Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 7. szám

8 5 adrág is, a mellény is, a kabát is, szóval az egész öltözet ? Nem kell-e inkább azt kérdezni, Hogy — miután a lelépett kormány négy esztendő alatt sem a közjogi kérdéseket elintézni, sem a íinancziákon segíteni nem tudott — miért nem törekedett legalább arra, hogy a Lajtán inneni igazságszolgáltatás terén, a hol senki nem korlátolta, némileg tűrhető állapotokat hozzon létre ?! Még kiáltóbb a következetlenség azok részéről, kik Larisch gróftól azt követelik, hogy most egyszerre —- „im Handumdrehen" miként a német mondja — kész tervvel álljon elő, mely a financziai bajokon segít. Következetlenségnek mondjuk ezt azért, mert utóbbi időben még a legkonokabb centralista is átlátta, hogy a meglehetősen kétségbeejtő pénzügyi helyzetről nem lehet egyedül a financzminisztert felelőssé tenni, hanem azt az egész rendszert, mely a takarékosságot lehetlenné tevé, és hogy nevezetesen a belpolitika terén elő kell készíteni a pénzügyi reformot is. Most pedig, a nélkül hogy e belpolitikai reformra időt engednének, türelmetlenül kérdik, hol van hát a financziai helyzet javítása? És midőn Larisch gróf, formalitás kedveért néhány szóval mutatja be magát az országos pénzügyi hatóságoknak, a csalódás érzetét affectálva, azt kiálltják: tehát ez az, a mit az uj rendszertől várhatni ? Azonban a centralista urak nem oly ártatlanok, a mily éknek magukat tettetik; ők nagyon jól tudják mindazt, á mit az imént elmondánk, de a mi őket elkedvetleníti, az, hogy az általuk jósolt reactiónak semmi jele nem akar mutatkozni. Azért kiáltanak ők szüntelenül „tettek" után, azt hivén, hogy e tettekben testet fognak nyerni azon rémek, melyekkel ők a közönséget ijesztgették. Ugy tesznek, mint azok a német kisvárosi vén szüzek, kiknek a francziák közeledésekor valaki azt mondta, hogy ezek szörnyű vad emberek, kik nevezetesen a nőkön erőszakot tesznek, és midőn aztán a vörösnadrágosak szép csendesen bevonultak és feléje sem néztek amaz erényes antiquitásoknak, ez utóbbiak végre türelmetlenül kérdék: mikor kezdődik hát már az erőszakoskodás ? Faute de mieux egyelőre azon paripán nyargalnak, melyet olvasóinknak már egyszer bemutattunk és az adóügy vagy helyesebben az adóbeszedési ügy decentralisatióját festik a falra oly ördögként , mely a birodalmat menthetlenül tönkre fogja tenni; teszik pedig ezt a nélkül, hogy tudnák , mennyire fog terjedni, miben fog állani ezen financziai decentralisatio. A mit e kérdésről általánosságban mondhatni, két hét előtt elmondtuk, és mig Larisch gróf terveit részletesen nem ismerjük, nincs mit hozzátennünk. Az „Ostd. Post" azon élrajztanitás hasznosságát s nem kis mértékben működtek közre világhírű nemesített ípargyártmányai tökéletes kiállítására. Hogy azonban valamire vihessük mind a művészetben, mind á miiiparban, oda mindenekelőtt tanulás, munka, kitartás és állami áldozat kell. Ha tekintjük, mi mindent tanítanak külföldön, hogy alapos miveltségü művészeket, derék képzettségű iparosokat neveljenek, szinte elborzadunk a tétlenségen, melybe hazánkban e két nagy kulturhistoriai tényező sülyedt. Az ujjá szervezett franczia művészeti tanodában a festészetet, szobrászatot, építészetet tanítják; a rézmetszet, érem- és bélyegvésés rendes előadás tárgyai; ezekenkivül külön tanfolyam van a műtörténelem és aesthetika, a távlattan, elemi mathesis, descriptiv mértan, geológia, természettan és elemi vegyészet, történelem és régészet számára. Az idö elmúlt, melyben a közönséges raiveltségnél jóval nagyobb készültséget igénylő művészeti s müipari pályán a tanulatlan, vad genie még babérkoszorúra számíthatott; de elmúlt azon idö is, melyben a művészet csupán társadalmi érdekek szolgájává alacsonyult, melyben a kiállítások szűk keretébe bele volt szorítható. A művészetnek a szabad élet kell, az összes társadalom, mint már említők; de hogy e magas polczra vergödhessék, saját törekvésén kivül az államerö támogatására is kell számíthatnia. Az összes művészetek egy magasztos czéíra való közreműködésében, inonumentalis föladatok megoldásában közelíti meg valódi hivatását. És csakis mint szabad, független, a legmagasabbra törekvő művészet érvényesítheti hasznosító visszahatását a müiparra. A nemesített műipar mindig csak leánya marad a szellemi művészetnek s épen ennek hanyatlása s elválása az ipartól, s hogy ez úgyszólván magára szorult Ausztriádan, holott Francziaországban soha külön nem vált, Angliában egy évtized óta mind sűrűbben szövik az összekötő szálakat, ez eredményezte az ipar sülyedését, ez gátolta, hogy a külföld nemesebb gyártmányaival versenyt haladhasson. czes megjegyzésére, hogy igy Larisch gróf majd „financzminiszter ohne LandCí lesz, legfölebb azt lehetne mondani, hogy Plener úr „financzminiszter ohne Geld" volt és vajon a kettő közül melyik nagyobb baj ? Sokkal őszintébb barátjai vagyunk az alkotmányos szabadságnak, semhogy rosz néven vehetnők a centralista párttól, midőn ő a maga nézeteivel ellenkező rendszer ellenében ellenzéket képez, de akkor e rendszert legalább ismernie kell; hanem naponként elégületlenség hangján kijelenteni, hogy az uj rendszerről még sejtelme sincs és mégis egyre ostromolni ez ismeretlent, ez oly eljárás, mely nagyon kétségessé teszi, hogy itt elvi és nem személyes rúgók működnek. Nekünk jogunk van igy szólni, mert egyátalában nem fogadhatjuk el azt az állítást, miszerint amaz urak most egyszerűen szerepet cseréltek velünk. Ez nem áll! A magyar szabadelvűek ellene szegültek oly rendszernek, melyet a februári alkotmány szabatosan körvonalozva állita szemök elé j ők tudták és ki is mondták, mit akarnak, mit nem és a mit támogatni ok soha nem lehetne. Midőn aztán az volt a válasz, hogy e rendszert Magyarország nélkül, sőt annak ellenére is keresztül fogják vinni, nemzetünk a negatio terére szorult ismét vissza, és midőn ezt is elzárták, midőn először az országgyűlési terem ajtai becsukódtak, aztán pedig a sajtó is kivételes törvényszék alá állíttatott, a passivitásnál, a laisser fairé es laisser aller-nél más választásunk nem volt. A faire-ben nem volt hiány; de az aller-nek semmi nyoma nem volt látható; a dolog sehogy sem akart „menni" és csak midőn ez kétségbevonhatlan módon volt constatálva: csak akkor mondtuk nyugodtan és minden káröröm nélkül (mert hogy is lelnénk örömet oly kárban, melynek mi is részesei voltunk!) csak akkor mondtuk: lám, mégsem megy, sem velünk, sem nélkülünk! Bátran mondhatjuk, hogy mi méltóságteljesen viseltük a legyőzöttnek szerepét és nem bíztuk el magunkat, midőn — győztünk ? Nem, mert ennyire még nem vagyunk, hanem midőn a győzelemnek legalább némi kilátása nyílt meg előttünk. Fátyolt borítunk arra, hogy mint viselték magukat elleneink a győzők szerepében, de talán szabad egy kis önmérséklést és férfias higgadtságot ajánlanunk, midőn mások kísérletet tesznek azon czél elérésére, mely felé a centralista párt hasztalanul erőlködött. Valóban gondolkozókká tehetné az osztrák liberálisokat azon körülmény, hogy némely nagyon fontos kérdésre nézve az ő elleneik egyszersmind a miéink is. Vajon nem olvassák-e az urak például a cseh lapokat, melyek kigyót, békát kiáltanak ellenünk, mert a nemet kérdésben mi is az Hogy e részben az államnak is vannak bűnei, ki tagadná? Egy pillantás az európai államok budgetjeire, s a költségek nagyságára, melyekkel a közoktatás, tudomány és művészet szükségleteit kielégíteni iparkodnak, erről meg fog győzni. Francziaország 9 millió forintot fordít e czélra, Anglia 9.5-öt, Olaszország .'5.-, Ausztria 2.5, Poroszország 2,o, a kis Svajcz maga li{ milliót. Még szembeötlöbb lesz az arány, ha a százalékot tekintjük, melyet e költségek az összes állambudgetben elfoglalnak. Francziaországban ugyanis összes költségeinek 1.7 százaléka kerül a fönebbi czélokra, Angliában 2.2, Ausztriában csak 1°/,,; de már Poroszországban 2.8, Bajorországban 3.c, Badenben 5.2, Svajczban pedig, a kis Svajczban 11.4%. Megjegyzendő még, hogy az elősorolt milliók nagy részét a közoktatás, többnyire a népnevelés nyeli el, magasabb tudományos és művészi czélokra pedig csak nagyon kis részök jut. Hazánkban ugyszóí-' ván semmi, s a néhány ezer forintot, melyet a képzőművészeti társulat és műegylet forgatnak, csak kevéssel szaporítják közintézeteink és magánosok megrendelései. Mindazonáltal az egyesületi téren mégis csak működünk, s ha művészeink száma csekélyebb a belga művészekénél s 5 milliót nem is keresnek, nemesítő hatásuk inindamelbtt érezhető lesz. E hatás csekély egyelőre, legyen tehát annál nagyobb a buzgalom annak fokozására. Maholnap pénzügyeinkről is könnyebben fogunk rendelkezni és jól lesz, ha előre megmiveljük a tért, melyre az állampénzek termékenyítő áramlását bocsátani szándékunk. Az egyesületi mozgalmak, a közönség buzgalma eredményét kezdetben csak a művészek fogják érezni; de minél magasabbra viszik a művészetet ihletett apostolai, annál inkább mívelődik a nemzet; minél miveltebbé válik a nemzet, annál bujábban kel életre az ipar, mely nemesbítő sugallatát szintén a művészettől nyeri; a hazai ipar egészséges gyarapodásában pedig élvezni fogjuk, a minek képét a fentebbiekben adni iparkodtunk : a művészet anyagi hasznát. —e.—