Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 5. szám - Iparszabadság és védvám

64 nyokat engedtek készíteni; némelyiknek csak uj lábbelieket varrni, másnak csak foltozgatni volt szabad; egy csoport mesterembernek csak finom kalapokat, másnak csak durvákat lehetett készíteni; só't a kardkészító'nek kést, a késesnek kardot a világért sem volt szabad gyártani j s voltak mesteremberek, kik a kések s villák csak markolatját készíthették, holott másoknak csak pengéket és ágakat volt szabad gyártani ; czukrásznak kávét, kávésnak bort niérni, tán maiglan tilos, de talán csak nálunk, az iparszabadság hüllő-életében! Mind ez bölcs kormányintézkedés vala hajdan nemcsak Magyarországon, nemcsak Ausztriában vagy Francziaországban, de széles e világon. A czéhrendszer fénykorában ez talán szükséges is volt; czélszerü mindenesetre; mert a munkafelosztást foganatosította, noha rendőri intézkedések folytán ; de foganatosította mégis s az általános értelmiség önszántából alig ha alkalmazza. A czéhek fénykorában azon emberszerető eszméből indultak ki: maradjon kiki becsületes mestersége mellett, ne vágjon a másikéba, ne kontárkodjék, igy lesz mindenkinek tisztességes keresete, s a sok polgár egyes jóléte gazdagította a várost. Ez emberséges szándék sokszor, igaz, nem a legszelidebb módon lett végrehajtva, s ma talán sejtelmünk sincs már, mennyi bakafántoskodással volt összekötve, mennyi bajba került a mesterré avatás, mennyi cselszövénynek, csalásnak, önkénynek tárt ajtót, kaput a czéhek e szervezete. Nem is tarthatta magát e rendszer, mely végre gátot vetett az iparos fejlődés elé s pusztulnia kellett, mint valamennyi természetellenes megszorításnak, mely vagy kezdettől ogva az, vagy tágulni nem tudván, a kor haladásával elavul és mellőztetik. „Az önkényes beavatkozás a természet rendes folyamába — mond Fröbel is — nemünk bizonyos kezdetleges mivelési szükségének felel meg, oly formán például, mint a test eltorzitása, mely által a vadember, szépségét véli emelhetni. Magasabb miveltség azonban mindig a természethez s törvényei tiszteléséhez vezet vissza. így van ez a gazdasági életben is, miután a nemzetgazdasági elmélet annyi badarságot kimeritett! s igy térnek vissza a miveltebb nemzetek a népélet azon szabadabb mozgásaihoz, melyekből a politikai mivelődés kiindult, midőn elmélete s kísérletei nagy tévutját megkezdé. A védvámrendszer, e nagy mivelődés történelmi kapcsolatban tekintve, csak egyik symptomája az önkény és sokat kormányzás betegségének, mely többé-kevésbbé hevesen — valamennyi európai államban dühöngött, mindenütt csak átmenetet jelezvén az öntudatlan szabadságtól az öntudatoshoz s mindenütt apad, a hol ez öntudatos szabadsághoz közelednek.a Igy szeretnők, hogy íognák fel mindenütt a kor haladását, fognák fel főkép a nemzetek gazdasági életében, mely sokkal finomabb s gyöngébb erecskékben buzog és terjed, semhogy az önkényes s nyers beavatkozás kárt ne okozna csodálandó szervezetében. A czéhekről mondtuk, hogy a körülötte tapasztalt viszszaélések s a rendszerben foglalt korlátoltság miatt többé tarthatatlanok voltak, s a haladó kor sorjaikon keresztül törtet előre. A korhoz képest, számos előnyei között, egy talán legkevéabbé méltatott, talán nem is öntudatosan alkalmazott elve bizonyára a munkafelosztás volt. Eltörlésük után tehát leginkább attól kellett volna tartani, hogy velők a munkafelosztás is elfog tűnni; mindenki szabadon gyakorolhatván iparos képességét, több féléhez fog kapni, s egyet sem jól végezvén, a közönség fogja megsínleni az iparos gyártás felszabadulását. S mondhatja-e valaki, hogy nem épen ellenkezője következett be ? Nem sokkal nagyobbszerfí-e a munkafelosztás jelenleg, mint valaha volt. S nem-e természetes is ez ? Az emberi elme, s az emberi ügyesség sokfélében nem viheti tökélyre, elmebeli vagy testi munkája bizonyos körre kell, hogy szorítkozzék s csak igy termelhet jót. így a czéhek eltörlésével is megmaradt a különféle mesterség. Nem ember önkénynek, hanem természeti törvénynek hódolva; mert jót kellett termelni minden téren, felületes munkával be nem érte a közönség ; a közönség pedig nagy hatalmasság s a kínálat és a tudakolás törvénye az ipar számtalan müvességein is