Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 20. szám - Nézetek közoktatásunk országos rendezéséről 3. [r.]

253 Finme, no?. 8. Ciotta ur programmja, melyet múltkor a bécsi „Debatte" köz­lött, itteni körökben kellemetlen benyomást okozott, s habár alkotmá­nyos életben gyakran előfordul, hogy a nézetek módosulnak, vagy épen meg is változnak, Ciotta urnák még is rosz néven vesszük, hogy fiumei polgár, de országgyűlési követ létére oly nézeteket vall, melyek — s Ciotta ur ezt jól tudja — nyilt ellentétben állnak e lakosság tán­torithatlan szilárdságával, melylyel a közvetlenül Magyarországhoz csat­lakozásra törekszik; mert Fiume mind dicsőült Mária Terézia 1779. april 23-án kelt diplomája, mind az erre következett 1807-dik ország­gyűlés IV czikkelye folytán a magyar királysághoz tartozó városnak te­kinti magát. Nem is kételkedünk, hogy méltányos kívánságunk a nem­sokára egybeülendö magyar országgyűlés előtt szóba kerülni s e lova­gias nemzet képviselői által a nálok megszokott melegséggel saját ügyök gyanánt tárgyaltatni is fog; hisszük, hogy ö felsége — egyforma igazságot szolgáltatva ugy egy nagy országnak, mint egy kis város­nak — az országgyűlés határozatát kívánalmainak tökéletes teljesítése végett szentesíteni is fogja. Horvát nemzeti pártunk Mazuranics kanczellár elbocsátta­tása által valamennyire meg volt lépetve, s első pillanatra teljes tétlen­ségre határozta el magát, Zágrábból várván az ügyek további fejlő­dését. ÍI hoivát pártok fusiója. Több német és magyar laphoz — s hozzánk is — az alábbi nyi­latkozat küldetett be: Nyilatkozat. A Zágrábban megjelenő Domobran és a bécsi Zukunft azon hirt hozzák, hogy Z i d a r i c s al-bán ur egy miniszteri conferentiában megkérdeztetvén a Hovát- és Tótországban levő pártok fusiója iránt, a miniszter urak mulattatására jónak látta azt válaszolni: hogy „ezen fusio által kölcsönösen meg akarják egymást csalni." A legtisztább szándékok elleni ezen meggondolatlanul kimondott rágal­mak, a fusionális párt minden erkölcsi alapjának ezen negatiója, végre a Zidarics al-bán által részletezett, de most bizonyos oldalról pár­tunk néhány tagjának tulajdonított programm a következő nyilatko­zatra indít bennünket. A több, mint huszévi változó szerencsével Horvát- és Tótország nemzeti és politikai önállóságának hivei közt egyrészről, és a Magyar­országgal való összeköttetés barátai közt másrészről folytatott küzdel­mek mind a két irány hiveit azon meggyőződésre vezették, hogy az­alatt az országnak nemzeti, ugy mint alkotmányjogi és anyagi emelke­dése visszatartatott, részben pedig teljesen megrontatott, míg ezen küz­delmeket idegen és belföldi hereszerü elemek csak önző czéljaikra zsák­mányolták ki. Ezen tapasztalás által vezéreltetve, a mindkét nézetbeli honfiak beismerték, hogy az egymásközti egyetértés és egy nagy szabadelvű nemzeti párttá való egyesülés nemcsak lehetséges, hanem egyszersmind hazafiúi kötelesség, hogy megsemmisíthessék a még mindig hatalmas bureaukratiának legújabb időben nagyon is világos abbeli törekvéseit, hogy Horvát- és Totországban folyvást minden kibékülést ellenző tar­tás megmaradjon. E czélt szüntelen szem előtt tartva, reméljük, hogy korlátot sza­bunk azon töredéknek, mely a legelvetemültebb eszközök felhasználá­sa által önző czélok után jár, ha a fusiónak még mindig fenntartott megegyezést közzé teszük. A pragmatica sanctio és alaptörvényeink határozataiból kiindulva, a kiegyezkedésnél az alkotmányos mód fenntartása mellett a következő elvekhez ragaszkodunk : 1) Hogy az államhoz való államjogi Összvi­szonyok rendezésének szükségképen meg kell előznie a Magyarország­gal való összeköttetés kérdését, mely összeköttetéshez az ország­gyűlés az 1861. 42. tcz. értelmében a háromegy királyság készségét nyilvánítja ; szükséges pedig azért, mivel ezen összeköttetés tartalma ama szabályozástól függ. 2) Hogy az összállamhoz való államjogi vi­szonyok rendezése, minthogy maga után vonja a Horvát- és Magyar­országra nézve közös jogok módosítását, a két ország jól megértett ér­dekében Magyarországgal közösen eszközlendő, és pedig a teljes pa­ritás alapján. 