Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 24. szám - A közoktatás kérdéséhez 2. [r.]

309 Szalay László [parentalioja, vagyis azon emlékbeszéd, melyet b. Eötvös József boldogult nagy történészünk fölött a M. Akadémia közgyűlésén ma lesz elmondandó, ma még nem ievén közölhető, azt legközelebbi számunk mellett, külön mellékletképen fogjuk olvasóinknak megküldeni, Irodalom. A „Budapes-ti Szemle" uj folyamának X-dik, ez évben utolsó füzete megjelent. $íem igen dicsérő bizonyítvány közönségünk buzgósága mellett, hogy — ha jól vagyunk értesülve — jövő évben ismét a régebbi folyamok modorában, hatszoros szétküldés mellett fog megjelenni. Részvétlenségre mutat e szükségparancsolta intézkedés, pedig a kettős szerkesztőség, Csengery Antal ésLónyay Menyhért urak, mondhatni mindent el követtek, hogy e komolyan mulattató, tudományos tartalmú folyóirat jó és választékos dolgozatok szép sorát nyújtsa olvasóinak. íme a jelen füzet tartalma mennyire változatos, s hazai irodalmunk hány jeles nevével találkozunk benne. A sort fáradhatatlan Erdélyijánosunk nyitja meg nagybecsű munkájával.: „A bölcsészet Magyarországon", első könyv: Bölcsészeti élőkor. Uj & maga nemében, történelmi becsű és oly tudományos kutatás, mely önálló, s eredetileg magyar. Vajon nem külföldön fogják e még többre becsülni, mint köztünk, ós kin fog ez múlni ? — Szintén becses és végtelen érdekű „Az ujabb természettan iránya", mely czikkben Gregus s Gyula, aesendesen működő, de hazai irodalmunkat már több becses munkával megajándékozott iró tömör rövidséggel s folyton fokozódó érdekkel mutatja be a természettan nagyszerű, óriási léptekben haladó fejlődését s ujabbkori irányát, mely a tünemények egyes szálain mind lejebb kapaszkodva, a gyökere felé törekszik mindazon bámulatos jelenségeknek, melyeket a fürkésző ész többé nem elégszik meg szemlélni, hanem ki is akarja, sokban már ki is tudja magyarázni. — E tudományos szemlét „Burns" irói jellemrajza váltja fel, melyet Carlyle után Székely József zamatos magyarságban átértve, B átérezve mutat.be a „Budapesti Szemle" olvasóinak, kényszerítve őket mintegy, hogy ékes, de sokat pihenő tolla terményeivel sűrűbben kívánkozzanak találkozni. Valóban sajnálnunk kell, ha, midőn az irodalomban annyi, idétlen üresség pöffeszkedik, észszel s tehetséggel biró •veteránjaink, s ezek közé számítjuk Székelyt is — pihentetik , vagy dicstelen munkában fárasztják tollúkat. — Az Irodalmi szemlében G. A. ismerteti a legújabb franczia szépirodalmat} Garády Hídvégi Mikó iFerencz históriáját 1594—1613; Matlekovics Sándor dr. Pauler Tivadar „Büntetőjogtan"^át.— „M.T. Akadémia" czime alatt az ujabb gyűlések értekezései kivonatával, részben egész szövegével találkozunk, mely utóbbiak közül kiemelendő Böhm Dániel József életrajza Henszlmann Imrétől. — A füzetet „Feze, azaz lakolás" czimü külön értekezés fejezi be, melyet Erdélyi a kezdetben idézett bölcsészeti munka egyik jegyzetéhez irt. — Sok jó és szép, mely e füzettel ismét elmerülni készül az érdekletlenség tengerébe. — Gróf Lázár Kálmán „A lég urai. Képek a madárvilágból" czimü munkájának első négy füzetét volt szíves beküldeni szerkesztőségünkhöz. Kiket a szabad természet éber megfigyelése, a madárvilág titokzatos élete, szokásai, életmódja, jelleme s tulajdonai érdekelnek, nagy élvezettel fogják olvasni e csinos kiállítású füzetek tanulságos tartalmát. A természet barátainak, vadászoknak, gazdáknak melegen ajánljuk. — Az egész munka előfizetési ára 3 ft 50 kr., postai után-vétel mellett egy füzet 1 ft 10 kr. A munka megjelent E m i ch Gusztáv, akadémiai nyomdásznál. — Lauffer Vilmosnál „Erzsébet" czimü történeti beszély jelent meg „honleánykák és fiúcskák számára", irta Hohenauer Ignácz. E négy szinnyomattal díszített könyvecske kedves karácsonyi ajándék lehet serdülő gyermekeknek. — A politikai élet pezsgőbb napjaiban sokan lesznek, kik jog. és államtudományi tanulmányok szükségét fogják érzeni. Ezekre számíthatott Hartleben ée társai könyvkereskedése, midőn „Országgyűlési könyvtár" czime alatt „jeles jog- és államtudományi munkák jegyzók"-ét adta ki. Mindig hasznos az ily lajstromozás, mert a mint könnyíti az áttekintést olyanoknak^ kik egyik-másik munkát keresik, ugy 6okat útba igazit, kiknek tudomása sincs sok létező magyar tudományos munkáról, sőt egy némelyikben talán kedvet is ébreszt egyikmásik munka megszerzésére. Dumas szombaton este csakugyan elcsevegett nekünk egyet mást a vigadó kis termében, mely teliden megtelt hallgató — s még nagyobb mértékben néző közönséggel. Csevegett leginkább ifjabb koráról, midőn az irodalmi térre lépett, s a körről, melyben mozgott. A mit nagyjából, a mit színpadról ismertünk, megmutogatta közelről s a színfalak mögött. Ez minden esetre érdeket gerjeszt, s ennek ingerét fokozta még eleven előadása és saját személyisége. A mi képzeletünk bizonyosan régebben s többet foglalkozott a nagyhírű francziával, mint az övé velünk magyarokkal, s ezért bizonyosan nagyobb várakozással teltünk el iránta, mint ő irántunk. Erre mutat legalább az a félszeg felfogása, hogy müveit közönségünk tetszését biztosítja, ha tetőtül talpig magyarba öltözködik. Ha ki megtelepedik köztüuk és meghonosodik, szívesen látjuk ; de a ki egy két napra szól be nálunk s kedvünkért átöltözködik, arról azt kell föltennünk, hogy éretlen gyermekeknek tart, kiknek ígényök nem nyúl magasabbra a magas-szárú czizmánál. Ebben pedig — hála az égnek — szörnyen csalódik. Zene. Ullmann — a virtuózok centralisatora — nálunk is bebizonyítja, hogy a virtuozitás napja nem áldozott le végképen.,Csak korszerűbben van rendezve, mi kétségkívül Ullmann érdeme. 0 tanulmányozta s ismeri két világrész szokásait, követelményeit, a nagy közönség gyengéjét. Ó felfogta napjaink jelszavát: a csoportosítást. Egy intésébe kerül, hogy a Centrum köré — hol Patti k. a. mint csalétek áll — egy Vieuxtemps, Jaell s Piatti sorakozzanak. Négy nagyság egyszerre! Az ötödik maga Ullmann;. mert nem nagy müvész-e az, kinek rendezői ügyessége s páratlansága ennyire összetartja ama művészeket ? A közönség magatartásából ítélve, e hangversenyekben a közérdekeltség Patti K. a.-ban központosul, ki nem mindennapi isten adományával — csengetyü tisztaságú magas. Soprán szavával — egész zenei rébusokat képes kiénekelni, minőket Benza óta fővárosunk nem hallott. Patti k. a. torka még eddig megfejtetlen titok az illető t tudomány emberei előtt, s mind mondják, a physiologok sincsenek tisztában hangszálagaival. Tán a gégetükrészek. több világot fognak terjeszteni e gégetani sphinxre. Mi azonban — bár mi legyen eredménye az előbbiek kutatásainak — állithatjuk, hogy a k. a. mélyebb hangjai korántsem oly kellemesek s iskolázottak, mint a felső nyolczadban, mihez még a szöveg tisztátlan kiejtése, s az orr hangokra való nagy hajlam járul. Vieuxtemps, Jaell, s Piatti most is, ugy helyt álltak művészetükkel, mint máskori ittlétök alkalmával. Ullmann csak két hangversenyt hirdetett, de most még kettőt hirdet, egyiket a német színházban, másikat a vígadó nagy teremében. Mind a kettő jóval fölemelt belépti dijakkal fog lefolyni, s e dijfölemelést ugy indokolja az ügyes impresario, hogy e két alkalommal az előbbi művészekén kivül az egykor nagyhírű Rocconi, Hellmesberger és L é w í is részt vesznek. A közönség lelkesedik Ullman ügyes ember. Ily nagy események — mint előre is lehetett tudni — Rózsavölgyi s társa kiadványait is gazdagították néhány alkalmi zenemüvek pl. Auber nevető dala, mely Patti k. a. igen csekély számú műsorának egyike. A kiadók a franczia és német szöveg mellé magyart is tehettek volna; mert ha magyar hölgyeinknek is kedvök eredne nevetni, kénytelenek volnának azt vagy francziául vagy németül tenni, mely abban különbözik egymástól, hogy a franczia a mássalhangzót hátul teszi, a német pedig elöl ilyen móddal: ah, ah, ah, ah; és ha, ha, ha, ha. Egyébiránt a dalnak ára 80 kr. A nevető dalt követi egy Patti polka ára 40 kr. és Patti walzer ára 80 kr. mindkettőt irta Kovaltsik A. Ezeken kivül Jaell ur műsora közül megjelentek Handelnek Blacksmith változatai, melyek a nevezett mükereskedésnek becsületére válnak, s a melyeket a zongora kötéltánczolás által még el nem romlott izlésüeknek ajánlunk. — Erkel Sándor „Csobáncz"-ából már több próbát tartottak, s ujabban is meggyőződtünk, hogy a fiatal zeneköltőben — ki eddig a nemzeti színház zenekarában csak a dobok püfölésével adta életjelét — oly kitűnő tehetséget fog a közönség ismerni, minőre legnagyobb szükségünk van. Képzőművészet. Kis rovatunk legjobb híre, ma lapunk élén olvasható. Bízvást tartózkodhatunk egyelőre minden commentártól; legfeljebb azon buzgó óhajtásunk kifejezésének volna helye, hogy e fölhívás bár találkoznék oly lelkes fogadtatással közönségünk részéről, mint a mily benső örömöt fog okozni művészeink és azok között, kik hazai művészetünk felvirágzását szivükön hordják. A magasztos ügy nem szorul többé egyesek koronkint feljajduló panaszaira; ha nem csalódunk mai naptól fogva országos érdekűnek fogja tekinthetni a művészet ügyét is s e pillanattól kezdve a közhaladás rendes kerékvágásába terelve, nem féltjük többé azon veszélyektől, melyekkel a szakadatlaa kicsinylés és mellőzés mai napig fenyegette volt. Adja az ég hogy a legszebben teljesüljenek a remények miket e korszerű felszólalás tényéhez füzünk. — Érdekes könyv jelent meg a napokban Lipcsében. „Die Schule der Holzschneide-kunst" czime alatt. Szerzője dr. Schasler, a berlini „D i o s k u r e n" művészeti szaklap szerkesztője. E legújabb munkájában, mely a maga nemében elsőnek és úttörőnek mondható, a fametszészet történelmi kifejlődését tárgyalja tisztán gyakorlatilag, technikai és művészeti szempontból. A szakember valamint a művész ki az illustratio számára komponál sok hasznot meríthetnek e műből, melyet kivált fametszöinknek ajánlunk, kikre a sok kézmürnüves gyakorlaton felül egy kis „szürke theoria" bizony ráférne. Épen a szürke, az átmeneti árnyalatok hiányoznak müveikből, melyekre a fekete és fehér merev és össze nem hangolt ellentétei rásütik a primitivitás bélyegét. — Dr. Schaálertöl jut eszünkbe egy más könyv, mely noha német nyelven jelent mégis a hazai irodalom s névszerint művészeti irodalmunk termékének tekinthető : Ormos Zsigmondnak monographiája Corneüus fölött, melylyel mint újonnan választott levelező tag az akadémiánál beköszöntött. Németre fordította s hosszú bevezetéssel^ellátta Kertben i, mely bevezetésben magyar mivelődésünknek, művészetünk és müvészettudományunk a reclam hangján irt dióhéjba szorított történetét nyújtja. Nem csak az idegen, mi is tanulhatunk ebből sok ujat; ilyen Kertbeni nagyhangú, bár alapjában igaz azon állítása, hogy a forradalom után külföldre szorult magyar elem legtekintélyesebben a külföldi irodalomban szerepelt. így Horn a mintastatistikus élén áll a párisi journalistikának, Schlesinger Miksa szerkesztője a continens fölött uralkodó „Londoni Korrespondenznek." Éber dandárparancsnok pedig egyik fővezetöje a londoni „Times "-nek stb. Dr. Schaslernek e kettős munka elé tapasztott előszava már csakugyan fölösleges volt. Egyebet sem mond benne, mint hogy a „typikus karakter" és „nemzeti specificumok kímélése" szempontjából mindent ugy hagyott benne a mint van, csak a syntaxison ésorthographián javított itt ott, hogy nem vállal semmi felel őségét arra nézve 48