Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 6. szám

i 5 bek kegyelem-morzsáiból is él. Szerinte Ausztria belsó' gyengeségének nincs kiáltóbb jele, mint a legújabb rendszer-változás. A centralisták az egységet és szabadságot hirdették ; most el van ejtve az unificatio eszméje, mely a birodalom valódi ereje volna s a szabadság helyére Majláth és Belcredi urak, majd egy szegény tartományi autonómiát ültetnek. Nincs különben Laguerroniére ur! Ausztria belátta az unifikáló központositás átkos és milliókat hasztalanul elnyelő voltát, s noha éveken át nem igérgeté, mint önök tevék, magukat vagy a világot ámitva, ezt önre és a tű fokán is átjáró tollára bizzuk — egyszerre csak ugy belehelyezkedett a decentralisatióba, mintha 'ó ígérte volna, hogy az imperiális épületet, országképviseleti és helyhatósági szabadsággal fogja betetőzni. Ha ez üdvös kísérlet sem sikerül, biztosítjuk senator urat, hogy nem .a csatornán tul, de egyenesen hozzá járunk a szabadságot tanulni. Ha olasz levelezésekben, a Laguerroniére úréhoz hasonló megjegyzéseket olvasunk, azzal a világos kijelentéssel: minek egyezkednék Olaszország, elismertetése végett Ausztriával, midőn sem Magyarországgal őszintén ki nem békülhet sem Poroszország előtt meg nem állhat: önkénytelen felismerjük a titkos összeköttetéstekét rokon észjárás között s kísértetbe jövünk, azt a mit forradalmi iránynak kellene tartanunk, a bécsi centralisták utolsó vonaglásának tartani, kiknek keze még mindig messzire nyúlik. A nélkül, hogy pontosan megmondhatnók, mik a porosz s más vele egyetértő (?) kormány tervei, érezzük, hogy az elhatározó óra közeledik s ha a mérséklet és bölcseség szellemének, mely a viszályt egyedül oszlatná el, Berlinben kevés értéke van: ugy, a dolog ott áll, mint a hogy Bloome gróf Grasteinban egy bizalmas emberének mondá: „legyen ön meggyőződve, hogy ezúttal mindjárt a végén kezdjük." Erre Berlinben is el vannak készülve s Vilmos király bizonyos pontig még szilárdabb mint Bismark ő excja, ki egy bajor államférfiunak azt mondá: „az összeütközés Ausztria és Poroszország közt, párbajhoz lesz hasonlítható és Németországot'érinteni nem fogja." Ilyesmi természetesen a német „Bund" elaltatására van mondva, melyet Poroszország eddig is, egyátalán kitüntető figyelemben nem részesített, a honnan az inkább is Ausztriához szitf míg Oroszország, az oldenburgi hg trónjelöltségét óhajtva az elbai hgségekben, a berlini udvarral tart. Francziaország ma is azzal a prófétai köddel veszi körül magát a német kérdésben, melyet az egész dán háború alatt semlegessége által tanúsított, Dodona berke csak olykorolykor dördülvén, midőn a nemzetiségi elvre hivatkozott. A „Moniteur" ezt ma sem mulasztja el. De nehéz kivenni beszédének értelmét. Metternich hg. III. Napóleon kívánságára, Drouyn de Lhuys-el egy tervet dolgozott ki; megint nem tudjak az olasz vagy német ügyre vonatkozót-e, mert mind a kettőt állítják. Annyi igaz, hogy Metternich hg. Ischl-en át, tervvel-e vagy a nélkül, csehországi jószágaira utazott, mig Bismark urat Plombieresbe, e politikai műhelybe, hol háború és béke napjai készülnek, mondják a Cavour által nevezetessé lett Plombieresbe várják. A mai kor és a mult század tanai közti különbség, hogy a vallás megszűnt a nemzetközi viszonyok irányadó elve lenni. Hét hónappal az encyclica kihirdetése után, a katholikus lapokban ilyen nyilatkozatokat olvasunk : „Rómának szövetkeznie kell a népekkel, üdvét csak ezektől várja." E szempontból kell nézni mind Antonelli bibornok, mind a bécsi udvarnak, a római alkudozásokra vonatkozó körleveleit. A bibornok oly magyarázatokat nyújt, melyek módosítani fogják a fiorenczi kormány észrevételeit; a bécsi udvar pedig teljes semlegességet vall és igér a római-olasz egyezkedésekben. Az alkudozások további fölvétele legfeljebb őszig halad. Spanyolországban, mely nagy lépést tőn Olaszország elismerése által, legitimista felkelés szálai fonatnak. O'Donnell helyére Esparterot és Prim tbnokot emlegetik; mások szerint a kormány nem áll ily ingatag lábon, mióta Prim tbnokot is megnyerte. Mindenesetre e belső zavaroknak kell tulajdonítani, ha a franczia császári pár és Izabella királyné találkozása létre nem jön. A franczia municipalis választások a kormány értelmében ütöttek ugyan ki, de oly leczkét adnak a kormánynak, melyből megtanulhatja, hogy a szabad helyhatósági életet a francziák is szeretnék