Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 3. szám - A vasuti ügy jelen állapota Francziaországban

39 csak mint művésznek, hanem mint embernek is dicsőségére válik, tanítványai nemcsak hivei, hanem apostolaivá is lettek mesterüknek, ki iránt rendületlen ragaszkodásukat minden alkalommal tanúsították. Rahl erőteljes egyéniség volt, magas röptű szellem lakozott benne. Fényes tehetségű, nyilt, tiszta jellemű, munkás és tevékeny volt mint kevés más. Szabadelvű gondolkozásmódja az 1848-iki zavarok következtében hivatalába került, elveszté akadémiai tanárságát Bécsben, s csak nem rég lett újra behelyezve azon körbe, hol azelőtt oly kitűnő sikerrel folyt működését tovább nélkülözni nem akarták, talán szégyelték is. Hasonló okokból történhetett, hogy a bécsi arsenál diszépületének csarnokába ujabban vele festették azon gyönyörű négy allegóriái alakot, mely mind szerkezet, mind kivált a velenczei színpompa felülmulhatlan melege által emlékét megörökíti. De ezen szép müve azonfelül mást is fog eredményezni még. Utólagos sajnálkozást a fölött, hogy ugyanazon épület egyéb, névszerint a fényes díszterem falfestményeit, melyek mind az osztrák-birodalmi történelem egyes főbb mozzanatait fogják ábrázolni — szintén ő reá nem bízták. Pedig ez képezte az utóbbi években élete fő óhajtását, kilátásba is volt neki helyezve a szép és nagyszerű feladat megotdhatása, és ő kartonokat készitgetett az egyes képekhez, melyek, ha kivitelükre engedélyt kap, okvetlen egész élete munkájának koronáját képezendik s Bécs városa elsőrendű falfestmények által lesz gazdagabbá. De ezt el nem nyerheté még sem. Alárendeltebb indokok, melyekhez igen kevés köze volt a művészetnek túlnyomóknak bizonyultak azon magasabb tekintet fölött, hogy ily monumentális műnek kivitelét, — a múltnak feledésével is — azon férfiura kelljen bizni, kinek arra való kitűnő képességét még ellenségei sem merték kétségbe vonni. Rahl, ki férfikora délpontján még csak nem rég lépett tul, erőteljes egészségnek örvendett még kevéssel ezelőtt ; teremtő képességében még nem mutatkozott hanyatlás, szeretett élni és szeretett működni, — vesztesége annálfogva kétszeresen keserű és fájdalmas. A pestbudai zenede Ünnepély rendező bizottmánya Liszt Ferencz „Erzsébet" czimű oratóriumát a lehető legméltóbban óhajtván előadni: minden gyakorló művészt, művésznőt, műkedvelőt és mükedvelönőt bizalomteljesen és tisztelettel felkér, hogy abban közreműködni szíveskedjék. E czélból a pestbudai zenede termében (régi redoute-épület 1-sö em.) egy aláirási iv van letéve, melyre mind azok, kik a fentnevezett oratóriumban közreműködni óhajtanának, neveiket, lakásaik bejelentésével s az általuk elfoglalni kívánt énekszólam vagy hangszer kijelölésével együtt, reggeli 8 órától esti 8-ig minden nap bejegyezhetik. Zene. Rózsavölgyi s társa mükereskedésében nemrég jelent meg: „Les beaux jours de Carlsbad." Zongorára Schulhoff-tól. Szerző hat külön műben énekli meg a szerelmet, s mindenik a nevezett fürdő valamelyik kútjánál történik, miből önként következik, hogy a kérdéses müvek helyes ismerhetése végett ismernünk kellene a nevezett kútakat is, melyekből, nem állítjuk, hogy szerző merített, hanem a melyekre egy-egy hangzattal vonatkozhatik. Az első szám a szív ismeretlen, nyugtalan vágyait festi. A másodikban meglátja eszményképét. A harmadikban első találkozását irja le. A negyedikben nyilatkozik. Az ötödik egy boldog pillanatot tartalmaz. A hatodikban búcsúzik. Mindezt nem a müvek tartalmából olvastuk ki, hanem a czímlapról; mert a tartalmat illetőleg akár melyiket vehetjük első találkozásnak, nyilatkozatnak, boldog pillanatnak stb., mert mindenik a szerelem nyelvén szól, s mindenikben hasonlók a szerelmes kadenczíák. Sokat beszélhetnénk az ily zenei eszményítésröl, s épen, mert a tárgy terjedelme miatt keveset nem lehet, életrevalósága, s túlzásai megvitatását más alkalomra