Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 24. szám - A közoktatás kérdéséhez 2. [r.]

308 könyvet czepelve lép szobámba, már távolról kiáltva, hogy milyen furcsa nevü embertől hoztak most egy könyvet. „Hát ki az?" „Wenzel Lustkandl" kiált a gyermek és — akár mi legyek, ott van schwarz auf weisz, vagy helyeseb­ben (mert a boríték sárga) schwarz auf gelb, Lustkandl uram csakugyan irt megint „munkát" még pedig főleg nemzetünk ünnepeltje, Deák Ferencz ellen. így kivülről nézve két kü­lönbséget veszek észre Lustkandl urnák ezen második és Deák által ismeretessé lett első műve közt; a második t. i. még vastagabb és terjedelmesebb az elsőnél, a mi kétségte­lenül nagy előny — a nyomdászra nézve; a papir pedig sokkal erősebb, keményebb, a mi igen kellemetlen lehet arra nézve, a ki — a kiállítás költségeit fizeti! (Fk.) Külföld. Pest, dec. 10. „Le voyage du comte de Bismarck en Francé" czim alatt fejtegeti a „Memóriái diplomatique" azon okokat, me­lyek a porosz miniszterelnököt arra birták, hogy épen Fran­cziaországba tegyen egy kirándulást. Mig a porosz miniszterelnök — ugy mond az idéztük lap — Francziaország vendége volt, illemérzetből nagy vala a tartózkodás azon czélra nézve, melyet Bismarck gróf, biarritzi és párisi utja elé kitűzött. Mindazok , kik Vilmos király első miniszterei közelébe jutottak, meggyőződhettek a felől; hogy ő excja virágzóbb egészségű, hogy sem szüksége lett volna a gascogne-i tengeröböl habjaiban megfrisülni, és hogy a politika volt utazásának főczélja. Nem vállaljuk ma­gunkra azon többé kevésbbé merész konjekturákat , me­lyeket a lapok forgalomba hoztak. Jobbnak tartjuk erre nézve a „Constitutionnel"-hez csatlakozni, mely azt mondja : a porosz diplomata sem a császár, sem Drouyn de Lhuys előtt nem kisérlé meg a franczia kormányt arra birni , hogy merész és Európa békéjét fenyegető kombinatiókat fogadjon el. A „Constitut." e megjegy­zése , mint ezt várni lehetett , a lapok polémiájának uj táplálékot adott; mert a hivatalos lap egészen helyén levő discretiója, azon híreknek, melyeket épen kétségbe akart vonni, csak uj életet adott. Mi, kik nem vagyunk ily tartóz­kodás által megkötve, kivált ma, midőn Bismarck gróf nem vendége többé Francziaországnak,bizonyos pontiga talányt megoldhatjuk, mit a többi lapok a „Constit."-től hiában vártak. Bismarck urnák az a legbensőbb meggyőződése, hogy az Elbaherczegségek bekeblezése Poroszországba, kard nélkül végbe mehet, ha Francziaország teljes semlegességet vállal ez arrangement irányában, melylyel Poroszország kecseg­teti magát, hogy azt elébb vagy utóbb Ausztriára róhatja. A porosz miniszterelnök ugy látszik következőleg szá­mit : Sem Anglia, sem Oroszország nem húznak kardot az Elba-hgségek souveraine függetlenségeért. Maga Ausztria, melynek pénzügyei annyi kíméletet igényelnek, oly kérdés­ért, mely utolsó elemeiben sem az ő külön érdekeit, sem be­csületét nem érinti, háborúba nem elegyedik. Bismarck gróf kész vala Ausztriát, mivel semmi területi kárpótlást a hgségekért nem ajánlhatott, pénzbeli kiegyen­litéssel megkínálni mi pénzügyi zavarain tetemesen segittett volna. Ha jól vagyunk értesülve 80 millió tallért meg is igért. Ha ez ajánlatot Ausztria elfogadja, a bécsi kabinet annak a le­hetetlenségnek teszi ki magát, hogy kölcsöne Párisban nem sikerül. A porosz miniszterelnök, ki mindenek előtt a tett embe­re, személyesen kísérté meg B e k e ur fáradozásait, kit az osztrák pénzügyminiszter Párisba küldött, meghiúsítani. Nem egyszerű véletlen, hogy Bismarck gr. Berlinből Párisba azutánvaló napon indult el, hogy Beke ur London­ba ment, a Baring és Rothschild-ház felszólítására, hogy el­végre valamit végezzenek. A porosz miniszterelnök igen pontosan tudta, hogy az alkudozások folyama kevés kilátást igér. Annálfogva csaló­dása annyival nagyobb volt, midőn nyomára jött, mily gyor­san és mily szerencsésen köttetett meg az osztrák kölcsön a franczia piaczon. Ismerjük a porosz kormány részéről alkalmazott manő­vereket, hogy e kölcsönnek előre rosz hirét költse, melynek eredménye azonban minden várakozást meghaladt. A