Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 10. szám

114 dctik ki. Ma fog Perczel István indítványa is tárgyaltatni s a leirat tárgyalásának napja kitüzetni. Az országos főrendek és képviselőház feliratára kelt KEGYELMES KIRÁLYI LEIRAT. I. Fcreucz József, Isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar-,'Cseh-, Halics- és Lodomér-országok apostoli, ugy Lombardia, Velencze és Illyria királya, Ausztria föherczege stb. stb. Hü Magyarországunk s az akoz kapcsolt részek t zászlósainak, egyházi és világi főrendéinek és képviselőinek, kik az Általunk 1865dik évi karácson hó 10-dik napjára [szabad királyi Pest városunkba összehivott országgyűlésen egybegyülvék, üdvöt és kegyelmünket! Kedvelt Hiveink! Kegyesen fogadjuk az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők hü ragaszkodásának folyó évi február hó 26-kán kelt legalázatosabb felirataikban foglalt kifejezését, és azt, valamint atyai szándokaink hálás elismerését, őszinte bizodalmuk kedves tanúságaként vesszük. E bizalom viszonzásául Mi is tartalék nélküli nyiltsággal közöljük válaszunkat felirataikban foglalt azon kívánalmakra nézve, melyek iránt a fennforgó viszonyok fontossága fejedelmi szándokaink bővebb kifejtését sürgetőleg igényli. Megnyugvással vettük azon egyetértést, mely az országgyűlési egyezményeknek a sanctio pragmaticában adott kiindulási pontjára nézve létesült. Az érdek- és védelmi közösség eszméje, mint azt az országos főrendek feliratában látjuk kiemelve, képezte a pragmatica sanctio keletkezése előtt majdnem két századdal a Magyarország és fenséges Uralkodó-házunk örökös tartományai közötti tartós csatlakozás főbb indokát, és habár szívesen elismerjük: hogy e közösségnek az érintett alaptörvényben foglalt szabatosb körvonalozása által az örökös tartományok növekedtek erőben és hatalomban, viszont nem lehet félreismerní,hogy az Uralkodó-házunk országlása alatti népek e frigyesülése, midőn Magyarország területi épségét és nemzeti önállását fenntartotta, egyúttal külbiztonságának leghathatósb támaszává vált. A csatlakozás jótékonyságának e kölcsönösségénél fogva tehát legfőbb törekvésünknek oda kell irányulnia, hogy ennek áldásai tartósan biztosítva legyenek, és ezért a pragmatica sanctio alapelveinek sértetlen fenntartása mellett az érdek- és védelmi közösségből folyó viszonyok korszerűen rendeztessenek. A magyar koronához tartozó országok birodalmunk összegének igen tekintélyes részét képezik. Ennek erkölcsi és anyagi ereje, jólléte, belnyugalma és biztonsága feltételezve van amazok hasonló állapotaitól és ezek kölcsönösen hatnak egymásra. Fokozza e hatást a közbenső vámok megszüntetésén tul a közlekedési és forgalmi eszközök rendkívüli mérvben növekedett tökéletesítése, mely az érdekeket ezernyi szállal fűzi egybe. Ez időközt bővebb kifejlést nyert állapotok annál szabatosb rendezést igényelnek, minél hiányosabbak e részben Magyarország azon legutóbbi törvényei, melyek annak belkormányzatát átalakították, de a birodalom egyéb országaival és tartományaival szükséges egybefüggésröl vagy épen nem, vagy nem kielégitőleg gondoskodtak. A dolog természete és népeink összegének legfoutosabb érdekei azt igényelvén, hogy egyszerre és egyúttal intéztessék el mindaz, mi TÁRCZA. GAÁL JÓZSEF. (1811—1866). Nem a gyász leverő bánata, hanem a büszkeség emelkedett érzetével nyúltam tollam után, hogy sírkeresztje fátyoláról az emlékezet táblájára jegyezzem Gaál József nevét. Mi oly keveseknek adatik, reménynyel és babérral szállott sirjába, magával vivé a vig múzsa koszorúját s szivébe zárt hona zenithjén mutatkozó szebb napokba vetett bizalmát. Bizalom és babér! Az könnyíti a Hades csillagsátorába költözőnek, elválni ez élettől; ez megnyugtatást szerez, hogy nem szállunk nyom nélkül a sírba, felülemelkedtünk a kenyér után induló sokaság poros színvonalán. így halhatni meg: az istenek ajándoka. De ki érdemesb az istenek szeretetére, mint a nemes élet, melynek delejtüje a szép, igaz és jóért való lelkesedés volt. Gaál József, Károlyi grófok egyik köztiszteletben állott gazdatiszjének gyermeke 1811-ben Nagy-Károlyban született. Zsenge korában, mint kilencz éves gyermek kezdé el Szathmártt gymnasiumi tanulmányait, melyek folytatására Budára küldetett. Később a jogi tanfolyamra iratá be magát a pesti egyetemen, egy időben Eötvössel és Szalayval, kiknek becses barátságát már akkor nyerte meg. 1835-ben a tanfolyam bevégeztével a királyi helytartóságnál kapott alkalmazást. Élénk érdekkel s vonzalommal viseltetett már ekkor egymással összefügg, és minek egymásra befolyása van, uralkodói kötelmeink és népeink valódi java iránti gondoskodásunk egyiránt követelik, hogy a magyar alkotmányos állapotok Általunk czélba vett helyreállítása és hatályba léptetése mellett függőben maradni és bizonytalanságban hagyatni ne engedjük azon ügyeket, melyeknek czélszerü és kölcsönösen kielégítő rendezésétől a birodalmunkat alkotó külön