Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 24. szám - A közoktatás kérdéséhez 2. [r.]

307 koztak. Mühlfeld, a centralista párt enfant terrible-je , a ki ma holnap túlzott centralismusával jó formán egymaga fog állani, nem lőn értesítve az összejövetelről. Ezen alkalommal állapíttatott meg azon öszhangzó „indokolás", melylyel a különféle országgyűléseken előterjesztett indítványok támogattattak. Többre az urak nem kötelezhették magukat egymás irányában, nevezetesen nem a hozandó végzés formájára nézve — vajon felirat legyen-e vagy határozat? — és nem a conclusió formulázására nézve, mert, miként mondám, egyes országgyűlések csak egy-egy követ által voltak képviselve és ez csak a fődologra, nem pedig egyszersmind a részletekre nézve is szólhatott pártja nevében. Innen magyarázható az, hogy a különféle feliratok, bár az indokolásra nézve majdnem azonosak, a petitum íormulázására nézve anynyira eltérők. De ezen eltérés daczára mégis ugyanazon alapgondolat az, mely e különféle formák alatt nyilatkozik, vagy legalább, a centralista párt szándoka szerint — nyilatkozni akart. Ezen alapgondolat határozottan dualistik u s és minthogy a dualismus az eddigi értelemben vett centralisátiónak egyenes ellentéte, magától érthető, — és az urak ezt határozottan állítják — hogy a dualistikus gondolat elfogadásával az eddigi centralista párt lenni megszűnt és hogy még csak egyes maradványai á la Mühlfeld állnak elszigetelten mint egy összeomlott háznak kéménye. Hogy a februári alkotmány szerinti teljes reichsráth helyre nem állítható, ezt az eddig úgynevezett centralisták a legnagyobb készséggel bevallják; de egyszersmind arra is hivatkoznak, hogy a feliratok közül egyetlen egy sincs, mely ezen t elj e s reichsráth helyreállítását kívánta volna, sőt a bécsi országgyűlés a csak Magyarországot épen nem érdeklő szűkebb birodalmi tanács egybehivatását sürgeti; ellenben egyenesen és egyhangúan elvetette a bécsi polgármesternek azon indítványát: miszerint a feliratban mondassák ki, hogy az alkotmány revisiójára csak a teljes reichsráth (a felirat csak röviden reichsráthról szól minden közelebbi meghatározás nélkül) illetékes. Sőt ellenkezőleg mindegyik feliratban egyik vagy másik forma alatt előfordul, hogy a Lajtán inneniek — midőn a februári alkotmány ügye végleg el fog döntetni — az ő reichsráthjuk számára a keleti országgyűlések határzataiéval egyenlő s u l y u befolyást igényelnek, a miből kiderül, hogy nem a februári tágabb reichsráthot érthetik, mert ez a magyar országgyűlésnek nem mellérendelt, hanem fölébe rendelt testület volna, mig a feliratok csak hasonrangu, tehát mellérendelt reichsráthról szólnak. Szabatosabban azért nem fejezhették ki magokat, mert, miként emiitők. egyfelől a februári teljes reichsráthoz már nem ragaszkodnak, másfelől pedig a fenálló törvény szerint mégis csak ama teljes reichsráth az alkotmány-revisióra illetékes, és igy vagy olyasmit kellett volna mondaniok, a mit maguk sem kívánnak többé, vagy maguknak el kellett volna térniök egyetlen jogalapjuktól, a februári alkotmánytól, a mit szintén nem tehettek. Jobbnak vélték tehát határozatlanul odaállítani a reichsráth szót, hogy egyfelől az alkotmányos alap el ne hagyassék, másfelől egyszersmind legalább azon gondolat fejeztessék ki világosan és kétségbevonhatlanul, hogy az alkotmány-revisiót egy Lajtán inneni közös testület, nem pedig az országgyűlések által akarják végrehajtatni, az az: hogy a centralisátiót elejtik ugyan az egész birodalomra nézve, hanem igenis fen tartják azt és ragaszkodnak hozzá a birodalom nyugati felét illetőleg. Tehát: a centralisták nem áldozhatják fel már e perczcen is önkénytesen és f o r m a s z e r ű e n a februári tágabb reichsráthot, mert általában nem fogadhatják el azon elvet, hogy az alkotmány más, mint alkotmányos uton módosítható — de belsejükben már lemondtak ama fictióról és az annak valósítására czélzó minden reménységről, és, ha a Magyarország és a korona közti egyezkedés következtében a februári, alkotmány revisiója szükségessé válik, revideálni fogja azt a birodalmi tanács még