Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 10. szám

115 mányos jogai iránti ragaszkodását a kegyelet oly magas fokára eme­lik, az ország, alkotmánya sarkkövét képező királyi jogainknak és tekintélyünknek épségét és sérthetlenségét is szentül fogja fenntartani. Mellözhetlennek tartjuk továbbá az országosan egybegyűlt képviselők figyelmét azon nehézségekre irányozni, melyekbe a hely­hatóságok rögtöni helyreállítása ütközik, már azért is, mert az 1848­ki XVI. és XVII. t. czikkek ideiglenes, és egyedül az akkori pillanat igényeihez mért szabványainak sikeresitése, — tekintettel a társas vi­szonyok közbejött általakulására, a beligazgatás követelményeinek legnagyobb veszélyeztetése nélkül lehetetlenné vált. A megyei rend­szer az ország első alapitójának uralkodásától kezdve folytonos gya­korlat által a nemzet életébe szövődött, s az 1848 ki törvények, mi­dőn az ország kormányzatának alakját megváltoztatták a nélkül, hogy azt ezen ősi intézménynyel öszhangzásba helyezték volna, oly elvi ellentétet állapítottak meg, melynek megoldása csak a legbehatóbb tanulmányozás és komoly megvitatás alapján várható. Óhajtjuk tehát, hogy az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők ez állapotok rendezését kiváló figyelmük tárgyává tévén, tanácskozásaik eredmé­nyét Élénkbe terjeszteni sürgős feladataik közé sorolják. Okvetlen szükséges továbbá, hogy a nemzetőrségről szóló XXII­dik törvényczikk eltöröltessék, miután létezésének rövid időtartama alatt a nép felesleges terheltetését, és a békés foglalkozástóli elvona­tását okozta, czélját pedig, a közbiztonság fenntartását tévesztve, — épp ellenkező irányban gyakorolta hatását. Kivánatos ezenkívül, hogy az 1848-ki törvények mindazon hatá­rozmányai, melyek Általunk eddig foganatosítva nem lettek, annak idején gondosan átvizsgáltassanak, miután azok világrenditő viszo­nyok nyomása alatt keletkezvén, a rögtönzés jellegét viselik magu­kon ; mit az elmélet feltüntet, és a gyakorlat még azoknál is megerősít, a melyeknek foganatba-vétele, mint p. o. a választási törvényé, két izben megkísérelve lön. Ezekből önként foly, hogy e törvényeknek a jogfolytonos­ság alapján igénybe vett tettleges helyreállításába— azoknak szorgos átvizsgálása, a tényleges viszonyok igényeihez leendő idomítása, a tapasztalás tanúságához mért tökéletesbitése előtt — fejedelmi hivatá sunk érzetében nem egyezhetünk. Nem pillanatnyi megnyugtatás, hanem állandó czélszerü intéz­kedések létrehozatala fekszik atyai szivünkön, és a közszolgálat kü­lönböző ágai jövendő rendének megállapítása előtt a létező szerke­zetet felbomlásnak indítani, az államgépezet kerekeit zavarba hoz­ni, egy ideiglenes állapotot a másikkal felváltani, és ezáltal a csil­lapodni indult kedélyek nyugalmát szélesebb körben megingatni, uralkodói tisztünk s öszszes népeink irányábani kötelmeink egyiránt tiltják. Az országosan egybegyűlt képviselők maguk is érzik ez át­menet nehézségeit, és azok irányában a szigorú törvényesség helyett a körülmények méltányos [figyelembevételét helyezik kilátásba. — Tőlük függ elősegíteni alkotmányuk helyreállítására irányzott atyai törekvéseinket, ha e méltányosság fokozott mérvét a jelen állapotok bírálata körül is alkalmazni hajlandók. Nálunk senki sem érezte inkább azon nehézségek és akadályok súlyát, melyek nem egy oldalról gördültek a kiegyenlítésnek Általunk kezdeményezett müve elé ; mégis öntagadással és szilárd eltökéléssel léptünk az ország bizalmának lelkestilt nyilvánulásai között — e térre, melyen — hinni szeretjük — az országos főrendek és képviselők szivé­j es támogatásával találkozni