Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 10. szám

POLITIKAI HETILAP. s Megjelenik hétfőn reggel másfél—két nagy íven. i Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár \ vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, ne; gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj. 4 hasábos kisbetü-sorért C k>. Bélyeg külön 30 kr. „Citius enim emerget veiitas e falsitate, quam e confusione." B a c o. i Szerkesztőség és kiadó-hivatal. j Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét > illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez e (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és \ hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) 5 ! intézendök. \ Második évfolyam. 1866. 10. szám. Pesten, Márczius 5. Pest, márcz. 4. Áprilisi napok járnak, napfényt eső követ, a langy tavaszi levegőt hideg éjszaki szél váltja fel, s a kiknek testalkata érzékenyebb, sopánkodnak, mert ez időben náthán kívül semmire biztosan nem számolhatnak. Ugy látszik a bécsi journalistika, szem előtt tartva az időszaki sajtónak azon feladatát, hogy az időnek tükre legyen, egészen az időjárást követi, s a sebesség, melylyel a szélnek iránya s a hévmérő változik, csak képe azon ugrásoknak, melyeket bécsi kollegáink nézeteiben egy hét alatt láttunk. Mi, kik hetenkint csak egyszer szólunk, még alig fejezhettük ki örömünket a kedvező fordulat felett, mely a bécsi lapok hangulatában a felirati tárgyalások befejezése után történt, midőn minden ismét régi helyzetébe tért vissza, s a két „Presse" s az „Ost. Deutse P." fölvonják ismét előbbi lobogójukat. Mind ez nem lepett meg. Midőn a tavasz közeleg, s a légmérő, mint ilyenkor mindég, naponként többször változik, ildomos emberek többször változtatják ruhájukat is; sha a N. Fr. Presse mert pesti levelezője — ki valószínűleg nem a magyar nemzetiséghez tartozik — vele ministeria listákat közlött, melyeket itt Pesten mosolyogva olvasnánk, most titani tulmerészségünkről szól ; nem is neheztelünk e phrasis miatt, melylyel a szerkesztők classicus olvasottságukat bizonyították be. Csak egyet nem értünk s ez az: vajon csakugyan igaz-e, hogy a remények, melyekkel a jövőbe tekinténk, az utolsó napokban elenyésztek? Ha a Lajtán innen csakugyan ismét azon nézet terjedett el, hogy a kiegyenlítés, mely hazánk s a birodalom érdekében egyiránt szükséges, még távol fekszik; ha csakugyan ismét azon meggyőződéshez jutottunk, hogy a birodalom két felének érdekei és nézetei kiengesztelhetetlen ellentétben állnak egymással, s hogy a birodalomnak biztonsága nem a különböző érdekek kiegyenlítése, hanem csak a birodalom egyik felének elnyomása vagy teljes alárendelése által érethetik el: vajon mindezen miért örülnek Lajtán tuli politikusaink annyira ? Miért kívánatos a birodalom érdekében, hogy Magyarország remény nélkül tekintsen a jövőbe, s viszonyainak rendezését oly valaminek tekintse, mit csak azok tartanak lehetőnek, kiket pezsgő vérük elragad ? — Ezt mi, Őszintén megvallva, nem értjük, s félünk, még ők sem magyarázhatnák meg. Szerencsére a magyarázatra nincs is szükség, miután a vérmes remények, melyekről a bécsi lapok értekeznek, nálunk soha nem léteztek, s így nem is volt alkalmunk a nagyszerű csalódásokra, melyek felett lajtántuli jóakaróink sajnálkoznak, s áltálján véve, mi a fenforgó kérdések lényegét illeti, állásunkban, melyet irányukban elfoglalunk, semmi nem változott. Vannak , kik a hazánk s a birodalom között fenforgó ügyet pernek nézik , (e felfogás nem is igen káros azokra nézve, kik mint az egyik fél ügyvédei lépnek fel s a perköltségek fizetését principálisukra bizzák) s e szempontból véve, minden, mi az egyik félnek hátrányos, a másik által előnynek tekinthető. Pernél igen természetes, ha az, mi egynek fáj, a másik által örömmel fogadtatik, s ha az egyik