országoknak békés és jótékony együttléte, valamint a birodalom biztonsága, tekintélye és hatalma egyképen feltételezve vannak. Ez okból kívántuk az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők figyelmét első vonalban a közös ügyek tárgyalása és kezelésének módozataira irányozni, és az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők belátásába vetett bizalmunkban ném csalatkozánk. Elismerik ugyanis, miként „léteznek ily közös viszonyok, és igyekezetüket oda kívánják irányozni, hogy e viszonyok megállapítására és mikénti kezelésére nézve oly határozatok jöjjenek létre, melyek alkotmányos önállásuk és törvényes függetlenségük veszélyeztetése nélkül a czélnak megfeleljenek." Miután birodalmunk azon országait is, melyek eddig alkotmányos jogokkal nem bírtak vala, ilyekkel ruháztuk fel, azt, — hogy Magyarország alkotmányos önállását és törvényes függetlenségét áldozatul hozza, nem követelhetjük ; de azt várjuk, és az ország belátásába és érdekei tiszta felfogásába helyezett atyai bizalommal azt várhatjuk is, hogy alkotmányos önállóságát, melynek okszerű korlátait a sanctio pragmatica szellemében trónbeszédünk említi föl, nem önmaga elszi getelése-, és ezáltal, okvetlen bekövetkező elgyengülésére, hanem valódi és maradandó érdekei érvényesítésére szolgáló eszköz gyanánt kivánandja is, tudandja is gyakorolni. A közös ügvekrei jogosult "befolyásának e gyakorolhatása képezendi az önállás erős biztositékát ugyanakkor, midőn annak jótékony hatása a birodalom jólléte, biztonsága és hatalmának emelésére is ki fog terjedni. Megelégedéssel fogjuk tehát szemlélni az erre vonatkozó tanácskozások megindulását, és bizton hisszük, hogy e kérdések beható tárgyalása fonalán önként fog az 1848 diki törvények után vizsgálatának és czélszerü módosításának szüksége felmerülni. A közös ügyek kérdésének megfejtése nem egyedül az oknak megállapításában találja kielégítő megoldását, hanem szükségkép feltételezi azok egységes, minden fennakadás ellen megóvott kezelését, és éppúgy a törvényhozó, mint a végrehajtó hatalom öszhangzó működésének biztosítását. Az ezekre vonatkozó kormányzati ágaknak oly mérvbeni önálló kezeiésetehát, mint azt az 1848-ikévi 3. t. cz. a kellő szerves összefüggés mellőzésével megállapította, a közös ügyek sikeres kezelésének lehetőségét kizárja. E törvények módosítása egyébiránt, mint ezt már trónbeszédünk ben kijelentettük, az okból is szükséges, mert az 1848-iki 2-ik, 3-ik s 4-ik t. cz. némely rendeletei egyenesen királyi jogainkba ütköznek. A 3. t. czikkben felállított kormányalakzat gyakorlati íalkalmazhatásának feltétét a 2. t. czikkben érintett teljhatalmú fejedelmi helyettes képezi, a miben — a monarchiái egységnek a sanctio pragmaticában gyökerező elve, az ebből folyó uralkodói tisztünk és személyes érzelmeinknél fogva, melyekkel kedvelt Magyarországunk irányában viseltetünk, s a melyektől indíttatva alkotmányos uralkodói tisz tünket közvetlenül szándékunk gyakorolni, — soha sem fognánk megnyugodhat épp oly kevéssé bírnánk megnyugodni a 4-ik t. cz. azon határozni mányában, melyszerint az országgyűlés feloszlatása megállapítása előtt nem volna foganatositható. Hiszszük, hogy azon okoknál fogva, melyek az országnak költségvetés alkolirodalmunk iránt, mely ép átmeneti korszakát élte: a romanticismusból — anépies be. Gyorsan változott irodalmunk légköre, az eddigi érzület át kezdett alakulni, mindenki érzé a küszöbön álló újítás előszelét. Ugrásra az irodalom történetében sincs példánk, be kellett állani az átmeneti korszaknak. Ez átmenet eszközlésének bajnokává csapott fel Gaál József is. 1836-ban megjelent „Szirmay Ilona" két kötetes regénye ép ugy egybekötő hid Fáy András és Jósika Miklós között, mint az Athaeneum és Honderűben megjelent, népies elem felé vonzódó lantos költeményei Vörösmarty és Petöfy, szinmüvei a németes bohózat s magyar népszínmű között. Bár elvitázhatlanok is Gaál költészetének „Szirmay 11 o n"ban és itt-ott lyrai verseiben is mutatkozó ragyogó jelei, Vörösmarty s később Petőfi, Fáy és Jósika vénájának bühatása mellett, Gaálunk bár tehetséges, de nem genialis poesise háttérbe szorult. Másutt, a színpadi múzsánál kereste babérjait. Az idejében vígjátéki babérért versenyzők közül Gaál volt az első, ki míg a színpadjainkon divatozott német bohózat genre-ét honi talajba ülteté át: meglehet, nem is annyira öntudatos előreszámítás, mint ösztönszerű érzékkel és fogékonysággal szegte meg a conventio bevett szabályait, hogy drámairodalmunknak egy mindaddig ismeretlen s járatlan útját egyengesse. A könnyű kivitelű „A király Ludason" (vígjáték 5 felv. 1837), az ügyes alakok és mesterséges bonyadalmakkal dicsekvő „Pazar fösvények" (vígját.), seribei stylü „Szerelem és Champagnei"-je (vigj.) mindazon kezdettől aratott sok tapssal, csak előhírnökei voltak országos hatást előidézett „Peleskei Notáriu s"ának. Gvadányi József félszázaddal előbb megirt regényének alakjait: