Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 9. szám - A függő magyar kérdés alapos megoldásának föltételei

POLITIKAI Megjelenik hétfőn reggel J másfél—két nagy iven. \ i Előfizetési fiija, akár Budapesten házhoz hordva, akár j vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, ne- 1 ', gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési dij 4 > \ hasábos kisbetü-sorért 6 kr. Bélyeg külön 30 kr. \ „Citius enim emerget verítas e falsitate, quam e confusione." B a c o. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét illető küldemények ós tudakozások a szerkesztőséghez (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) intózendök. Második évfolyam. 1866. 9. szám. Pesten, Február 26. X A függő magyar kérdés alapos megoldásának föltételei. Pest, febr. 24. A ki a magas trónbeszédnek ama, nem eléggé méltánylandó szavait megolvassa — mikép a fejedelem azt óhajtja, hogy a kérdés ne színleges, és ép azért kétes eredményű, hanem minden tényezők csatlakozása alapján tartós és maradandó megoldást nyerjen — kell, hogy azon meggyőződésre jusson — hogy mindenki, ki hivatva érzi magát a közdolgokhoz szólani, de leginkább az országos képviselők, kik állásuknál fogva hivatva vannak a közvéleménynek nyomatékos, mert törvényes kifejezést adni: kötelességének ismerje azon jogos igények és követelések ismétlését, melyekhez tántorithatlan hűséggel ragaszkodik a magyar nemzet. Mert arra, hogy ily zilált viszonyok s elutasíthatlan tények közepett a békés átalakítás a megnyugvás szilárd alapján történjék, kell, hogy számba vétessék a népnek érzelme. Maga a történet intő példát mutat arra, mily veszélyes, mily káros következéseket rejt az olyan állami átalakítás, mely, bár a jogszerű formák kíméletével, de a nép benső érzésének, s ezzel egyező jogos igényeinek sérelmével vitetik eszközlésbe. Midőn i 709-ben a lángeszű Pitt hatalmának fénypontján az uj parlamentet bezárta s az uniót proclamálta, bár — a megvesztegetett parlament beleegyezése meg volt nyerve, ujongtak Anglia státusférfiai a váratlan siker felett, mert azt hitték, hogy a folytonosan újuló lázadásoknak a szívósan vitt zavargásoknak vége lesz vetve. S mit kellé tapasztalni. Fölmerültek a Ribbon- és Orange mének véres tusái — Oconnel repeal mozgalmai, melyeket egyelőre lecsititott az Emancipation acta s most az anyagi érdekekkel elfoglalt civilisatio közepett felüté lázas fejét a Fenia-k majdnem érthetlen egyesülete — fölkelté emlékét a kereszténység behozatalának, a szenvedélyek fölzaklatására nevet kölcsönöz a 3-dik század mythosszerti hagyományától, mikor a hősies finn válogatott bajnokai a Fiana vagy angolosan F e n i a harczoltak a kelta nemzet függetlenségeért — s a kevély Albion kényszerülve van a zöld Erin egész kiterjedésére fölfüggeszteni a habeas corpus actát. Pedig hol van állam, mely az egyéni szabadság, az anyagi jóllét fejlesztésében kiállaná a versenyt a hatalmas Angliával. Ezsau tál lencséjét megkapták Irhon elégedetlen fiai — Egyptom húsos fazekai nem lettek elzárva előlük, s még is — mert egy szent, egy magasztos érzésnek, a nemzeti függetlenségnek sérelmét szenvedik — legyőzhetlen náluk a nyugtalanság. Hát a magyar nemzet, melynek minden ős hagyománya, minden kegyeletes emléke épen nemzeti önálló függetlenségével van válhatlanul összeforrva, kinek anyagi ár nem is kináltathatik ez erkölcsi áldozatért, vagy ha kináltatnék, az ígéret beváltható alig lészen — ez mondjon le önkényt ezen szent ereklyéről, melynek gondos őrzését örökségkép vette át őseitől ? Mily óvatosnak kell lenni ez iránt mindenkoron e nemzetnek, ujabb tanúságot meríthet a hivatalos sajtó legújabb nyilatkozatából, mely báró Eötvös József parlamenti beszédjét taglalva, nem átalja kimondani, hog)'" azon tusa, melyet a magyar az osztrák kormány ellen három századon keresztül vivott, nem a constitutionalismusnak volt vitája az absolutismus ellen, hanem igen az önállásnak az absorbtio ellen; foly e tusa most is, s folyni fog mindaddig, mig egy valósággal szabadelvű kormány annak a népek érdekében véget vetni nem fog. Azért elutasíthatlan kötelesség ismételve kinyilatkoztatni, hogy mindezen beolvasztási kísérletek meg fognak törni a magyar nép szívós kitartásán, hogy az első s elutasíthatlan föltétel a megoldásra, melynek teljesülése nélkül a benső megnyugvás nem remélhető — az önálló nemzeti függetlenség fentartása. A második, szintén ily fontos és szigorú föltétel, melyet a komoly megfontolás szilárd meggyőződéssé érlelt, a felelős parlamenti kormány. Míg az alkotmány, mint egy kiváltságos osztály tulajdona állott az államjogi tusák színpadán — ennek védelme dicasterialis rendszer mellett talán még lehetséges volt; mert egy részt ott állott a számban korlátolt megyei rendszer, az abból fejlődött vis inertiae, ott az országgyűlésen politikai működésének folytatása az utasítások fonalán. S mégis mivé fejlődött ezen parlamentaris eljárás a legnagyobb energiával kezdeményezett fejlődésnek akadályozása — gravaminalis soha véget nem érő hang — zsibbasztó, s lelket ölő diaetális tractatus, melynek nem vala egyéb czélja, mint a legszűkebb korlátok közé szorítani azon kört, melyben a nemzetnek önálló haladására irányzott működése mozoghatott. Azonban a megválasztott képviselői rendszer mellett, midőn az országgyűlés nem a megyék befolyása többé, midőn az nem utasítások között mozog, a parlamenti kormány mellőzése politikai lehetetlenség. — A 19-ik század sebes haladása a diaetális tractatusok rákmenetét többé nem tűrheti, a kor igényei követelőbben lépnek elő, sem hogy kárhoztatva legyen, mint „Rusticus expectat, dum defluit omnis." Népképviselet felelős kormány nélkül a szabadságnak torzképe. — Országgyűlés dicasterialis formák mellett szemben egy felsőbb kormánynyal az önállás végső bukása. Midőn a fölséges fejedelem azon elhatározásra bírta magát, hogy népei felett jövőre alkotmányos módon fog uralkodni, kell, hogy átértette magasztos hivatását, miszerint népei jogos igényei kielégítése mellett ezen s csak ezen uton fog oly fényes, oly nagyfontosságú állást elfoglalni, mely képes lesz Európa alakját egészen megváltoztatni. Mert, ha Ausztria területén a szabadság egészséges vérlökései fognak lüktetni, ha népei megnyugtatva fogják az ő — mert önjóllétüket — föltételező czéljait támogatni, megszűnnek minden ármányos fondorlatok. Bismarck nem űzheti többé botrányos játékát, az orosz nem folytathatja czélzatos hódításait. Hivatkozni lehet e részben egy szabadelvű porosz lap a „Preussische Volkszeitung" nyilatkozatára, mely egyik utolsó számában méltányolva bírálgatván a magyar alsóház fölirati javaslatát, nyilván kimondja „hogy oly bizonyos, valamint a természet örök törvénye szerint a kő, ha földobatik, kell, kogy a földre ismét leessék — hogy akkor, ha Ausztria újjáalakulása az alkotmányos szabadság igényeihez képest fog megtörténni, hogy Európában biztosan be fog állani a jog — a szabadság uralma — de ehez megkívántatik, a népek jogos igényeinek méltányos kielégítése, biztos haladás a szabadság ösvényén, minden utógondolat nélkül. S épen e szabadság megalakításának ellenében állíttatik föl egy veszélyes, mert téves eszme, hogy a népek jogos igényei a szabadság alapján egymás irányában alig lesznek kiegyeztethetők. Annak, hogy a lajtántuli tartományok kormányformájának megváltozásával a kölcsönös érdekek kielégítése megnehezíttetett volna, csak akkor lenne értelme, ha föltennők, hogy az absolut kormány saját hatósága alatt álló népek igényein magát mindig tul tehesse, valahányszor 17