Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 10. szám

116 natai közé fogjuk sorolni azt, midőn megnyugtató öntudattal mondhat juk: miképen ezek szentesítésével kedvelt Magyarországunk és népeink összegének valódi javát mozdítottuk elő és talpkövét raktuk le birodalmunk ereje emelkedésének, jólléte gyarapodásának, és biztonsága öregbedésének. Kikhez egyébiránt császári királyi kegyelmünk s kegyelmességünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt Magyarországunk fővárosában Budán, bőjtmáshó 3-án ezer nyolezszáz hatvanhatodik évben. Ferencz József, m. k. M a j 1 á t h György m. k. B a r t h o s János m. k Pest, márcz. 2. Nil Dii sine laboré dederunt. Az idö halad, s a honpolgárok milliói nyugtalan sóvárgással lesik a képviselőház működésének napi mozzanatait, — ettől várván az alkotmányos szabadság helyreállítását s anyagi bajaik orvoslását. És a ház, áthatva szent hivatásának fontosságától, késedelem nélkül lépett azon térre, hol a közjogi bonyodalom fócsomója rejlik, hol tehát a megoldás is keresendő. Szólott feliratában a fejedelemhez fiúi bizalommal, nyugodt őszinteséggel, de rendíthetlen alkotmányos érzettel, és hozzá lát ígéretének beváltásához, azaz : a közös viszonyokat tárgyalandó bizottmány kiküldetéséhez. E főirányban tehát mind az megtörtént habozás nélkül, a mit a nemzet ez idő szerint képviselőitől jogosan várhatott. Kérdés már most : lehet-e addig, mig alkotmányos létünk alapja helyreállítva s a közjogi bonyodalom megoldva nincsen, egyéb oly tárgyakkal, habár csak előkészítőleg is foglalkoznunk, melyek törvényhozásunk gondját jövőre fogják igénybe venni ? lehet-e jelesül az anyagi ügyek terén, melyek a közjogi állapotokkal oly szoros kapcsolatban vannak, már jelenleg is megindítani oly munkásságot, mely ne legyen czéltalan, ne legyen elvesztegetve ? S e kérdésre határozott „igennel" lehet válaszolni. Igaz ugyan, hogy az úgynevezett nemzetgazdasági bizottmány, mely anyagi bajaink orvoslására czélzó rendszeres javaslatok kidolgozására lesz utalva, kiküldetésének érdemleges részében a közjogi állapot tisztába hozása előtt el nem járhat j de ép oly igaz, hogy egy az anyagi téren nélkülözhetlen előleges lépést már most is lehetne megtenni. Nélkülözhetlen ugyanis oly előmunkálat, mely a létező anyagi bel viszonyokat s azon akadályokat, melyek anyagi előmenetelünket gátolják, hiven és részletesebben fejtse ki és tükrözze vissza. Ez előmunkálatot a képviselőház saját tapasztalatainak alapján nem állithatja össze, hanem ez csak ugy készülhet el kellő hitelességgel és tárgy avatottsággal, ha az anyagi élet főtényezőinek, tehát a mezei gazdaságnak, a gyári- és kézműiparnak, valamint a kereskedelemnek képviselői kihallgattatnak. E kihallgatás pedig talán legczélszerübben akként történhetnék, hogy a mezei gazdaság terén, az országos gazdasági és a vidéki gazdasági vagy bormivelő s hasonkörü egyletek, — a gyáripar terén az egyes iparághoz tartozók, — a mtíiparra nézve az illető czéhek, — a kereskedelemre nézve a kereskedelmi testületek, egyáltalában pedig minden oly testületek vagy egyes honfiak, kiktől tájékozást várhatni,szólíttatnának fel emlékiratok benyújtására, melyekben a létező bajok, azok okai s orvoslásukra vonatkozó javaslatok foglalva lennének. Ez uton, s csak is egyedül ez uton lehet bő aratást reménylenünk oly adatokban, melyek hiányát mindeddig fájdalmasan érezzük; — de hasznos útmutatást is lehet várnunk azon lépésekre nézve, melyektől az anyagi javulás van feltételezve. Ez uton segítségül nyerjük az egész nemzet értelmiségét, tapasztaltságát és jóakaratát, s az ily általános szellemi mozgalom és közremunkálás nemcsak positiv eredményt nyujtand, hanem a nemzetet meg is fogja nyugtatni és vigasztalni. E kihallgattatásnak eszközlése s a gyűjtött terjedelmes anyagnak rendezése és előkészítése tehát az , a mit egy kevesebb tagu bizottmányra már most is, s annál inkább lehetne és kellene bizni, mivel ez előleges munka sok időt és fáradságot vesz igénybe, s annak eredményeit a maga idejében kinevezendő nemzetgazdasági bizottmány teljességgel nem nélkülözheti. FEST IMRE. Horvát ügyek A zágrábi országgyűlés feliratára febr. 27-én bocsáttatott ki a 1. f. k. leirat, melynek leglényegesebb részeit ezennel közöljük : „Egész hévvel felszólítunk ezennel, hogy tekintettel a magyar országgyűlés mindkét házának felirataiban jelenkezö készséges előzékenységére, azonnal küldöttség választásához fogjatok, mely a Pesten székelő magyar