Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 3. szám - A vasuti ügy jelen állapota Francziaországban

38 sódott. Az 1848-diki általános s nagy megrázkódtatás mélyen ható rémületet okozott a pénzpiaczon, mely főkép a nagy pénzügyi társulatokat érte. Az ideiglenes kormány 1848 april 4-dikén az orleansi vasúti-társulatot zár alá helyezte. A végrehajtó bizottság valamennyi vaspálya visszavásárlását s az állam kizáró hatalom alatti központosítását is javasolta. Nem mertek ugyan annyira menni, mind a mellett elhatározták a Páris-lyoni vonal visszavásárlását, és más három pálya zár alá helyezését. E viszonyok még a következő három évben is folyton hatottak, ujabb vállalatokról ezért szó sem lehetett. A második köztársaság alatt mind a mellett tovább folytak a megkezdett munkálatok, úgy, hogy e korszak alatt a forgalomnak átadott pályák hossza és tökéje megkettőztetett. Az 1851. decz. 2-dikával kormányra jutott uralom azonnal különös figyelmet s gondot fordított a vasúti hálózat fejlesztésére. A pénzügyi világ újra föllelkendezett, az üzérkedés új életre virradt, s a kormány, a második köztársaságot a császárságtól elválasztó időközben nyert dictaturát arra használta, hogy az 1852 decz. 23-diki senatusi határozattal azon hatalmat nyerje, melylyel már a restauratio alatti kormány bírt, hogy t. i. a közmunkákat egyszerű rendelet által elintézhesse, a törvényhozó testület helybenhagyása csak akkor levén szükséges, ha e munkálatok vagy vállalatok az állam részéről kötelezettséget vagy pótlékot kívánnak. A kormány e közvetlen gondoskodásának s a töke megfelelő buzgóságának eredménye az volt, hogy 1851 és 1858 december 31-dike között az engedélyezett vonalak hossza Francziaországban 4970 kilométertől 16,300 kilométerre , a forgalom alatt lévőké 3560-tól 8679-re; a felajánlott töke pedig 1632 millió franktól 4,000 millióra, a valóban beruházott 1463 milliótól 3,000,250,000 millióra hágott. Vájjon mily áron s mely föltételek alatt nyerték e roppant fejlődést ? A császárság azzal hizelget magának, hogy a vasúti hálózat kiépítését gyorsíthatja, anélkül, hogy igénybe vegye amaz állami pótlékot, melyet még az 1842-diki uralom engedélyezett. A császári kormány által alkalmazott föeszköz, tudvalevőleg abban áll, hogy az egész vasúti hálózatot mindinkább csak néhány társulat kezében összpontosítsa. E czélt a régi társulatok összeolvasztása meg az által iparkodik elérni, hogy új engedményt, csak már létező társulatnak adnak. 1851-ig majd minden engedmény új társulatnak is kiadattatott. Néhány társulat önkényes összeolvadása a kivételek közé tartozott. Az 1852és 53-diki években pedig már tizenöt összeolvadt társulat létezett s e fásiókat a következett években mindaddig folytatták, a míg még volt oly kis vállalat, melyeta nagyobbak magukba olvaszthattak, holott egyidöben minden új engedményt csakis ezek nyertek. Amaz 59 társulatból, melyek egymás után keletkezve, 1851 végével 3918 kilométernyi hosszaságban osztozkodtak, azaz: középszámmal 145 kilométerről (körülbelöl 20 mértföldröl) rendelkeztek, 1858-ban már csak hat társulat létezett, melyek együtt 8679 kilométer hosszú engedélyezett vonallal birtak; azaz : középszámban minden egyes társulatra 2717 kilométer (körülbelöl 388 mértföld) engedélyezett, és 1447 kilométer (körülbelöl 206 mértföld) forgalom 'alatti vonal esik. A fusio és centralisatió e nagy müvét az 1857. májusi törvény befejezi. A törvény a Páris-lyoni és Páris-orleansi fővonalakat az alig két évig létezett Grand-Central-társulat rovására összeolvasztja, nagyobbítja és elosztja. A szaporulat, melyet az egyes társulatok nyertek, egyébiránt korán sem bizonyult be tiszta haszonnak. Az új engedmények és sok beolvasztatott vonal mellék vonalakat és elágazásokat foglaltak magukban, melyek nem