Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 11. szám - Magyar pénzügyi miniszterium és Ausztria pénzügyei

128 rint a háromegykirályság viszonya Magyarországhoz a magyar országgyűlésen hozott törvény által se meg nem állapitható, sem pedig megváltoztatható hanem ez csak a két országgyűlés közti értekezés után a közös korona szentesítése mellett történhetik, b.) A Magyarországhoz való közjogi viszony megállapításánál a küldöttség az önkormányzat körére és a külön országos költségvetés jogára nézve a 42-ik czikk határozmányaitól eltérni nem fog. c.) Az összbirodalomhoz való viszonyra nézve a küldöttség ahoz fog ragaszkodni, hogy a háromegy királyság a közös ügyeket tárgyalandó közegben külön és közvetlenül képviselve legyen. A országgyűlés elnöksége bizassék meg a?zal, hogy a magyar alsóház elnökét az ez ügyben történt megállapodásokról értesítse. Mihelyt Pestről azon válasz érkezendett, hogy a magyar országgyűlés kebeléből hason küldöttséget választott, a horvát országgyűlés küldöttei, megbízó leveleikkel ellátva, Pestre fognak indulni. E javaslat első pontjai a márcz. 7-ki és 9-ki ülésekben elfogadtattak, és pedig azon pont, mely a küldöttséget előleges utasítás által leköti, csak hosszabb élénk vita után. A kir. leiratra, és nevezetesen ennek a végvidék és Dalmátország bekebleztetését megtagadó, illetőleg függőben hagyó kijelentéseire a zágrábi országgyűlés külön feliratban fog válaszolni. Erdélyi ügyek. „A követválasztások legnagyobb részén —irja a „Kol. Közl.u — már tul vagyunk, és hazafias örömmel mondhatjuk ki, hogy minden hatóságunkban, ezen, egy kis politikai lázzal járó joggyakorlat elég csendesen folyt le, verekedések, vérengzés sehol sem történt, annál kevésbbé haláleset, mely a népszabadság e legszebb joggyakorlatát profanálta volna. „Oly borzasztó belvihar után, a mely Erdélyben csaknem utolsó hasonnemü együttes joggyakorlatunk után húzódott át, Erdély népének sőt különböző s élesen szembenálló pártu értelmiségének is becsületére válik azon jó rend és kölcsönös kímélet, a mi Választásaink alatt mutatkozott. „Még örvendetesebb jelenségnek látjuk azt, hogy a legutóbbi választás alkalmával még inkább, mint a mult évin, nem a nemzetiségek, hanem csak is a pártok állottak szemben, s a Schmerling korszakának emberei, a szászföldi több törvényhatóság kivételével, csaknem mindenütt saját népfeleik ellenkező szavazata által is kisebbségben maradtak." Ez állítását a'„Kol. Közi." néhány kiváló példával illustrálván, így folytatja: „Népünk erkölcsös magatartása mellett ezen eredmény arról is tanúskodik, hogy csakugyan Ausztria mostani államminisztere a dispositions fond-ot nem vette igénybe a nép választási jogának megalázására, s e részben is eltért elődje kormányzási módjától." Kiemelve főkép az oláhok józan eljárását, azt mondja, hogy „a ki helyesen képes észlelni azon jelenségeket, melyeket választásainknál a statistikai számok bizonyítanak, az meggyőződhetik arról, hogy a nemzetiségek közt oly ordítozva hirdetett s vérengzésre kész gyűlölet, csak egy sereg hivatalos konczért szabadsághőst hypocritáskodó daemagog agyában, s egy pár dühös utópiákkal eltelt s elfogult hirlap agyrémei közt létezik. Elmondva továbbá, hogyan izgatták az előbbi rendszer alatt az oláh népet, kimutatja, hogy „arománságnak, mint általában kis birtokú népnek, legtöbb tőkéje karjában van, az agitátorok rajongása legelőbb is a munkától riasztotta vissza őket, s ez agitátorok a nagy adót követelő despotismus által gyámolíttatván, éppen akkor kellé tízszeres adónak esni a népre, midőn arra taníták vezetői, hogy tizedrész annyit se dolgozzék, mint addig dolgozott." De immár belátta a román nép is, hogy nem csak.azok voltak legjobb tanácsadói, kik saját kárára a birtokos osztály ellen izgatták, sőt folytatja — „a nép végre átlátta, érzi, hogy a munka mit sem ér, ha nem simult a pénz- vagy földtökéhez, hol önmagát hasznosíthassa. A nép beléunt az álmodozott ambitiokba, melyek közben koldusbotra jutott, simul azokhoz, a kik nélkül nem élhet, a kik nélkül koldusbotra, véginségre kell jutnia. „Tagadhatlanul — igy végzi czikkét a „K. K." — a köznép kezdeményezte az egyetértést, összesimulást, megkezdette leálarczozni hamis prófétáit. A példák eléggé mutatják ezt. És mi törekedjünk arra, hogy ha Isten politikai küzdelmünk kellő sikerét megadja, érezze meg a nép, hogy a szabadság napsugara egyiránt süt e házában mindnyájunkra, s hogy habár 17 éven át, két "törvénytipró kormány-rendszer nagy terheket hagyott reánk, összetartva, egyetértve, egymást segítve még lehetünk élhető és boldog emberek." A technikai miveltség közgazdasági jelentősége, s a műegyetemek társadalmi hivatása. II. b) A sikeres, tartós termelés — a munkaanyagon, mint a gazdaság alapján kivül — czélszerü munkaeszközöket és a termelés minőségi fokának megfelelő munkaképességet is igényel. E munkaeszköz a tőke, vagyis a fogyasztástól elvont, további termelésre vagy tartós élvezetre s használatra fordított termeivény. Ennek hordereje eléggé kitűnik, ha meggondoljuk, hogy vele tartja föl a vadember mint a polgár életét, létét, hogy .