fogunk, már azért is, mert a siker di­csősége épp ugy, mint a felelősség terhe Reánk és az országra egyi • ránt fog háramlani. A jogfolytonosság gyakorlati alkalmazásának a jelen rendkí­vüli körülmények között csak is abban látjuk lehetőségét, hogy a törvények változtatása egyedül a törvényhozás jogosult tényezői köz­reműködése mellett eszközlendö országgyűlési megállapodások alap­ján történjék. Igazolja ezt a történelem, melynek lapjai nem egy pél­dát hoznak föl a felöl, hogy hason körülmények között, hasonló eljá­rás követtetett, mely példák követése annál inkább ajánlható, minél áthatóbb volt a rázkódtatás, melynek sajnos következményeit elhá­rítani közös törekvéseink feladatát képezi. Ekképen létre fog jöhetni az értesülés, ki fognak egyenlittethet­ni a nehézségek és rendeztethetni mindazon viszonyok, melyeket ha a jövendő bonyodalmak forrását végleg elrekeszteni akarjuk, tisz­tába hozatni s elintéztetni szükséges. Mélyen érezzük Mi is a Reánk háruló kötelmek súlyát, érezzük a királyi felavatásnak közjogi jelentőségét és a hitnek szentségét, melylyel a koronázott király fogadalmat tesz az alkotmány sértetlen megtartására. De éppen azért, mert a koronázást nem tartjuk egye­dül ünnepélyes szertartásnak, tartózkodunk oly törvényes határozmá­nyok helyreállításától, melyek sértetlen fenntartását eskünkkel erősí­teni vallásos hitünk és lelkiismeretünk sugallata egyiránt tiltják. És ugy vagyunk meggyőződve, hogy az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők e vallásos érzelmeinkben fogják az ország alkotmá­nyos létének legbiztosb zálogát fölismerni. Miután ez ünnepélyes cselekmény remélhetőleg véget vetend a politikai élet ingatagságának, aggálytalanul fogjuk követhetni kegye­lemre mindenkor kész atyai szivünk hajlamát, és a közrend veszé­lyeztetése nélkül gyakorolhatni teljes mérvben királyi jogaink leg­nemesbikét. Az országgyűlés kiegészítését tárgyazó, s Dalmátiára, Fiumére és azon kerületekre, melyeket az 1848-iki V. t. czikk az országgyű­lésre meghivatni rendel, vonatkozó kérelmüket illetőleg, miután e kérdések Horvát- és Tótországok közjogi viszonylatának szerencsés megoldásával állanak szoros kapcsolatban, azok tüzetes tárgyalását akkorra véljük halasztandónak, midőn a folyó évi febr. hó 27-én Hor­vát- és Tótországok gyűléséhez intézett k. leiratunk következtében megnyílandó országgyűlési tanácskozmányok során erre vonatkozó javallataik fognak élénkbe terjesztetni. Kedvesen vettük az országosan egybegyűlt főrendek és képvise­lők azon igéretét, miszerint „a hon polgárainak minden osztályai iránt vallás- és nyelvkülönbség nélkül az. igazság és méltányosság elveit fogják mindenkor irányadókul tekinteni, és hogy jelesül Magyaror­szágnak nem- magyar ajkú lakosai irányában mindazt, a mit e rész­ben az ő érdekeik, és a haza közérdeke megkíván, törvény által óhajt­ják biztosítani." Uralkodói tisztünk teljesítésének sorában legkedve­sebb teendőink közé fog tartozni mindaz, a mivel az ország területi épségének fenntartása mellett ez Általunk buzgón óhajtott eredmény valósítását előmozdíthatjuk; mert az ország lakosainak békéjét, egyet­értését és érdekekben egybeforrását mindenkor élénk örömmel fogjuk szemlélni, és hathatósan gyámolítani. Az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők erélyes te­vékenysége- és bölcs gondoskodásától függ immár siettetni azon idő­pontot, a melyben fejedelmi jogaink épsége, birodalmunk jogos kö­vetelményei és a társországok méltányos igényeível összhangzó ja vallataik Élénkbe terjesztetni fognak; és Mi életünk legszebb pilla Baczur Gazsit, a hetyke és elbizakodott