3) Hogy azonban a Magyarországgal solidaritásban esz­közlendő rendezése, az összállamhoz való viszonylatnak semmi esetre sem praejudicálhat a hármas királyság teljes önelhatárzási jogának, a Magyarországhoz való viszony szabályozása körül. Ezen nyilatkozatot nyilvánosság elé bocsátjuk a magunk és poli­tikai elvbarátunk nevében. Zágráb, nov. 6-án 1865. Báró Rauch Levin, Báró Kuslan K. B. Hellenbach L. Jellacsics Károly, Bedekovics Kálm., Bogovics Imre, Horváth Péter, Suhaj Imre, PerkovacJ., Horvát Imre, Mrazovics M. A hozzászólást e programmhoz [fenntartjuk magunk­nak későbbi számunkra. A magyar országgyűlési követjelöltek közül Ipolyi Arnold Heves m. mezőkövesdi kerületében, É r k ö v y Adolf pedig a pest-jó­zsefvárosi követjelöltségröl visszalépett. Amaz, mert a választási moz­galmak közt zavarok történtek, melyekért jó ha zafi létére nem akar felelős lenni; emez, hogy megszüntesse a pártsza kadásokat s Szent­királyi Mórnak biztosítsa a többséget. Az első követyálasztások a magyar országgyűlésre már megkezdőd­tek. Ugyanis Szarvason e hó 9-én választatott meg Podmaniczky Frigyes b. Szarvas város országgyűlési képviselőjéül egyhangúlag. Gyöngyösön pedig nov. 11. délelőtt 10 órakor ment végbe az ország­gyűlési képviselőválasztás, és gr. Almássy György egyhangúlag választatott meg Gyöngyös város képviselőjéül. Az erdélyi országgyűlésre történt választásokról eddigelé követ­kezőket tudunk: Gyula-Fehérvár városa részéről: Szoboszlóy György és b. Kemény Gábor választattak országgyűlési követekül. Szászváros városa részéről: Lészay Dániel és Schuller József. Pótkövet Popovics Miklós. Szamosujvár városa részéről: Simái Gergely és G a j z á g ó Salamon választattak. Küküllömegye felső ke­rületében Erzsébetvároson gr. Bethlen Farkas választatott követül. Torma Károly csaknem egyhangúlag választatott meg B.-Szolnok­megye követéül. Szász-Sebesszéken B o 1 o g a János és dr. T r a u­schenfels Jenő választattak meg; pótkövet Leonhárd Károly. Szászsebesen L a s s e 1 Ágoston és B i n d e r Mihály. Szász-Régen vá­rosában B i r t h 1 e r Frigyes és Meltz Sámuel. Szászváros-székben pedig T u 1 b á s János és B a 1 o m i r i János lettek követek. Pótkövet B e r c s á n György. Zágrábból sürgönyzik az „Id. Tanújáénak, hogy a katonai ha­tár-őrvidék képviselői testületileg tisztelegtek a horvát bánnál. S o k­csevics altábornagy következőleg felelt nekik: Szégyenelném, ha önöknek utasítást kellene adnom ; mert meg vagyok győződve, hogy a határvidéki nép mindig hive volt a császárnak. Mrázovics ügy­védnél f. hó 10-dikén a horvát-nemzeti és horvát-magyar párt együttes magatartásának előkészítése végett hosszasb tanácskozmány tartatott. Nézzetek közoktatásunk országos 3<f rendezéséről. Két gazdasszony egy konyhán, még ha napa és meny volna is, ritkán fér jól meg. Hogy iskoláink ugy legyenek szervezve, miszerint azokban azt, mi az államot illeti, az ál­lam, s mi az egyházat, az egyház igazgassa, és igy egy s ugyanazon iskola, két különböző' elem intéző befolyása alatt álljon egyszerre, soha sem tudtuk helyeselni, sőt megfogni sem. Hogy az állam felügyeleti joga, területén még a tem­plomra is kiterjed, elismerjük; mert az első czikkünkben idézett [fontos nyilatkozat szerint vigyáznia kell, hogy az állam czéljával ellenkező vallások ne legyenek. E felügye­leti jogot a közoktatásra nézve törvényeink s a gyakorlat, eddig is fentartották az államnak; de ennek határain belől az egyház teljes autonóm-joggal állította, szervezte és igaz­gatta iskoláit. Az ellenkező kísérlet, hogy t. i. az iskola az egyházé legyen, de az állam tettlegesen befolyjon igazgatá­sába, egész logikai tisztaságában a Thun-féle Org. Entwurf­ban volt kifejezve, s mindannyiszor oda, az erősebb korlát­lan uralmára vezetne. Ily vegyítését az igazgató elemeknek nem engedhetjük meg, sem az elméletben, sem a gyakorlatban; s egyedüli czélravezető közvetítésnek azt véljük, hogy némely iskolák az egyházéi legyenek, eddigi autonóm-jogával, az állami fel­ügyelet eddigi modora mellett; mások pedig az államéi. Ezt pedig nem ugy értjük, mint legújabban kísérlet tétetett, hogy legyen például gymnáziuma az egyháznak vagy felekezet­nek s gymnáziuma az államnak. Ez felesleges erő pazarlás volna, gyakorlati szempontból j elméletileg pedig azt látsza­nék bizonyítni, hogy vagy egyik, vagy másik gymnázium, mint olyan, nem felelhet meg czéljának s szükségessé teszi maga mellett, maga ellenében a másikat, a mikor maga fe­leslegessé válik. Ugy értjük tehát fentebbi tételünket, hogy a közokta­tásnak, bizonyos fokozataiban az egyház s más fokozataiban az állam sajátjának kell lenni, a szerint, a mint egyik vagy másik czéljainak kell túlnyomólag szolgálnia. S hogy itt ha­tárt vonhassunk, röviden bár, de be kell tekintenünk a köz­oktatás egyes fokozatainak természetébe és czéljaiba. Szembeötlő mindenekelőtt, és semmi oldalról még el­lenvetéssel sem találkozhatik az, hogy egyfelől azon intéze­tek, melyek a gyakorlati élet pályáira képeznek szakembe­reket, tehát az orvosi, mérnöki, ügyvédi fakultások, egészen

Next

/
Oldalképek
Tartalom