Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 7. szám

POLITIKAI HETILAP Megjelenik hétfőn reggel másfél—két nagy Íven. '< Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár s vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, nej> gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 hasábos kisbetű-sorért 6 kr. Bélyeg külön 30 kr. „Citius eniin emerget veritas e falsitate, quam e confusione." B a c o. Első évfolyam. 1865. 7. szám. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez ? (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklámadók és ; hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) \ intézendők. Pesten, Augusztus 14. Pest, au& 13. Lapunk 4-ik számában azon okok között, melyek nézetünk szerint, egy közös parlamentnek felállítását Ausztriában lehetetlenné teszik, egyik legíbntosabbként felhoztuk azt is, „mert oly institutio, mely által Magyarország s a birodalom Lajtán túli tartományai oly viszonyba jutnának egymáshoz, minőben a brit szigetek állanak, mióta a közös parlament belőlök a nagy brit birodalmat alkotá, Ausztriában csak azon feltétel alatt lehetséges, ha a birodalom azon fele, mely a német szövetséghez tartozik, Németországtól végkép elválna; mi bizonyosan a birodalom hatalmi állásának nem fekszik érdekében-" Ezen nézet ellen, mely, mint a „N. Fr. Presse" megjegyzi, ugyanaz, mely az 1861-ki feliratban a realunio lehetetlenségének bebizonyítására előfordul j az emiitett lap egy államjogtanárnak hozzá intézett levelét közli olvasóival. Habár a tárgy nagyobb, semhogy azt egy czikk szuk körében oly alaposan tárgyalhatnék, mint az emiitett államjogtudor, a „N. Fr. Presse" meggyőződése szerint, nézeteinket megczáfolá, olvasóink talán még sem tartják helytelennek, ha e fontos kérdésben nézeteink támogatására mi is néhány észrevételeinket előadjuk. Ezt pedig annál szükségesebbnek tartjuk, mivel ép azon szoros összeköttetés, melyben az osztrák birodalom alkotmányos ügyeinek rendezése a németkérdéssel áll, képezi azon momentumot, mely által e látszólagos belügy európai kérdéssé válik. De talán nem is sértünk senkit, ha kimondjuk, hogy épen a kérdés ezen része az, melynek tárgyalása eddig csaknem végkép mellőztetett. Lehet, épen a német alaposság miatt, mely ismerve magát, hogy logikájával ellenkezésbe ne jöjjön, inkább egészen hallgatott azon tárgyról, melynek discussiója által őt oly tételek elfogadására kényszeríthetnék, melyeket elfogadni nem akart. Az emiitett államjogtudor — mint ily alapos férfiútól fel is tehető — kezdetén kezdi a dolgokat s mindenekelőtt azon privilégiumokból indul ki, melyekkel Ausztria herczegei a német birodalomban a legrégibb időktől fogva bírtak, s melyek szerint, ha családjuk kihal, országukat s annak kormányát, szabadon bár kire átruházhassák. Ezután a vestpháliai békekötésre megy át, melyben az osnabrücki békeokmány VII. fejezet 2. §. és a münsteri 63. § értelmében a birodalom tagjainak megengedtetik, hogy más külföldi hatalmasságokkal is szövetségre lépjenek; miből világosan az következik, hogy ugyanezen jog az ausztriai herczegség fejedelmeitől sem tagadtathatik meg, s hogy ezek szerint már az 1648-ban kötött vestpháliai békekötés értelmében teljesen fel voltak jogosítva arra , hogy a magyar korona országaival oly viszonyba lépjenek, minő a később alkotott sanctio pragmatika által megállapíttatott, sőt, hogy a viszony még sokkal szorosabb lehetett volna, oly szoros, minőt a vestpháliai békekötés után bármely német fejedelem bármely idedegen hatalommal köthetett. Ha pedig — folytatja a jogtudor — Ausztriának a német birodalomhoz való viszonya nem akadályozhatá Ausztria fejedelmeit abban, hogy a magyar korona országaival szövetségbe, valóságos reálunioba lépjenek, mennyivel kevésbbé következtethetjük ezt a szövetségi viszonyból; tudva lévén: miként a német szövetségnek határozatai közvetlenül nem a| szövetséges államok polgáraira, hanem csak kormányaikra bírnak kötelező erővel. Mindezekre nézve azon kellemes helyzetben látjuk magunkat, hogy ily alapos államjogtudóssal vitatkozásba ereszkedni nem kényteleníttetünk. Először azért, mert Magyarország részéről soha kétségbe nem vonatott; hogy Ausztria fejedelmei a vestpháliai béke értelmében a magyarkorona országait s az örökös tartományok között valóságos realuniot állapíthattak volna meg; hanem csak azt állítottuk, hogy soha ily realunio nem állapíttatott meg. Másodszor azért, mert Magyarország nem kívánta soha, hogy azon szövetségi kötelékek, melyek közte és a birodalom között léteznek felbontassanak, s igy örömmel elfogadjuk azon okoskodásokat, melyeket a „N. Fr. Presse" államjogtudósa azon törvények jogérvényessége mellett felhoz, melyek által Magyarországnak viszonya a birodalomhoz elhatároztatik. Mi részünkről soha sem kétkedtünk e részben, s valamint eddig úgy ezentúl még sokszor hivatkozni fogunk mind ezekre, nem vévén ki még azon okmányt sem', melyben I. Ferenc császár 1804-ben a római császársági czim helyett az ausztriai'örökös császárság czimét felvéve, következéseit Magyarországra nézve augusztus 1 7-én kiadott ünnepélyes nyilatkozatában ő maga magyarázta meg, kijelentvén, hogy e ezim felvétele által Magyarország jogait, törvényeit s alkotmányát legkevésbbé sem kivánja csorbítani, s hogy Magyarország előbbi közjogi állásában továbbra is megmarad. Eddig is legfőbb panaszunk csak az vala, hogy ezen törvények világos határozatai tekintetbe nem vétettek. Végre han/Mclszor azért, mert a mennyiben az államjogtudós azon nézetét fejezi ki, hogy Németországnak jelen szövetségi szerkezete a birodalom két felének reálunióját, s egy osztrák central parlamentet nem akadályoztat, mi, megvalljuk, vele csaknem egyet értünk. — A német szövetségi szerkezet e részben mestermű és — hogy régiebbekről ne szóljunk — ki csak azokra emlékezik mik a schlesvig-holsteini ügyben történtek, s történnek szemünk előtt, az meg fogja vallani, hogy a „Bundestaggal" nemcsak egy osztrák central parlament, hanem még sok egyéb is megfér, s hogy alig tudunk valamit mit ezért lehetetlennek kellene tartanunk. Csak egyben különböznek nézeteink — talán nem a „N. Fr. Presse"-től, hanem államjogtudósának nézeteitől, hogy mi Németország jelen szövetségi szerkezetének fentartását sem kívánatosnak, sem, hosszabb időre legalább, lehetségesnek nem tartjuk, s hogy ezért azon állomjogi lucubratioknak hasznát sem látjuk át, melyekkel az bizonyittatik be: hogy az osztrák centralis parlament Németország szövetségi szerkezetével nem ellenkezik. Kit azon állapot, melybe Németország a vestpháliai béke után jutott, kielégít, s kinek német szive az osnabrüki és münsteri békeokmányok paragraphusain gyönyörködik j kit a gondolat nem bánt, hogy hazája ezentúl is csak geographiai fogalomnak tekintessék, melynél a folyóknak s hegylánczoknak iránya az elhatározó, s melynek a Rajnán tuli része csak a franczia császár mérséklete, s Anglia azon szívóssága által oltalmaztatik, melylyel az európai egyensúlyt védi; ki Németország részére nem kivan több egységet, mint melyet neki — hogy Heine szavaival éljek — anyagi tekintetben a vámegylet, szellemiben a policzia és censura biztosit, az azt, hogy Ausztriának a német szövetséghez tartozó része Magyarország tartományaival egy közös parlamentben egyesüljön, természetesnek találhatja; de mi, a mint mondtuk, egészen más nézetben vagyunk. Mi meg vagyunk győződve, hogy oly eszme, mely, 13