Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 7. szám

84 alább annak bizonyítványát látjuk, hogy a birodalom a legnagyobb veszélyeknek, melyek valaha államot környeztek, győzelmesen ellentállt a nélkül, hogy centrális parlamenttel birt, vagy valaha egységes államnak tekintetett volna; egyszersmind komoly intést látunk azon figyelmeztetésben, mely jövő veszélyeinkre utal: hogy, midőn a hazánk s a birodalom között fenforgó kérdések megoldásán dolgozunk, eszközeink megválasztásában vigyázók legyünk, s azt ne keressük oly uton, mely által e kérdés megoldása még inkább nehezittetik, s az osztrák birodalom érdekei a német nemzet érdekeivel ellentétbe jönnek, s igy. az, mi bizonyos viszonyok között az osztrák állam szükséges támasza lehetne, természetes ellenévé váljék. B. EÖTVÖS JÓZSEF. Pest, július 13. A magvai' országgyűlést összehívó királyi leirat, hir szerint, máiéi van látva a legfelsőbb aláírással s most a magyar udvari kanczelláriában fekszik. Szintúgy a főispáni kinevezések is már kikerültek ö Felsége kabinetéből s átküldettek a magyar kanczelláriához. A Megyék visszaállítása ügyében a „Sürgöny" egy nyilatkozatot közöl, mely a bevezető sorok után következőleg szól: „Ujabban az „Ostd. Post" a vármegyék szervezésével foglalkozik, és folyó hó 2-ki számában aggodalmasan emliti fel, hogy azon kérdés sincs eldöntve, vájjon az országgyűlés egybehivása előtt visszaállittassanak-e teljesen a megyék, vagy működésük csak a választáshoz szükséges cselekvényekre szorittassék; s erre nézve azon nézetét fejezi ki, hogy a Bécsben meghívás folytán megjelent tekintélyes magyar férfiak között azon nézet látszik túlsúlyra emelkedni, mely a megyék feltétlen viszszaállitását pártolja. Megnyugtatásul biztosithatjuk az „OstdeutschePost"-át, hogy kormánykörökben a vármegyéknek országgyűlés előtti feltétlen helyreállítása nem szándékoltatik. Az ország közvéleményeként nyilvánuló józan s higgadt hangulat biztosítékul szolgál arra, miszerint az ország nagy többsége tisztában van az iránt, hogy az országgyűlés oly kiváló s egyedüli czélja az alkotmányos élet visszaállítására irányzott hazafias törekvéseknek, miként annak létrejöttét semmiféle tekintetnek alárendelni, késleltetni, vagy éppen veszélyeztetni nem szabad." A magvai' udvari kamra, mely a magyar korona területének pénzügyeit illetőleg a legfőbb hatóság volt, egy „CameraePraeses" vezetése alatt hir szerint vissza fog állíttatni, s ugyanazon jogokkal fog birni, melyek azelőtt hatás köréhez tartoztak. A magyar ariStokralia szándékolt politikai magatartásra iránt hírként közlik a „Temesv. Ztg"-gal, hogy abban egyeztek volna meg, miszerint a jelen magyar kormányt a legerélyesebben fogják támogatni, eshetöleg hivatalokat is elfogadnak. Valamely befolyásos mágnás termében tartott tanácskozmányról is rebesgetnek, melynek eredménye az lett volna, hogy hivatali állomások és méltóságok elfogadása által a kormány mellé sorakozva mindez állomásokkal járó dijakról az országos pénztár javára lemondanak. A liorvál-tartomáliygyfllés, október 20-dikáig elnapoltatott. zatnál, s a szintén külföldön készült kőrajz és metszetbeli gyártmányoknál. Pedig a müsokasitás az ut, mely egyrészt a közönség raüizlését emelheti, másrészt a műipar tökéletesedésére leghathatósabban közreműködik. Ez ága a művészetnek talán még inkább el van hanyagolva hazánkban, mint akár a festészet, akár a szobrászat. Alig van egy két hazai művészünk, ki a művészet e termékeny ágával foglalkozik, még kevesebb, ki azt némileg jelesen kezeli. De ha — a mi vajmi ritka eset — épen kitűnő sokasitásra van szükségünk, legott a külföldre szorulunk , Ausztrián kivül Münchenre, Brüsselre, Párisra, hogy épen Londont ne említsük. A kőrajz csak kezd lassan-lassan lábra kapni. De mit mondjunk a rézmetszetről, mikor a rézkarczot is alig ismerjük. Pedig a rézmetszők műhelyéből kerül ki legnagyobb része azon technikusoknak, kik művészi szakmáknak, nagy része azoknak, kik a müiparnak szentelik éltöket. A hely, melyet Ausztria — Magyarországról e tekintetben statistikai adatok hiányában nem szólhatunk, — melyet Ausztria a rézmetszetben elfoglal, kitűnik az 18G2-diki londoni kiállítás adataiból, Anglia 50 rézmetszőtől 130 rézmetszetet állított ki, Francziaország 36 művésztől 66 metszetet, a német vámegyleti államok 40 metszőtől 89 lapot, Olaszország 30 metszőtől 87 lapot, Belgium 13 rézmetszőt mutatott be, Ausztria csak 5-öt, közülök is kettő rézkarczot állított ki, egy vakart művel lépett föl, s csak egy mutatott be alaki rézmetszetet vonalozott modorban. A művészet s müizlés terjedésével a rajztanítás általánosítása is jár, mint azt a feljebb közölt angol adatok bizonyítják. E czélra s a rajznak a müiparra való visszahatása végett alakulnak az ujabbkori