Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 21. szám - Trefort Ágoston beszéde melyet megválasztása alkalmával 1865. nov. 14-dikén választóihoz tartott

268 Az országos finanezügy forrásai lehetnek a földadó, az épület és kereseti adó, a bélyeg és hasontermészetü illetékek, ide tartozván az örökösödési adó is; az államjószágok, a bányák. — Minden collisiok kikerülése végett, az országos financzminiszter alatt felállítandó egy külön osztály a vámok, fogyasztási adók és monopóliumok, s az azokból folyó jövedelmek kezelésére, ugy hogy a birodalmi financzminiszternek ez ügyekre vonatkozó rendeletét az illető országos financzminiszter, tehát Magyarországon a magyar financzminiszter fogja végrehajtani, s a birodalmi financzminiszternek átszolgáltatni. — A dolog egyszerű, s a birodalom dualisticus természetéből foly. Meg kell emlitenem még ez alkalommal, hogy sajnosnak találom, hogy némely helyeken az indirect adók megszüntetése igértetik. Uraim! Bárki és bár micsoda formák szerint kormányoztassék Magyarország, az adó ezen nemeit nem lehet megszüntetni. Az államnak, a legnagyobb reductiók mellett is, sok szükségei vannak, nem lehet azokat a földadóból és hasonló forrásokból fedezni. Az indirect adók elkerülhetlenek, de szabályozni s könnyiteni kell azokon akként, hogy elviselhetök legyenek, s hogy a polgárok szabadságát lehetőleg legkevésbbé korlátozzák. De alkotmányos formákon és közgazdasági reformokon a hazának még sok más javakra van szüksége, melyekre az országgyűlésnek figyelmét ki kell terjesztenie, de azokat elősorolni és értelmezni sem helyén, sem idején nem volna. Hogy országgyűlésünk e nagy feladatok megoldását sikeresen keresztül vihesse, szükséges, hogy a választók képviselőiket folyvást pártolják, hogy az országgyűlés az országgal öszzeforrva legyen. Csak e feltétel alatt lehet az országgyűlésnek eredménye, mert feladatai oly nagyok, hogy csak az egész ország erejének érvényesítése által juthatunk a sikerhez. — Jól tudom, hogy az emberi működés becsének nem egyedüli mértéke a siker; erkölcsi romlottságnak jele, ha az emberek csak a sikernek hódolnak, de tudom azt is, hogy valóban hasznos politika csak az, mely sikerhez vezethet. Szeretem tehát hinni, hogy ha az erélyességet az eszélyességgel párosítani tudjuk, a siker el lesz érhető, a helyzet nehézségeinek daczára, de az én ambitióm oda megy, hogy a siker teljes és nagy legyen, hogy lehessünk szabadok, miveltek és gazdagok az államban s a társadalomban; irjuk fel tehát zászlónkra, mely alatt küzdeni fogunk ; éljen a politikai, társadalmi és közgazdasági szabadság! De legyünk egyszersmind azon, hogy e nagy szavak tényékké váljanak, akkor fog virágozni szeretett hazánk, s a birodalom — e szövetség, melynek felét a magyar korona képezi — tiszteltetni és imponálni fog, nem fogják azt gúnyolni sem a moscovita bojárok, sem a berlini szájhősök, de a nyugati hatalmak fogják barátságát keresni, melyekkel kezet fogva, őre lesz az európai rendnek és szabadságnak, kormánya és népeinek dicsőségére. Követválasztási mozgalmak. A magyar országgyűlésre való Választások a lefolyt héten már tömegesen megindultak. Ugyanis Szabadkán Czorda Bódog és Vojn i c s Lukács 1861-diki képviselők egyhangúlag ismét megválasztattak. Gyomán Trefort Ágoston nagy lelkesedéssel egyhangúlag [ választatott meg. Csabán B o c z k ó Dániel szintén egyhangúlag lett j meg. Halason a megjelent 615 választó közül, 507 Szilády Áronra, 108 { pedig P o 1 á n y i József jelöltre szavazott. így Halasról országgyüj lési képviselőül Szilády Áron lett megválasztva. Békés Gyulán j B e 1 i c z e y Istvánt, Szegeden, K 1 a u z ál Gábort és Dani j