Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 20. szám - Nézetek közoktatásunk országos rendezéséről 3. [r.]

255 egyetemek elébe dolgoznak, ezekkel együtt egészen az államnak adjuk át; csupán a vallásos oktatást bizva bennök az egyház gondjaira. Azon intézeteket, melyek a tanerők képzésével foglalkoznak, sajátlagos czéljaik természete osztja meg. A néptanító képző-intézet az egyház iskoláit tartja szemei előtt, azoknak akarván vezetőket adni s igy természetesen az egyházé. A felsőbb tanárokat képző intézet hasonló okból az államé. A lelkészképezdék leendő tanárait maga ezen intézet képezi, mint lelkészeket. Nézeteink szerint tehát a közoktatás ügyének elméletileg igy kell megosztatnia: I. Az egyház iskolái, melyekben az állam csakis a felügyelési jogot gyakorolja: a) az elemi vagy népiskolák; b) a néptanitó-képezdék; c) a lelkész képezdék. II. Az állam iskolái, melyekben az egyház kizárólag a vallástanítást kezeli: a) az ipar- és polgáriskolák; b) a gymnaziumok és lyceumok; c) az akadémiák; d) az egyetemek és tanárképezdék. Ki s mely arányban viselje az igy felosztott közoktatás költségeit? e kérdésen könnyen áteshetünk. Legtermészetesb volna azt mondani: az egyház viselje a maga iskoláinak, az állam is a magáéinak költségét. De egy tekintet még külön meggondolást igényel. Mint más alkalommal talán részletesebben kifejtendjük, azon czél, hogy iskolátlanul senki, a legszegényebb se maradjon : egyedül az ingyen iskoláztatás elvének elfogadása által válik kivihetővé. Ha ingyen iskoláztatás van, azaz: ha a növendék nem közvetlenül fizeti a tanítót, a népoktatásnak most is tetemes, és ha virágzó közoktatást akarunk, még jóval tetemesb költségeit az egyház-községnek kell együttesen viselnie. S bár a középtanodáknak állami intézetekké válásával az egyház eddigi terhének egy nevezetes részétől megkönnyíttetnék, kérdés marad, némely felekezetre nézve mindenesetre: képes volna-e ama terhet elbirni? A népiskola és a virágzó közoktatás azonban, bár első rendben az egyházé, ép oly szükséges és fontos az államra nézve is; s az állam, az egyház érdekével együtt saját érdekét is a legnagyobb mértékben koczkáztatná, sőt sértené, ha a népiskolák fentartásában a tán segélyére szoruló s azl igénybe vevő egyházat magára hagyná. Nézetünk szerint az államnak érdeke s azért kötelessége a néptanitót, fizetésének egy meghatározott minimumáig biztosítni s ellátni, ha arra az egyház képes nem volna s ez által a közoktatás ügyében segédkezet nyújtani a nála gyöngébb és szegényebb egyháznak, felekezetnek. S itt bezárjuk ezúttal fejtegetéseinket. Fentartjuk azonban, a szerkesztőség s az olvasó közönség engedelmével magunknak, hogy fontos közoktatási kérdéseinkről, minők az itt fejtegetett kérdéseknek az eddigi államtörvényekkel való gyakorlati kiegyeztetése, továbbá az ingyen iskoláztatás, a tanszabadság, a néptanítók anyagi s társadalmi helyzete stb. máskor is elmondhassuk igénytelen nézeteinket. SZÁSZ KÁROLY. *) A pesti ügyvédegylet kérdéséről czime alatt egy czikk jelent meg a „Magyar jogtudományi Iietilap"ban, melyet ime lényege szerint ismertetünk. Dr. Vüncs Sándor az idéztük lap buzgó szerkesztője elmondja, hogy lapja megindításával már föfeladatnak tűzte ki egy jogtudományi egylet létrehozását, melynek imperativ szükségességét fejtegeti. „Az első lépés — úgymond — megtétetett, és egy 40 tagból álló bizottmány megválasztására a pesti ügyvédek hirlapilag köztudomás szerint f. hó 9-ére összehivattak. Az egyesülési eszmét tehát nem kell többé hangsúlyoznunk, hanem az egylet szervezete fölött kell tisztába jönnünk, mert e tekintetben különféle és sok ferde eszmék uralkodnak. *) A mily sziveseu vesszük c fontos kérdések idővel további fejtegetését, úgy gondoskodtunk róla, hogy azok más szempontból is imriól^'alaposabban meg legyenek vitatva lapunkban. Szerk. „Mindenekelőtt azon kérdésre kell felelnünk: Mi legyen az egyesülés czélja? Erre csak ugy válaszolhatunk helyesen, ha fontolóra vesszük jogállapotunk sanyarú helyzetét s hivatásunkat, melynek megfelelni hazafiúi kötelességünk. Idézhetjük még a mult évből, hogy jogtudósaink roppant felelősségnek teszik ki magukat, ha a jogi tért parlagon heverni hagyják, a helyett, hogy a törvényhozásnak javaslatokkal előre dolgoznának és addig is mostani