igen kecsegtettek bö jövedelemmel. A hat kiváltságos társulat mindamellett szívesen átvállalta, csakhogy új versenyző pályák felmerülésétől ne legyen mit tartania. Másrészt az egyedárús rendszer gazdasági és pénzügyi hátrányai oly szembeötlők voltak, hogy a kormány meg sem kisértette eltagadásukat, hanem mentséget abban keresett, hogy csak nagy társulatok képesek mellékvonalak forgalmával foglalkozni s állami segély nélkül építeni. Ezért buzgó készséggel kötötték meg kölcsönösen a vasúti hálózat fusiójára és centralisatió j ára vonatkozó szerződéseket, s a vasúti kérdés Francziaországban örökre megoldottnak látszott! De csak néhány év is elég volt arra, hogy az egyedárús intézkedések visszásságát kiderítse. Az 1857diki nagy pénzügyi- és kereskedelmi válság Francziaországban is a hitel nagy megrázkódtatását s a forgalom átalános elzsibbasztását eredményezte. Mig azonban az iparos osztályok s a kereskedelmi világ azon fáradozott, hogy önerejével győzze le a pillanat nehézségeit, épen a hat nagy egyedárús társulat által képviselt, 4000 millió franknyi értékkel biró, hatalmas vasúti ipar vala az, mely képtelennek mondá magát arra, hogy egy múló válság következményeit saját erejével elbírja, és sürgős panaszainak sikerült 1859. májusban új szerződéseket csikarni ki az államtól, a közkincstárra félszázadon át új oly terhet róvni, melyet a kormány maga 15, a törvényhozó testület bizottsága azonban 83 milliónak vall. A „hat nagy ipariországos-parancsnokság" — mint Ricard, ez egyedárús, központosított társulatokat igen jellemzően nevezte — tehát rögtön képtelennek vallotta magát azon kötelezettségek teljesítésére, melyeket csak néhány évvel ezelőtt oly lángoló buzgalommal elvállalt. (Vége következik.) Közintézetek és Társulatok. Magyar Akadémia. Ma délután a nyelv- ÓB széptudományi osztálynak lesz ülése, melyben Budencz József lev. tag néhány magyar igeképzöröl fog értekezni. Mult hétfőn nem volt ülés, Bugát Pál r. tag temetése miatt, melyben az Akadémia testületileg részt vett. Az ülést másnap, kedden tartották meg, s ebben legelőször is Toldy Ferencz szép emlékbeszédet mondott Bugát fölött, aztán a titkár jelentette be az Akadémia másik súlyos veszteségét, Torkos Sándor lev. tag halálát. (Tárczánk mindkét halottról bővebben emlékszik.) Július hava végzetesnek látszik az Akadémiára: tavalyi júliusban is két tagját vesztette el, Szalayt és Fáyt. A keddi ülésben még két fölolvasást hallottunk. Bómer Flőris lev. tag Franki Vilmos nagyszombati tanárnak „Pázmán Péter és kora" czimü munkájából egy szakaszt mutatott be, mely országos és irodalmi életünk e nevezetes emberének első politikai föllépését tárgyalja, a felsömagyarországi rendek kassai gyűlésén 1616-ban. Szerzőnek sikerült a nagynevű érsek mintegy 2000 levelével megismerkedni, tiz annyival, mint a mennyiről történetíróink eddig tudtak. E levelek XVII-dik századbeli történeteink több homályosabb pontját megvilágítják, több csonka részletét kiegészítik, és szerzőtől oly munkát várhatunk, mely történeti irodalmunkat tetemesen fogja gyarapítani. — A másik fölolvasó Henszlmann Imre lev. tag volt, ki egy füst alatt két kisebb értekezést terjesztett elő: az egyikben Lippert tervét védelmezi a pozsonyi székesegyház szentélyének helyreállítására nézve; a másikban a régi építészet díszfestéseiről szól. Óhajtjuk, hogy mit Henszlmann Imre a pozsonyi főoltár megújításáról mondott, eloszlassa az illetők aggodalmait, és Lippert hazánkfiának módja legyen tervét — a szentély kifestését s uj oltár fölállítását — valósítani. N. M. iskolatanitó egy rakás locus communist küldött be a gyermeknevelésről. Félretették. A magyar képzömfiv. társulat f. h. 12-én tartott választmányi ülésében szomorú viszhangot lelvén a gyászhir, mely Rahl Károly a hazánkban is nagyrabecsült