Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 5. szám

POLITIKAI Megjelenik hétfőn reggel másfél—két nagy íven. Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár ; vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, ne; gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 hasáhos kisbetű-sorért 6 kr. Bélyeg külön 30 kr. Első évfolyam. 1865. „Citius enim emerget veritas e falsitate, quam e confusione." B a c o. 5. szám. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. j Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét í illető küldemények ós tudakozások a szerkesztőséghez ; (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és | hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) intózendök. ^ Pesten, Július 31. Pest, 1865. július 30. Utóbbi időben a külföldi sajtó hasábjait főleg két tárgy tölti be : a parlamenti választások Angliában, s Németországban azon ünnepély, melyet a porosz nép képviselőinek tiszteletére Kölnben tervezett s a kormány megakadályoztatott. Habár e két esemény saját ügyeink kifejlődésére közvetlen befolyást nem gyakorol, bizonyosan senki sincs olvasóink között, ki azok által, mik a brit szigeteken s a Eajna partjain történtek, érdekelve ne érezné magát. Nemcsak, mert az alkotmányos szabadságnak ügye, közös ügye Európa minden népeinek, melynek veszélyeztetése és diadalai valamely országban, messze tul hatnak annak határain; hanem azért is, mert azon jelenetekben, melyeknek Angliában s Németországban tanúi valánk, sok van, miben minden gondolkozó elmélkedéseinek méltó tárgyát- találja. . Anglia alkotmányának magasztalása csaknem közmondássá vált, s ha azon okoskodások között, melyeket az absolutismus káros következéseinek bebizonyítására felhozhatunk, egy sincs annyira meggyőző, mint azon állapot, melyre e kormányforma a természet által oly bőven megáldott Spanyolországot juttatá : ugy Anglia fennen hirdeti az alkotmányos szabadság előnyeit. Angliának természetes előnyei között nincsen egy, melyet ne osztana meg más országokkal. Hasonló kiterjedésű tengerparttal birnak mások is, földjének termékenysége nem nagyobb, bányái nem gazdagabbak, s éghajlata bizonyosan nem kellemesebb; csak egy van, mi ezen országnak sajátja: az, hogy a szabadság sehol nem régibb; hogy Európa népei között egy sincs, melyet fejlődésében senki nem akadályozott, mely minden tehetségeit oly régen saját jóllétének, és, mi annak következése, nemzeti hatalmának emelésére szentelheté. Anglia jóllétének talpköve, mint a hires Bürke mondja : az angol szabadság — s midőn ezen nép naponkint emelkedő prosperitásának tanúi vagyunk, s látjuk azon institutiók nagyszerű működését, melyeknek azt köszöni, vájjon ki maradna közönös ? Önzőségét hányjuk az angol népnek szemére, s kétségtelen, hogy az eljárásban, melyet kormánya más népek irányában követ sok van, mit ezen vád igazolására felhozhatunk, de egy világos előttünk s ez az, hogy az érdek, melylyel mi többiek Anglia emelkedését követjük szintén nem ment az önzéstől, s hogy azon részvét, melylyel a szabadság barátai egész Európában Angliára tekintenek, főkép annak köszönhető, hogy benne saját törekvéseink igazolását látjuk. Gladston financiális igazgatása például, melynek anyagi eredményeit csak az angol nép élvezi, bizonyságul hozhatjuk fel a mellett, hogy az alkotmányos szabadság a polgárok anyagi érdekei szempontjából is a legczélszerűbb. így tekintve az utolsó választási mozgalmakat Angliában, azok minden bizonynyal nagy érdekkel birnak előttünk, s a pártoskodás, mely egyes választásoknál előfordul, a tulságig vitt nyiltség, melylyel némely követjelölt versenytársáról szólt, s a nevetséges jelenetek, melyeket, mint több helyen történteket az angol lapok kiemeltek, semmiben nem rontja el az egésznek