Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 9. szám - A függő magyar kérdés alapos megoldásának föltételei

104 Nagyon csalódik, ki azt hiszi, hogy institutiők, bár- | mily tökéletesek legyenek theoriában, egy nagy birodalom | egységét állapithatják meg. Alkotmányoknak tökélye, czél- | szerüségöktől függ, s annak mérlege, esak azon összhangzásban kereshető, mely az institutiók s á tényleges állapotok között létezik. Hol ezt nem találjuk ott az alkotmányos formák tökélye az ellentétet, mely $ törvény elvei s a tények között létezik nem szünteti meg, s csak azon küzdelmet hoszszabbitja, mely ily viszonyok alatt mindig az alkotmány megsemmisítésével végzö'dik; és épen azért az első lépés, mely az alkotmányosság szilárd megalapitásához vezet, mindig az, hogy a létező állapotok iránt minden csalódástól meneküljünk. Valamint senki nem tagadhatja, hogy minden monarchikus alkotmányok között az angol biztosítja a rendet s szabadságot legjobban, s igy a legtökéletesebb, mégis el kell ismerni, hogy ezen alkotmány csak épen Angliában felel meg czéljának, s más országokban alkalmazva sehol a várakozásokat nem elégíté ki: ugy a lényeges különbség, mely az osztrák birodalom s minden más államok között létezik, meggyőzhet mindenkit, hogy azon intézvények, melyek máshol a szabadság biztosítására czélszeriieknek mutatkoztak, itt nem alkalmazhatók, s hogy itt, mint mindenütt az állam biztosságát nem az institutiókban , hanem alapjukat a létező viszonyokban kell keresnünk. A képviselőház s a Főrendek, minden párt, sőt csaknem minden egyes, ki e nagy ügyben felszólalt határozottan kimondá, hogy alkotmányunkhoz szilárdan ragaszkodik, s azon önállásról, melyet a sanctió pragmatica s királyaink esküje által megerősített törvényeink biztosítanak semmiért lemondani nem fog. De vajon nem mondatott-e ki épen oly határozottan és ép oly egy értelemmel az is, hogy a magyar nemzet hasonló szilárdsággal ragaszkodik a sanctió pragmatikának azon határozataihoz is, melyek mind; azon országok feloszthatlan együttmaradását s ez által a birodalom hatalmi állását biztosítják, s kevésbbé egyhangú volt-e képviselőink nyilatkozata, hogy saját jogaik legerősebb támaszát, saját alkotmányuk legbiztosabb garantiáját, csak minden jognak tiszteletében, csak a birodalom minden részeinek egyenlő szabadságában látják? — És ha azon formák, melyek szerint a birodalom két féle alkotmányos befolyását azon ügyekre gyakorolja, melyek őket közösen érdeklik, különbözők azoktól, melyeket más államokban találnak; ha e birodalom, — szeretete ide vonzotta ellenállhatatlanul; s az ő öröménél, midőn négy évvel utóbb nyugalmaztatását kinyeré, csak a mienk volt bensőbb és élénkebb. Ez óta köztünk élve, tiz éven át egyik közkedvességü s leghasznosabb tagja volt Budapest magyar társaságának: nem csak irodalmi munkásságával, mint az akadémiának már most (1840 óta) rendes tagja a hadtudományi alosztályban s 1842 óta a Kisfaludy-Társaságnak; hanem támogató részvételével mindazon egyesületekben, melyek a tudomány, miveltség, nemzetiség, nevelés, jóllét előmozdítását tűzék vala ki czéljokul. Miveltsége, élettapasztalása, melyet hadjáratain és béketanyáin, a külföldön — Német, Helvét, Franczia, Olasz s Lengyelországiján — s a haza sok vidékén gyűjtött, buzgó hazafisága, áldozatkészsége, lelkületi deréksége s meleg szive a legtágabb körökben forgó férfiút köz becsülés és szeretet tárgyává tették. Eddig Kiss dolgozatai a hadtudomány és hadi történet, a földirat s kedvelt könnyű elbeszéléseivel a szépirodalom terén, elszórva a kor . valamennyi folyóirataiban és gyűjteményeiben, tetemes számra növekedtek ; alaposak és pontosak mindig, a leglelkesebb és behatóbb azon kérdés feletti értekezése: mi okozta a franczia köztársaság harcznyereségeit, győzelmeinek mi adott oly hatalmas befolyású sikert ? melylyel körünkben rendestagi székét elfoglalta. Ónálló munkája ez időszakból hadi müszótára, és Károly főherceg stratégiájának fordítása három kötetben. Söt igénybe vétetett szakavatottsága a pesti polgári kar által is, midőn ez 1845-ben magyar gyalog örhadat állítván, ennek, a rendes hadseregétől sokban eltért szabályzatát ő készítő s az uj testületet kezdetben ő gyakorolta. így 1848-ig. A marcziu8Í napok mozgalmai őt is kiszóliták csendes munkássága boldog rejtekeiből, midőn a még fennállott m. kir. Helytartó Tanács javaslatára, a cs. kir. főhadi kormányszék a pesti nemzetőrség szervezésére inárczius 19-dikén öt hivta meg. Mennyi baj mindjárt