történelmi festész elhunytát jelenté; a választmány ugy hitte legméltóbban leróhatni a dicsőült nag;y művész iránti kegyelete adóját, ha az őszi felolvásokat egy, a boldogultnak sikerdus életét jellemző emlékbeszéddel nyitja meg; az emlékbeszéd kidolgozásával Keleti Gusztáv lön megbízva. — Az Eszterházy képtár leendő megnyitása ünnepélyében a társulat testületileg óhajtván részt venni, az eziránt teendő előmunkálatokat egy bizottságra ruházta; szintúgy kinevezett egy más bizottságot, mely a tervezett őszi kirándulás iránt részletes javaslatot terjeszszen a választmány elé. A titkár jelentései közül ezeket tartjuk kiemelendöknek: A nagymélt. m. k. helytartótanács részéről tagadó válasz érkezett a választmány azon folyamodására : hogy a sorsolás kedvezőtlen eredményét tekintve, a kincstárnak fizetendő illeték másik fele is engedtessék el a társulatnak. Orvendetesebb volt azonban a titkár másik jelentése, hogy a társulatnak egy „névtelen" jóakarója, Tóth Nep. János nem rég elhalt közkórházi orvos és társulati tag nevében és emlékéül a társulat könyvtárát 19 kötetnyi nagyértékü és a legdíszesebben kötött müvekkel gazdagította. Köztük a drezdai és velenczei képtárak műkincsei, nagy fénykép másolatban; Göthe „ReineckeFuchs"-aésRückertillustrált versei diszkiadásban; a müncheni „szépek arczképcsarnoka", számos nagy metsz vényei Cseh-, Morvaország és Szilézia tájainak, Buda-Pest, Konstantinápoly, Bécs városa látképeinek és tervrajzainak pompás albuma, egy igen becses 4 kötetből álló éremtan, gazdag képmelléklettel, és egyéb kisebb nagyobb diszalbum és tárcza, több száz kitűnő metszet és fényképpel. A választmány e gyengéd, s a köztiszteletben állott tagtárs emlékét a társulat kebelében megörökítő adományért a nyilvánosság előtt ezennel hálás köszönetet mond a nagylelkű ismeretlennek. — Uj alapító tagul Ebesfalvy János urat jelenté be a titkár, továbbá azt, hogy a Koros Mihály, tajszi plébános ur által utólag és felbontatlanul visszaküldött sorsjegyek egyikével, a társulat egy 60 ft. értékű vizfestményt volt szerencsés visszanyerni. Segélyzési ügyekre térvén át a tanácskozás, a választmány többek ajánlatára Vandrák Károly elaggott és kereset nélküli festésznek 80, Brezina festésznövendék, és a társulat eddigi pártfogolnának ismételve, de egyúttal utolsó izben, 15 ftnyi segélyzést szavazott. Utolsó izben azért, mert a nevezett ifjú kevés reményre jogosító kísérletei arról győzték meg a választmányt, hogy nem czélszerü öt további segélyzések által e rögös pálya folytatásárá bátorítani. Vegyes. Szalay László halálnapja mai évfordulóján a pesti ifjúság a szent Ferencz-rendiek templomában, d. e. 9 órakor gyászmisét szolgáltat. Boldogult nagy történetírónk tisztelői számos megjelenésök által készülnek emlékezetét méltón megünnepelni. Dr. Récsi Emil, elhunyt egyetemi tanár emlékezetének kegyeletes megünnepeltetése f. hó 13-án tartatott meg a jogi egyetem dísztermében. Dr. Wenzel Gusztáv egyetemi tanár ez alkalommal szép emlékbeszédet tartott. Az ünnepélyen az egyetemi tanári kar, egyéb kitűnőségek s nagyszámú ifjúság volt jelen. Hahl Károly, az európai hirü festész felgyógyúlását hiába vártuk. Alig néhány napja, hogy végsőt sóhajtott a nemes kebel, mely Magyarország javáért is melegen tudott érezni. Az ausztriai művészet, mely kiváló képviselőkben nem igen bővelkedett, az ö eltűntével pótolhatlan veszteséget szenved; mert kétségenkivül ö volt a leggenialisabb történelmi festész a birodalom határain belől; de azokon tul is messze távolban nevét tisztelettel említették. Párisban és Rómában, Bécsben és Athénében egyaránt. Magyarország is sokat köszön neki; fiatalabb művészei legjavának két harmada, rövidebb hosszabb ideig az ö vezetése, vagy legalább közvetett befolyása alatt képezte magát; s mi nem