halasztjuk. Jelenleg az említett hat számnak csak a három elseje van előttünk. Az első gyöngébb, mint két utódja. Egyébiránt a salonzene kedvelői s kölönösen Schulhoff könnyűd, tiszta stíljének barátai mindeniket szeretni fogják. Ara a két első füzetnek 54, a harmadiknak 80 kr. — Prágában a német és cseh operaházak igazgatói megegyeztek a két ház egyesítésén, mert különben egyik sem élhet meg a másik miatt. E szerint a művészek elébb czélhoz jutnának, mint az állambölcsek ; de az országos bizottmány amaz egyezményt nem fogadta el, s ennek folytán a cseh nemzeti színház igazgatója, Liegert, beadta lemondását. A megürült állomásra ez öszszel csődöt hirdetnek. — Kertbeni jelen szándéka : illustrálni a régi s mai magyar zenészeket. E végett már értekezett Rózsavölgyi s társával. Liszt eszményesítvén a czigányokat, Kertbeni kétfélekép ii'hat egy vastag könyvet : illustrálhatja — Liszt példája szerint — a németeket, s bebizonyíthatja, hogy a magyar zene német eredetű, vagy pedig illustrálhatja a született magyarokat, s ne tartsunk attól, hogy öt-hat névből nem telik ki egy könyv; mert szomszédinknak elég öt-hat szó, hogy könyvet írjanak belőle. E szerint szóköltőinlc a német Walhallából nem nézhetik le zenekóltöinket, s van okunk hinni, hogy a magyar festészek sem kerülik ki Kertbeni figyelmét. A béesi udvari operaháznak 1864-ben az elsőbbrangu dalnokok és dalnoknök 210,000, mondd : hétszáztízezer forintba kerültek. Erre is elmondhatná a görög bölcs : „ily drágán nem akarok venni megbánást." — Lasalle, a „Monde illustré" zenereferense, a gazdasági, ipar s mütárlatok eszméje szerint zenetárlatokat tervezett. E tárlatok egyrészt a közérdekeket ébresztenék a művészek működése iránt, másfelöl hízelegnének a ínüvéBzek hiúságának, s legbuzdítóbban hatnának az alkotói lelkesedés felköltésére. Második czélja e tárlatoknak: szabad verseny által megdönteni az egyedáruskodást, mely Francziaországban oly balkövetkezményü. A tárlatokban nem a különböző zene" írók müvei lennének kiállítva, hanem két hónap folytán minden vasár nap a választmány által ajánlottakat adnák elő; ez idény minden év" ben meg volna tartandó, s évenként pályázat hirdettetnék mindennemű zenemüvekre. Lasalle kiszámítja, hogy egy ily idény 24 ezer frankot jövedelmezhet, melyből száz énekes és száz zenész egy órai működésért 4 frankot kap, mi épen nem megvetendő, minthogy az opera comique-ban egy kardalnok havonkénti szolgálatbére 150 óráért 80—100 frank, miből egy órára 50—60 centimé esik. Kempclen Győző a korán elhunyt iró anyja, előfizetést nyit annak kisebb müveire, és pedig azon czélból, hogy jövedelmökből felejthetlen fiának síremléket állíthasson. Elete és tevékenysége a hazában nem ismeretlen. Már 20 éves korában, mint a „Pesti Napló", „Hölgyfutár" és „Estilapok" munkatársa az irodalom teréré lépett, később több, a tanügybe vágó munkát irt, melyek a tanodákban jelenleg is használtatnak; 1859-ben a „Szegedi Hiradóll-t inditá meg, 1861-től pedig elhunytáig, a „Hon" renden belmunkatársa volt, ez utóbbi időben irta meg utolsó nKét Ur" czimű 4 kötetes regényét, mely a közönségnél kedvező fogadtatásban részesült. Munkatársa volt majd minden jelesebb magyar és több külföldi lapnak. Szellemének egész erejét a szeretett házának szentelé, ezért küzdött, szenvedett s épen ezen küzdelmek okozák szívbaját, ezek mozditák elő kora elhunytát. „Midőn fiam müveinek — szól édes anyja az előfizetési felhívásban—e czélból kiadását elhatározám, biztatott azon tudat, hogy a magyar haza lelkes és nemeskeblü fiai e vállalatomban segítendenek s eszközlendik azt, hogy a haza s az irodalom hü fiának önalkotta müveiből méltó síremléket emelhessek s ez által porait a kora feledéstől megmenthessem." A mű két kötetben fog megjelenni. Tartalmát a boldogult életrajzán, egy regényén s kisebb munkáin kivül még nejének, az ismert írónőnek, Kempelen Rizának egy ki nem adott beszélye fogja képezni. A diszea kiállításért és pontos megjelenésért Emich Gusztáv m. akad. nyomdász ur ismert neve kezeskedik. A mű megjelen f. 1865-ik év september havában. A díszesen kiállított két kötet előfizetési ára 2 frt. Nyolcz példányt gyűjtőknek, fáradozásukért tiszteletpéldánnyal szolgál. Miután az összes jövedelem csupán a tervezett síremlék fölállítására lesz fordítva, a bejövendő pénzről magában a műben lesz a közönségnek számolva ; valamint a gyűjtök és előfizetők névsora és a megrendelt példányok száma ugyanott közzé fog tétetni. Az előfizetési pénzek beküldésének határideje f. év augusztus hó lö-dihe, mely ideig KempelenWittorff-Francziska asszonyság czime alatt Pestre, üllöi-út és 3 pipautcza sarkán lévő 11-dik számú ház 2-dik emeletére küldendők. Altalános sajtó-amnestia hirét közlik a lapok. Az összes sajtó-perek, a becsületsértés miatt kezdettek kivételével, megszüntetnek, a kik fogságban vannak, kibocsáttatnak, a még nem fizetett pénzbírságok s biztosíték-veszteségek elengedtetnek. A joghal Iga lókat segélyző egylet, mely a pesti m. kir. tudományos egyetemen már negyedik éve létezik, most küldi szét 1864/5-dik évi jelentését. E szépen működő egylet nyolcz és fél havi működése alatt segélyzésekre 1459 ft 37 kr. fordított, és pedig élelmezésre 607 ft 37 kr. pénzbeli segélyre 849 ftot. Az egylet könyvtárából ugyanez idő alatt 369 kötet használtatott. Alkalmazást hosszabb időre 20 egyénnek szerzett. Az egylet ez idei jövedelemforrásai voltak: rendes tagok járulékai 801 ft., pártoló tagoké 403 ft. 80 kr., és 1 db arany; kamatokból 450 ft 32 kr., az egylet javára eladott apróságokból 27 ft 90 kr. Az egylet jelen tökéje m. földhitelintézeti záloglevelekben 11,300 ft, takarékpénztári könyvecskében 450 ft., 2 db arany, egy 100 ftos földtehermentesítési, egy 100 ftos magán- s egy 100 ftos államkötvény. A könyvtár 259 munkával gyarapodott s áll jelenleg 1091 munkából, közte 267 jogi tartalmú. A bécsi Akadémia működése, mint a „Wanderer" szombati számában részletesen mutogatja, teljességgel nem felel meg a czélnak, melyre az fölállittatott. Az alapító pátens „a tudományok előmozdítását s tisztázottt ismeretek terjesztését" tűzi ki a bécsi Akadémiának, még pedig „a polgári társaság jólléte s a kormányi czélok elérése" tekintetéből. S mit tesz a tudós testület? Föladatainak rendszerint semmi gyakorlati értékök. Emlékiratai afféle tárgyakról értekeznek, hogy például micsoda különféle nevei vannak az araboknál a lónak, mifélék az ujgranaíiai és venazuelai rovarok (inkább Ausztria fannáját irnák meg!), csókolták-e és miképen a templomok sok nagymesterök hátulját, stb. S nem nagyobb szolgálatot tennének-e török nyelvtan és szótár kiadásával, mint azzal, hogy japáni szótárt adtak ki, a japáni költészetről s a Krisztus előtti chinai históriáról értekeztek ? Szóval a „Wanderer" azt kívánja a bécsi Akadémiától, hogy czéljának megfelelöleg, további működésében legyen tekintettél Ausztria érdekeire, annyival inkább, minthogy fölállása (1840) óta már több, mint egy millióba került az államnak. Mi a „Wanderer" megjegyzéseit helyeselve, de a bécsi Akadémia dolgába, mint merőben lajtántúli ügybe nem avatkozva, ezúttal csak azon reményünket nyilvánítjuk, hogy a közös ügyek megállapítása alkalmával a bécsi akadémia költségei a külön lajtántúli budget rovataiba fognak fölvétetni s a magyar korona országai nem lesznek többé kötelezve ezen őket nem illető intézet fentartásához adójokkal hozzájárulni, annál kevésbbé, mivel a magyar Akadémia az állam részéről, még mindeddig semmi segélyben sem részesült, sőt ellenkezőleg évenkint több ezer ftot kényszerül elfizetni adóba. A fejedelemtől minap nyert 15,000 ftnyi személyes adomány természetesen nem tekinthető állami segélynek. A „párisi magyar egylet" volt jegyzője jelentést küldöttbe a „Vasárnapi Ujság"-nak. E jelentés szerint távollevő honfitársaink egylete 6*