nekik parancsolni a pillanatra számított taktika, hogy a végvidék föloszlatásakényes és mostanra keresztülvihetetlen feladat lévén, szorgalmazzák inkább a végvidékiekkel egyetemben a polgári Horvátország régi alkotmányosságát és Magyarországgal leendő egyesülését. De a határvidéki kérdés, ha nem is elejtése, de mindenesetre elhalasztása által oly gyanúba estek volna az unionisták, mely őket könnyen népszerűtlenekké tehette volna. A határörvidéki képviselők elvonása a Mazuranics-párt befolyása alól tehát meg nem történt. De maga a szándoknak gyanúja is elegendő vala, az ispotály (Mrazovics-Racski stb.) embereit minél mélyebb szakadásra birni. Az elvi kérdések befejeztével hazatérvén a végvidékiek,jobbára elszéledvén az unionistákhoz folyton ragaszkodott főrendüek: jóformán egyenlő számmal állott egymással szemben a három párt és az ispotály emberei most már hol az unionistákhoz, hol a Dvoranistákhoz hajolván, urai lettek a helyzetnek. Az unionistákkal egyetemben megállapították a Magyarországgal való solidaritás elvét; de midőn annak szabatosabb meghatározására került volna a sor, a dvorana embereivel, halálos elleneikkel szövetkeztek, hogy ezt minél szűkebbre szorítsák. És így történt, hogy ama küldöttség tagjainak sorából is, mely Magyarország hasonküldöttségével a kiegyezkedés tárgyában legközelebb értekezni fog, a szoros unionisták kimaradtak. Egy tekintélyes párt, melynek sorában bizonnyára nem hiányoznak a Horvátországért fényes érdemeket szerzett nevek, kimaradt a Horvátország jövőjéről tanácskozandó oly testületből, melynek bizonnyára minden érdeket és véleményt megfontolni és lehetőleg Összeegyeztetni kell. A budai kir. műegyetem. *) i. A közgazdaság szempontjából, e főképen elméleti fejtegetés után, feltehetjük, hogy a műegyetemekből szétsugárzó alapos technikai miveltség közgazdasági jelentőségéről, s igy a műegyetemek társadalmi hivatásáról, nagy horderejéről senki s em kételkedik; sőt természetesnek kell tartanunk, ha ezeknek valamely országban nélkülözése vagy czéljuk kellő elérésére igényelt eszközök elégtelensége következtében magának a társadalmi munkának hiányai, sikertelensége, valamint a külföldtőli megalázó függés mindenkinek azonnal feltűnnek. Futó pillantást vetvén csak dr. Kőnek S. egyetemi tanárnak az ausztriai birodalomról kitűnő szakavatottsággal irt statistikájába, a mííiparbani hátramaradásunkat egyáltalában igazoló adatokon kivül, vannak ott általam is példaképen felhozandó egyes tények, 'melyek technikai műveltségünk hiányait, ennek terjesztésére szolgáló tanintézetekre nagyobb gond fordítását, kétségtelenül tanúsítják. íme a 304. lapon igy ír: „A különféle gyárgépek és szerszámok előállításában Ausztria még legtovább hátramaradt a többi kulturállamok mögött, és ez nem csekély hátrányára] van az összes iparnak ; hogy a szerszámgyártás Ausztriában még igen alant áll, ennek egyik főoka a belföldi gépgyártás sokoldalúsága s ezért általános felületessége, a másik főok pedig a mütani iskolák inkább élméleti, mint gyakorlati iránya; kellő munkafelosztás, a gépészetnek egyes specialitások közti helyesebb elosztása, valamint az úgynevezett technikusoknak gyakorlatiabb kiképeztetése segíthetne e bajon. Erre mutat,. hogy 1863-ik évben 2,820,000 ft ára gép hozatott be az ausztriai birodalomba, s csak 864,000 ft ára gép vitetett ki külföldre. Hasonló értelemben szól a 309. lapon: a belföldi készítményeknek mütani hiányos szerkezete, jobbára oka annak, hogy a birodalom határain kivül alig nyernek alkalmazást, s gépészeinknek a tudomány legújabb haladásai mögött maradása, még számos tez'mészettani s vegytani szereknek külföldről való