Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 6. szám

Megjelenik hétfőn reggel másfél—két nagy iven. ) Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, ne- ;! gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 hasábos kíshetíi-sorért 6 k-. Bélyeg külön 30 kr. „Citius enim emerget veiitas e falsitate, quam e confusione." B a <; o. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét, illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és | hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) intézendök. Első évfolyam. 1865. 6. szám. Pesten, Augusztus 7. Pest, aug. 6. Valahányszor Shakespeare Lear királyát olvastuk, (mely élvezetet a tisztelt közönség magának bármikor megszerezheti, ha Shakespeare munkáinak a Kisfaludy-Társaság által kiadott fordítását megveszi, hol e híres mű az ötödik kötetben megjelent) valahányszor Lear királyt olvastuk, csupán az csökkenté bámulatunkat a nagy költó' iránt: hogy a haragot , melylyel legifjabb lányát magától elűzi, indokolva nem találtuk. Feltehető-e, hogy valaki gyermekét csak azért tagadja ki, mert ez neki szép szavakban nem tudja vagy nem akarja elmondani, mennyire szereti s mennyit kész érte tenni. S ha még felvesszük, hogy az illető király, ki sokáig uralkodva, a szép szavak becséről bő ismereteket szerezhetett magának: vájjon az emberi szívnek nagy ismerője, ki a legkülönbözőbb jellemeket egyenlő hűséggel ecseteli, ez egyszer nem csalódott-e ? Ezt gondoltuk eddig; de mióta a mult héten a bécsi lapokat olvastuk, nézetünk megváltozott, s mi bocsánatot kérünk a nagy szellemtől, kit tévedéssel vádolánk s kinek felfogását az „0. D. Post," a „Neue Freie Presse" s annyi más lap most oly fényesen igazolnak, midőn a felett, hogy a minisztérium eddig programmal nem lépett fel, oly keserű panaszokra fakadnak. Igaz, a közvélemény Ausztriában rövidebb idő óta uralkodik, mint Lear király akkor, midőn Cordélia némasága miatt haragra gyúlt; de vájjon az eddig tett tapasztalások is nem elégségesek-e arra, hogy a bizodalmat, melyet egy újonnan fellépő minisztérium leghangzatosabb ígéretei ébreszthetnének, tetemesen alább szállítsák, s azon megelégedést, melyet a lelépett államminiszter híres körlevele egykor okozott, hasonló esetben megzavarják. — Mi legalább, épen mert az utolsó évek tapasztalásai még ujabbak, semhogy már elfelejthettük volna, alig foghatjuk meg, miként érezhet valaki nyugtalanságot a miatt, mert a minisztérium, mely hivatalba lép, az előbbinek nyomdokait nem követi , miniszterialis körlevélben tudtára adván a világnak alkotmányos elveit, s a lelkesedést, melylyel szabadelvű institutiókhoz ragaszkodik, hogy kik azon később kétkednének , mindezt az emiitett körlevélben nagy épülésökre nyomtatva olvashassák. Mi, mondjuk, nem ioghatjuk meg azt, s nem oszthatjuk a „Debatte"-nak nézetét, mely szerint helyzetünk e részben egészen különböző azokétól, kik a Lajtán túl ily aggodalmakat fejeznek ki. Megengedjük, hogy Majláth kanczellár ur bízvást hallgathat, mert már neve elég programm. De e programm bizonyosan nem programmja valamennyinknek, s ha az ujabb idők tapasztalásai, s a jelen szükségei, melyek törekvéseink körét kiszabják, a pártokat, melyek Magyarországban a politika mezején egymással szemközt álltak , egymáshoz közelebb hozták, sőt egyes kérdésekre nézve közöttük tökéletes egyetértést idéztek elé, valószínűséggel tehetjük fel," hogy nézeteink több egyes s pedig nagy fontosságú kérdésekre nézve a Magyar kanczellár programmjától eltávozni fognak. Ha tehát a magyar kanczellárnak, hogy a kedélyeket megnyugtassa részletes programm közrebocsátására szüksége nincs; s ámbár lehetségesnek, sőt valószínűnek tartjuk, hogy azon férfiak, kiket a kormány élén látunk, a végczélokra nézve velünk talán megegyezve , elérésöket más uton fogják