Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 20. szám - Nézetek közoktatásunk országos rendezéséről 3. [r.]

254 az állam czéljait tartják s tarthatják csak szem előtt, — másfelől a lelkésznöveldék csak az egyházét, illetőleg a felekezetét j amazokba tehát az egyháznak semmi tekintetben szólója nincs, nem lehet j emezekbe szintúgy, az általános felügyeleti jogon kivül, nincs s nem lehet az államnak. Mert mivé lenne a tudomány positiv igazságainak keresése, melyek pedig a gyakorlati életpálya szakképzettségére nézve egyedül határozók, s mivé lenne maga a tudomány függetlensége s azzal együtt gyakorlati hasznosíthatása, ha a kérlelhetlen igazságon kivül más, mellékszempontok döntő befolyást gyakorolhatnának reá ? S mivé túlfelől a keresztyénség hit s lelkiismeretbeli szabadsága, mely az egyén természeti jogát az egyházra, mint olyanra is, kiterjesztetni követeli , egy tőle idegen hatalom korlátozása, vagy ily korlátozásnak csak lehetősége és félelme mellett is ? — Szabad államban szabadegyházat kivánunk, e tekintetben is. A másik végletre, a közoktatás első kezdeteire ugrunk át. A népiskolák czélja kétségkívül a nép nagy tömegét általában s minden egyes egyéneiben értelmessé képezni, hogy ne legyen a polgári s vallási társulatnak egy tagja is, ki a mívelődés egy bizonyos fokára el ne jusson s annak legalább első elemeit ne birná. S egy ország közmíveltségének s azzal egy demokratikus-intézményü állam valódi szabadságának mértéke legközelítőbb tökélylyel azon arány által fejeztethetik ki, melyben az iskolázottak száma egyfelől az összes létszámhoz áll s képzettsége másfelől az általános tudás mértékéhez. És e szempontból az államnak szabad intézményei legbiztosabb megóvása s legszélesebb alapokra kiterjesztése tekintetében főérdeke jó elemi oktatásról s arról gondoskodni, hogy abban mindenki részt vegyen. De ha a népiskolai oktatás tartalmát tekintjük, lehetetlen abban egy, a felsőbb oktatástól lényegesen elütő jellemvonást észre nem vennünk. Mig a felsőbb oktatás czélja az általános tudásnak, vagy valamely egyes szakbeli ismereteknek minél nagyobb összegét közölni s elsajátíttatni, az elemi oktatás czélja inkább alaki képzés. Valamivel többet vagy kevesebbet tud-e a nép nagy többsége a tényleges tudomá: nyokból, emlékezete kisebb vagy nagyobb számú adatokkal gazdagíthatott vagy terheltetett-e meg. sőt az úgynevezett élet- vagy kenyértudományokban is, kisebb vagy nagyobb jártasságot szerzett-e, miután legjobb esetben is csak igen korlátolt lehet ismeretkincse, távolról sem oly fontos dolog, mint az: értelmesebb lett-e általában, nyilt-e gondolatvilága, s nyert-e szelleme erkölcsi tartalmasságban? A népiskola hivatása nem az, minél több tudást nyújtani, e hivatást a nagy többségnél, a gyermekkor néhány kevés éve alatt, mennyire a közönséges iskoláztatás terjedhet, ugy is merőben eltévesztené. Az ismeret mennyiségénél, melyet átad, nevezetesebb a képzés minősége, s a tudományos igazságoknál, azok értelmi és erkölcsi eredménye. Ki elfogulatlanul s innen és túlra minden előítélet nélkül gondolkozott valaha a keresztyénség társadalmi hatásairól, kétségkívül azon meggyőződésre jutott, hogy a valódi szabadság és annak alapja az erkölcsiség, csekély képzettségű s elméleti tudományanyagokkal kevéssé ellátott egyéneknél, minőkből áll pedig minden népnek túlnyomó többsége, semmi által egyszerűbben s mégis maradandóbban meg nem szerezhető, mint a keresztyén vallásos tanítás által. Ha általában is, a keresztyénség az egész társadalmat s annak minden intézményeit annyira áthatotta, hogy a családtól kezdve az államig, erkölcsi érzületünktől kezdve a jogi fogalmakig.'minden a keresztyénség alapján áll, e nagy igazság sehol nem oly teljes mértékben érvényes, mint a nagy tömegnél. Mert a tudósoknak és a mívelteknek van sok szellemi kincsök, mi a gyermeteg hitet s erkölcsi naiv érzelmet helyettesíti, — a nagy tömegnél ez merőben hiányzik, s a keresztyén államok népeinek túlnyomó nagy többsége, értelmi és erkölcsi tekintetben csaknem egészen a keresztyénségre van utasítva. Ezért, iskolázott vagy nem, a szokott értelemben, — iskolája élete végéig a templom s ő ott ősz fürtökkel is tanuló gyermek marad. Tegyetek lehetségessé oly népnevelést, mely a nagy tömeget tudás tekintetében a mostani kisebbség színvonalára emelje j gyermekies hite s őszinte erkölcsisége elvesztett támpontjai helyébe adjatok neki magasabb fogalmak s ismeretekben kárpótlást j lássátok el őt nem felületesen kapkodott, hanem alapos tudományosság utján a felvilágosultsággal : s ha ezt tenni képesek vagytok, vegyétek nevelését, vegyétek át az egész közoktatást. De ha ezt, legalább is utópiának, a nagy többségre nézve tán örökre is lehetetlennek beismeritek, hagyjátok meg a népoktatás megpróbált s egyedül gyakorlati alapját: a vallásos képzést. A népiskolai oktatás legfőbb tárgya mindenütt a bibliai vallás, annak történelme, erkölcs- és hittana. Mi azon kivül van s kell hogy legyen, mind az általános értelmi és erkölcsi képzésre van irányozva, egyenesen gyakorlati vagy hivatási czélok igénye nélkül. A földmívest és iparost, mint olyanokat, a barázda és apai ház s a mester és a műhely képezi, nem az iskola; polgári hivatásukra való képesíttetésüket tehát tulnyomólag a közoktatáson kívül nyerik ; emettől vallásos erkölcsi s általános értelmi képzést várnak s nyernek. Es mig az egyház az államban megtartja mostani hivatását: az emberiség egy nemének erkölcsiség-érői s lelki békességéről gondoskodni j addig ennek, a templom mellett legfőbb eszközét, a népiskolát az egyház kezéből kivenni nem lehet. Egészen más a középtanodák, hova a gymnasiumon és lyceumon kivül az úgynevezett polgári s ipariskolákat is számítjuk, czélja s rendeltetése. Ezek népessége az állampolgárok azon kisebbségéből áll, kik a közmíveltség mindenkitől követelt minimumán felülemelkedni s magukat vagy valamely szakbeli hivatásra képezni, vagy az általános és tudományos míveltség magasabb fokára jutni kívánnak. Ok azért az iskolától nem az értelmi és erkölcsi képződés első elemeit, hanem oly] tényleges eredményeket követelnek, melyek által hivatásuk minél teljesebb s hasznosíthatóbb betöltésére képesíttessenek. E-eájok nézve lényeges , mi a népiskolának mellékes volt: exact ismeretekre tenni szert s az absolut igazságot a tudomány elutasíthatlan szigorával és biztosságával tenni magukévá; mert e nélkül tévegekben járnának s értelmi és erkölcsi általános képzettségük nem mentené meg életük gyakorlati eredménytelenségétől. S mert ők a tapasztalati és számtani igazságokat követelik, arra, mit nekik nyújt az iskola, nem szabad semmi vallási vagy felekezeti nézlet által meghiúsító hatást gyakorolni, különben ők legfontosabb érdekeikben csalattathatnának meg. Legyen valaki keresztyén vagy nem keresztyén, katholikus vagy protestáns, a tudomány tényei nem változnak reá nézve, s neki nem lehet azok irányában változtatnia helyzetét, mely nem lehet más, mint az igazság elfogulatlan keresőjéé, minden előleg föltett alajtmányok nélkül. Mondják, hogy a gymnasiumok czélja, az ipariskolákéval szemben, tulnyomólag a humanisztikus képzés, egyes kenyér- vagy szaktudományok gyakorlati czéljai nélkül; s ha ez igy van, némileg a gymnasium is azon szempontok alá esnék, melyeket fönebb a népiskolákra nézve vitattunk. De bár elismerjük a gymnáziumok czéljának s ahoz képest oktatási modorának különbségét a közvetlenebben gyakorlati czélu ipariskoláktól, a következtetést nem fogadhatnók el. Az ipariskola egyszerre akar az életnek s a körébe tartozó egyes hivatási szakoknak egyéneket képezni, azért azt nyújtja nekik, mi e czélra közvetlenül szükséges. A gymnazium a fensobb fokozaton szétváló hivatások elébe képez, s épít közös alapot, tehát többnemü s terjedelmesb tudási összeget kiván nyújtani, de ugyanazon czéllal. S igy mindkettő az élet hivatásainak, s azzal az állam czéljainak képez, nevel. A keresztyénség, mely az embert bölcsőtől a sírig kiséri, s műhelyében, tudósszobájában, küzdelmei s buvárlásai közt sem hagyja magára, itt is mellette marad; a vallás azért a középtanodai oktatásnak is kiegészítő részét képezi, de csak, hogy azt is, mint az egész életet megszentelje, nem hogy annak tényleges s gyakorlati törekvéseiben alapul szolgáljon. Mi tehát, a középtanodákat, melyek az akadémiák