Ferenczet egyhangúlag választottak meg. Oroszházán Székács I superintendens választatott országgyűlési követté. — Baranyamegye i dárdai kerületében Ráday László lett azzá. Mohácson S i k! 1 ó s y tudór Budáról, Baranya pécsváradi választókerülete pedig miután Bánfiay 10 nappal ezelőtt visszalépett , Kardos KálI m á n t választotta meg felkiáltás utján;- A szent lőrinczi választó kerület Dellimanics Istvánt Batthíány Ödön ellenében nagy többI séggel választotta képviselőjévé. Debreczenben Tisza Kálmán, I Kiss Lajos és Pa tay István választattak meg közfelkiáltással. A ! pécsi választókerületben Siskovics Józsefet, nagy lelkesedéssel I egyhangúlag választották. Nagy-Körösön G u b o d y Sándort noha jelöltül fel sem lépett, 1134 szavazattal választották képviselővé Tanár k y Gedeon 1861-diki képviselő és jeles férfiú ellenében. A balassa gyarmati választó-kerületben képviselőül nagy lelkesedéssel és egyhangúlag Szontagh Pál választatott meg. Siklóson Jókai Mór választatott képviselőül 1072 szavazattal, Vajda János 360 szavazata ellenében. Aradon szombaton nagy lelkesedés közepett Fábián Gábor választatott követté. Budán pedig tegnap, vasárnap b. Eötvös József ésRáthPéter lettek országgyűlési követekké választva. Az erdélyi országgyűlés követválasztásaiból a következőket regestrálhatjuk multhétröl: Belső Szolnokmegye felső kerületében megválasztatott Bethlen Sándor gr. Besztercze város követei lettek: DekaniKárolyésFlugger Károly senatorok. Szeben város : RannicherJakab főkormányszéki tanácsos és B i n d e r Mihály száz főtörvényszéki tanácsos. Szeben-szék: Schneider József föállamügyész és Herbert Ede száz főtörv. alelnök. Ujegyházszék: Herbert Lajos királybíró és Drotleff Mihály székbiró. Nagysink szék : Brückner Vilmos ügyvéd ésHüner Henrik allodialis pénztárnok. Brassó-vidék: Brennenberg Ferencz és Brennenberg Gyula tanácsi titk. Brassó város: Bömchess Frigyesés Wachter Frigy es. Csikszék: Mi kó Mihály és Mihály Gergely. A kolozsmozstori convent követe: Lőrhart Ferencz pápai praelatus és kanonok. Dobokamegye : Vajda László és Ócsvay Ferencz. Medgyesszék: Gaeser Frigyes. Sepsi-Sz.-György egyik követe b. Szentkereszti Zsigmond lemondott. Álsó-Fej érmegye: báró Kemény István és Boér János. Hunyadmegye: PávaJános és gr. Kun Kocsárd. Ilyefalva : Lukács Ferencz és Székely János. Erzsébetvároson a szavazat négy jelölt közt ugy megoszlott, hogy egyik se lett követ. Dobokamegye egyik kerületében O c s a y Ferencz választatott meg. Tordamegyében Tisza László és b. Huszár Károly lettek követek. Háromszéken lettek : B e r d e Mózes és T u r i Gergely. Ilyefalván: Székely Gergely és L u k á c s Ferencz választattak meg. Abrudbányán: S z e b e n i Ferencz városi birtokos és ügyvéd Szilvási Miklós, volt 1863 ki képviselő lettek követek. mává ? Csoda-e, ha a detailrajzból kivetkőzött regény még nem válik I drámává, ha csak egy pár oly részletben mutat föl drámai mozzanatokat, I melyek a regényben is drámaiak voltak ? Bizonyára mindez természetes, valamint az is, hogy mig az iró kettős nyereséget préselhet ki ugyanegy tárgyból, nem fog felhagyni vele s bármit beszéljen az idealista kritika, egyaránt zsebre dugja a regény tiszteletdiját s a dráma tantiémét. A franczia uj dráma e drámaiatlan hajlamának csak a kormány vethetne véget, ha megtiltaná a regényíróknak a drámairást vagy legalább azt, hogy saját regényeikből drámát írhassanak, azonban a franczia kormány sokkal szabadelvűbb, sokkal inkább tiszteli az egyéni jogot, a gondolat szabadságát, mintsem ily zsarnoki rendszabályra szánhassa el magát. Feuillet a valódi tragikumot vagy komikumot épen oly kevésre becsüli, mint sok más társa