kezdetben, miután boldog-boldogtalan hivatottnak érzé magát tervekkel lépni elo a nem-ismert ügyben, mig végre a nemzetörségi törvény megalakult. Ekkor a miniszterelnök a nemzetőrségi országos tanácsnál osztályfőnökké s politikai referenssé öt nevezte ki, Ist• ván főhg nádor kir. Helytartó pedig őrnagyságra emelte. Mint ilyen hogy ismét Deák Ferencz világos hasonlatosságát használjuk — két erős oszlopon épillt ív, melynek tetején a trón áll; vajon az épület gyengébb-e azért, vajon jövője nem biztos-e mindaddig, mig azon oszlopok, melyeken nyugszik nem rendittetnek meg. Feladásunk nem egy uj egységes államnak alkotása — mi nem emberi ész s akarat, hanem csak századok mive lehet — feladásunk inkább a^on viszonyok megszilárdítása, melyek köztünk s a birodalom között századokon át fennálltak ; és ha az ujabb kor igényei s az alkotmányos szabadság erre egyes instituitiókat tesznek szükségessé: még szükségesebb, hogy azon két tényezőnek, melynek feloszthatlan öszszetartása a birodalomnak hatalmát képezi, egyenként erős és szabad legyen; s mi nem ismerünk a birodalomnak — bár öntudatlanul, de veszélyesebb elleneit azoknál, kik a Lajtán túli népek alkotmányos szabadságában önállásunk veszélyét hirdetik , vagy a magyar alkotmányt mint a birodalom többi népei alkotmányos szabadságának akadályát állítják fel. Holott épen a biztosság, melyet együttlétünk a birodalom minden részeinek, eddig csak külső megtámadások ellen nyújtott, de azontúl reményijük alkotmányos szabadságunknak fog nyújtani, teszi szükségessé, s épen azért biztossá a birodalom fenállását. „Rendezze tehát magát mindenik egymástól függetlenül saját fejedelmének hozzájárulásával" törekedjék mindenik, hogy saját körében az alkotmányos szabadságot szilárd alapokra állítva, szellemi s anyagi haladását biztosítsa, támogassuk egymást e közös törekvésben s legyünk meggyőződve, hogy „a miben a közös czél, a közös érdekek tekintetéből egymással érintkeznünk kell, s rni a valóságos közös viszonyokat vagy mint mondani szoktuk , a közös ügyeket képezi" arra a czélszeru formák fel fognak találtatni. Mert bizonyos előttünk , hogy azon napon, melyen a birodalom két fele egyiránt szabadnak érezi magát, s mei lyen mindenik az összbirodalom hatalmában saját önállásának biztosítékát látja, az napon,s nem elébb, a birodalom népei testvéri kezet fognak nyújtani egymásnak, s a birodalom jövője biztosítva lesz. E. J. adta ki „A magyar nemzetőr-sereg kötelező és fegyvergyakorlati szabályait", mint ilyen vett részt a májusban felállíttatni rendelt tizenkét uj zászlóalj szervezésében, s ezek állásának a nemzetőrség s a rendes katonasághoz meghatározásában; végre elnevezésében, mely hosszas viták tárgya volt. Kiss előtt lebegének Kisfaludy Károly szép sorai: Midőn hazáját rabbilincs fenyíti, Bőszült érzéssel harczmezőre száll . . . Nem csügged, s llOHVC(l tisztét teljesíti, Mig győz, vagy testhalmok közt sirt talál. Honvéd legyen! kiálta, s recitálta a költő verseit, s a tanács elfogadta a nevet, s a nemzet, tudjuk, mint pecsételte meg az elnevezést. Utóbb a miniszterelnök a nemzetőrségi tanács elnökségére hivta meg, s bár ezt nem vállalta fel, a kir. Helytartó, szolgálatai méltánylásául alezredessé nevezte ki. Nem sokára a nemzetőrsereg a belügyhez tétetvén át, Kiss mint osztályfőnök itt adta elő annak ügyeit, mig végre a honvédelmi minisztériumban szervezett katonanevelési osztály főnökévé s a hadi növeldék főfelügyelőjévé neveztetvén ezredesi ranggal, ezen minisztériumhoz tétetett által. Itt Kiss mindenek felett vala helyén, mint ki különszerü tanulmányokkal és sok évi tapasztalással birt e téren, s szervező és igazgató tehetségét több helyzetben bebizonyította volt. Azonban alig kezdett ez ügyben működni, midőn a katastropha öt is elsodorta. 1849. nov. 5. tiz évi várfogságra Ítéltetett, melyből számos, a cs. hadsereg magasb rétegeiben is volt tisztelői és barátai közbenjárására, nyolcz havi szenvedések után, melyeknek élességét a nagyobb, a haza fölötti, fájdalom mellett, nemesen tűrte, kiszabadult, de rangja és nyugpénze elvesztével. Honfiúi bú s vesztett reményekkel tért Pestre, széputczai csendes lakába, hogy itt léte végszakát uj munkásságban élje le. Kirekesztőleg a magyar hadi történet mivelését tűzvén ki feladásául, annak eredményeit évenkint az Akadémia elébe terjesztette. — A várnai ütközet nov. 10. 1444, hadtudományi szempontból; az 1396. s ept. 28-ki nikápolyi ütközet a hadtörténészeti elvek alkalmazásával; az 1448-ki rigómezei ütkö-