törvénykezésünknek véleményadással segédkezet nyújtani nem igyekeznének." Elmondja továbbá, hogy a jogtudósok hivatása kétoldalú műkö désből áll: anyagiból vagyis gyakorlatiból, és szellemiből vagyis tudományból, — mely utóbbi által nemzeti jogainkat fejleszteni hazafiúi kötelességünk, és elhanyagolásával nemcsak az egész nemzet szenved, hanem a törvényhozás is nehezbülvén általa, következetesen hasonló tespedésnek leend kitéve. Es a tudomány nagy fontosságát kimutatva azt következteti, hogy az egyesülés czéljának kell lenni: a törvényhozásra és a jelen törvénykezésre közvetve üdvös befolyást gyakorolni. — Az egylet szer vezetének tehát olyannak kell lennie, hogy azon befolyás alaposságánál fogva minél eredményesebb legyen. Természetes, hogy ily feladathoz az egyesülésnek a lehető legszélesebb alapon kell történnie, és indítványunk volna egy országos magyar jogtudományi egyletet alapítani, melynek czélját következőleg fejezzük ki: Személyes közlekedést és eszmecserét eszközölni; a magánjog, polgári eljárás, a bűnvádi jogtéren a fejlődési igényeknek nagyobb tért nyitni s azon akadályokat kijelölni, melyek a fejlődésnek útjában állanak, nemkülönben oly javaslatokat hozni létre, melyek jogállapotaink művelési fejlődését előmozdítani képesek. Áttérve továbbá a pesti ügyvédi kar által kinyilatkoztatott azon szándékára, hogymint ügyvédi „kamra" kiván testesülni, az ellen, hogy ily kamra csak fegyelmi intézet legyen s mérlegelve a nehézségeket, melyek szerint nálunk az ügyvédi kar határvonalait feltalálni lehetne, azt is kimondja, hogy ily kamra csak törvényhozás által adandó szilárd alapon alakulhat meg. „Egyelőre tehát csak egy pesti ügyvédi egyletet alapíthatunk, melynek alapszabályai azonban olyanok legyenek, hogy kültagoknak az egész országbóli jogtudósok felvétethessenek, kik évenként egy nagy közgyűlésre magbivatnak, mely a foganatosítandó jogelvek és javaslatok fölött határozzon. Ily közgyűlésen egyszersmind az ügyvédi kamarák szervezése feletti javaslat is létrehozatnék; de természetesen az egylet hatásköre továbbra nem terjedhet, legfölebb, hogy még petitio utján ama javaslatot a törvényhozó testületnek átszolgáltathatná. „Nézetünk szerint ekép megkülönböztetve a jogtudományt a törvényhozástól, ez uton fogunk a jogtudomány követeléseinek helyesen megfelelni, és másrészt azon felelősséget elhárítani, melynek hazánk jogtudósai magukat kitennék, ha tehetségeiket a szenvedölegesség és tétlenség sírjába temetik. „Alapítsuk tehát egyletünket és hívjuk fel országunk összes kartársait a tudomány fejlesztésére, helybeli egyletek alapítására, és hogy nagy országos egyletünkhöz csatlakozva a haladás törekvései érdekében ez uton a tudománynyal, jelen korunk ezen legnagyobb hatalmával szövetkezzünk." Bécsi levelek. xx. Bécs, nov. 11. Körülbelül három hónapja, hogy e lapokban vázlatos képét törekedtem adni az osztrák bureaukratia furcsánál furcsább és költségesnél költségesebb gazdálkodásának. Meglehet, hogy, a kik a dolgot közelebbről nem ismerik, azt hitték, miszerint nagyon is kirivó színekkel éltem és a hatás kedveért túloztam. Remélem, szivök mélyében bocsánatot fognak kérni tőlem, a kik Beicredi gróf legújabb köriratát olvasták, melyet Ő excja az egyes országok főnökeihez intézett és mely a lakosság szintoly osztatlan tetszésével találkozik, a mily megdöbbenést okozott a megrögzött bureaukraták körében. A körlevél veleje kevés szóba foglalható össze: — a hivatalnok ne legyen puszta gép, hanem a kormánynak öntudatos közlönye; ez a hosszú okmány rövid értelme, de szükség volt ily körülményesen tárgyalni a dolgot, különben az illetők nem értették volna, vagy legalább mondhatnák, hogy nem értik. Iveket lehetne tele irni, ha Beicredi gróf mondásait akár csak a saját tapasztalásunkból meritett concret adatokkal akarnók támogatni és ez adatokból kiderülne, hogy korántsem egyedül az államminiszter szakmája az, a hol a bureaukratai formalismus ily rémitő módon burjánzik és hogy az igazságügyi és pénzügyi miniszter feltétlenül tehették volna nevöket a nemes grófé mellé. A „Hon" csak e napokban közölte azt a tényt, hogy három krajezár érdekében nem tudom hány jegyzőkönyv, jegyzék stb. íratott. Magam tudnék egy esetet az ujabb időből, midőn egyik hivatalban több mint négyezer okmányt