általa fejlődik ki az ember érzéki és szellemi ereje hogy segélyével műveljük telkeinket, alakítjuk át közvetlen fogyaszthatásra az östermékeket, s kötjük össze a legtávolabbi vidékeket, országokat egymással, hogy egy szóval a tőkék azok, melyek az anyagi jóllétnek, értelmi kifejlődésnek alapfeltételeit s biztosítékát képezvén, ezeknek hiányában leli St. Mill, hires angol nemzetgazda szerint is minden gazdaság s ipar véghatárát. Azonban épen a műegyetemekből kiáradó technikai miveltség az, mely a magán, de kivált a közgazdaságban elágazó, szüntelen változó alakban megjelenő tőkék szaporítására, tökélyesbülésére s hatályosságára legnagyobb, úgyszólván kizáró befolyást gyakorol. Mert ha elemezzük a nemzeti töke egyes alkatrészeit, meg kell győződnünk, miszerint azok a technikai miveltséggel a legbensőbben egybefüggnek. Akár tekintsük a földjavításokat, (öntözési, lecsapolási készületeket, gátokat, töltéseket, trágyát stb.) vagyis általában a telek productivitását és czélszerübb használatát lehetségesítő miveleteket; akár a termelésre vagy lakhelyül használt különféle alkalmas épületeket, (gyárakat, műhelyeket, raktárakat stb.); akár a nevelt haszon- és munkaállatokat, műszereket, szerszámokat, gépéket, a termelési fő- és segédanyagokat, a munkásoknak előlegezett tápszereket; akár a kereskedelmi árukészletet, pénzt, mesterséges utakat s közlekedési eszközöket, (vaspálya, csatorna, hajó, gőzös, hid stb.); akár a szellemi s művészi foglalkozások munkaeszközeit, (író könyvtára, festő szerei stb.); s mindezeknek folytonos gyarapodása, javulása, czélszerübb alkalmazási módjuk, az emberi erőt fokozott mérvben támogató s helyettesítő, s igy fáradságot s költséget s időt kimélő képességök, a mathematikai s természettudományok — különösen pedig a gépészet, építészet, vegyészet s egy szóval a technika — haladása eredményeként üdvözölhetők. De még itt meg nem állapodhatunk, mi• vel a természet s munka productivitásának emelkedése, a társadalmi munkafelosztás jótékony kiterjedése,.a mezeigazdaság-, műipar s kereskedelem virágzása, könnyebb értelmi kifejlődhetés, tehát összes anyagi jóllétünk igen nagy részben a dúsan elágazó technikai miveltség gyümölcseiként élvezhetők. Igy a tökélyesebb munkaeszközök, helyesebb munkamódszer feltalálásának köszönhetni, hogy jelenleg Európában közel 270 millió ember jobb s nagyobb mennyiségű földtermékkel láttatik el, mint ez előtt 80 évvel ugyané világrész 144 millió lakója, és hogy általában minden szükségleteink jobban kevesebb fáradsággal s költséggel elégíttetnek ki. Ugyanis a legutóbbi század élelmezés, ruházat, lakás, szobáink fűtése, világítása s egyéb kényelmeink tekintetében meseszerű haladást tanúsít; emlékezzünk csak vissza a 40 év előtti tüzélesztésre, mit most a villany (phosphor) tulajdonainak felismerése s czélszerü alkalmazása következtében, mennyire könnyen s olcsón eszközölhetünk ; vagy gondoljunk az emberiség történetét kisérö, vele párhuzamban haladó, szellemi kifejlődésünket rendkívül előmozdító papírgyártásra, midőn most a gépek segélyével 3 perez alatt ugyanannyi teljesen használható papir gyártatik, mint 1790 előtt kézzel három hét alatt (Mac Culloch); vagy csak figyeljünk a len-, gyapot-, gyapjúfonás, szövés jelen terjedelmére, olcsó jó terményei általános használatára. Hátha még a mesterséges utaknak s közlekedési eszközöknek a. legutóbbi 70 év alatti nagy horderejű haladására vetünk csak . némi csekély pillantást, látjuk, miszerint a gondolatainkat majdnem villámgyorsan közlő távírda, a nagyszerűen emelkedett folyam- s tengeri hajózás stb. mellőzésével a vaspályák létesítése óta az áru- s személyforgalom, közlekedés 9/]0 részszel gyorsult. Ez eredmény azonban eltörpül ama jótékony hatáshoz képest^ melyet a közlekedés minden legcsekélyebb javulása is a közgazdaságban, mint organismusban, a szükséget s felesleget közvetítő szerepe folytán feltüntet: mert utóbbi tulajdonánál fogva az egyik foglalkozás tökélyesbülését nem szorítja csupán a tökélyesbült foglalkozás termőerejének és azt űzök anyagi érdekeinek emelésére: hanem a közlekedés kifejlettségéhez képest, azt mar gyorsabban, már lassabban, a nemzet egész testén átszivárogtatja, s jótékonyságában az egész társadalmat épen úgy részesíti, amint az üdítő itallal, jó tápszerrel kielégített gyomor, a fáradság után lankadt s kiéhezett testünket feléleszt^ megerősíti s a további működésre még ruganyosabbá változtatja. Igy a nyers gyapot czélszerübb tisztítási módjának felfedezése megjavította a gyapotfonást, szövést, fehérítését s festését is ; minek végeredménye lett, hogy a kevesebb munkát igénylő, olcsóbb s jobb gyártás mellett, jelenleg már a legszegényebbek is használhatják ruházatul. Mindezek daczára Britániában az ezzel foglalkodó munkásoknak száma, valamint jövedelme a 80 év előttihez képest tetemesen növeke-