Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 5. szám - Iparszabadság és védvám

63 Gróf BloOHIC. Ausztria müncheni képviselője gróf Bloome, kit mintegy két hét előtt hittak haza Bécsbe, különös megbízással, f. hó 26-án érkezett Gasteinba, hol a porosz király által már fogadtatott is. Gróf Bloome, ö felsége a császár személyes megbízásával ment a porosz királyhoz, komoly előterjesztéseket teendő, s bizonyos tekintetben a reichsráthot bezáró trónbeszéd azt a részét magyarázandó , mely a schleswigi kérdésre vonatkozik. E külön küldetéstől nem sok eredményt várnak. Egy karlsruhei újság bécsi levelezője azt irja: „azon esetre, ha Bloome-nak nem sikerül Poroszország és Ausztria közt a transactiót létrehozni, ez utóbbi, a berlini udvar irányában tett minden korábbi engedményeit visszavonja s a dolgok tovább fejlődését, a németszövetség megújított közrehatása mellett elvárja. Ha a császár Gasteinba nem megy, fel lehet tenni, hogy a kísérlet nem sikerült s az elhatározó fordulópont az osztrák politikában bekövetkezett." Weimarből írják á „Wiener Abendpost" nak : Ausztria, Porosz-, Bajor- és Szászországok fejedelmei Salzburgban találkozni fognak. A berlini munkásegylet (Lassalle-féle) községe, az egyesületi törvény 8 és 16 §§-ai alapján rendőrileg bezáratott s gyülésezése további í endelkezésig betiltatott. A kiéli újság két óvást tartalmaz Halbhuber bárótol: egyiket May elfogatása másikat Freese kiutasítása ellen. A franczia lapok Poroszország ellen kezdenek támadni. A „Constitutionnel" komoly jelentőséget tulajdonit annak, hogy a „schleswigholsteini újság" szerkesztőjét May urat; a hgségekben vezénylő porosz tbnok parancsára fogták cl. „Miután — úgymond — a hgségek ostromállapotban nincsenek s miután egyedül a polgári törvényszékek hivatvák az elfogatások elrendelésére a kérdés a körül forog, vajon Ausztria és a herczegségek polgári kormánya, a porosz katonai hatalom e fellépését miként fogja fel." Az „Opinion Nalionalc" a német kérdésről így ír: „Ugy tetszik nekünk, mintha a franczia kormány Vilmos király bekeblezési terveit csak bizonyos feltételek alatt támogathatná. E politikát oly szükség parancsolja, mely nem engedi meg Európában a sulyegyen kárunkra szolgáló megzavarását. Ha mi Poroszország terjeszkedését és ereje növelését megengednök, magunk csak a régi ponton maradnánk, ugy ez saját gyöngitésünk volna, pedig sokkal erösbeknek kell lennünk, mint valaha, hogy az 1789. elvek győzelmét Európában biztositsuk, mert a két elv közti nagy tusa rémítő összeütközésekre foga jövőben vezetni. Nem kell elfelejtenünk, hogy egyik bekeblezés a másikat vonja maga után és hogy Poroszország a keleti tengertől a Majnáig akar uralkodni, minden áron kötelességünk annálfogva nekünk is annál igényteljesebben lépnünk fel, kivált miután Poroszország, Oroszországnak igen ragaszkodó szomszéda." A „N'OI'dd. alig. Zlg." mely Bismark közlönye, irja: „a May elleni rendszabály sajtóvétség következése; van azonban egy párt a hgségekben, mely a felségá'ndási kategória alá esik. A belga király egészsége annyira helyreállt, hogy Ostende-ba meneteléről alig kételkedhetni. Olaszország elismerésének Spanyolország által, a ,.Constitutionnol" teljes elismeréssel adózik. Hosszú czikkében kiemeli azt az előnyt, mely mindkét országra ebből háramlik. Mi Spanyolországot illeti, kimutatja, hogy eddig egyátalán semmi befolyással nem birt a római udvarra, s miután Victor hlmanuel királynál sem vala képviselve, Olaszországra sem birt semmi behatással. Most, midőn a bevégzett tényeket Olaszországban elismeri, mind a római udvar, mind az olasz kormány irányában megváltozik állása, mely csak előnyére szolgál." A czikk igy végződik: „így igazolják az események Francziaország politikáját, mely elveiben rendithetlen és sem az ultramontanok ellenállása, sem forradalmi kihívások által magát megijesztetni nem hagyva, ezt a kettős czélt követte: függetlensége a szentszéknek, függetlensége Olaszországnak J NcAY-yorkbÓI írják : a charlestoni polgárok lefegy vereztettek. Az utczákoni gyülekezés az esti órákban betiltatott. Egy itt tartott meeting rokonszenvet nyilvánított Juarez mellett. Mexieóbol jelentik, hogy Mejia tbnok a konföderáltak fegyvereit kiszolgáltatta az Egyesült Államoknak. •-w JiWoióélál.