Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 5. szám - Iparszabadság és védvám

68 Legújabb. A szt.-István birodalma országgyűlései. A magyar országgyűlést összehívó kir. leirat hir szerint aug. 18-án, ö felsége születése napján fog kihirdettetni s az országgyűlés megnyitása octóber 20-dikára elrendeltetni. Az aug. 28-dikán megnyitandó horvát országgyűlés ugyan e hirek szerint újra két hónapra el lesz napolva ; az erdélyi országgyűlés pedig novemberben fog összehivatni. Az erdélyi udvari kaiiezelhíria af.év jul. 22-ki legmagasb elhatározás alapján, egyetértöleg az államminiszterium a rendőri, pénzügyi és kereskedelmi miniszterekkel, az ugyan ekkor engedélyezett királyi kiváltságos zálogkölcsön intézet alapszabályait és ügyrendét Kolozsvártt helybenhagyta* Kinevezések. O felsége f. év jul 23-ról kelt legmagasb elhatározásánál fogva Lajos Vidor föherczeget vezérörnagygyá, Hein lovagot, az országos fötörvényszék elnökévé Bécsben, legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. — Az igazságügyi osztályfőnök Mitis a gráczi országos főtörVf'ny széki elnökségre van kiszemelve. Korners lovag az uj igazságügyi miniszter 1850 előtt az olasz nemesi testőrség hadbírója volt, azután országos fötörvényszéki tanácsos lett Prágában, ugy törvényszéki elnök Brüxben, innen országos fötörvényszéki elnök Budán s ily minőségben ment Krakkóba, honnan a minisztériumba hivatott. — A tengerészeti ministeríum megszüntetésével a tengeri had főparancsnoksága Lipót föhgre ruháztatott. A főherczeg hajóhadi felügyelő lett, egyúttal megtartja a táborkar főigazgatói állomást. A CS. k. pénzügyminisztérium eddigi szervezetét és beosztását ö felsége f. évi jul. 29-ki legmagasb elhatározásánál fogva, a vezetést illetőleg feloszlatni, ellenben a pénzügyminisztériumot két sectiora felosztani, melyek egyike a pénzügyigazgatási szolgálatot, másika a budget- és hitelügyet foglalja magában s e két osztály mindegyikében, a pénzügyminiszter fövezetése alatt egy-egy osztályfőnököt rendszeresíteni méltóztatott. Osztályfőnökökül a pénzügyminisztériumban 'Kappel Savenau lovag és Beke Károly lovag neveztettek ki. A kereskedelmi minisztérium üresen maradását a bécsi sajtó általában sajnálja. Sajnálja annál inkább, mert ez azon minisztérium, mely Ausztria jólléteért legtöbbet tehetne. S a ki Ausztria eddigi ingadozó kereskedelmi politikáját ismeri, méltányolja e sajnálkozást. Megnyugosznak kölönben, hogy csak betöltetlen maradt, s nem, mint 1860-ban egészen eltöröltetett. Az uj minisztérium programmja iránt a „N. Fr. Pr." ugy értesül, hogy már a napokban várható a minisztérium részéről oly nyilatkozat, mely azt, a mit közönségesen programmnak szokás nevezni, pótolni fogja. A német-szláv tartományi gyűlések még ez évben elég korán fognak összehivatni, hogy az országos költségvetéseket tárgyalhassák. A bécsi lapok vasárnapi számai közül a „Wanderer"czikkét kell kiemelnünk, mely a miniszterváltozásról értekezik. A személy változás a birodalom főméltóságaiban — úgymond — végbe ment. Négy évi veszteglés után friss tettnek, keservesen kigondolt s nagynehezen fentartatott képzeletek után az igazság uralmának kellett következni; az igazságnak, mely • soha el nem halaványúl, a jognak, melyet pillanatokra eljátszottnak mondhatták, de elölni