uralkodik. Csak a derék munka volt eladható, derék munkát csak az végezhetett, ki lelke teste minden erejét ez egyre fordította, s a verseny hatalmasb serkentőnek bizonyult be a czéhek bármely önkényes parancsainál. Csak a mesterkélt nyűg lett levéve a munkások vállairól, a természeti törvény uralkodott továbbra is üdvösen és méltányosan, s a szabadság ennélfogva el nem fajulhatott. Az ipar terén tehát a szabadság diadalmasan győzte le a kételyeket, melyeket üdvös volta ellen támasztottak. S máskép lesz-e a kereskedelmi szabadsággal? Feljebb kimutattuk, hogy egy egyén nem sokféle munkát végezhet, ha jól akarja végezni. A hajlam, hivatás, képesség s egyébb mellék körülmények döntik el, mely munkára alkalmas leginkább, s ezt kell folytatnia. Ugyan ez áll a nemzetekre nézve is. Ezek is csak egyének csoportulatjai, sőt nagyban a nemzet is egyénnek tekinthető'. A hajlam, hivatás, képesség a nemzetben is megvan, sőt megvan még nagyobb mértékben, csakhogy itt a hajlam stb. a nemzet jellemében, országa fölszinében s éghajlatában, földrajzi helyzetében stb. keresendő. A munkafelosztás nagy törvénye tehát a nemzetek közt is alkalmazható. Jelenleg nagyobbára földmivelő — és iparos államokra osztják az országokat. E megkülönböztetés igy általában odavetve nem áll. Alig van ország, melynek semmi ipara sincs, legfeljebb a félbarbár országokat lehetne ide sorolni s némi müvesség még ezek közt is létezik. De épen nincs ország, mely csupán iparüző volna, némi földmivelése mindegyiknek van. Csak a földmivelés és ipar közti arány jöhet tehát kérdés alá s ipar tekintetében is inkább a termelés mennyiségére mint minőségére nézve van különbség, legalább Európa országai közt. Kis mértékben az ipar minden neme megvan minden országban. De nagy mennyiségben csak azon iparágakat mivelheti valamely ország, melyekre az elősorolt viszonyoknál fogva külön hivatása van. A világ kereskedésben pedig csak ezen iparágak nyomnak a latban s szerintünk ez az, mire Fröbel a nemzetközi munkafelosztást érthette, ezt pedig csak a nemzetközi kereskedelmi szabadság mozdíthatja elő. Azt, hogy minden ország mindenfélét, bár csekély mennyiségben és többnyire roszúl gyárt, azt köszönjük a századokig , gyakran erőszakkal fentartott védvám rendszernek. Azt, hogy minden nemzet csak a néki való s természetes viszonyainak megfelelő iparczikkeket nagy mértékben s legjobb minőségben gyártsa, azt fogjuk köszönni a kereskedelmi szabadságnak. Mi magyarokul melyiket válaszszuk, azt eldönteni, úgy hisszük, nem lehet nehéz. K. Közintézetek és Társulatok. Magyar Akadémia. Ma lesz az Akadémiának a nyári szünidő előtt utolsó ülése, nevezetesen a mathematikai és természettudományi osztályok ülése, melyre Hunfalvy János lev. tag előadása Magyarország esözési viszonyairól van bejelentve. Az osztályülést összes ülés fogja követni. A mi a mult hétfői ülést illeti, abban, mint előre jelentettük három előadás volt. Az első Urházy György lev tag székfoglalója volt, mely a szabadság fogalmának legújabb elméleteit tárgyalja, tekintettel a magyar alkotmányra. A dolgozat sokkal terjedelmesebb, hogysem egészen el lehetett volna olvasni. Alapgondolata az, hogy a magyar alkotmányban valósitvák a mai szabadság igényei. Kőnek Sándor lev. tag a magyar kir. kúria statistikai működését ismertette. Az eszme, hogy Magyarország polgári és büntető pörei statistikai táblázatokban kimutattassanak, Melczer István kir. személyr nőké, tettleges foganatosítása pedig Rózsa Károly osztályigazgatóé. A táblázatok évről évre tökéletesebbek s kétségtelenül becses adatokat tartalmaznak; de a tudomány igényeinek még sem felelnek meg, mely körülmény ujabban bizonyítja, mily égető szükségünk van külön magyarországi központi statistikai hivatal fölállítására. Toldy Ferencz r. tag azon sírszobrokról vagy köbábokról. emlékezvén, melyeket a Don, Pruth és Dneper közén, a keresi síkon, s áta7 Iában az orosz birodalom mindazon vidékein találunk, melyek hajdan a seythák, kúnok, kazárok, ugorok és magyarok lakhelyei voltak, másutt pedig seholsem találhatók, különösen azon csészére vagy pohárra tér át, mely minden oly szobornak övén látható s melynek rendeltetésére nézve a tudósok véleményei sokfelé ágaznak — mint rendesen