keresni, mint melyet mi az egyedül helyesnek tartunk, mégis bizalmatlankodásra semmi okot nem találunk. Minden párt- s vélemény-árnyalat abban megegyezik, hogy a kormányt, midőn az országgyűlésnek összehívására készül, a mennyiben törekvései erre irányoztatnak, azokban nem csak ne akadályoztassa, hanem inkább elősegítse. S ennek oka bizonyosan nem az, mert Majláth kanczellár ur programját ismerjük, hanem csak az, mert meg vagyunk győződve, hogy a kanczellár ur s azok, kiket a kormányban oldalán látunk saját programmját bizonyosan csak a törvény engedte eszközökkel, alkotmányos uton kívánja kivívni, s mi valóban nem látunk okot, melyért a Lajtán tní létező alkotmányos pártok Belcredi grófról s azokról, kik vele együtt ujabban a kormánynyal bízattak meg, mást tehetnének fel. — Nem találunk ily okot állásukban, mert miután a fejdelem ünnepélyesen azon szándékát nyilatkoztatta ki, hogy népeit alkotmányosan fogja kormányozni, azoktól, kik az állam legfőbb hivatalaival megbízattak, feltenni nem lehet, hogy azokat elfogadták volna, ha azon alkotmányt, mely állásuknak alapját képezi, elismerni nem akarnák. Nem találunk ily okot multjokban, mert azon magas hivatalok, melyeket a jelen minisztérium , elflöke Schmerling lovag idejében viselt, s melyekre az „Ost. Ztg." némi gúny nyal emlékezik, végre csak azt bizonyítják, hogy ezen államférfiú az elébbi kormány czéljai és képessége iránt ugyan azon csalódásban élt, mely a Laján tul akkor általános vala, s mely miatt másoknak alkotmányos érzelmei azért nem vonatnak kétségbe senki által. Nem találunk végre okot az uj minisztérium nyilatkozataiban sem, mert ha bár nem tartjuk is feltűnőnek, ha egyesek a centralisatiót tökéletesebb kormányformának gondolják, s olyannak, mely által a törvényhozás kinek többségéből a kormány választatik, közvetve nagyobb befolyást gyakorol: — azt, hogy egy oly kormány, mely az alkotmányosság korlátolását tűzte ki czéljának, avval kezdje meg működését, hogy az eszközöket, melyeket a központosítás kezeiben egyesített, önként leteszi, s az önkormány elvének behozatalát tűzze ki czéljának, azt feltenni csakugyan nehéz. Az eset legalább eddig nem fordult elé, s bár mik legyenek az önkormányzat hátrányai, mi felett vitatkozni jelenleg nincsen szándékunk, annyit talán mindenki elismer, hogy attól egyesek félthetik szolgálatukat, de szabadságukat bizonyosan nem, s hogy e szerint, a mennyiben Belcredi grófnak kinevezése a Lajtán tul csakugyan aggodalmakat ébresztett, melyek ezen államférfiú eddigi nyilatkozatai által nem oszlathattak el, ennek okát nem abban kereshetjük, mert e férfiú kormánya az alkotmányosságra nézve veszélyesnek tartatik, mire még azon esetben is — ha a tisztelt grófot eddigi működései után még nagyobb conservativnak s aristocratának tartanók, mint azt némely lapok felteszik —• semmivel több alapot nem találunk, mint hazánkban; hanem hogy ezen aggodalmaknak fő-, sőt egyedüli oka azon feltételekben kereshető, melyek alatt a nemes gróf magas állását elfoglalá s azon körben, mely működésének kijeleltetett. E részben pedig nem tagadhatja senki, hogy azon állás, melyet Austtriának uj államminisztere elfoglal, úttól, melyre Schmerling lovag magát hivatva gondolá, tetemes különbség létezik. Midőn a kanczellárnak régi hatásköre visszaállíttatott, mely szerint az minden Magyarországot illető dolgokban a fejdelemmel közvetlen érintkezik, nem az ausztriai államminiszterium alkotmányossága, hanem csak azon valóban nem alkotmányos eszközökkel támogatott hatalom szüntettetett meg, melyet az előbbi államminiszter Magyarországban gyakorolt: és senki e változásnak nagy következését nem vonhatja kétségbe. De vájjon e következések olyanok-e, melyek az alkotmányos szabadság őszinte barátjaiban aggodalmakat gerjeszthetnének, s ha a buzgalmat látjuk, 11