Francziaországban. Nem emlékszem, hogy egyetlenegy tiszta tragédiát vagy vígjátékot is irt volna. Az érzékeny drámát kedveli, mely jól végződik; hőse majd soha sem bukik meg, hanem majd mindig megtér. Mintha a franczia drámaköltészetet Kotzebue és Iffland szelleme szállotta volna meg, mintegy boszuló viszonzásául a franczia klasszikái dráma igájának, mely alatt Németország oly sokáig szenvedett. Csodálatos ! a restauratio és a júliusi trón idejében, a béke árnya alatt, a franczia dráma kedvelte az erős felindulást, sőt a borzalmast is: most a forradalom és háborúk benyomásai közt, óhajtja az érzelmes nyugalmat, az idylli hangulatot. De még sem csodálatos. A tiszta tragikum és komikum erkölcsi mély meggyőződéseket kiván s bár Francziaország tizenöt év alatt sokat nyert, de abból, mit I-ső Napóleon ideolog szellemnek nevezett, sokat veszített, pedig ez táplálja a költészetet költőben és közönségben egyaránt. Épen azért természetes, hogy Feuillet oly drámákat igyekszik irni, melyek a közízlésnek leginkább megfelelnek.Emellett ö azudvar kegyelt költője, a ki kénytelen a hivatalos lapok vezérczikkeit drámáiba szőni s oly cselekvényeket gondolni ki, melyek bizonyos irányokat népszerűsítsenek. Feuillet kitűnő tehetségű iró, de helyzete olyan, hogy gyönge drámaíróvá kell válnia. Hibái helyzetéből s nem tehetségéből folynak s azt épen nem vehetni rosz nevén tőle, hogy többre becsüli az udvar kegyét, mint a kritika bókjait s inkább szereti a szerencsét, mint a halhatatlanságot. Jelen drámájának hibái is mind helyzetéből folynak, legfeljebb csak azt róhatni meg, hogy ez uj drámájában helyzete kényszerűségének inkább alá vetette magát, mint a régiebbekben. E drámáját is alkalmasint regényből irta vagy regénynek gondolta. Egy franczia marquís- és egy gyáros-családot rajzol, melyek egy bretagnei faluban élnek és egymást ki nem állhatják. A marquís szegényedik, a gyáros gazdagodik, amaz az aristocratia képviselője, emez a democratiaé. E két család hanyatlását és emelkedését, torzsalkodását és kibékülését mily könnyen lehetett volna kerésztülszöni a regény detailrajzán. Megismerkedtünk volna az emberekkel és viszonyokkal s megértettük volna talán azt is, hogy a marquis kevély testvére hogyan szeret bele a gyárosba, a kit alig ismer és megvet, a marquis pedig a gyáros testvérébe, kit oly neveletlennek talál; igy az előttünk folyó drámai cselekvény bői bajosan okosodhatunk ki. íme a regényi elemek drámaiatlan nyomása! A tragikumnak érzékenységbe és megtérésbe fulladása is nagy mértékben jellemzi e drámát. Egy aristocrata bukása, ki nem akar megalkudni az ujabbkor szellemével, küzd ellene erényei nemességével, előítéletei szenvedélyességével megható és tanulságos lehet egyaránt. De ha az aristocrata csak azért békül ki a democratiával, mert elpazarolta vagyonát, mert szegénységre jutott, mert democrata jóltevője segélyére szorult, kinek húgát el is veszi vagyonával együtt, ez nevetséges. A jó Seribe bizonyára vígjátékot csinált volna e tárgyból, nevetségessé tette volna az aristocratát, ki megveti a polgárságot, de szereti vagyonát, kigúnyolta volna a democratát, ki gyűlöli az aristocratiát, de nem élhet, ha nem marquise lesz a nője. Ily feldolgozás illenék e tárgyhoz, nem pedig holmi Kotzebue-féle érzékenykedés. Talán Feuillet tudta volna ezt igy is feldolgozni, de helyzete nem engedte. Neki egy csoport vezérczikket kellett beleszőni az aristocratiáról és a democratiáról s hirdetni mint kormány parancsot : „Szegényedő franczia aristocraták, vegyétek el a gazdag polgárok leányait, gazdagodó dsmocraták házasodjatok az aristocratiába, s mindketten támogassátok a kormányt." GYULAI PÁL.