barát­ságos gyámolitás, melyet a franczia kormány ez alkalommal az osztrák államkincstár iránt tanúsított, eléggé mutatja, mily fogadtatásban részesültek Bismarck gróf kijelentései, melyek oda mentek ki, hogy a Tuilériák udvarát arra birják: hunyjon szemet a vásárra, melyet Poroszország Ausztriával szemben, az Elba-herczegségekre nézve akart tenni. Azt hisszük eleget mondottunk a közvélemény felvilá­gosítására oly tárgy felett, mely annyi kommentárra adott okot. Még jellemzőbb a „Memóriái diplomatique" azon állítá­sa, hogy Bismarck gróf a porosz bankároknak megtiltotta, hogy az osztrák kölcsönben részt vegyenek. A porosz mi­niszterelnök rendeleteihez képest, a porosz bank igazgatója, a főváros első pénztárainak főnökeit — mint tudva van — kabinetjébe hívta s kereken kijelenté nekik, hogy az uj osz­trák kölcsön, a berlini börzén nem fog jegyeztetni. így tör­tént, hogy az osztrák kölcsön porosz áláirás nélkül jött létre. Ugyancsak a „Memóriái dipl." után írjuk, hogy Met­ternich herczeg uralkodójától meg van bizva, hogy Napó­leon császárnak Compiegneben, mondjon köszönetet annak utja megkönnyitéseért, hogy az osztrák kölcsön a franczia piaczon, oly előzékenységgel találkozott. Ebből látszik, hogy az Ausztria és Francziaország közti viszony soha oly barát­ságos nem volt, mint jelenleg. A „Siécle" az uj osztrák kölcsönben Olaszország elleni fenyegetést lát. Melyre az „Avenir" megyjegyzi: „Olaszor­szág ügye a mienk, s mi nem fogjuk megengedni, hogy Francziaország oly cselekményt eltűrjön, mely Olaszország függetlenségét kérdésbe tenné. Ausztriának nem is Olaszor­szág de Poroszország forog most elméjében, hogy annak be­keblezési terveit meghiúsítsa, a másodrendű német államokkal kibéküljön, melyek természetes szövetségesei, s az esemé­nyekkel szemközt várakozó szerepet foglaljon. Kétségkívül Németországban nagy események készül­nek s minden súlyos bonyodalmakra mutat a két német nagyhatalom közt. Nem helyes politika-e annálfogva Fran­cziaország részéről, minden pénzügyi vagy más kombinátiót elősegíteni, mely közel vagy távol jövőben lehetővé tehet egy franczia-osztrák szoros szövetséget. Ez európai kér­dés, éspedig első rendű kérdés e p illanatban, s az olaszok elég belátók, és helyesebben fogják fel saját érdekeiket, hogy sem az osztrák-kölcsön legkisebb nyugta­talanságot okozott volna is nekik. Ellenkezőleg, egészen más dolgot, látnak ők Francziaország e dispositiójában, mint fe­nyegetést. Ő Felsége fogadtatásának programmja következő : 1. A megér­kezés napján, azaz dec. 12-én Pestváros területe határán, hol a vasút mellett diszes árboczfák felállitvák, — a mezei kapitány a városi kerü­lőkkel foglal helyet, s 0 Felsége jövetelekor, taraczkokkal történnek üdvlövések. 2' A pesti vasúti indóházban a főpolgármester vezetése alatt a városi tanács, képviselők, a polgári választmány tagjai és egyéb hódolatra megjelenő küldöttségek fogadják 0 Felségét, — egyúttal gondoskodva lesz, hogy a pályaudvarban a többi ünnepélyes öltözék­ben megjelenő lakosság és különösen nők, szintén helyet nyerjenek. 3. A bevonulásnál a városi lobogónak elöyitele mellett a főpolgármes­ter a főbíróval megy elöl kocsin és vezeti 0 Felségét útjában, — mig közvetlen a fejedelem kocsija előtt diszes lovaskiséret lovagland. 4. A bevonulási vonalat a váczi ut, marokkói-utcza, Erzsébet- és Jó­zsef-tér, fürdö-utcza és Ferencz-József-tér a lánczhidig képezi, mely vonal hosszában a testületek zászlóik és jelvényeikkel, nemkülönben a minden hitfelekezetü tanuló ifjúság képezendnek élő sorfalat. 5. O Felsége itt tartózkodása egész ideje alatt a házak zászlók ós szőnye­gekkel ünnepélyesen feldíszítve lesznek. 6. A megérkezési nap estéjén a város ünnepélyesen kivilágittatik, mely világítás esti 6-kor veszi kez­detét. 7. Dec. 14-én, azaz az országgyűlés megnyitása napján a budai polgársággal közösen nagyszerű fáklyásmenet rendeztetik, melynél az egyesült pest-budai, ó-budai és promentori dalárdák fognak közreműködni; — e fáklyásmenet esti 8 órakor indul el a pesti város­ház teréről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom