Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 8. szám

96 azon iránnyal, melyet követnie kell. Most kell a decentralisatiónak többnek lenni üres szóvirágnál, a .megyék helyreállítása teszi egyedül lehetöv é az eszmék tisztázását az országgyűlés előtt és alatt. Igen, zendüljön meg a szó, ha lehet minden faluban, hallgassuk ki egymást nyugodtan, türelmesen, hogy megismerjük egymás óhajait, legalább nem mondhatja senki sem ellenünk, hogy nem állott előtte minden út nyitva igényeinek érvényesítésére. Becsületes törekvéssel, őszinte jóakarattal végre meg fogjuk egymást érteni, a felhők eloszla­nak, az értelem és igazság előbb utóbb győzni fog. A megyerendszer­ben sarkallik nálunk végre is minden; ez volt a nemzetnek legdrá­gább vagyona, legféltettebb kincse; ezer éven át tartá ez fenn a magyar alkotmányt, mig körülöttünk hatalmas népek vesztek el, és minden al­kotmány porba dőlt. Nem volt oly viszontagság, melyben e rendszer be nem bizonyítá életrevalóságát, és most csalódnánk benne, most dob­nók el magunktól, mint avult öltönyt, melyből már kinőttünk ? Az lehetetlen. A kormány fel akar hagyni az „eddig követett, rendszerrel, mely csak romlásnak volt kútfeje. Őszintén óhajtja a kiegyenlítés müvét bevégezni, hogy előmozdítsa népeinek jóllétét. De bizalom és férfias nyíltság nélkül ilyesmit elérni lehetetlen. Azon izgalom, melyet a politikai küzdelmek fövenyére kilépő szenvedélyek okoznak, ke­vésbbé veszélyes, mint az, mely elfojtatott s cselszóvényes fondorlatok­kal táplálkozik, alattomos utakon haladva. Találkoznak sokan, kik nem győzik eleget kárhoztatni „das wüste Treiben der Comitate," mely szerintök 1861 óta minden bajnak okozója. Kétségtelen, hogy sok történt akkor, mi elmaradhatott volna, s az illetők is belátják, hogy epéskedés és azon kitörések, melyek a rekriminatiok terén keresnek fegyvereket, nem alkalmas tényezők a jövő épületete alapjainak leté­telére. De az ember mindenütt ugyanaz, és elfogult egyénnek tartanók azt, ki a chauvinismus éles formái miatt egész Francziaországot tenné felelőssé; nem fojthatnék el a mosolyt, ha ama lázas események után, melyek a chartisták, a repeal és a gabonaliga korában Angliát felzak­latták, valaki az angol nemzet politikai képességét vonná kétségbe; mint szintén hihetőleg a képviseleti tanácskozások hanyatlásaként sem fognók registralni azon személyeskedéseket, melyekkel Pitt Walpolet és DTsraeli Peel Robertet illették, mely czimek a „hazaárulótól" egy mákszemnyire sem maradnak el. E sajnálatraméltó kitörések előfor­dulnak minden időben és minden nemzetnél; de a ki a holnapi napnál tovább gondol, a ki nem veszté el hitét az emberiség nemesebb tulaj­donai létezésében, az e tévedéseket fájlalhatja, de tudni fogja azt is, hogy a nyilatkozási szabadság egy nemzetnek se ásta meg sírját. Az országgyűlésen is csak azon elemek lesznek képviselve, me­lyek értelmiség és személyes tulajdonok tekintetében a megyékben leg­több befolyással birnak. Ha tehát meg vagyunk arról győződve, hogy az egyéniségek elég higgadtak arra nézve, hogy életkérdések felett ta­nácskozhassanak, nincs mit tartani a csekélyebb tárgyakat intéző me­gyéktől. De a „Sürgöny" is elismeri, hogy oly szellem leng minden­felé, mely jobb napok emlékét költi fel, s mi is ugy véljük,, hogy a szenvendélyek lezúgtak s azon komoly hangulat bir túlsúlylyal, mely a politikai transaktiok kivitelére szükséges. A kormányon ülő férfiaknak magasztos feladatuk van. Annyi sebet kell behegeszteniük, annyi borús emléket kitörülniök. Emel­kedjenek hát az államférfiúi bölcseség legmagasb színvonalára. Néz­zenek bátran szemébe a kísérteteknek, melyek az igaz útról le akar­ják téríteni. Akkor a nemzet segélyükre leend, bizalom fogja követni lépteiket s övék lesz a legszebb jutalom : a polgári hála. De emlékük­ben legyen folyvást Macaulay megragadó hasonlata: „A szabadság ama tündérhez hasonlít, melyet Ariost leir. Gyakran undok szörnynyé kellé változnia. Kik ilyenkor üldözék, örökre kizárvák jótéteményei­ből. De kik szánakozva rajta, nem tasziták el maguktól, egy napon végre megláthatják bájainak teljességében, elhalmozottan ajándokai­tól. Ilyen a szabadság istennője. Gyakran ő is ijesztő rémmé változik. Jaj azoknak, kik iszonynyal eltelve, meg akarják semmisíteni. De bol­dogok ; kik szánakozva befogadák, az ö jutalmuk majdan eljövend, pa­zar szépsége és dicsőségének napjaiban." BEÖTHY ÁKOS. A íőispánságok Ügyében a kormány hajlandó volna, valamennyi főispáni hivatalra új egyéneket nevezni, ha valami expediens talál­koznék, a jelenlégi adminisztrátorokat, kik hivatalba lépéskor fizeté­seiket illetőleg Forgách által kivétel nélkül biztosíttattak, egy vagy más helyen alkalmazni. Mert ha néhányat közülök a helytartótanács