Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 7. szám

MM 82 mint a német egység tagadhatatlan tényen, a német nemzet egységen alapú 1, és mely többb, mint félszázad óta egy nagy nemzet szellemi mozgalmainak irányt ád; oly eszme, mely mindig terjed, melynek Németország félszázad elcftt megszabadulását köszöné s mely azóta minden nagyobb mozgalomnál mindig ismét előtérbe lép, és egy, tó'bb mint negyven millióból álló nemzet által törekvéseinek végczéljaként állíttatik fel: ezen nemzet politikai alakulására elhatározó befolyást fog gyakorolni. Mi meg vagyunk győződve, hogy minden, a mi Németországban ujabb időben történt, az egységhez vezet. A vámegyletnek egész Németországra kiterjesztése, a passusconventio, mely által az egyes polgárnak egész Németország területén szabad közlekedése biztosíttatik, az egyenlő mérték, súly és pénzláb elfogadása, melynek szüsóge elvben elismertetett s a törekvés, hogy Németországnak nem csak kereskedelmi, de polgári s büntetőtörvényei is egyek legyenek, s igy minden, mit Németország kormányai részint maguk indítványoztak , részint nem elleneztek, megannyi lépés e czél felé; s miután más részről azon társulatokat látjuk, melyeket Németországban a nyelvészektől s jogászoktól a tornászok- és lövészekig, a miveltebb osztályok alakítottak, s melyeknek alapját a nagy hazának egysége képezi: mi meg vagyunk győződve, hogy Németország politikai egysége is csak még idő kérdése lehet, legalább a mennyiben ez egységnek oly mértéke forog szóban, mely által e nagy nemzet jelen alárendeltségéből kiemeltessék. Mi, végre meg vagyunk győződve, hogy ezen idő már távol nem lehet, mert először miután Németországbari a particularismusnak támasza a fejdelmekben, az egység eszméjének alapja a népben fekszik: azon arányban, a melyben a fejdelmek absolut hatalma megszorittatik, s Németország egyes részeiben a nép alkotmányos befolyása nő, az erő, mely az egység után tör nagyobbá s az akadályok, melyek Htjában állnak kisebbekké válnak; mert másodszor a miveltség terjedésével, az irodalom, melynek a német nép egységének öntudatát köszöni, a nemzet alsóbb rétegeire is mind több befolyást gyakorol; •mert végre harmadszor miután a tapasztalás megmutatta : hogy a forradalmi irányok Németországban csak azért válnak veszélyesekké, mert az egység eszméjére támaszkodnak, s miután mindenki elismeri, hogy azon veszélyek, melyeken Németország 1848-ban keresztül ment jövőben csak ugy kerültethetnek el; ha az ellentét, melyben Németország politikai helyzete a nép önérzetével áll megszűnik: a jelen állapot megváltoztatása Németország fejdelmeinek épen ugy érdekében fekszik, mint népének. Ez meggyőződésünk, melyben nem állunk magányossan, dé, hogy bámulatunkra még Ausztria volt államminiszterének támogatására is számolhatunk, utolsó pohár köszöntése bizonyítja, melylyel minket s kétségen kivül sokakat meglepett, kik Németország egykori birodalmi miniszterének lelkesedésén a német egység iránt kételkedtek. Ezen mi meggyőződésünk azonban bizonyos kötelességeket ró reánk, melyeket nem utasíthatunk el, s ezek között első helyen áll az, hogy a hazánk s a birodalom között fenállő viszonyokat ne állapítsuk meg oly módon, hogy az által a német kérdésnek megoldása lehetetlenné váljék. Nézetünk szerint a megoldás nem kereshető Németország olyatén centralisátiójában, minőt Francziaországban látunk. Nem csak a fejedelmek érdekei, de a nemzetnek egész múltja ellentétben áll evvel, s kétségtelen, hogy ha az egység igy kerestetnék, az csak nagy forradalmak által lenne elérhető. Miután az egység eszméjének alapját Németországban a nép egységében találjuk, s miután a nép az, mely ezen eszme létesítése után törekszik: arra, hogy Németország az egységnek azon mértékét elérje, mely által a német nemzetnek magához méltó politikai állás biztosíttatik, a jelen pillanatban csak az szükséges, hogy Németország közös érdekeinek elhatározásában, melyhez eddig bundestagi követjeik által csak a kormányok szólhattak, ezentúl a nemzetnek is befolyás engedtessék. De, hogy oly intézmények nélkül, melyek által lehetségessé legyen, hogy a német nemzetnek közös képviseleti közös érdekeinek közös törvény hozása nélkül, melyet Steintól kezdve mind azok, kik Németországot jelen lealázó helyzetéből kiemelni akarták hazájok uj alakulása feltételének tekintették, hogy enélkül Németország sem szükségeinek megfelelni, sem azon mozgalmat, mely a német népet megragadta, s idővel veszélyessé válhatik, megszüntetni nem lehet, az nézetünk szerint bizonyos. Ismerjük azon törekvéseket, melyek arra irányozvák hogy Németország ily egysége Ausztria kizárásával létesitessék, s melyek majd a három vagy négy királyi szövetségnek neve alatt a hires Rajnai szövetség megújítását, majd Németországnak Poroszországba olvadását tűzték ki czélokul. Mi azonban mind ezen terveket nem hisszük kivihetőknek: mert nem tartják valószínűnek, hogy a német nemzet, midőn egység után törekszik, területéből több mint három ezer négyszeg mértföldöt, s népességéből több mint tizenkét milliót szakittasson el, s hogy az ausztriai birodalom tartományainak nagy részére nézve hasonló helyzetbe akai jon lépní T Á R C Z A. A művészet anyagi haszna. A számos panaszló hang közül, mely társadalmi életünk majd minden terén feljajdul, gyakrabban tán és keservesebben egy sem hangzik, mint az: hogy művészetünk tesped, iparunk nincs ! Külön-külön két oldalról hallik e panasz. Amazt a külföld magas művészi életét ismerő, itthon is élvezni szerető körök hangoztatják ; emezt az ország hanyatló anyagi helyzetét sinylő hazaöak hallatják. Más-más okból mindkettő, és mindkettő méltán; de csak kevesen tudják, hogy panaszló sóhajaik voltaképen egy és ugyanazon tárgyért fakadnak elkeseredett keblükből, s hogy a művészet dicső szellemi teremtményei s az ipar fényes anyagi eredményei a mint egyrészt a nemzeti miveltség és munkásság kifolyásai, ugy másrészt csak kölcsönösen fejlődhetnek, csak kölcsönös virágzásukban s egymásra visszahatva hajtják a tündöklő szellemi virágokat s a gazdag anyagi gyümölcsöket. Nem szándéka e soroknak nemzetgazdasági szempontból fejtegetni a müiparnak, mint a közvagyonosodás egyik föforrásának kiváló fontosságát, megalapításának, hol még nincsen, erélyes kifejlésének? hol már létezik a nemzeti életben elutasithatlan szükségét. Hiszen hogy az anyagi kérdések ezen egyik legfontosabbikával nálunk is tüzetesen foglalkoznak az ország jelesei, s hogy számosan belátják, miszerint egyesületi téren is elvégre tennünk kell valamit, nehogy jövőnk koczkáztatásával a haladottabb nemzetektől végkép elmaradjunk, annak legújabb s nagyhorderejű bizonysága a magyarországi iparegylet már-már valós aló keletkezése. Időszerűnek tartom azonban, s lapunk tüzetes czéljával is összeférőnek, visszapillantani a többi európai nemzetek e téren tett óriási erőfeszítéseire a közelmúltban, s kivált Bondot Natatisnak az 1862-diki világtárlatról tett jelentéséie támaszkodva konstalálni a nagymérvű befolyást, melyet a műipar kifejlesztésére első sorban gyakorolni a művészet van hivatva s- a mely befolyást összevágó intézkedések által tényleg beismert a polgárosult világ minden nemzete. A művészet nemzetgazdasági hasznát talán sehol kevesebbre nem becsülik, mint épen' nálunk. Csak igen kevesen tudják, mily roppant befolyása van a gazdag művészeti óletnek'az ország nemzetgazdasági állapotjára s innen nemcsak a voltaképi hazai művészet csekély virágzása, de meg az eredeti műtermékek sokszorosítását czélzó, a nagy közönség hozzáférhetését leginkább eszközlö körajz, rézkarcz és rézmetszet stb. elhanyagolása. A művészet és művészeti törekvések iránti közöny nemcsak az izlés elkorcsosodását tanúsítja, hanem az értelmes hazafiság hiányát is bizonyítja. Nem a művészet közvetlen nemzetgazdasági haszna az csupán, melyre fönebb czéloztunk:; bár ez sem megvetendő. Ha például számba vesszük a festmények értékét,melyeket csupán Holland előteremtett, mesés összegekhez jutunk. Csak^ az egy Rembrandt festményei sok milliót képviselnek. Számba véve még, hogy a gyakorló művészet ugy szólván tökére sem szorul, hogy felszerelési költségei mily csekélyek, ez eredmények még fokozódnak. Belgiumnak például tizenkétszáz művésze van, kik évenkint egyre másra 5,000,000 frtot keresnek. Vájjon miféle iparág képes azt 1200 munkással eredményezni? Mind a mellett számosabb levén az iparág, melyekre a művészet termékenyítő hatással van, s számosabb levén az ezekkel foglalkozó munkás, még fontosabb a művészetnek az iparágakra gyakorolt nemesítő s igy jövedelemszaporitó befolyása. A francziáknak felsőbbségét mindazon iparágakban, melyek a művészettel kisebb nagyobb összefüggésben állanak, fényesen bizo-