Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 13. szám

152 zcfdve, hogy e czél más utón eléretni nem fog. Nincs akar at oly erős, nincs lángész oly hatalmas, nincs államtudomán y oly mély, mely a birodalmat a szabadság utján erőssé tehe tné, ha előbb az alkotmányos szabadság hazánkban, s a birodalom másik felében nem biztosíttatott. B. EÖTVÖS JÓZSEF. Magyar országgyűlés. A inult héten mind a két házban fontos határozatok keletkeztek, de minden mélyebb emotió nélkül, mert előre lehetett tudni, hogy keletkezni, és ugy fognak keletkezni. A képviselőház a hét elsó' napján elfogadta a kir. leiratra készült; válaszföliratot, még pedig vitatkozás nélkül és egyhangúlag — ha ugyan egyhangú elfogadásnak mondhatni az olyant, melyben az ellenvéleményüek szépen kisompolyognak a teremből, s az által békítik ki lelkiismeretüket a közvélemény hatalmával, hogy nem szavaznak. Bartal György tartott ugyan egy hosszabb beszédet, melyben mind a leirat, mind a fölirat hiányait fejtegette — mindkettőben azt hibáztatván, hogy csak a negatio terén mozognak — de az utána följegyzettek mind elállottak a szótól, s az ügy szavazásra került, még pedig névszerinti szavazásra. Ez ugyan fölösleges volt annyiban, mennyiben mindjárt a fölirati javaslat fölolvasása után az egész ház — tán négy tag kivételével — fölállt és hangoztatta: Elfogadjuk! Elfogadjuk! De provocálta a névszerinti szavazást Bartal, ki beszédében többször hivatkozott elvbarátjaira: a ház tehát megszeretett volna ismerkedni ez elvbarátokkal, s ezért kivánták a név szerinti szavazást. De az ismerkedési vágy ezúttal nem teljesült: mertBartal maga is — a föliratra szavazott, s elvbarátjai szintén (a kik t i. ki nem mentek a teremből). Az elfogadott föliratot a képviselőház átküldte a főrendekhez, kik azt april 16-dikán veszik tárgyalás alá. Másik fontos lépés a horvát ügybeli küldöttség megalakítása. A főrendek magukévá tevén a képviselőháznak a részben hozott határzatát, a 12 tagu küldöttségbe a maguk részéről a szokásos arány szerint megválasztottak négy tagot, úgymint Majláth Antal gfot, Szécsen Antal gfot, Szögyényi Lászlót és Jankovieh Lászlót. Ennek következtében csütörtökön a képviselőház is megválasztotta a maga nyolcz tagját, kiknek névsora a szombati ülésben lön kihirdetve. Ezek következők: DeákFerencz,Eötvös József b., Somssich Pál, Mikó Imre gr., Ghyczy Kálmán, Andrássy Gyula, Csengery Antal, Siskovich József. Ugyancsak csütörtökön történt meg a választás azon bizottság tagjaira, mely az országgyűlési előmunkálatok szétosztása, az összes országgyűlési működés programmja iránt fog javaslatot készíteni. E szervező bizottság tagja ilettek: Deák Ferencz, Lónyay Menyhért, Zeyk Károly, Tisza Kálmán, Klauzál Gábor, Szentkirályi Mór, Horváth Boldizsár, Nyáry Pál, Hollán Ernö,*Bónis Sámuel, Bezerédj László, Gorove István. Ugyanakkor megszaporították a naplóbiráló választmányt is hat erdélyi taggal. Az erdélyiek már nagy számmal vannak itt, s nem csak székelyek és magyarok, hanem szászok is , mely utóbbiak közül különösen Trauschenfels Emilt és Bömches Frigyest nagy éljenzéssel üdvözölte a ház. Az erdélyiek nagyobb része már igazolva is van, sőt ugyanők tetemesesen vannak képviselve az állandó igazoló bizottságban is, mely, irántok való tekintetből, teljesen meg lön