Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 9. szám - A függő magyar kérdés alapos megoldásának föltételei

110 lönbözÖ s inkább oly jellemet viselt, milyennel a világhirü fürdőkben találkozunk, hol a mulatság a főczél, s a kötött ismeretségek ném állandók. A mint Angolországban a királyné példás családi élete a londoni társaság erkölcsi mérvét lassan lassan emelte s nemesitette, ugy a női elemnek hiánya az olasz udvarnál, káros hatással volt a társaság jellemére. Victor Emánuel tizennégy év óta özvegy, leányai a nevelöszobából mentek férjhez; Cavour, Ratazzi, Minghetti, nötelenek voltak, midőn a miniszteri padon ültek, Ricasoli özvegy, sőt még a kamaraelnöknek is Lanzanak, Tecchionak, Cassinisnak nem volt feleségök s igy hibázott az asszonyok nemesitö befolyása a legmagasabb körökben. A király kedveli ugyan a női társaságot, de csak négy szem közt, s nem épen a legerényesebbet. Ratazzi is megházasodott mióta megbukott, csakhogy nejének excentricitása kizárja őt a tái-saságból, T e c c h io pedig vén napjaira elvett egy hires tánczosnőt a színpadról, kinek szép czombjait a milanói ifjúság müismerő szemekkel szokta bámulni s igy a társaság nem nyert semmit az ily változásnál. Ehez járult még, hogy a szigorúbb s hidegebb Turin helyett Flórencz lett Olaszország fővárosa, melynek Boccaccióból ismeretes lágy égalja, sa Medici herczegek traditiói soha sem kedveztek az erkölcsi szigorúságnak. Ez idén is több botrány történt a tánczmulatságoknál, s igy a polgári kaszinó példát akart adni, hogy jövőre az ily ballépések megszűnjenek, s egy ismeretes nápolyi herczeget, ki hatvan éves létére egy szép bünösnöt vezetett be karján a casinói bálba, egyhangúlag kitörölte tagjai sorából. A tudományos felolvasások szintén ismét megkezdődtek, s ezek közt kitűnőek De G-ubernatis tanulmányai az ind Véda mythologiájái'ól, költészetéről s a vé di idők minden viszonyairól. Matté ucci pedig az exminiszter s jelenleg a nevelési tanács alelnöke, meghívott bennünket egy tudományos estélyre a természethistóriai museum tereméibe, s Gr a liléi tribunejába, hol aztán theával s három felolvasással tartott. Először is maga olvasott a tudományos észleletekről, elég mulatságosan s felületesen, aztán Parlatoré tanár, a hires füvész beszélt a gyapot növényről, mely jelenleg Olaszországban gazdasági tekintetekből is tenyésztetik. Ezen második felolvasás azonban szintoly száraz volt, a mint tudományos, végre S c h i f f tanár, a mostani physiologok legkitünöbbike, a czukorról szólt, mely az állatok májában halálok után képződik, s mely a tudós tanár számos észleletei következtében mindig előáll, valahányszor a vér keringése megakasztatik, s a diabetes betegséget okozza. A felfedezés újsága s nevezetessége s az előadás élénksége valódi élvezetté tette ezen utolsó felolvasást, mely után a nagy számú hallgatóság csakugyan eloszlott, mind a mellett, hogy C o c c h i tanár még egy érdekes felolvasással készen állott, az E1 b a szigetén s Vicenza környékén talált kőkori s czölöplaki emlékekről, melyeknek egy szép sorozata az ismeretes franczia abbévillei s az angol barlangokban talált kovaszerszámokkal együtt, a museum asztalain le volt rakva. A középkori műemlékek gyűjteménye a Bargellóban mindig szaporodik, most arról van szó, hogy Michel Angelo hires márvány Dávidja a Signoria elöl szintén oda vitessék át, eredeti helyére pedig bronz másolatja fogna állíttatni, melynek öntése, — a szobor több mint két öl magasságú — Papi