Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 9. szám - A függő magyar kérdés alapos megoldásának föltételei

109 csalódásban tartani az okok iránt, melyek népével meghasonlásba hozták. A trónbeszé&ben, melylyel a porosz képviselőház bezáratott, tulajdonképen nem is a fejedelem szól népéhez, hanem szól benne Bismarck és ismétli mindazon igaztalan vádakat, melyek a képviselőház ellen a kormány részéről folyvást emeltettek. Bismarck a ház felosztása által kényelmetlen positióbol szabadul, mert a képviselők magatartásából bizton megítélhette, hogy a kivánt budgetet meg nem szavazzák. Ujabb időben a Köln-mindeni vasutvállalattal kötött valami üzletet, mely 13 millió tallért bocsát rendelkezése alá, s mert ennek szentesítését sem remélhette, legegyszerűbbnek vélte az ülésszak berekesztését, mely őt, — ez évben járván le a hároméves választási korszak — újévig legalább a helyzet urává teszi. De vajon mire fogja felhasználni e helyzetet ? Remélheti-e, hogy a nép, mely ezer meg ezer bizalmi fölirattal bizonyitá be a képviselők iránti rokonszenvét, ha e népet anynyira demoralizálhatja rövid idő alatt, hogy hűtlen legyen meggyőződéséhez, s a legközelebbi választás alkalmával Bismarck pajtásaiból, a gyűlölve gyűlölt junkerekből állítsa össze a képviselőházat? Avagy hiszi-e, hogy egy, a jelen viszonyok közt épen nem népszerű háború Ausztriával kedvező eredményhez vezetne ? Mi azt hisszük, hogy Bismarck véres-vasas szavú kormányának mindössze csak egy sikerült, de ez egy annál alaposabban s annál változatlanabbal, hogy megingatta a nemzet bizalmát dynastiája iránt, hogy felnyitotta a porosz nép szemét az iránt, mit várhat oly uralkodó szabadelvüségétől. kinek kormánya a hírhedt főtörvényszéki határozattal még a szólás-szabadságtól is képes megfosztani a nemzet képviselőit s papiron meghagyja az alkotmányt, de tényleg az absolutismus igája alá hajtja a népet! Legcsodálatosabb, hogy Bismarck még mind neki gyürközik Ausztriának. Holsteinben — írják hű kengyelfútói — az osztrák kormány alatt álló tartományban, rendet kell csinálni s az Augustenburgiak demoralisáló befolyását megszüntetni. Ha Ausztria — irják tovább — Holsteint tisztességes kárpótlás mellett át nem engedi Poroszországnak, meg kell neki üzenni a háborút. E híreket a párisi „Patrie" is erősiti, sőt azt is udja, hogy e háború Berlinben már elhatározott dolog. Vilmos király eddigi ellentállása meg van törve, s a porosz hadsereg mozgóvá tétele már a napokban várható. Táviratilag arról is tudósítanak, hogy Berlinben a király egy kiáltványát várják, melyben a nemzettel a herczegségek bekebleztetését tudatja. Hatalmaskodás belől hatalmaskodás kifelé, a mellett kardcsörtető — és bukás. Igenis bukás, azt megjövendölhetni Bismarck urnák, akár összetűz Ausztriával akár nem. Bécsben megunhatták már a sok nógatást, szemtelenkedést, Poroszországban meg a dicső junkerpárton kivül senki sem lelkesedik Bismarck ur nagy tervei mellett. A német „Bundu szívesen fogadja, ha területe egy uj szövetségessel szaporodik; de Németország nagy része is undorral fordul el oly ország vezérszerepétől, melyben a vezéri pálczát ily kezek tartják. Vajon nem emlékezteti-e Bismarckot mementó mori gyanánt Kuza bukása, ki a maga nemében szintoly, csak talán kevésbbé pöffeszkedő kényúr volt, mint ő. Mennyivel gyöngébb nép a Dunafejedelemségek népe a porosznál, mennyivel kevésbbé független az, melynek főura a magas porta, védura pedig öt európai hatalmasság. S mégis, mikor megunta a tűrést é« szenvedést, röviden járt el; nem kérdezte se Törökországot, se a védhatalmasságokat, hanem cselekedett s egy csepp vérontás nélkül fogolynak nyilatkoztatta ki fejedelmét, melylyel elégedetlen volt, ideiglen kormányt nevezvén, körültekint Európában, kit s honnan hívhatna meg megüritett trónjára. És választása tiszteletreméltó, mert a mozgalom szabadelvüségét jellemzi. Fülöp flandriai grófot, a dicső emlékű I. Lipót belga király ifjabb fiát, a kedvelt EL Lipót fivérét kínálták meg a herczegi koronával. Vajon elfogadja-e a fiatal hg a korán sem kívánatos uralkodói állást ? Egyelőre kétkedünk, sőt távirati hirek szerint, Fülöp hg. táviratilag már meg is köszönte e bizalmas