ipar- muzeumok. Hivatásuk az izlés nemesbítése, s hogy oly mívelődési intézetekké legyenek, melyek az ipar emelését a művészettel egy gyéforrasztás által érik el. A kiállított műtárgyak fényképezés, ha leA „Narod" bécsi levelezője szerint egy magas állású horvát hazafitól közelebb röpirat jelen meg, mely „a Horvát s Magyarország közötti lehetséges unió első, reális, tényleges programmját fogja képezni." Levelező mondja, hogy a legújabb programm, mely különben szintoly régi, mint az 1861-diki, az által különbözik az előbbeniektől, hogy benne a horvát kanczellária teljes önállása, a hétszemélyes tábla s a zágrábi helyt, tanácsnak mostani szerkezetükben megmaradása az unió első feltételének van állítva. — Zágrábból, aug. 12-dikéröl kelt távirat szerint gróf Jankovics Gyula, az 1861. évi horvát országgyűlésen a magyar pártvezére, letette mandátumát s nem vesz részt az országgyűlésben. Bécsi levelek. VII. Bécs, aug. 11. Én körlevelezem, te köiievelezel, ő körlevelez — ezt az igét conjugálják most sorban az uj miniszterek és a körlevelek mindegyikét az elégületlenség jelével kiséri a centralista párt. Keveselte azon — véleményünk szerint — nagyon fontos nyilatkozatot, melyet az uj államminiszter tőn j hogy is tetszhetnék neki már most Komers lovagnak csakugyan keveset mondó phraseologiája, vagy Larisch grófnak lakonikus levele, mely azt mondja, mit amúgy is minden gyermek tud, hogy t. i. a bevétel és kiadás közt helyre kell állítani az egyensúlyt V! Az elégületlenséget indokoltnak tartjuk, csak hogy nem a helyes adresséhez van intézve. Bármennyit gúnyolódtak itten, és gúnyolódnak még most is a magyarországi jogállapotok felett, az itteniek valóban nem sokkal jobbak; elavult polgári törvénykönyv, az absolutismus korából származó és nevezetesen a politikai vétségek dolgában néni csak drákói szigorú, hanem (a mi még ro szabb) határozatlan és ruganyos büntetőtörvény, használhatlanná vált csődtörvény, a kereskedelmi hitelt aláásó Ausgleichsverfahren és mindezek mellett kimondhatlanul lassú és czikornyás eljárás — ez körülbelül az osztrák igazságszolgáltatás jelenlegi állapotjának képe, mely a miénkkel szemben csak azon egyetlen előnynyel bir, hogy itt a „Slendrián" bizonyos állandóságot nyert és igy a hozzá szokottközönségre nézve kevésbbé érezhető, mig nálunk 1848 óta e tekintetben három-négy gyökeres felforgatás történt, de javítás egy sem. A miniszter változás pillanatában a szokottnál élénkebben érzik itt is a hiányokat, miként a régi sebek az időjárás változtakor szoktak leginkább fájni, de vajon az uj igazságügyér okozta-e ezen sebeket és lehetséges-e, azokat egy „körlevél" utján orvosolni, vagy akár csak az orvoslás módját is megjelölni, holott nem csak a saru szőrit, ha het öntvények általi sokasitása s az ipariskolák számára átengedése tetemesen neveli a mívelt ízlésű, gyakorolt rajzolók számát. Nem akarunk elébe vágni az ily múzeum jövőbeli megalakításának (e tárgyra vonatkozó kimeritő munkálat van lapunknak .ígérve), de meg lehet említeni, hogy az idő, melyben a külföld számos műkincse halomra rakva, egyesek kizáró tulajdonát képezé, megszűnt. Régenten a műtárgyak az életnek, a gyakorlati szükségnek szolgáltak, a templomok, várak, kolostorok muzeumok valának a szó teljes értelmében s ezek lakói és látogatói a jól alakított eszközök, műtárgyak, képek folytonos szemlélése által öntudatlanul is jobb izlésirányt nyertek. A rákövetkezett korban, melyben a féltett magántulajdon el lett zárva a közönség szemléletétől, a müizléssel együtt a művészet, ezzel együtt a műipar is hanyatlott. S némi lendületet csakis azóta tapasztalunk, a mióta a századok alatt meggyült műkincsek közvetve legalább, a gyakorlati élet használatának visszaadattak. A műkincsek ugyan ezentúl is néhány kézben vannak öszpontosítva, de legalább használatuk, vált közössé a különféle czólu s irányú muzeumokban. Minél nagyobb pedig a törekvés, hogy e műkincsek mind közhasznuabbakká váljanak s minél inkább fokozódik e művészeti kincsek mübecse iránti értelem s egész országok iparára gyakorolt üdvös befolyásuk felfogása, annál inkább fog gyarapodni a művészet iránti hajlam, s kölcsönösségüknél fogva a műipar haladása; a művészet anyagi haszna pedig nagyrészt ebben fekszik. Francziaországban ezt bőven tapasztaljuk. A Louvre ezerféle alakú műtárgya, melyekhez fogható mennyiség a világ talán egyik gyűjteményében sem találkozik, világosan kimutatja a pontot, melyben a művészet az iparral természetesen, erőltetés nélkül összeforr, A jelenkori ipar itt gazdag mintagyüjteményt talál, s a decorativ és ornamental művészet sem kénytelen jeles példákat nélkülözni. Ily jeles minták után készült, s olcsó áron az iparos városoknak átengedett gypszöntvények nem csekély mértékben emelik Francziaországban a