vagy más közigazgatási testületbe be is osztanak, még mindig fönnmarad 25—30, 5000 frtévi fizetéssel bíró adminisztrátoraik közttán egy sincs, kinek kedvező anyagi viszonyai megengednék, a praesumtiv főispánok példájára hazafiságból ingyen szolgálni. — A pesti hivatalos lapok szerint f. hó 9- és 12-dikéröl kelt legf. elhatározással Lánczy József abaujmegyei, és Bezerédy Kristóf Veszprémmegyei főispán hivataluktól felmentettek. Somssich Pál pe­dig, több lap összevágó híre szerint már a napokban alkanczellárrá fog kineveztetni. A magyar alapítványi javat az uj tárnok és főkanczellár szorgal­mazása folytán már legközelebb a magyar kir. helyt, tanács igazga­tása alá bocsáttatnak. Az erdélyi főkormányszék aug. 9-ki ülésében hivatalosan ki lön jelentve, hogy a kormányszék e hó végén megszűnik Szebenben mű­ködni, s legközelebbi gyűlését már septeinber elején Kolozsvártt fogja megtartani. A horvát országgyűlés, mint a hivatalos „Wiener Ztg." jelenti, f. hó 28-ára határozva volt megnyitása, october 9-ére halásztatott. Filiméban Szt. István napjára a Magyarországgal való unió értel­mében nyilatkozványra készültek. A közrakhelyek. A közrakhelyeket vagy docksokat, a magán raktárak­kal szemben, olcsósági tekintetek ajánlották vala kezdetben. Ehez járult a hitel-eszközök szaporításának szüksége s a rak­tárakban elhelyezett áruk mozgósítása, vagy más szóval fo­lyóvá tétele. A docksokkal a közrakhelyi ügynökség jogérvényes téritvényei az elhelyezett árukról, vagy az úgynevezett war­rant-ok is életbe léptek; mi által a kereskedelmi hitel uj len­dületet nyert, s a deponált áruk nem tekintettek többé holt tömegeknek. Az olcsó termelést, a termény magán-raktári elhelye­zése és kezelése igen gyakran megdrágította; mi által á for­galom középszerűvé lem, vagy épen pangás alatt állott. A gyáros, vagy kereskedő' t. i. kedvező' idő beálltáig elhe­lyezte árúit ilynemű raktárakban. A kedvező eladás, melyre számított, legalább is 20-%ot igért. Azonban mig e kellő idő megérkezett, kezelés és raktárolás felemészték a kínálkozó hasznot; s ha a kereskedő az árfolyam hirteleni felemelésé­vel akart magán segíteni, még az is megtörtént, hogy por­tékája senkinek sem kellett s ő maga egypár előleg megkí­sérlése után kölcsönhöz nem juthatván, ugy kellé czikkeit potom áron elvesztegetnie. A közrakhelyek nem szüntették ugyan meg a kezelési és raktárolási költségeket; de tetemesen alábbszállitották. Angliában, mely a docksok eredeti hazája, kiszámították, hogy a közrakhelyek 18 % -ot takarítanak meg közép számí­tással, az ipar és kereskedelem javára. Mennyire megy ez összeg évenkint, a többszöri áru-elhelyezések után! így pél­dául, általános elv a jDénzvilágban, hogy a pénzt nem szabad hevertetni, sőt mennél többször forgatják, annál több jöve­delmet hajt. Egy forint, melyet egy évben százszor meg­forgatnak, ép annyi jövedelmet hajt, mint száz forint, me­lyet csak egyszer helyeznek el. Vegyük most, hogy vala­mely kereskedő, olcsó árfolyam mellett, 20,000 frt áru ezuk­rot bevásárol s azt a docksokban elhelyezi, időközben azon­ban igen jutányos vételt tehetne gubacs- vagy gyapjúra nézve. Úgyde minden pénze a ezukorban fekszik. Elő­veszi tehát értéktéritvényét, melyet a docks-ügynökségé­től kapott s melyek az elsőbbségi kötvények erejével s át­ruházási joggal vannak kiállítva, ezt valamely bankárnál 5 °/0-tólival leszámítoltat)'a s megvásárolja a gubacsot vagy gyapjút, és ismét a docksokban helyezi el. Már e műtétei által két izben forgatta meg eredeti 20 ezer forintját s a ke­zelési és raktárolási költségeken kétszer nyerte meg a fen­tebb jelölt 18% hasznot, — mig a magán raktárakban nemcsak hogy a 18% kezelési megtakarítása egyszer sem marad; de ezukra is az eladásig holt áru-tömeg marad, a melybe fektetett pénzét kétszer meg nem forgathatta volna. Mert ha előleget vesz fel rá, a legjobb esetben % előleget kap, természetesen uzsorás kamatra, s még akkor is ezuk­rát jelzálogképen le kell kötnie; mig az a docksokban el­helyezve, azután is sajátja marad s eladásáról tetszése sze­rint rendelkezik, midőn az arra kibocsátott warrantok vala­mely bankház által leszámítoltattak. Már a rövid vázlatból is sejthető, hogy a közrakhelyek az állam felügyelete és kezessége mellett állanak fen; hogy a köztörvények a docks ügynökségét minden tekintetben fe­lelőssé teszik, hogy az ily közraktári engedélyért folyamo­dók biztosítékot tartoznak letenni stb. Különben jógérvé­nyes hitel-leveleket, warrant-okat nem adhatnának ki; sem azzal az előjoggal nem bírhatnának, hogy a közraktárak­ban elhelyezett áruk után a vámot, fogyásztási- vagy másnemű adót csak akkor fizessék, ha már az eladás meg­történt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom