Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1865 / 6. szám
melylyel némelyek ily aggodalmakat terjeszteni iparkodnak, a következetességet, melylyel bizonyos lapok a változást, mely a birodalom kormányában történt, mint Magyarországnak a birodalom többi részei felett kivitt diadalát adják elé, mi nem titkolhatjuk el bámulatunkat s valóban aggódni kezdenénk a jövő felett, mert mindazon nehézségek között, melyek a hazánk s a birodalom között fenforgó kérdések megoldásának útjában állnak legyőzhetetlennek csak azt tartanók, ha azon hangulat, melynek terjesztését némelyek ugy látszik hivatásukul tűzték ki, általánossá válnék. Ha a nyilatkozó aggodalmaknak okát abban látnók, mert Ausztria népeinek egy része előbbi minisztériumához annyi bizodalommal viseltetett, hogy annak lelépése által az alkotmányosságot komolyan veszélyeztetve gondolja, mi legfeljebb azt mondanók, hogy nem osztjuk e nézetet j ha a nyugtalanságnak forrása, melylyel a Lajtán tuli alkotmányos pártnak egy része a jövőbe tekint, azon meggyőződésben volna kereshető, mert a február 26-diki alkotmány minden lehetséges alkotmányok legjobbikának tekintetik, csak bámulásunkat fejeznők ki az alkotmányos szabadság Lajtán tuli barátjainak szerény követelései felett; de miután a reichsráth utolsó üléseinek discussiói után, melyek a 13. §. és a minisztérium egész eljárása felett folytak sem az elsőt, sem a másodikat feltennünk nem lehet j s miután nem is képzelhető, hogy azon nyugtalanságnak, mely, mint egy lap állítja, a városi s vidéki közönséget megragadta, valóságos oka abban kereshető, mert az uj minisztérium részletes programmal nem lépett fel, s a Verfassung szót nyilatkozataiban nem említé, melyet mások addig használtak, mig csaknem a lucus a non lucendo szójárá*sra kezdtünk emlékezni ; s miután annak : ha — ugyan e lap szavaival élve — a bizodalom mélyen alábbszállott, s a bizalmatlanság magasra feltajtékzik, valóságos okát csak azon valóban lényeges változásban kereshetjük, mely az utolsó hetekben történt,; abban, hogy az osztrák államminiszterium hatásköre a Lajtán tuli tartományokra szoríttatott s a magyar kanczellár régi állásába visszahelyeztetett : mi, a mennyiben e nyugtalanság létezik, vagy némelyek annak előidézésén dolgoznak, csak legmélyebb sajnálkozásunkat jelenthetjük ki, s pedig azért, mert, újra kimondjuk, viszonyaink békés kiegyenlítésének, melytől hazánk s a birodalom jövője függ, legnagyobb, sőt legyőzhetetlen akadályát látjuk e hangulat elterjedésében. Ha a közöttünk fenforgó kérdések végleges megoldását óhajtjuk, s azt akarjuk, hogy az az alkotmányos szabadság érdekében történjék, szükséges, hogy mindenekelőtt a kiindulási pontra nézve egyezzünk meg, s az meggyőződéTÁRCZ A. A magyar hazafi lyrárőL A magyar lyra rövidben a nemzet történelme. A legrégibb időktől fogva egész a jelen korig néhány költemény olykor hívebben kifejezi a nemzet hangulatát, a hazafiság eszméit, mint akár államokmányok, akár országgyűlési beszédek. Egy európai nemzet lyráján sem rezdült meg annyiszor a hazafiság húrja, mint a magyarén. Nem ok nélkül. Egyetlen európai nemzet sem küzdött annyit lételéért s a nemzeti fájdalomnak lehetett-e táplálóbb forrása, mint a mi viszontagságteljes nemzeti életünk? De másfelöl a magyar szellemnek mind a népmind a müköltészetben eleitől fogva a lyra volt kedvencze, néha kizárólagos formája. A lyrában kellett hát nyilatkozni mindannak, mit a költő nemzetével együtt legmélyebben érzett. A hazafiság élénk érzése, mondhatnám szenvedélye egyik kiváló jellemvonása a magyar költészetnek. Ereje és gyöngesége egyszersmind: innen fakadnak legszebb ódáink, innen árad ki szónokias hangulatunk, mely annyiszor erőt vesz a költőin. Legrégibb lyrai költeményeinkben, melyek alkalmasint még régibb idők viszhangjai, a katholicismus és királyság fejezik ki a magyar hazafiság eszméit. Szűz Mária, Magyarország védasszonya, vallásos és hazafi cultus tárgya egyszersmind. Képe leng a magyar zászlókon s a hazafi, mint a Peercodex egyik költeménye bizonyítja, ugy sóhajt fel hozzá, mint a ki a halottak feltámasztója, az ellenség megnyomorítója, a királyok jó tanácsadója, magyarok megoltalmazója. Szent István és László nemzeti védszentek, á keresztyén hit és nemzeti disünk szerint nem lehet más, mint a jogfolytonosság elvének teljes elismerése. Csak ha a magyar alkotmány s annak minden következései a birodalom Lajtán tuli népei által