Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 25. szám - Emlékbeszéd Szalay László fölött. A M. T. Akadémia 1865. dec. 11-dikén tartott közgyülésén olvasta Eötvös József báró

322 Az iskolai rendszer, mely szerint neveltettünk, számos hiányai mellett azon nagy elönynyel birt, hogy az ifjút, mielőtt a jogi, hittani vagy orvosi pályára határozá magát, a bölcsészeti karban a tudományok különböző ágaival ismerteté meg, melyeknek az életben közvetlen hasznát nem vevé, de melyek által látköre tágult. Igen kevés és hiányos vala az, mit ezen úton a philosophia, történelem- és természettudományokból tanultunk, de maga az, hogy e tudományok küszöbén átlépve, egy futó tekintetet vethettünk gazdag kincseikre, nagy befolyást gyakorolt fejlődésünkre, s ha a hatást tekintjük, melyet egyes tanáraink, főkép Horváth István az egész fiatalságra gyakorolt, senki ezen rendszernek e tekintetben nagy előnyeit nem vonhatja kétségbe. Mint másokra, ugy e tanulmányok nagy hatást gyakoroltak Szalayra is, csak hogy itt is, mint irodalmi törekvéseiben, máskép. Mig azok, kik körünkben a jelesbek valának, egyenlő buzgósággal folytatták tanulmányainkat, de azokban a felszínen nem hatottak mélyebbre : addig ö a mathematikai és természettudományokhoz nem mutatva semmi hajlamot, minden tehetségeivel csak azon tudományokra vetette magát, melyek az emberi szellem s a társadalom fejlődésével foglalkoznak, s mig mi iskolai könyvünket tanultuk, s nálánál fényesebb vizsgákat adtunx, addig ö Kant, Fichte, Schellinget, a régi és ujabb kor nagy történetíróit s később Savigni és más jogtudósok hires munkáit tanulmányozá, oly kitartással, minő ily ifjúban ritkán található.,, 0 vala tudósunk, s ha a példát nem követtük is, és zajosabb örömeinket könyveinkkel nem cseréltük fel: benne tanultuk szeretni a komoly tudományt, s általa ismertük meg az összeköttetést, melyben a tudomány azon törekvésekkel áll, melyek akkor ifjú sziveinket lelkesíték, főkép miután e törekvések czélja megváltozott, s előttünk uj, nagyszerűbb kilátások nyíltak. Mert, habár az 1825-iki mozgalom tisztán hazafiúi vala, és csak a régi alkotmány fennállását tűzte ki czéljául, kétségtelen, hogy mindjárt az országgyűlés után Széchenyi nagy szelleme, mely a reformot sürgeté, mindig nagyobb körben gyakorolta befolyását, s ki például a hatásra emlékezik, melyet Veszerle előadásai a franczia forradalom történetéről már 1828-ban az ifjúságra tettek: az nem vonhatja kétségbe, hogy a democratia szellemének első fuvalmai már akkor lengék át e hazát. A reform-törekvésekben még kevesen vettek részt, czéljaik még korlátoltak, bizonytalanok valának ; de hogy e törekvések léteztek, nőttek, terjedtek, az tagadhatlan. Csak alkalom kellé, hogy teljes öntudatra jussanak, s a júliusi forradalom meghozta azt. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy talán soha esemény ily mély és általános hatást Európában nem gyakorolt, mint ez. Az első franczia forradalom, Európa népeinek egy részét, elveinek elfogadására készületlenül találta, s kicsapongásai a szabadság legbuzgóbb híveit is visszaijeszték. A rövid küzdelemnek, melyben a szabadság a júliusi napokban győzött, semmi nem fertőzteté meg tiszta dicsőségét, s mig a reactio elijedve látá, mi kevés kellett, hogy minden, mit 15 év alatt fáradsággal épített, halomra dőljön, addig a szabadság barátai egy uj aera küszöbén láták magukat. A hatás, melyet e nagy esemény nálunk előidézett, nem volt forradalmi. Az 1830-iki országgyűlés egész lefolyása, s még inkább azon állás, melyet a nemzet a lengyel forradalom irányában elfoglalt, s mely azon óhajtásra szoritkozott, hogy e testvér népet halálos küzdelmeiben segíthessük : eléggé bizonyítja ezt, de annál nagyobb volt annak hatása a reform mezején. Széchenyi bátran leleplezve hátramaradásunk okait, fellépésével mély benyomást idézett elő. De ha sokan szomorúan elismerék is, hogy a kép, melyet a múltról s jelenről festett, való, kevesen oszták reményeit, s épen mert nem hívék, hogy amagyar lesz, rosz néven vevék a nagy férfiúnak, midőn kimondá, hogy a magyar nem is volt, s feltakarta sebeinket, melyek a legtöbbeknek véleménye szerint orvosolhatlanok valának. S ez oka azon ellenzésnek, melyet a Hitel és Széchenyi egész működése oly férfiaknál is talált, kik, mint Dessewffy József, a szabadság és haladásnak egész életökön át leghívebb bajnokai valának, s melyért még mi legfiatalabbak sem fogadtuk fellépéoly lelkesedéssel, minőt az érdemlett. A júliusi forradalommal és azon eszmékkel, melyeket az terjesztett, a helyzet megváltozott. Régi dicsőségünk emlékei helyett ezután tetterő hatja át a nemzetet, mig a pártok alakulnak, melyeknek egyike alkotmányunk democraticus irányában öntudatos átalakítását tűzi ki feladásául, másika a közeledő veszély elöérzetében a régi alkotmány védelmére csoportosodik: az ifjú nemzedék egy nagyszerű jövőnek küszöbén látva magát, lelkesedéssel tolong a pályára, mély előtte megnyílik. Kiemelni hazánkat a tespedésből, melybe az sülyedett, — odaállítani azt Európa legelső népeinek sorába: ez, mit előbb ábrándnak gondolánk, most lehetőnek látszott, s ifjú sziveink feldobogtak a gondolatnál, hogy mi is kinyújthatjuk kezeinket a valódi dicsőség után. S igy ezen esemény, mely a nemzet ujabb fejlődésére már csak azért is a legelhaíározóbb hatással volt, mert ez alapította meg azon befolyást, melyet Prancziaország politikai eszméi — sokszor kárunkra, törekvéseinkre gyakoroltak, ép oly elhatározó befolyással volt az egyesekre is, és nemzedékünk ennek hatása alatt lépett az életbe. Mint kortársaira, ugy Szalayra a júliusi napoknak közvetlenül azon hatása volt, hogy magát az 1789-ki nagy forradalom történetének tanulmányozására vetette, s csak e tanulmányok eredményében találjuk a különbséget. Egész hevében osztá ö is e lelkesedést, melylyel az örökké igaz elvek, mikért a franczia forradalom küzdött, ifjú sziveinket eltölték. Mirabeau és Duport jellemzése, melyeket a Szónokok könyvében kiadott, eléggé bizonyítják azon tiszteletet, melylyel ezen elvek bajnoka iránt viseltetett; de alaposabb tanulmányai meggyőzék őt, hogy az, mi a franczia forradalomban nagyszerű, nem a bastille és tuilleriák ostromában s a nép vad kitöréseiben — hanem Francziaország politikai és társadalmi átalakulásában kereshető s hogy ezt nem az által érthetjük el, ha Francziaországot forradalmában utánozzuk, hanem csak ugy, ha azon nagy férfiak példáját követjük, kik a forradalom zaja között, melylyel a múltnak maradványai lerontattak, csöndes munkásságukkal Francziaország s az egész ujabb társadalom alapját vetették meg. S igy e nagy esemény, mely lelkesítve hatott valamennyünkre, nála csak a buzgóságot növelé, melylyel tanulmányaiba mélyedéit, és azt, hogy mig tanulmányai eddig inkább általánosak valának, azok most kizárólag a politikában s főkép a törvénytudományban központosultak, s bátran állítom, hogy nemcsak körünkből, hanem talán soha 18 éves ifjú nem lépett ki az egyetemből, kinek e tudományok körében ilymegállapodott nézetei lettek volna. Nem azért szóltam ily hosszasan Szalay tanuló éveiről, mert szivemnek jól esik e korra visszatekinteni: de mert jeles emberek életében semmi nem érdekesebb, mint szellemi kifejlődésök története, mert Szalay már akkor az volt, ki később maradt: a hit, melylyel sírjába szállt, hogy a magyar nemzetre szép jövő vár; a meggyőződés, hogy a nemzet feladatát csakúgy oldhatja meg, ha a nyugati civilisatióhoz ragaszkodik, s mint múltjában, ugy a jövőben a civilisatiónak bajnoka lesz; az erős elhatározás, hogy a nemzet nagy feladataiban tehetsége szerint részt vesz, lelkesedéssel tölték már a 18 éves ifjúnak szivét, s ha az útak változtak, melyeken később előre törekedett, soha az akadályok, a közönyösség, melylyel találkozott, s a nehéz gondok, melyeket a sors vállaira halmozott, öt az akkor kitűzött czéltól nem téritették el. Ha Szalay szivét követheti,|már akkor kizárólag a tudományra vetette volna magát. Azok közé tartozott ö, kik nem arra valók, hogy az élet súrlódásai közé vegyüljenek. Már ifjú korában közönyösebb volt a taps iránt, és sokkal kevesebbet birt a színész tulajdonaiból, semhogy a nagy színpadon kitűnő szerepet játszhassék, s ő, ki magáról is a legszigorúbb objectivitással itélt, tudta ezt. De a tudományos pálya, főkép akkor, nem biztosíthatá függetlenségét, ezért, főkép anyjának engedve, elhatározá magát, hogy közszolgálatba lép, s rövid patvaristaság után, melyet Kölcsey oldalán töltött, mint gyakornok a helytartótanácsnál keresett alkalmazást. Szalay itt, mint mindig, szigorú pontossággal végezé kötelességeit, de épen azért érezte, hogy ha e pályán marad, tanulmányairól le kellene mondania, s ezért nem tartva vissza a kilátások által, melyeket előtte József nádor pártolása nyitott meg, rövid szolgálat után letéve vizsgáját, mint ügyvéd lépett fel azon meggyőződésben, hogy azt, mi mérsékelt igényei mellett szükséges könnyen megszerezve, ezen úton a jogtudományban is, melyet még mindig fő-feladatának ismert, legjobban haladhat előre. S mi ezt illeti, reményei teljesültek is. Magán és büntetőtörvényeinek hiányai az ügyvédi gyakorlat közben még világosabbakká váltak előtte. A praxis még inkább meggyőzte őt a reformok szükségéről, de maga e praxis nem elégitheté ki vágyait. A jognak teljes ismerete, a kitartó szorgalom, mely az egyes esetet minden részleteiben tanulmányozza, az éles felfogás, mely azt az általános jogelvekre alkalmazza, s azon lelkesedés, melylyel az ügyvéd az egyes esetben a jog általános sértését látva, mindent elkövet, hogy azt helyrehozza: mindezek megvoltak Szalayban, s kik azon hatalmat ismerik, melyet ö mint szónok nem hangzatos szókötések, hanem mély felfogása és ellentállhatatlan logikája által hallgatóira gyakorolt, el fogják ismerni, — hogy Szalay oly országban, hol az eljárás nyilvános és szóbeli, az ügyvédi pálya első csillagai között ragyogott volna; de nálunk akkori időben e tulajdonok, melyekkel birt, azokat, melyek nála hiányoztak, nem pótolhaták; és kik Szalayt ismerék, csak helyeselhették elhatározását, melylyel, kevés évi gyakorlat után, e pályáról is lelépett, mely — mert azt lelkiismeretesen folytatta — szinte csaknem minden idejét vette igénybe. Mint az arany, mert felette nehéz és becses, nem való arra, hogy házi eszközre használtassék: ugy vannak egyéniségek, kiket épen legnemesebb tulajdonaik a mindennapi élet súrlódásaira alkalmatlanokká tesznek, — és Szalay ezek közé tartozott. De a rövid idő, melyet az ügyvédi pályán töltött, azért nem maradt befolyás nélkül egész életére. Főkép oly időszakban, midőn egész nemzeteket politikai átalakulásuk vágya ragadt meg, a reform mezeje ellenállhatatlan csábbal bir az egész fiatalabb nemzedékre; de a nemes lelkesedésnek practicus haszna az egyeseknél attól függ, hogy azon roppant feladatból, mely az egész nemzeté, egy bizonyos meghatározott részt választva maguknak, kizárólag ezen dolgozzanak, sez vala az, mit Szalay ügyvédi tevékenységének köszönhetett. Jogunknak alaposabb tanulmányozása, melyre ügyvédi gyakorlata neki alkalmul szolgált, meggyőzte öt, hogy a szomorú állapot,