akkor is, ha alakja nem lesz olyan, a milyennek a februári pátens a valóságos teljes reichsráthot kívánja. Szemmel kell tartani, hogy a szűkebb birodalmi tanács tagjai mindannyian egyszersmind a tágabbéi is és hogy minden ily követ mind a két minőségben szólni van jogosítva. Ha tehát a korona a kivánt módosításokat előterjeszti a —• szorosan véve csak szűkebb — reichsráth elé, ez azt fogja mondani: igaz, hogy az alkotmány módosítására az összes birodalom képviselete volna szükséges, de a magyar korona országainak törvényes képviselői már más uton nyilatkoztak, azon forma különbségért, hogy Pesten és nem a mi üléstermünkben nyilatkoztak, nem fogjuk meghiúsítani a kiegyenlítést, ám, ereszkedjünk minden további szőrszálhasogatás nélkül in medias res és fogjunk hozzá a revisióhoz, nevezetesen a februári pátens 6-ik czikkének revisiójához,mely a birodalom keleti felét arra kötelezi, hogy az Ő követjei által e helyütt közvetlen részt vegyen a mi tanácskozásainkban. Ezzei aztán az illetékességi kérdés meg van oldva és a többi nem fog nehézséggel járni Csak a formára nézve értik-e ezt, vagy pedig a lényegre nézve is ? kérdém azoktól, a kiknek nézeteit közlöm Uram, mondák erre, a septemberi manifestum szerint a magyar országgyűlés határozatai következtében mi tőlünk alkotmány-módosítás fog kívántatni, ha amaz országgyűlés határozatait ő felsége a birodalom egységével és hatalmi állásával megférőknek tartja; e nélkül egyezkedésről ugy sem volna szó; — mármost legyen meggyőződve, hogy mi nem leszünk császáriabbak a császárnál; ha a magyar király, ki egyszersmind osztrák császár, Önök követeléseit a monarchia egységével és hatalmi állásával megférőknek tartja, higyje meg, hogy mi nem leszünk követelöbbek magánál a koronánál ; ha Önök közös ügyeket ismernek el és e közös ügyeket nem absolutistice , hanem alkotmányos uton akarják tárgyaltatni, a dualismus ellen semmi kifogásunk nincs és ha addig vitték Önök a dolgokat, hogy a koronával egyezkedtek és ez ennek következtében tőlünk fog nyilatkozást kívánni, akkor a siker máris biztosítva van; mi részünkről semmi esetre nem fogjuk meghiúsítani! Mi jelenleg csak olyan centralisták vagyunk, a milyenek Önök is, azaz centralisták a birodalom egy-egy felére nézve, régi programmunkból csak a tagadhatlanul közös ügyeknek közös és alkotmányos tárgyaltatását vittük át a mostaniba! Ismétlem, hogy a fentebbiekben lehető hűséggel adtam vissza a hajdani centralisták, és mostani duo-centralisták nézeteit. Azon ellenvetésemre, hogy e nézetek, péld. a „NeueFr. Presse "-ben nemigen tükröződnek vissza, azt moudákaz illetők, hogy ezen lap — és ezt jó lesz szemmel tartani — egészben és nagyban a centralista párthoz csatlakozik ugyan, de nem annak közvetlen közlönye, hanem a mozgás korlátlan szabadságát tartotta fenn magának. Pártközlöny a szó igazi értelmében az „Ostd. Post" és hogy ez napról napra mindinkább a dualismus felé hajlik, azt nemcsak legújabb czikkei, hanem nevezetesen a horvát és erdélyi ügy körüli tartózkodása világosan tanúsítaná, habár az átmenet csak lépésenként létesíthető. Mellesleg nagyon panaszkodtak még a mi hazai sajtónk barátságtalan fellépése miatt és egyebek mellett e sorok íróját is belefoglalták ama szemrehányásba, a mirejrészemről csak azt felelhetem, hogy valamint — Lessing szerint — egy könyv szerzőjéről a bírálónak nem szabad többet tudnia, mint a mennyit a könyv elárul, szintúgy politikai pártról sem kell a bírálónak többet tudnia, mint a mi nyilvános működéseiből kiolvasható, és ezen szempontból kiindulva, nem hisszük, hogy a magyar sajtó eddigi magatartása a centralisták ellenében igazolatlan volna. Az imént nyert magánhelyreigazításnak, ut figura docet, készséggel adunk helyt, de valódi gyakorlati értéke csak akkor lesz, ha az itt kifejezett nézetek a párt összes fellépése által megerősíttetnek. Addig is — relata referimus! Elég érdekesnek tartám az imént elmondottakat, hogy egész mai levelemet szenteljem e tárgynak és mást ne is érintsek; de egyről még sem lehet hallgatnom. E perczben ugyanis egyik gyermekem rettenetes hahotával és vastag