Magyarországra nézve az egyedüli jogalapnak ép ugy ismertetik el; mint mi magyarok a február 26-diki alkotmányt, a mennyiben az a birodalom nem magyar részeinek alkotmányos állását határozza meg, oly alapnak tekintjük, mely csak az alkotmányban kijelölt uton módosítható; és csak ha mindkét részről azon meggyőződésből indulunk ki : hogy a birodalom közös ügyeinek mily módoni kezelése, csak a magyar s a Lajtán tuli tartományok törvényhozásainak szabad megegyezésével határoztatik el, melyhez közös fejedelmünk sanctiója járul j csak akkor remélhetjük, hogy azon nehézségek, melyekkel e nagy birodalom viszonyainak alkotmányos megalakítása jár, végre le fognak győzetni. S kik ezen jogalapnak elfogadását olyannak hirdetik, mi által a birodalom egy része jogszerű igényeitől megfosztatik. S kik a birodalom két felének érdekeit szüntelen ellentétbe állítják, mintha az egynek jogai a másiknak szabadságával össze nem férhetnének s az alkotmányos törvényeknek elismerése a Lajtán innen, a Lajtán tul szükségkép az alkotmányosság megszorítását vagy megsemmisítését vonná maga után; azok, meglehet a birodalom egységét tűzték ki feladásokul, de bizonyosan nem azon dolgoznak, hogy az egység a közös szabadságnak alapján éressék el. — Mert habár a fejedelem bölcsesége és igazságszeretete megnyithatja az utat, mely a birodalom hatalmi állásának s közös szabadságunknak biztosításához vezet, e czéí csak a népek egyetértése által s csak ugy érethetik el, ha a Lajtán innen s a Lajtán tul egyiránt azon meggyőződésből indulunk ki : hogy az alkotmányos szabadságnak fentartása csak két feltétel alatt lehetséges : hogy saját jogainkhoz ragaszkodva, védelmökben ne kíméljünk semmi áldozatot j s hogy tiszteletben tartsuk mások hasonló jogait. B. EÖTVÖS JÓZSEF. Pest, aug. 6. A magyar kormányférfiak kineveztetéséröl többféle hír szállongott a mult héten, ámbár eddigelé még ténynyé nem vált egyik sem. Nevezetesen a föispányokra nézve ugy halljuk, hogy felsőbb helyről az 1861-dikiékkel folynak az alkudozások s a kinevezések rövid időn ki fognak hirdettetni. Név eddig csak kevés volt említve. Csak annyit hallani, hogy Vay Miklós a volt kanczellár borsodmegyei, Szöyyényi fehérmegyei, báró Fiátfi Ferencz veszprémmegyei s báró Wenckheim Béla aradmecsöség hősei. Szent István jobb keze, mely a keresztyénséget és monarchiát megalapította hazánkban, vallásos és nemzeti ereklye, melyet szent ének magasztal. Szent Lászlót a Peercodex éneke íhint szentet és hőst dicsőíti, a szent háromság szolgáját, szűz Mária választott vitézét, mint deli termetíí és oroszlánszívű lovagot, kegyes királyt, ki két országban tündöklik, Magyarországon és mennyországon. E két országért lelkesül a magyar hazafi, isten választott népének hiszi nemzetét s a magyar korona, mint az isteni pártfogás, királyi jog és nemzeti szabadság jelképe, földi és mennyei hazájának összekötő kapcsa. A tizenhatodik században a protestantismus megrontja mind a hit, mind a hazafiság egységét. Idegenek tolulnak be keletről, nyugatról, s a magyar birodalom darabokra szakad. A katholikus a német, a protestáns a török pártot képezi, de szive mélyén mindenik magyar s vállásos és hazafiúi indokok vezérlik. Mindenik siratja az ország romlását, isten büntetésének tartja, melyet a nemzet bűnei idéztek elő, de a főbűn értelmezésében lényegesen különböznek egymástól. A katholikus szerint a régi hittől való elszakadás vonta magára isten haragját, a protestáns szerint pedig a régi tévelygés uralma. Csak a hitbeli és erkölcsi javulás adhatja vissza a magyar földi hatalmát és mennyei boldogságát. A tizenhatodik századbeli katholikus és protestáns énekekben ez eszméket találjuk. A katholikus Zrínyi innen vette epósza alapeszméjéhez az isten haragját, mely az uj hit és erkölcsi elfajulás miatt bünteti a magyart. Farkas András a protestant költő (1538) a Zsidó és Magyar Nemzetről czímü költeményében összehasonlítja isten e két választott népét. Egyiket Babylonból, másikat Scythiából hozta ki isten, gazdag földdel, szerencsével bölcs királyokkal, nagy hősökkel áldotta meg, de amazt elvesztette, mert nem ismerte el a Messiást, emezt törökkel és némettel sújtja, mert üldözi Krisztus igaz vallását. Mind két részen önszenvedéséből, s az ó testamentumból meríti lelkesülését a magyar hazafiság. Forrása mély fájdalom, de egyszersmind mély hit. Mózes átkát, a babyloni fogság panaszait, Jeremiás siralmait zengi lyránk, mely