nem tudtak. Az új minisztereknek áthatva kell lenni azon meggyőződéstől, hogy az eddigi módon tovább uralkodni nem lehet a nélkül.hogy tönkre tegyék a birodalmat és jóllétét. A minisztérium pompázva hirdetett programm nélkül kezdi meg súlyos hivatalát. De az üres frázisok korszaka lejárt, jaj Ausztriának, ha uralma nem örök időkre tétetett tönkre. A minisztcrváltozás módozatát biztosítékul veszi a „W." egy határozott programm létezése iránt. Az egészben csak az nem tetszik neki, hogy a volt minisztérium tagjait magas állomásokkal ruházzák fel. Államférfiak szerinte nem változtatják meggyőződéseiket, mint a kesztyűt, s ha egy megbukott rendszert miniszterekként képviselték, nem igen illenek a reformált rendszer magasabb hivatalaiba. A „Botschaíter" utolsó számában is, hiven eddigi elveihez a bukott rendszer íöembereivel foglalkozik. A mit Schmerling, Lasser s a többi urakról mond úgyis régen ismerjük. Érdekesb a mit Nádasdy gr. és Reíchenstein báróról, a volt erdélyi kormány férfiakról mond. Amaz el van bocsátva eme nyugdíjazva. De a „B." nem kétli, hogy az általok teremtett hivatalos müködésoket tul fogja élni. „A román nemzet emancipátiója, a nyelvi egyenjogúság, a román metropolita, az országos függetlenség — úgymond — mit szászok és oláhok sokra tartanak, oly tettek-e, melyeket egy szellő elfújhat?" A „B." kétli és meg van győződve, hogy a megbukott rendszer hivei most már „otium cum dignitate" fogják viselni, s azon belső méltóságtól lesznek átszellemülve, melyet a hazafi kötelességteljesítés mindig nyújt. A „Presse„ is visszapillant a régi rendszer embereire, de az ujon felmerülő csillagokra is néz és Belcredi grófról mondja, hogy miután hatásköre csak a nem magyar tartományokra terjed, korán sincs oly kiváló állása, mint SchmerUngnék volt s nem fogják „alkotmányminiszternek" nevezni. A többi miniszterek felett is szemlét tart a „Presse", de ujat róluk nem igen mondhat, főkép Larisch gr. a pénzügyi miniszterről csak annyit tud, hogy tökéletes gentleman s gazdaságát Laptulajdonos: B. EÖTVÖS JÓZSEF. azon példás állapotban tartja, melyben atyjától örökölte. Czikke végén . a „Pr." is határozottan formulázott ministeri programmot sürget. Baumgartner báró a bécsi tudományos akadémia elnöke meghalt. Lipót belga király, mint Párisból távirják a „Debatte"nak sürgős óhajtását fejezte ki, hogy halála előtt még Napóleon császárral beszélhessen. Ennek folytán, az utóbbi ma reggel (jul. 30) Brüsselbe utazott. Az elbai hgségek mostani helyzete valóságos satyra a jól rendezett államélethez képest. Végre Ausztria is belátja ezt, írja a „Nordd. Alig. Ztg." Ugy hallják, a bécsi udvar utasította Halbhuber urat, arra legyen gondja, hogy az ország kormánya a fenálló törvények szerint vitessék és a törvények, a törvénytapodók irányában végre alkalmaztassanak. Ennek legközelebbi következése oly egyletek feloszlatása lesz, melyek az ország fejedelmei ellen felségsértési alkudozásokat szőnek. Az Olaszország és Ausztria közti közeledésről irjaaz „Indépendance" : „Mi valánk elsők, kik jeleztük a Bécsben mutatkozó irányt bizonyos államférfiak részéről, kik közeledést akarnak létrehozni Olaszország és Ausztria közt, hogy ez utóbbi erösebb állást foglalhasson a porosz ambitiok ellenében. Tettek-e valamit erre nézve