ízlelni. Hanem a szabadelvüség uj aerája nem egy hamar fog ott beköszönteni, hol a belügyminisztert teszik felelőssé minden legkisebb ellenzéki mozgalomért, meghagyván neki, hogy szemet hunyjon ugyan a választásokra, de kezét a választók üterén tartsa. Az uj angol parlamentben 459 régi tag van; ebből 2^6 az előbbi majoritáshoz tartozik és 213 a tory ellenzékhez. Az uj tagok száma 188 ebből 133 a miniszteri többséghez, 66 pedig a conservativ-ellenzékhez tartozik. A pártok szerint osztályozva, conservativ derbista : 285; független conservativ 5; whigek és palmerstonisták: 229; radikalok és Gladstone hivei; 105; irkatholikus: 34 = összesen 658 tag-. A parlament hat hó előtt bajosan fog összeülni. Az első kérdés, melylyel a minisztériumot megrohanni akarják, a reform-bili lesz. Clifron Róbert, nottinghámi követ interpellálni fogja a Palmerston kormányát: akarja-e a választási jogot a nép minden osztályára kiterjeszteni. A toryk e kérdésben miniszter-válságra számítanak. Hiu számítás, oly elvre fektetni győzelmét, mely félő, hogy a tömegek befolyását az értelmiség rovására érvényesiti. A „Dangers de la question d' Orient" czimü röpirat, az ottoman birodalom újjászületését illusiónak állítja. ,A reformok melyeket a porta ígért csak a papíron vannak. A törvényelőtti egyenlőség ellenkezik a muzulmán vallási törvénynyel; egy pasa sem alkalmazza e törvényt. E keresztyéneket, hathumájon szerint fel kellett volna venni a sereg soraiba. Azonban ez a törvény, kihirdetése után azonnal át lőn változtatva, kötelező váltsággá a katonai szolgálat alól. A sultán palotaőrségének vegyesen keresztyének- és muzulmánokból kell vala állani; a gárdában 134 muzulmán és 6 keresztyén van. „Európa — ugy mond a röpirat — tehetetlen levén Jaz ottoman birodalmat megújítani, egy sir felett őrködik. Az összeütközés kikerülhetlen, szerbek, görögök, oláhok el vannak tökélve a jármot lerázni. A krimi háború előtt a keresztyének Oroszország segélyére számítottak, a háború után a nyugati hatalmakra. Ez órában minden csalódásuk eloszlott, s ma már saját erejökre támaszkodnak." Gasteini alkudozások. Ő felsége tegnap reggel 6 órakor érkezett vissza Ischlből s a Burgban szállott le; 10 órakor miniszter-tanácsot tartott, melyben gr. Mensdorff, gr. Belcredi, gr. Larisch-Mönnich, Majláth és gr. Haller udvari kanczellárok vettek részt. Kétségkívül — irja a „Local-corresp." — a gasteini alkudozások voltak az értekezlet tárgya. A szász miniszterelnök Beust, kinek utja a napi kérdéssel öszszefüggésben áll, a ma reggeli prágai vonattal Bécsbe érkezett. — Egy gasteini lev. irja: „Ugy hiszik, hogy a két hatalom, a sikamlós tér daczára, melyre léptek, a helyes fordulatba bele fognak zökkenni, s az összeütközést elkerülik. Ha azonban a diplomatiának a megoldás ismét nem sikerülne, a szakítás el fog halasztatni, s a belső meghasonlást, külső mázzal fogják egy darabig takarni. Az alkudozások két irányban tartanak: a porosz februári követelések felett, melyek szerint Poi'oszország katonai felsőbbsége a hgségekben biztosítva volna, és a provisorium további tartamának alakja felett, ha Ausztria a februári feltételeket elvetné. Mindkét irányban az ellentét oly merev, hogy a kiegyezést bajosan várhatni. Hamburgból írják: A „schíeswig-holsteini újság" biztos forrásból értesül: Ausztria el van határozva, Poroszországnak semmi további engedményeket nem tenni. Bécsből egy sürgöny ment Berlinbe, mely a Zedlitz által tett rendszabályok megsemmisítését kívánja. Folyó {hó 18-áig a schíeswig-holsteini küldöttség Bécsbe érkezend a császárt üdvözlendő. Az idősb Augustenburgi berezeg gravensteini várába ment Schleswigbe. Madridból írják aug. 4-röl; A királynét mindenütt jól fogadják. Az Olasz királyság elismerése, nagy izgatottságot és nagy reményeket szült a Carlisták táborában. Triestben, hol a régi dynastia fő fészke van, felkelési terveket szőnek. Don Jüan infans idősb fiának javára, Aragóniában zendülést akarnak támasztani. A carlista mozgalommal szemközt az ultramontanok mozgalma áll; az udvari kamarilla t. i. forradalmat akar előidézni, hogy Olaszország elismerését visszavonja. Egy liorenczei jelentés szerint a pápa, az olasz kormánynak Francziaország által is támogatott kívánságát az egykori pápai tartományokból származó politikai elitéltek szabadonbocsátását illetőleg, viazszautasitotta. Anconában 85 cholera eset fordult elő s 34 halállal végződött i