nagyszerűségét. A roppant izgalom, melyen Anglia, parlamentjának uj választásánál időszakonként keresztül megy, s mely állását szintoly kevéssé veszélyezteti, mint az erős szél a százados fát, melynek hatalma alatt ágai ingadoznak s minden egyes levele nyugtalanul hánykolódik, csak intézményei szilárdságát bizonyitja. De ha az alkotmányos institutióknak működése, ott hol kifejlődésük legmagasabb fokát elérte mindenkit bámulatra ragad, nem kevésbbé érdekesek az oly népnek küzdelmei, melynek még ideje nem volt, hogy alkotmányát kifejtse, de mely ahhoz mit jogának ismer, s miben szabadságának alapját látja, egész erejével ragaszkodik, s olyan a jelen pillanatban a porosz népnek helyzete. Nem tartozik hozzánk, hogy azon kérdés felett, mely a porosz kormány s törvényhozás között bekövetkezett szakadásra alkalmat adott, véleményt mondjunk. — Az, mit az utolsó amerikai háborúban láttunk s a nagy harczok is, melyeken maga Poroszország századunk kezdetén keresztül ment, talán némikép megingathatják azoknak nézeteit, kik Poroszország harczképességét csak ugy vélik fentarthatónak, ha a minisztérium által a törvényhozásnak ajánlott szervezet elfogadtatik. De nem érezhetjük magunkat hivatva ezen kérdés felett Ítéletet mondani, Hogy azonban a mi a módot illeti, melyen a hadsereg uj szervezésének foganatosítása a kormány által Poroszországban megkísértetett, hogy a nagy alkotmányos vitában, mely a porosz nép s kormánya között e felett támadt, a jog s törvény nem a kormány mellett szól, s hogy ennélfogva mindazoknak sympathiái, kik az államok biztosságát a törvények hiv megtartásában keresik, a törvényhozás lépéseit követik, ez kétségtelen, s ép oly kétségtelen előttünk ez izben a küzdelem vég eredménye is. Nem az ügynek igazsága, hanem inkább a mód, melylyel pártolói fellépnek biztosít az iránt, s a kölni események e részben megnyugtató tanúságul szolgálnak. A porosz kormány szokott erélylyel, a nassaui azon engedékenységgel, melylyel hatalmas szomszédának kivánatait mindig teljesíti, léptek fel a kölni lakomározók ellen. A megjelent képviselők, a tiszteletökre egybegyűlt vendégek szétkergettettek, s a fegyveres erő puskatusával magyarázá Bizmárk kormányának alkotmányos nézeteit. Az ünnep számára feldíszített gőzhajók lefoglaltattak, a vendéglők termeit katonaság ürítette ki j s a mennyiben a porosz kormánynak czélja csak egy volt, hogy kik Kölnben öszvegyültek ebéd nélkül maradjanak, győzelme tökéletes. Provocatiói nyugottan türettek el, nem találkozott senki, ki hatalmának tettleg ellenszegüljön; de vájjon a czél, melyre e lakoma rendezve vala, azért kevésbbé éretett-e el, s miután a rajnai tartomány lakói csak azt akarták megmutatni, hogy a nagy alkotmányos kérdésben képviselőikkel egyet értenek ez kevésbbé világossá vált-e, mert e képviselőket nem vendégelhették meg ? Áltálján véve e fenforgó alkotmányos kérdés elhatározásán a fegyveres erőnek mi hatása lehet? Hiszen, hogy a kormány nagy anyagi eszközökkel bir, s von Bismárk azoknak felhasználásában nem kíméletes, ezen eddig sem kétkedett senki. — A fegyveres erő leverheti a lázadást, s hol ez a szabadság nevében lépett fel, addig folytathatja győzelmét, mig a lázadással a szabadságot is elnyomta; de tisztán jogi kérdések eldöntésére a fegyveres hatalom mindig elégtelen, s ha helyes azon állítás, hogy a kormány eljárása az alkotmány egyes szakaszaival, hogy azon alkotmánynak világos értelmével ellentétben áll, melyet a monarchia alaptörvényének ismernek, a düppeli sánczok minden hősei sem czáfolhatják meg ezen állítást. — S épen e ragaszkodás a már létező alkotmányhoz, e szigorú törvényesség, melylyel Poroszországban s ujabb időben máshol is azok, kik az alkotmányos szabadságot védik, fellépnek, ez az mi a legújabb kor9 A mi