Bécsben? bécsi és párisi levelezőink tagadják; ellenkezőleg fiorenzi levelezőnk igenlöleg felel." Hanem ez a fiorenzi levelező aztán messze is megy, azt állítván, hogy Olaszország, nem transigálhat Ausztriával V elenczét illetőleg, bármily előnyös volna is reá nézve Ausztria általi elismertetése. A pápa találkozása Victor Emánuel királyival, Rómából érkezett magán levelek szerint, bizonyos. A találkozásnál, mely augusztus végén fogna megtörténni, Humbert koronahg is ott lenne. Kuza fejedelem, roszul létét adván okul, Bécsből tovább utazott a nélkül, hogy az ottani diplomatiával érintkezett, vagy az osztrák külügyminiszternél látogatást tett volna. Az amerikai hírek, nagy sensatiót okoztak Párisban, a börze különösen meg volt ijedve, s a papirosok lementek. Egy newyorky lapban,' mely különben a franczia érdekeknek kedvez, az van, mondva, hogy Juarez ügye, erkölcsi támogatásra talál az Egyesült Államokban s bizonyos pontig solidaritás van a mexicói hazafi párt, a washingtoni kormány s az amerikai kamarák egy töredéke közt. E solidáritás nélkül, írja a newyorki lap, Maximilián császár régen békés birtoklója volna e franczia csapatok által meghódított országnak. De a mi legfontosabb, az százezer emberből álló sereg összevonása Texusban; továbbá Halleck tbnok kineveztetése katonai kormányzóul San Franciskóba, mely a juaristák hadműveletei bázisa. Blair urnák, Lincoln kabinetje egykori tagjának Hagertown-ban tartott beszéde és Wallace tbnok levele] megerősítik e híreket. Egy Uj-Orleansból érkezett távirat pedig a Rio-Grande n az összeütközést a császáriak és amerikai csapatok közt közel kilátásba helyezi. E nyugtalanító hírekkel szemben, melyek hordercjét — úgymond az „Indépendance" még nem kell túlozni — türelmetlenül várják Párisban a mexicói sürgönyöket, melyeket a southamptoni posta fog hozni. A „Constitutionnel" addig is igyekszik megnyugtatni olvasóit, közölvén Mejia mexikói tbnok, és Brovn amerikai tbnok leveleit, azon eseményt illetőleg, mely a Rio-Grandé partjain egy amerikai előőrs, s egy mexikói csapat közt történt, a hol is a franczia tisztelje lőttek. A „Constitutionnel" az egészből azt hozza ki, hogy az esemény mindkét fél megelégedésére oldatott meg. A „Politikai Hetilap" magántávsürgönye. Bécs, jul. 30. Belcredi gr. ma fogadta az államniiniszteriuni hivatalnoki karát, szózatot intézett hozzá, melyben a közigazgatási decentralisatio mellett nyilatkozott. Kijelentette, hogy a hivatalnokoktól a legnagyobb erőmegfeszitést követeli. Az ügykezelésben a formaságok ellen nyilatkozott, de a hivatalos titok szigorú megtartását követelte. Berlin, jul. 30. A körülbelül ezer emberből [álló munkás-gyülekezet elfogadta a javaslatokat, melyek az egyesülési szabadságot a politikai jogok észszerű gyakorlata múlhatatlan föltételének állítják. Az alkotmányos állam egyesülési szabadságon alapul; hasztalan megszorítása titkos gyülekezeteket s egyéb bajokat szül. A gyülekezet a munkás kötelességének tekinti, hogy az egyesülési jog mellett tántorithatlan használata által küzdjön. A gyülekezet felszóhtja az államkormányt, hogy oly hatósági intézkedéseket, minők a kölni ünnepély alkalmával előfordultak, jövőre betiltson. Felelős szerkesztő: KELETI KÁROLY. Pest, 1865. Nyomatott Emich Gusztáv magyar akadémiai nyomdásznál.