műhelyében e napokban sikerült. Az Uffizjk ellenben, még mindig el vannak hanyagolva, Connestabile gróf nem fogadta el igazgatói kinevezését, s Perugiában folytatja etruriai tanulmányait. Vegyes. A természettudományi népszerű előadások közül a 2-dik, mely febr. 24-én tartatott, szintoly nagy számmal gyűjtötte össze a hallgatókat, mint az első. Először Szabó József egyetemi tanár beszélt az é gből hulló (meteor) kövekről, melyekből példányokat is mutatott. A tárgy szintoly ügyesen volt választva, mint szabatosan, érthetően előadva. Csak óhajtandó lett volna, hogy érthetlen szavak épen ne vegyüljenek közbe ; ha avatlanok, ha épen nők előtt p. o. factort emlegetünk, alkalmasint vagy semmit, vagy valami furcsát gondolnak 'alatta. Különben a feladat érdek-feszitőleg volt tárgyalva s tetszéssel is fogadtatott. Azután Nendtvich Károly műegyetemi tanár fejtegette, mily módokon lehet nagy hideget támasztani, az erre szolgáló készülékek közül néhány kiválóbbat megmagyarázott s kísérleteket is tett velők. E kísérletek meglepték és sok részben, hisszük, fel is világosították a jelenlevőket, mert alapos és nagyon részletes magyarázatok kíséretében jelentek meg. Kevésbbé terjengős, kissé tömörebb magyarázat csak fokozta volna a hatást. — A külső berendezés ezúttal ezélszerübb volt : az előadó asztala magasabb állványra volt helyezve, a jobban meg volt világítva, mint múltkor, úgy, hogy a távolabb ülők is láthatták az ott történő dolgokat. Lassankint csak ebbe is beleszokunk. Képzőművészet. — A „Fővárosi Lapok" mult pénteki számában K. E. úrtól egy folytatólagos czikk jelent meg az Eszterházy-képtárról, melyben oly lényeges valótlanságok fordulnak elő, hogy azokat részben legalább megczáfolni kötelességünknek tartjuk. A botlás kútfeje az., hogy czikkiró Michelangelo da Caravaggiot összetéveszti Michelangelo Buonarotti-val; az előbbinek képtárunkban őrzött két festményét (Michelangelotól egyetlen egy kivétellel, állványképek nem léteznek) az utóbbinak tulajdonítja, s mindkettejök életrajzi adatait összekevervén, a firenzei nagy mester életéről és művészetéről teljesen elhibázott és hamis képet nyújt az olvasóknak. Nagyobb sérelem pedig alig eshetett volna Buonarotti szellemén, mint az, hogy Oaravaggionak akár emberi, akár művészi tulajdonaival jellemezzék. Caravaggio csupán fényképirója volt a maga korának, de nyers, majdnem pórias felfogású, minden emelkedettség s az ideális szépség iránti érzék egy szikrája nélkül. Meg oltárképein is a frivolitás bélyege, mig Buonarotti minden müvei, s főleg a sixtini kápolna magasztos falfestményeiben, névszerint a sybillák és próféták fönséges alakjaiban az es zniényileg szépnek netovábbját elérte. Naturalistának bizonyára nem lehet csúfolni, még kevésbbé a nápolyi iskola hívének ; ö semmiféle iskolához nem tartozó, független és önálló lángész volt, kit sikeretlenül próbáltak utánozni számtalanszor, de iskolát nem alapított. Amaz osztályozás tehát inkább Caravaggióraillik,valamint azon megjegyzés is, hogy „az élénk, de mesterkélt világítást szerette, mely mellé fekete árnyakat rajzolt." Buonarotti születése és halála éveinek feljegyzésében másfél századdal téved czikkiró, s az általa idézett évszámok sem az egyik sem a másik művészre nézve nem állanak. Valótlan továbbá, hogy rablóktól vett sebeiben halt meg, a mi szintén Caravaggióről állíttatik, de nem Buonarottiról, ki 1563-ban febr. 15-én mult ki csendesen Rómában, 90 éves aggkorából folyó végkimerülés következtében. Figyelmébe ajánljuk • czikkirónak G-r i m m Ármin jeles monographiáját Michelangeloról. Annyi szeretettel és gondos tanulmánynyal mint ez, senki sem tárgyalta a nagy művész életét, pedig az ily müvek folytatása mellőzhetetlenül szükséges annak,ki mű történelmi ügy ékben jogosultan és haszonnal akar felszólalni. — Azt mondja továbbá czikkiró, hogy hiába kereste akár a képtárban, akár a lajstromban Salvator Rosa tájképeit. Mind a kettő ártatlan a dologban. Ott vannak a 14-ik számú, ugyanazon teremben, hol a spanyol iskola remekmüvei függnek , még pedig igen jelentékeny és ritka épségü két nagy tájkép, melynél szebb Nápolyban a művész hazájában sem látható. Nem kerestük az alkalmat e helyreigazításokra, de szó nélkül hagyni lehetetlen volt. Reméljük, hogy miattuk czikkiró nem fog visszariadni a mübirálati tér további mivelésétöl, melyen egy kis jóakarattal és alapossággal nálunk hírt és jutalmat ugyan nem, de érdemeket igen is lehet szerezni. A Böhm-féle mű- és régiséggyüjteményének a nemzeti múzeum számára egészben való megszerzése pénzhiány és egyéb kevésbbé bevallható okok befolyásán hajótörést szenvedett. Az „Uj Korszak" szerkesztője, ki jól ismerte a gyűjtőt és ritka becsű gyűjteményét, annak idején többször és erélyesen szólalt fel, s utánna a többi lapok is a mellett, hogy a kedvező alkalmat muzeumunk gazdagítására el ne mulaszszuk. De sikeretlenül. A gyűjtemény szétvándorolt világszerte, egyes hazánkfiai közül csak kevesen aquiráltak belőle, egy jelentékeny részük mindazonáltal Pozsonyi Sándor bécsi műkereskedő birtoká,ba jutott, ki hajlandó volna azt jutányos áron a múzeumnak átengednL Az érdekes tárgyak sorozatából kiemelendő egy legújabb korabeli egyiptomi apis, egy kis női bronze-szobor, egy, az üdvözitőt ábrázoló szép fafaragvány, egy szt. Sebestyén egy allegóriái nőalak, dombormű, egy kitűnő munkájú ezüst sótartó, egy faragott és Dürer Albert monogrammjával jelölt igen diszes karszék és egyebek. — E műtárgyak összesen mintegy 1500 ftért vásárolhatók meg — még egy ideig, s úgy halljuk, hogy a n. múzeum igazgatója már is folyamodott a nm. m. k. helytartótanácshoz, hogy megvásároltatásuk az országos pénzalapból engedélyeztessék. Ki ne óhajtaná, hogy e kérvénynek sikere legyen, mégpedig minél hamarább, mert veszély rejlik most is a késedelemben, s a szemfüles külföld ha soká habozunk, elkapja előlünk a maradékot is, mint elkapta mesés árakon a gyűjtemény javarészét. A m. nemzeti múzeum gyűjteményei hirszerint ezentúl vasárnaponkint is nyitva állandnak a látogató közönség előtt. A kormány-segélyben részesült magyar művészek sorából a minap kifelejtettük Doby Jenő festészt, ki szép tehetségével ujabban egészen a rézmetszészet s kivált a réz karcz terére lépett. A tettleges buzdítás ez esetben annyival örvendetesebb, mert a reproductiv művészet ezen ágának nálunk alig van képviselője, pedig ép ezen ága a legmüvésziebb s mig Németországban elhanyagolják, a francziák biztos tapintat által vezéreltetve, újult eréllyel kezdik felkarolni. Irodalom. A „Budapesti Szemle" uj folyamának XI, füzete, C s e ngery és Lónyay kettős szerkesztése mellett, megjelent. Érdekes és gazdag tartalmat Erdélyi János „A bölcsészet Magyarországon" czimü közleményének negyedik fejezete kezdi meg. Oly becses monográfia, minőt vajha minden tudomány ágból már bírnánk, mert csak igy lesz lehetséges, teljes, kimerítő, s minden szakra egyforma alapossággal kiterjedő irodalmi történetet szerkeszteni. — Második czikk „A