újítva. Midőn a ház, csütörtökön, a többrendbeli bizottságok tagjaira készült szavazni, egy oláh hazánkfia azon óhajtását nyilvánította, hogy a bizottságok alakításában legyenek tekintettel a különféle nemzetiségekre. A ház válasz nélkül hagyta e felszólalást s napirendre tért. A fölszólaló feledte, hogy a törvényhozó testületnek kell ugyan gondoskodni a nemzetiségekről, de maga a testület nem oszolhatik föl kisebb testületekre, s midőn szakbizottságokat választ, csakis a tehetségre és jelhmre szabad tekintenie, s mellőznie kell a nemzetiségi különbségeket szintúgy, mint a rang-, vallás-, sőt párt-különbségeket is. Egyébiránt a képviselőházat mindeddig nem vádolhatni azzal, hogy figyelemmel nem volt volna külön-külön nemzetiségi tagjaira, midőn bizottságait megalakította: tehát a fölszólalás még épen fölösleges is volt. A képviselőháznak april 10-dikéig nem lesznek ülései, a voltaképi húsvéti elnapolás azonban csak f. hó 28-dikától april 4-dikéig tart. Az elnapolást közvetlenül megelőző és közvetlenül követő napokon tehát csak országos ülések nem lesznek, de a különféle bizottságok fognak dolgozni. Van is mit dolgozniok : csak győzzék. A közös viszonyok tárgyalásával megbízott ötvenkettes bizottság — mely az erdélyiekkel együtt hatvanhetessé lesz —• már megalakult és működik. Megemlítendő még, hogy a muít héten a képviselőház több kérj vényt is elintézett. Az Edelspacher-féle gyűjtemény megvásárlását a 5 Nemzeti múzeum számára szükségesnek nyilvánította. A vasutak iránti kérvényeket az anyagi érdekekkel foglalkozandó bizottsághoz utasította. A mely kérvények, íilletöleg panaszok iránt, független magyar kormány nem léte miatt, nem intézkedhetett, azokat egyelőre — a magyar kormány megalakultáig — irattárába rendelte letétetni. Horvát ügyek. Horvát- Szlavonország 1865. nov. 12-ére Zágrábba összehívott országgyűlésének első ülésszaka f. é. márczius 17-én egyelőre bezáratott. Ezen négy havi időközben 47 rendes és 3 rendkívüli estveli ülést tartottak, nem számítva ama 4 ülést, mit a dvoranapárt tagjai — csonka országgyűléssé alakulván — a fusionisták,távollétében tartottak. Figyelemmel kisértük ezen ülések folyamát. Érdekesnek tartjuk most az országgyűlés bezártával újra visszatérni a történtekre. — Nem az eredményt akarjuk mérlegezni. Hiszen egy — mint hinni szeretjük — szebb és tartós jövőnek csakis magvai hintettek el. De végig akarunk pillantani azon phasisokon, melyeken az országgyűlés átment, ama majd kétes szövetségben, majd éles ellentétben álló pártcsoportulatokon, melyeknek heves tusái között megtörténtek nagy nehezen az első megállapodások. Alig mondhatjuk, hogy a zágrábi országgyűlés pártalakulása híven tükrözte volna vissza a nemzet külön pártjai állását. Számarány szerint bizonnyára nem. Mert a régi kormánypárt nemcsak bizalmának emberei által volt ez országgyűlésen képviselve, nem is volt, magyarán mondva képviselve, hanem ott ült majd teljes számmal tábornodóz görög császár követe, mint szem- és fültanú két lantost említ a a nagy hún király udvarában. „Beesteledett — mond — fáklyákat gyújtottak s két barbár lépett be Attelaszszal szembe s annak győzelmeit s hadi erényeit énekelve, ön készített dalokat mondott, stb." Ugyancsak Attila temetésénél gyászénekesek dalokban zengték Attila halálát; gyászénekesek, Jornandes szerint, válogatott lovagok. 3) Mai napság már teljesen elmosódott népünk ajkáról minden, hun őseinkre vonatkozó s tölök reánk maradt dal — de nem igy még csak egy század előtt: „Magyarok királya, Istennek ostora Nagy hirtelenséggel lett halála és tora —" Szirmay még a nép dalából jegyzé tárczájába e töredéket. 4) Honfoglaló őseink magokkal hozták dalnokait is, harczaik csatasíkjai s diadalmámoros toraiknál nem szabadott hiányzani a trufadaloknak. Töhötöm, Szabolcs és Tas hódításaik után Meszes környékére gyüjték bajnokaikat. Volt a viszontlátás örömében dalidó és vendégség s e felett kiki dicsérte (dicsértette?) saját vitéz tetteit. 5) Nem igen ellenkeztek honfoglaló vezéreink a megénekeltetéssel. Hét magyar kapitány fenhéjázás és emberi gyarlóság által ösztönöztetve, meg én ekeit ette magát, hogy neve elhiresedjék s utódai a szomszédok és barátok előtt hánytorgathassák ősi dicsőségöket. 8) Udvari dalnokok ekkép vezéreink uri sátraiból nem hiányozhattak. Dalaikban, mintegy családi történelemben — volt feljegyezve urok háza s őseinek dicsősége: vitéz tettei. — Mi sem hiányzott e dalnokoknál, hogy énekük a valóval megegyező lehessen. Önmaguk is részt vettek minden csatában, az ütközet előtt előénekeltek s a sereg egész dandára utánzengé dalaikat. 7) Midőn a nemzet Árpád alatt Ecilburgot bevette — a fejedelem rendeletére husz napos lakmározásban ünnepelte meg eddigi győzelmét. Örömükben több napig a d a 1 n ok o k és zenészek édes hangjai közt a lakmározás kéjeinek engedték át magukat, „zenék és hegedok és sipok édes hangjai kisérték a joculatorok énekeit.8) A „dalnoki rend" pogány őseink kétségkívül Ázsiából magukkal hozott nemzeti intézménye s nem utánzása az Európában virágzó más nemzetek efféle tüneményeinek. Os magyarjainknál, véli Toldy °) — a történeti énekek a köz- és társasélet hü kísérői, a nemzeti történet élő közlönyei voltak. Ez énekek szerzője s fentartója : egy külön dalnoki rend, hegedősöknek nevezve azon húros eszközről, melylyel lakomáknál, nemzeti ünnepeken, táborban és csárdákban előadott énekeiket kisérték. A nép nem részvétlenül hallgatta dalaikat, eltanulta tőlük s országszerte éneklé. Bár ázsiai eredetűek is „j o c u 1 a t o r a i n k", nem szorultak háttérbe egyéb ős intézményeinkkel akkor sem, midőn a nyugati civilisatió jótékony sugarai hazánkba hatoltak. A joculatorrend, összeforrott társadalmi életünkkel, nem maradt szerep nélkül az Árpádok korszakában sem. Szent István halálakor „egész Magyarország czitherája gyászt öltött" lü), bús dalokat énekeltek hegedőseink a nagy király elveszte felett. I Béla idejében „csacska énekeikkel" a történelmet helyettesiték s ajkaikról vett nem egy adatot jegyzett a „névtelen" historiographiankban oly jelentős müvébe. A dicsvágyó Töhötömröl még akkor is zengtek egy dalt, melynek két sorát a névtelen latin fordításban adja: (25. cap.) „Omnes loca sibi acquirebant Et bonum nomen accipiebant." Alakhü áttételében utánozni akarta a magyar vers rimeit. III. Endre korában annyira elszaporodott a joculatorok száma, hogy a király dalnokai fentartására külön „jószágokat" szemelt ki. De nem is pihentették ezután sem „c z i t h e r á j o k a t." Megéneklék László cserhalmi ütközetét, Zách Felicián szerencsétlenségét, Kiss Károly meggyilkoltatását.