fél néha csak azért változtatja meg állását, hogy ellenét boszantsa; de mi máskép fogjuk fel helyzetünket. - Nézetünk szerint az alkotmányos szabadság nem oly valami, mit az egyiknek csak akkor adhatunk meg, ha az a másiktól elvétetett. Mi nem hisszük, hogy a birodalom biztonságának fentartása csak a birodalom egyik vagy másik felének érdeke, sőt ellenkezőleg meg vagyunk győződve, hogy erre nézve valamint kötelességünk, ugy érdekeink közösek, s bár mi történjék s mondassék a birodalom másik felében, ez sem jogainkat, sem kötelességeinket nem változtatja meg. Törvényhozásunk, a Fejedelem által a birodalom közös ügyeire figyelmeztetve , kinyilatkoztatá : mi ként igyekezete oda lesz irányozva, hogy azon viszonyok megállapítására s mikénti kezelésére nézve, melyek Magyarországot s a birodalom egyéb országait közösen érdeklik, oly határozatok jőjjeneklétre. melyek alkotmányos önállásunk s függetlenségünk veszélye nélkül e czélnak mefeleljenek, s törvényhozásunk be fogja váltani ezen igéretét. Miután a sanctio pragmatica,melyet a Fejedelem bizonyosan nem azért jelelt ki kiindulási pontul,hogy attól mentül meszszebbre távozzunk el, s melyet mi nemcsak kiindulási pontnak, de állami összeköttetésünk legbiztosabb alapjának tekintünk: Magyarország állami önállását, s a birodalom minden országainak feloszthatlan együttmaradását mondja ki; s miután a fejedelmi szó, mely a birodalom minden részeinek alkotmányos szabadságát alapitá meg, tény, mely többé kétségbe nem jöhet, törvényhozásunk feladata nem lehet egyéb, mint hogy a hazánkat s a birodalmat közösen érdeklő viszonyok oly módoni rendezéséről gondoskodjék, mely által Magyarország állami önállásának biztosítása mellett egyszersmind a birodalom biztossága, s ebből következő hatalmi állása fentartassék, s az alkotmányos szabadság a birodalom egész körében lehető legyen. S ha törvényhozásunk ezen feladatát nehéznek találjak, legyenek meggyőződve lajtántuli szomszédaink, hogy, valamint a legkedvezőbb kilátások törvényhozásunkat soha nem fogják arra bírni, hogy többet követeljen, mint mihez joga van, s mi a birodalom népeinek szabadságával és érdekeivel megegyezik; ugy csalódások, sőt annak biztos tudata: hogy saját nézetei a kormány által nem fogadtatnak el, nem fogják törvényhozásunkat soha arra határozni, hogy oly utat kövessen, melyre lépnie a haza s a birodalom iránti kötelességei egyiránt tiltják. Magyar országgyűlés. A lefolyt hetet három tény jelöli: a két rendbeli fölirat átnyújtása s ö felsége elfogadó válaszai; a közös ügyeket tárgyalandó, egyelőre 52 tagu bizottság fölállításának elhatározása; végül a két rendbeli föliratra érkezett egy leirat. A föliratok átnyujtásakor mondott uralkodói szavakat ezúttal hallgatással mellőzhetjük, mert a kormány szándékait, illetőleg követelményeit sokkal határozottabban, részletesebben és világosabban találjuk kifejtve a kegy. kir. leiratban, melyet alább egész terjedelmében közlünk. E leirat f- hó 3-dikán kelt s még az nap olvastatott föl mind a képviselő-, mind a főrendi házban. Ünnepélyes csendben hallgatták végig. A közös ügyeket tárgyalandó bizottság felállítását Deák Ferencz indítványozta mindjárt másnap a fölírat átnyújtása után (febr. 28-dikán); s voltak, a kik e bizottság fölállítását el szerették volna halasztani. A ház azonban márcz. l-jén minden vitatkozás nélkül elfogadta az indítványt. Helyesen. Az a ház, mely föliratában a közös ügyek haladéktalan tárgyalását igéri, máskép nem tehetett. Marcz. 3-dikán adatott' be b. Eötvös József által harmincz taggal együtt, egy a ház szabályai módosítását czélzó javaslat, Perczel István pedig azon indítványt nyújtotta be, hogy a bizottság ülésében hallgatóképen, minden képviselő jelen lehessen.Ugyanakkor történt meg a szavazás a bizottság tagjaira. A szavazás eredményét a mai ülésben hir19