Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 11. szám - Magyar pénzügyi miniszterium és Ausztria pénzügyei

127 illeti, arról kár előleg- okoskodni, mert tudvalevő dolog, hogy a lajtántúliak is áhítoznak adóreform után, s igy nagyon valószínű, hogy mindkét részről a lehető legjobb adórendszer felé fognak törekedni. Pia azután a magyar országgyűlés által megbízott magyar pénzügyéi' jobbat talál alkalmazni, akkor ne aggódjék a „Pr.", a Lajtán túl is csak hamar elfogadnák s igy elesnék utolsó érve is, melylyel a kétféle adózás lehetetlenségéről okoskodik. Az államhitel kérdését is ez értekezés körébe vonni, szintoly korai, mint helytelen; mert hiszen épen az államhitel ingadozó állapota kívánja a birodalom ügyei elintézését, ezek pedig sokkal helyesebben intéztetnek el, ha Magyarország ki lesz elégítve, mintha a „N. Fr. Presse" által újra fölmelegített, Bach és Schmerling alatt eléggé kudarczot vallott centralistikus chablone-ok lesznek foganatosítva. Magyar országgyűlés. A múlt hót történeté három bizottság megalakulásából s egy vitatkozásból áll a bizottsági tárgyalások zárkózottsága felett. A három bizottság: a közös ügybeli, melynek még az előttevaló héten megválasztott 52 tagját a hétfői ülésben hirdették ki; a kir. leiratra a fölirat javaslatát elkészítendő ; s végre a kérvényi. A közös ügybeli bizottság tagjaira összesen 252-en szavaztak, s ezek közül Deák Fersnczre 244, Andrá'ssy Gyula grófra és Ghiczy Kálmánra 242, Jókai Mórra 240, Tisza Kálmánra 239, Bónis Sámuelre és Szentkirályi Mórra 238, Nyáry Pálra 237, Csernovics Péterre és Eötvös József báróra 236, Podmaniczky Frigyes báróra és Várady Gáborra 235, Ivánka Imrére, Joannovics Györgyre és Klauzál Gáborra 233, Simonyi Lajos báróra 232, Trefort Ágostonra 231 , Gozsdu Manóra 230, Horváth Boldizsárra és Somssich Pálra 229, Lónyay Menyhértre 228, Csáky László grófra és Szontagh Pálra 227, Csengery Antalra 226, Kaucz Gyulára 225, Bezerédy Lászlóra 224, Madocsányi Pálra 221, Hollán Ernőre és Lónyay Gáborra 220, Komáromy Györgyre és Somossy Ignáczra 218, Rajner Pálra, Sárközy Józsefre és Ujfalussy Miklósra 216, Fest Imrére és Tóth Lőrinczre 215, Gorove Istvánra és Kubicza Pálra 214, Justh Józsefre, Kandó Kálmánra, Kemény Zsigmond báróra és Szapáry Gyula grófra 213, Mocsonyi Antalra 210, Prónay Józsefre 206, Keglevich Béla grófra és Orczy Béla báróra 200, Milutinovics Szvetozárra 199, Széli Józsefre 193, Bittó Istvánra 189, Bartal Györgyre 164, Zsedényi Eduárdra 160, Apponyi György grófra 156. Az uj válaszfölirati bizottság tagjai — kik, közben legyen mondva,' ^munkálatukat a mai ülésben aligha fogják előterjeszthetni —• lettek: Deák Ferencz, Andrássy Gyula gr., Tisza Kálmán, Ghyczy Kálmán, Eötvös József b., Klauzál Gábor, Csengery Antal, Apponyi György gr., Szentkirályi Mór. A kérvényi bizottság tagjaira történt szavazás eredménye még nincs kihirdetve. Ez alkalmasint a mai ülésben fog történni. A vitát illetőleg, melyről. fenn emlékeztünk, az Perez el István azon indítványából keletkezett, miszerint a közös ügyeket tárgyaló bizottság üléseit hallgatóképen minden képviselő hallgathassa. Miután ez inditványt derekasan megtárgyalták, a nagy többség végre elhatározta, hogy az inditvány nem veendő tárgyalás alá, s igy a bizottsági ülések zártsága továbbra is fentartatott. A házszabályok megvizsgálására, ugy szintén az Eötvös Tamás által a megyei rendezés tervezésére indítványozott bizottságok alakítása elmaradt, mert abban történt megállapodás, hogy mihelyt a második fölirat elkészül, egy oly bizottság fog alakíttatni, mely j avaslatot lesz előterjesztendő arra nézve, miféle tárgyakra kell külön-külön bizottságokat alakítani. Horvát ügyek. A horvát országgyűlés e hétbeli tanácskozásainak főtárgyát a horvát felirat válaszául leérkezett királyi leirat képezé. A martius hó 3-kán megtartott ülésben b. Kus 1 an, az unionista párt tagja, azon indítványt tette, hogy a február 27-ki leiratban kifejezett királyi óhajtásnak eleget tevén, az országgyűlés azonnal fogjon egy, a pesti országgyűlés küldöttségével értekezendő küldöttség megválasztásához. Ezen választásnak az indítványozó véleménye szerint azonnal, még pedig titkos ülésben kell vala történnie; annak eredményéről pedig távirati uton a magyar országgyűlés is lett volna a végből értesítendő, hogy ő is azonnal egy hason küldöttséget a maga kebeléből válasszon. Azonban ezen inditványt csak a szqros értelemben vett unionisták, számra 39-en támogatták. A fusionistáknak Strossmayer Mrazovics-féle töredéke ezúttal a Mazurani C s-párttal tartván, a többség (83 szavazat) a leiratnak biz ottmányho z utasitását határozta el. Ezen bizottmány dr. S uh aj elnöklete alatt a következő tagokból áll : a fusionisták részéről Racki, Mrázovics ésb. Kuslan, a dvorana pártiak közül Prica, Voncsina, Cs epulics. Ezen bizottmány keblében létrejött javaslat már a martius 7-ki ülésben lett előterjesztve. A javaslat mindenek előtt mély sajnálkozását fejezi ki a fölött, hogy a kormány a területi épség követelményének Dalmatia és a határőrvidék bekeblezése tekintetében eleget nem tett. A közjogi kérdések megoldására nézve a javaslat egy 12 tagból álló küldöttség megválasztását inditványozza, mely a magyar országgyűlés hason küldöttségével értekezni fog a két királyság közti viszonyokról, valamint a Szt. István koronájához tartozó országok összegének közjogi viszonyáról a birodalom irányában, és a történt megállapodásokat tárgyalás és végleges határozat hozatala végett a háromegy királyság országgyűlése elé fogja terjeszteni. Azon kérdésre nézve, vajon ezen küldöttség kötelező utasítással legyen-e ellátandó, vagy nem, a bizottmány tagjai egyhangúlag következő javaslatban állapodtak meg : A küldöttség tagjai már eleve is a következő utasítás által köteleztetnek : a.) A küldöttség működésében az 1841, 42-ik törvényezikk szellemében és értelmében fog eljárni. Eszezük c nemben (46. lap) a Szeberényi gyűjteményének egyik (44. sz.) dalát, melynek kezdete magyar népdalaink közt is akadna hasonmására : „Dalaim, dalaim Honnan eredtetek ? Égből hulltatok-e Vagy erdőn nőttetek." Vagy az 51. lap 53. sz. dalának vége, mily meglepő fordulatot mutat: _En édes kedvesem 77 Beh fehér a kezed, Milyen boldog, a ki Oltárhoz elvezet." S itt találkozik a szláv felfogás, a keleti népek eszmemenetével; többek közt H á f i z n a k nem egy ilyen menetű ghazelja maradt ránk. Ami a 1 y r i c o-e p i c a i alkotásokat illeti, különösen a ballád a i menetű költemények egynémelyikét, melyekben a szláv nép felfogása, egyéb nemzetek egyedi szellemével találkozik, kívánjuk kiemelni. Ilyen Szeberényi gyűjteményében az első dal, melyben az anya megátkozza vizért ment leányát, s ez juharfává válik, melynek egybehangzása egy ugyanily tárgyú magyar népdallal valóban meglepő ; többek között a költemény dereka igy hangzik: „Ilyen juharfára Sehol sem akadtunk. Vágjunk róla ágat Egyet' hegedűnek, Egyet meg vouónak. A mint belevágtak' Vért ömölni láttuk stb.u Azután hol a f a (egyénítve) igy szól: „Vágjad bátran, vágjad, Csak szivem ne sértsd meg,Vágd le azt az ágat Egyet hegedűnek, Egyet meg vonónak." Azután menjetek Anyám ajtajához, • És ott ezt húzzátok : „Ez az a leányzó Ki juharfává lett, E hegedű fája A kend Panna lánya, Es e vonó fája Jobb karból nőtt ága" (vagy inkább karjából!) A 6. lap 4-ik sz. költeménye (Szeberényi gyűjteményében) A szerencsétlen Katalin" már átvág a legendái alkotások terére, mind compositiója, mind vallásos tartalmánál fogva, s igen hasonlít Bürger „Leonorá"jához." 7-ik sz. J(9. lap) „Kiszabadult János" ugyanazon alapgondolatnak bővebb kifejezése, melylyel a „Fővárosi Lapok" mult évi folyamában „Lányka úszik a folyamon" cz. szerb költeményben találkoztunk. A 11. sz. (14. lap) költeménynek tárgya, kedvenez tárgya a tó t eposznak s annak kidolgozásával több helyen találkozunk. A 424. sz. (256. lap) T örs Kálmán gyűjteményében. „Testvérek" cz. költemény mindenben megfelel a ballada kellékeinek. Alaphangja ugyanaz, a mi Arany „Ágnes asszonyáé", sőt a refrain is: „Én édes Istenem" nagyon közel áll amannak refrainjéhez : „Oh ! irgalom atyja ne hagyj el!" Az utána következő 425. sz. (458. lap) „A rabló szegény f e 1 e s é g eu cz. költemény, költői befolyása azon lélektani állapotnak, melyben a vad rabló szelid nejének lennie szükségkép kell. Általában kimondhatjuk, mikép olvasóink sok ujat, sok élvezetest fognak találni e gyűjteményben; iróink pedig minden nehézség nélkül kalauzoltatnak általa egy eddigelé zárt szellemvilág felé: bár a közönség és' irói kár egyiránt megújulást merítene e népdalokból s a keresetlen, czikornyátlan naivitást eredeti alapjában tanulmányozván, azt irodalmunkban is meghonosítani, s megkedveltetni törekednék. KUN PAL. 21*