szilaj juratust, a kora felfogá­sát legjobban ironizáló Tóti Dorka boszorkányt, a korlátolt eszű buda­pesti nyárspolgár serfőzöt, s végre, kit először kellett volna említenem : Peleskei Nótáriust, a hátramaradás megtestesült satyráját, ha nem is mindenben a széptan elveinek megfelelöleg, de ügyes jelenités, találó gúny s egészséges humorral annyira elevenítve éleszté fel népszinmüvi bohózatában, hogy „Peleskei Nótáriusa" a vidék, sőt a főváros színpadjának egyiránt igen kedvesen fogadott jelensége lön. Ez az ö dicsősége: „Peleskei Nótárius"-ában irta meg chef d'oeuvre-ét. Nehezebben bánt Gaálunk — a tragoediával; ötfelvonásos Szva­toplukja már régóta érintetlenül hever színházi archívumunk poros polczain. 1837-ben választá Gaált tagjává az Akadémia s öt évvel később a Kisfaludy-Társaság, melynek pályakérdésénél dicséretet aratott. — 1841-ben tűzött ki tizenkét darab aranyat a Társulat : „egy, népünk életének valamely oldalát kötött beszédben tárgyazó satyrára" : ekkor pályázott Gaál József „Haramia szerelmé "-vei. Az átmeneti korszak jellegét a legvilágosabban magán viselő költői beszély ez. Nyelvezete, versalakjai s leírása hosszadalmasságában a romantikus iskola bélyegét viseli magán, mig másrészt ép e hosszas leirás tárgya, az alföld dé­libábja, betyárjai, legelő csordája stb. által Petőfivel érvényre jutott né­pies irányhoz közeledik. A forradalmat megelőző években munkatársa volt Gáál a „Pesti Hirlap"-nak, Aurórának, Honderűnek, Atheneum­nak, mely utóbbiakban megjelent novellái s találón rajzolt genre-ké­peivel nem kis mértékben nyerte meg olvasói előszeretetét. Hivatalnoki foglalkozás közt találta Gaált a negyvennyol­czadiki szabadságharcz „talpra magyar "-ja. ő is csakhamar Vuko­vics Sebő mellé került. 1849, april hóban indult meg Gaál szerkesztése alatt a pesti „Márczius tizenötödike." Egyedül név- s alakrokona volt ez Pálffy Albert Debreczenben szerkesztett hírneves lapjának, politikai irányát tekintve sokkal mérsé­keltebb, hangulatára nézve higgadtabb. Gaál lapja még ugyanaz évi júliusban megszűnt létezni, s szerkesztője Damjanich János tábornok­nál nyert alkalmazást titkári minőségben. Mint ilyen Aradon szorult a világosi fegyverletétel után s a kormánytól reá szabott büntetésül nem volt szabad elhagynia a várost. A forradalom után itt töltött öt év alatt életét tanításból tartotta fenn, megismerkedett Fábián Gáborral s ennek tanácsára Caesar- és Liviusból fordítgatott. Végkép istenhozzádot mondott a szépirodalomnak, pár kötetre menő, sajtó alá rendezett be­szély einek negyvennyolczban történt elvesztése szivén találta. Tizenkét év előtt került a Csekonics házhoz, mint az ifjú Endre gróf nevelője, kinek mindvégig atyja helyett atyja s barátja maradt. Egészen visszavonult az irodalomtól, tollát a nevelés ügyeivel cserélte fel. Mint a régi „Gaál"-nak árnyéka járt közöttünk s mily kevesen sejtették e szerény és visszavonult, bár mindig kedélyes ifjúszivü fér­fiúban Gaál Józ s e f e t, az ország egykoron oly népszerű író­ját, kit Vörösmarty barátságára méltatott, Eötvös és Szalay szerettek, s kiben népköltészetünk egyik úttörőjét tiszteli! Most már árnyéka sem a réginek, mult hó 18-án szívbajban ki­múlt. Dúsan aranyozott koporsóját számtalan kitűnőség állotta körül, rajt egy friss kamélia bokréta diszlett, azon élénk emlékezet jeléül, melylyel halála után ismerősei szivében marad. Ha kedves novellái s gazdag humorú genre-képeinek barátjai által tervezett kiadása létesül : ez lészen a legméltóbb pyramis Gaál sirja felett. Orökvig lelkének találó emléke! MÁTRAY ERNŐ. 19*

Next

/
Oldalképek
Tartalom