kitüntetést. De a mint a román trón kilátásba helyezett betöltése egyelőre megszüntette volna az európai cómbinátiókat ugy üresen maradása ismét széles tért nyit a conjuncturáknak. A flandriai gróf meghívása azt látszott bizonyítani, hogy Kuza megbuktatása pusztán nemzeti, szabadelvű mozgalom vala, melyben sem orosz sem franczia befolyás nem szerepelt. Orosz nem, mert a Dunafejedelemségek zavargásai ott tudva voltak ugyan, s a galicziai határon összpontosított haderők, a jövőbeli eventualitások előrelátását jelezték ugyan, de ismerve volt azon terv is, mely szerint az orosz rokonságú leuchtenbergi hg lett volna Kuza után e trónra ültetendő. Franczia befolyás nem látszott továbbá, mert Napóleon érdekei alig ha a belga dynastia megerősbülését kívánja, s aligha óhajtja, hogy a dynastia rokonságban lévén az uralkodó Lipót neje által a Habsburg házzal, ily másodrendű trónon közvetlen szomszédságba jusson Ausztriával • avagy tévednénk, s Francziaországnak ujabbi közeledése Ausztriához, s távozása Oroszországtól csakugyan oly őszinte lett volna, hogy az orosz befolyást paralyzáló ime combinatiót komolyan óhajtotta volna ? sokkal ujabbak az események s első pillanatra is sokkal nagyobb horderejűek, semhogy fonaluk végét már is be lehetne látni. Egy áll és tagadhatatlan, hogy Ausztria közvetlenül van érdekelve a szomszédságában történt trónváltozás által, hogy ugyancsak éber figyelemmel kell lennie, nehogy az éjszakon messze beható orosz befolyás, alól is szilárd támaszt nyerve, épen egészen körülkarölja, s egy, netalán eszközlendő porosz szövetség által végkép bekerítse. Azt továbbá, hogy a keleti kérdés immár tettleg megindult, mert mint hirlik, Szerbiát, Boszniát is keresztül kasul járják az ügynökök , a keresztyén lakosságot a porta elleni lázadásra buzditva. Áll végre — s ez ránk nézve legfontosabb — hogy Mária Terézia óta soha ily válságos külpolitikai mozgalmak nem környezték az osztrák monarchiát, melyek közt annyira szüksége lett volna arra, hogy Magyarországgal őszinte, bizalmas egyetértésben legyen. Nem szeretnők, hogy külviszonyok pressiója döntse el hazánk legfontosabb belügyét; de meg vagyunk győződve, hogy idegen ajkú testvéreink a napokban is máskép nyilatkoznak vala, ha a dolgok ilyetén fordulatát ismerik j mert sz. István koronájának európai missiója talán már legközelebb világos lesz azok előtt is, kik eddig benne kételkedni mertek. Flórencz, febr. 18. A böjt megjött s a kamara ülései újra megnyíltak. A financzminiszter felhatalmazást kér a folyó adók behajtására márt. hó végéig, mert reméli, hogy addig az ország rendes budgetje a folyó évre meg lesz szavazva, s felszólítja a követeket, hogy ezen előleges kérelem megadása után vegyék tüstént elö a financzkérdést, C h i a v e s pedig kívánja, hogy. azon alkalommal terjedjen ki a vita a minisztérium egész politikájára, úgy, hogy a vita birodalmi vagy birodalmatlansági szavazattal fejeztessék be. Az ellenzék azonban türelmetlen s már az egyhavi adó megszavazás kérdését választja miniszteriális csatamezöiil s oly hévvel neki ront a cabinetnek, hogy még ma, vasárnapon is tart ülést. M i c e 11 i Garibaldinus ezredes tegnap szólt már a külügyekről s a franczia kormány nyomását az olasz miniszterekre, vagyis inkább az olasz miniszterek alázatosságát a franczia pressío ellenében éles szavakkal jellemezte. M a 1 a r e t báró, a franczia követ, jelen volt ezen vitánál s gúnymosolya, melylyel az ellenzéki szónok szavait hallgatta, még jobban felbőszítette a baloldalt, mely a nemzeti becsületet féltve, a franczia hetykeséget nehezen türi, annál inkább, mert ismeri erejét s tudja, hogy egy-két hét múlva, ha csak a kamarát el nem oszlatják, bizonyosan hatalomra vergődik. Vannak, kik Napóleon herczeg olasz látogatását, mely a régen előre látott miniszteri válsággal összeesik, valami uj diplomatiai cselszövényekkel akarják összeköttetésbe hozni, a nagy többség azonban azt hiszi, hogy a herczeg jelenleg csakugyan nem birja nagybátyja bizodalmát, s hogy utazásának nincs politikai czélja. Látogatása mindenesetre uj élénkséget fog adni az itteni fővárosi társaságnak, mely már régóta a többi európai fővárosok társaságától kü18