^iaia ínnit tündén;t&4íi t?Mü ifóisd űnat & Un A . X Iparszabadság: és védvám. Midőn „Ausztria kereskedelmi politikája" czímü czikkünkben kimutatni iparkodtunk volt a szükkeblüséget, mely a kereskedés és ipar terén uralkodván, az uj vámszabályzatban nyilatkozott, — még nem tudtuk, hogy nézeteinket német szempontból is oly hamar igazolni fogják. Csak ama czikk megjelenése óta került kezünkbe Iröbel Gyula, „Oesterreick und der Freihandel" czímü röpirata, melyet minél inkább forgatjuk, annál jobban sajnáljuk, hogy teljes fordításban nem adhatjuk olvasóink kezébe. Szerző, a lajtántuliak ítélete szerint, politikai tekintetben nem tartozik azon tisztavérü szabadelvűekhez, kikhez gyanúsítás nem fér, kiknek semmiféle ingadozást, nézetváltozást szemökre lobbantani nem lehet. Széles ismeretei azonban, mély gondolkozása, független nézetei s az őszinteség, melylyel kifejti, a nemzetgazdaság terén mindamellett tekintélylyé teszik. E téren tehát szabadelvüsége is — mely pedig a politikaival közel rokon — kétségbe vonhatatlan. „A szabad kereskedés — mond szerző röpirata elején — az iparszabadság nemzetközi alakja." S ez áll; mert a mily kevéssé állja ki valamely ország a versenyt más nemzetekkel iparszabadság nélkül, ép oly kevéssé elégítheti ki az iparszabadság az ország szükségeit, ha a kereskedelmi szabadság segítségére nem jön s a szabadabb iparos mozgásban a határokon belől nyert előnyöket külfelé érvényesíteni nem engedi. A régi czéhrendszer megszorításai s a határvám szigorú kezelése egy forrásból, önkényből származnak. Ha az ezerféle rendszabályokat a belföldi iparra nézve nyűgnek ismertük el, melyet el kellett törülni, hogy szabadabb mozgás és fejlődés a belföldi ipar virágzását előmozdítsa, ugy kétszeresen érezzük a nyűgöt, mely a felszabadult ipar tömegesebb termelésére a határon nehezedik. Minek az ipargyártmányait szaporítani, ha elkelésöket a kivitel meggátlása által akadályoztatjuk? vagy miként vegye az iparos hasznát az iparszabadságnak, ha a gyártásra szükséges anyagok beszerzésében korlátolva van ? Oszhangzás a nemzetek gazdasági életében mindaddig nem képzelhető, míg a kormányok csak saját felfogásuk szerint mérik ki népeiknek a szabadságot, s a korlátozást és fékezést egy téren lehetetlennek látva, vele felhagynak ugyan; de más téren csak annál szigorúbban ragaszkodnak a századokon át megszokott gyámkodáshoz, mig a szabadság előre törekvő szelleme végre innen is ki nem szorítja. „A két rendszer, mond Frőbel, mely a szabad kereskedésben és védvámban a nemzetgazdasági mozzanatok ez érzékeny területén egymással szemben áll: egy részről a nemzetnek önmagában s a természetben bízó szabad tevékenysége ; másrészről, követelő és czélszerutlen sokatkormányzás, mely az államháztartásra s a nemzetgazdaságra nézve egyaránt káros." Valóban, ha elgondoljuk, mily szövevényes szervezet a nemzetek gazdasági élete, mennyi összefüggés, egymásba kapcsolás, érdekközösség és ellentét működik a természet törvényeinek hódoló anyagi életben, el kell bámulnunk az államok önámításán, melylyel azt hiszik, hogy bármily eszesen kiokoskodott vámrendszerrel s tarifával egyensúlyba hozhassák a lakók milliói ezerféle érdekeit! El kell ismernünk, hogy a szükség az, melyben a gazdasági tevékenység serkentője foglaltatik s az állam beavatkozása, bármennyire eleget akar tenni a közérdeknek, mindig csak néhány egyesnek önző érdekeit mozdítja elő. Csak ha a társadalomban mindenki azt müveiheti, mire a természet feljogosította; csak ha egy-éb korlátok nem fogják az iparos tevékenységét gátolni, mint a melyeket, társadalomba lépvén, önként vállalt, s a melyek egyébből sem állhatnak, minthogy mások (természetes s nem képzelt vagy mesterkélt) jogaiba ne vágjon; csak, ha az állam, mint a társadalmi rend és biztosság főfelügyelője, gyámkodásában arra fog szorítkozni, hogy az egyes jogait tisztelve, minden túlkapást, bármely oldalról jöjjön, visszautasít; — csak akkor remélhetjük, hogy az egyes jóllétével az összes társadalom is jóllétnek fog örvendeni. S ha kérdi valaki: mi köze a jogegyenlőségnek a nemzetgazdasághoz, vagy nem épen ez egyenjogúság ismertetett-é el az iparszabadság által V — annak bátran azzal felelhetünk, hogy látszólag igen, de tényleg nem; mert az iparszabadság kereskedelmi szabadság nélkül csak félszeg intézkedés s nincs értelme a gyártási szabadságnak, ha a gyártmány elkelése számtalan föltételekhez van kötve, melyek, lehet, jó hiszemben állíttattak fel az államhatalom részéről, sőt alacsony fejlődési fokon talán helyén is lehettek, de a társadalmi fejlettség mai állapotában többé se jogosultaknak, se czélszerüknek el nem ismerhetők. Mindnyájunk előtt nevetségessé váltak már azon kormányintézkedések, melyek egy részére legalább, még sokan emlékeznek, sőt melyek némely része maiglanfenáll. Többé alig érthetjük, hogy valaha törvények léteztek, melyek szerint némely vargának csak csizmákat, másnak csak topá-