országgyűlés egy küldöttségével egyfelől az egymás hozi államjogi, másfelöl a birodalomhozi viszonyt tárgyalás alá vegye, mely tónynél szabadságtokban áll, jogos autonómiátok megóvása mellett s saját országgyűlésiek beleegyezésének föntartása által, nemzeti érdekeitek számára elégséges garantiákat szerezni. E szerint előbb fog sikerülni egy, a sz. István koronájához tartozó országok állami viszonyát magában foglaló királyi hitlevelet létrehozhatni, és az Általunk ugy mint általatok egyaránt óhajtott koronázást foganatosíthatni." — Dalmatia bekeblezésére nézve a leirat határozottan elutasítja „e kérdés további tárgyalását mind addig, mig Horvát- és Tótországok államjogi viszonyai Magyarországhoz egyrészről, és az összbirodalomhoz másrészről megalapítva nincsenek." Kijelenti végre „hogy az összbirodalom hadierejére való tekintet nem engedheti meg a katonai őrvidék jelen szervezetét az anyaországgal leendő, egy közös tartományi igazgatás alatti tényleges egyesítés által megszüntetni; mivel a védelmi erő feltétlenül szükséges fenntartása mellett a polgári hatóságok felállítása csak a szolgálat és rendre nézve ártalmas összeütközésekre vezetne." A bécsi lapok sorra kiemelik, miszerint kell, högy e leirat Magyarországban is, Horvátországban is kedvezően fogadtassék. Mert kitűnik belőle a komoly szándék a magyar korona területi épsége iránti követeléseknek eleget tenni, ezen czélt pedig csak is a kölcsönös szabad egyezkedés utján lehet megközelíteni. Van olyan lap is, mely a zágrábi országgyűlést megnyitott és a mostani leirat között lényeges, a kormánykörök nézeteinek megváltoztára mutatkozó különbséget vél észrevehetni. Pedig inkább következetesség látszik abban, hogy a korona, mely előlegesen a Magyarországgal való egyezkedés iránt csak hő óhaját fejezte volt ki, most, midőn az egyezkedés módozata a horvát országgyűlés többsége által megállapíttatott, azt ennek mielőbbi foganatosítására felhívja. A horvát országgyűlés coordinátiójáról szóló tárgyalás sajnos jelenettel végződött. Ugyanis a szerémi képviselők egy szavazattal többet kívánván, mint a javaslat értelmében Szerémre esett volna, Z s i vkovics szerémi képviselő és Perkovacz bizottmányi előadó között^szóváltás keletkezett, minek folytán a szerb püspökök és képviselők az üléstermet odahagyták. E kellemetlen intermezzo érdemlegesen az által lön befejezve, hogy a megyei és városi képviselők száma 55ről 66-ra emeltetett és pedig következő elosztással ; Fiumemegye 3, Zágrábmegye 11, Varasdm. 7, Kőrösm. 4, Pozsegam. 4, Verőcze 7, Szerém 6, — Zágráb városa 3, Fiume kerületével 2, Buccari kerületével 2, Zeng 1, Károlyváros 1, Várasd városa 2, Kőrös 1, Kaproncza 1, Pozsega 1, Eszék 2, Turmező 1, végre Vukovár, Verőcze, Diakovár, Ruma, Krapina, Sziszek, Pakracz és Daruvár mezőváros küld egy-egy képviselőt. Ezekután a választó törvény megvitatására tért át az országg yülés, gyorsan haladván a javaslat §§-ain, melyek az 1848-ban megállapított választási rendet sok tekintetben szabadelvűén módosítják. Nevezetesen megszűnik több megszorítás, melynek a városi értelmiség alávetve volt, leszállíttatott a vidékre szóló census is, végre lényegesen módosíttatott a választási rend a határőrvidékre nézve is. Ugyanis minden határezred két-két, Zimony városa pedig egy képviselőt választ, az ezredek ennek folytán hatóságilag két külön választókerületre osztatnak, melynek mindegyikében külön választóbizottmány alakíttatik ; a végvidéki communitások az illető választókerülethez csatoltatnak; a választási rend az ezredekben azonos a megyék, Zimonyban a szab. kir. városok választási rendjével, csak hogy a census felényire le szállíttatik, végre a szolgálattevők, katonatisztek és katonai hivataln okok nem választók, s nem is választhatók. A technikai miveltség közgazdasági jelentősége, s a műegyetemek társadalmi hivatása *) i A XVI-ik század végén, Verulami Bacon nagy szellemének Európában fellángolásakor, kisérve nyomban a népek öntudatának a re*) Dr. Gerlóczy Gyula a budai József-műegyetem derék tanára e lap hasábjain hazánkat érdeklő czikksorozatot kezd meg, melynek első részében tisztán elméletileg a nemzetgazdaságtan szempontjából, főbb vonásaiban fejtegeti a „technikai miveltsóg közgazdasági jelentőségét s igy a műegyetemek társadalmi hivatását", második részében pedig megismerteti „a budai kir. műegyetem történetét, a bécsi, prága s grátzi mtiegye temekkel összehasonlított jelen helyzetét, s végre bebizonyítja kor-