behozatalát teszi szükségessé (évenkint 4—500,000 ftig). A vegyészeti czikkek gyártásáról (328. lapon) irt szakban szinte igy nyilatkozik: a széksóval a belipar még jelenleg sem éri be, jóllehet, hogy e czikk még korántsem használtatik oly mértékben, mint az *) A budai kir. műegyetemnek története megérintése mellett a becsi-prágai s gráczi műegyetemekkel összehasonlított jelen helyzete, korszerűbb javadalmazisáuak s Pestre áttételének mélyen érzett szüksége. Ez utóbbi tárgyról két különböző váriánstöredék maiglan is fentartotta magát. „Balázs ! öld meg a királyt Neked adom Ghymes várát." mond Erzsébet biztatólag a király-gyilkos Forgáchhoz. S másutt: „Vágd csak fiam, vágd Forgách Tied legyen Ghymes és Grách." Népszerű tárgya lehetett a czitherásoknak Kont és társainak esete is. Kont, „ama dicső lovag, kit korunk zengő lant mellett énekel," egy Mátyás idejében élt történész szerint. u) Tinódynktól tudjuk, hogy: „Vitézek ott harminczketten valának Kiket sokszor hegedősök csácsogtak." A Hunyadiak korában híres dalnokok voltak Hunyady János és Báthory Miklós dúsgazdag váczi püspök udvari trufátorai.HunyadyJános magával hordá énekeseit a csatákba is. Igy Kenyérmezőnél „A vacsorát hadi énekek közt végezvén, a vezérek és föembereik dicséretét k idolgozhatlan rögtönzött versekben énekelték." Hunyady János kenyérmezei diadalát megéneklék már — Erdélyi dalnokok is. Es pedig „erdélyi hegedőseink egészen másként éneklik" jegyzi meg B. Liszti. Hollós Mátyás királyi udvarának dalnokai Bonfin által örökítettek meg. De miként is hiányozhattak volna a minden művészet iránt oly előszeretettel viseltető király udvarából e dalnokok? Mátyásnál „lakoma felett vagy tudományos vita folyt, vagy eleven és vig beszélgetés, vagy versek énekeltettek. Mert vannak udvarában zenészek és hegedősök, kik a hősök tetteit asztal felett, lant mellett éneklik. A tárgy mindig valamely jeles bajnoki tett. Szerelemdalok ritkán fordulnak elő, hanem többnyire a törökök ellen viselt dolgok vannak szőnyegen ékes előadással." Kétségkívül a 14 vagy tizenötödik század „hegedős éneke" a „Pannónia megvételéről" szóló reánk maradt versezet. „Emlékezzünk régiekről Szcythiából bejöttekről" sát. egy dalnok felszólítása az öt hallgatókhoz, kéri figyeljék meg „a magyarok eleikről" szóló történetet. Mátyás halálával hosszú időre elhangzott a „hegedősök éneke, — Tinódy Sebestyén, az utolsó magyar trufátor szakitá félbe e másfélszázados hallgatást. Születését és halálát egyenlőn homály fedi. 1540 körül találkozunk vele Török Bálint szigeti palotájában, majd Kassa és Kolozsvár közt bolyongva (1553) a népkunyhók közt dallott, utoljára Nádasdy Tamás udvarában. 1556 és 1559 közt halhatott meg. Sebestyén deák —ugy nevezte öt a nép, török jái-om alatt szenvedő hazája nyomorát siratta önkészitett méla bús zenei dallamban, Szondi elestét éneklé meg, Török Bálint fogsági sorsát oanaszlá. Folyton nyomorgóit s mégis a haza nyomorát dallá az utolsó magyar hegedős. Csak hái'omszáz év után zendült meg újra a bárdok erőteljes hangú, dallamszerüleg zengzetes, közvetlen érzelmű poesise; Zách Klára, Szondi két apródja, Pázmánd lovagban őskorunk trufátorait szólaltatá újra meg — Arany. MÁTRAY ERNŐ. ') Priscus'Eethor. 3) Lásd : Hegel, Aesthetik; III. Th. 406. uj kiadás. 3) Vesd össze Ipolyi „Magyar Mythologia", 557. old. 4) S z i r m a y „Hungária in Parabolis." s) Anonymus Belae regis nótárius, cap. 22. 6) Thuróczi II., 9. 7) Sándor István, S o k f ó 1 e ; 9, 107. old. 8) Anonymus, cap. 46. s Horváth Mihály „A. magyarok története", 23. old. 9) Magyar Költészet, I. köt. 33. s 57. old. 10) Thuróczi. '') Ugj anaz ; IV. cap. 7.
