Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 20. szám

POLITIKAI HETILAP. í Megjelenik hétfőn reggel \ másfél—két nagy iven. s Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár > vidékre postán küldve, egész évre S, fél évre 4, nel, gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 j haBábos kisbetű-sorért 6 kh Bélyeg külön 30 kr. „Citius enim emerget veiitas e falsitate, quam e confusione." B a c o. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. \ i Csikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét l l illető küldemények és tudakozások a szerkesztí'sóghez ? 1 (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók é•-; l \ hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) l \ inté endők. \ Első éTfolyam. 1865. 20. szám. Pesten, November 13. Pest, 1865. nov. 12. Azon kővetjelöltek közül, kik a múlt országgyűlésen a Deák-párthoz tartoztak és most is e párthoz számítják magukat, többen gyűltek össze mai napon a fővárosban azon czélból, hogy némely előleges tárgyak fölött egymással értekezzenek, oly tárgyak fölött, mikre nézve czélszerünek tartották még az országgyűlési tanácskozások megnyitása előtt magukat tájékozni. Első volt ezen előleges kérdések közül az, kiket óhajtanak az alsó háznál elnököknek megválasztani. A jelenvoltak egyhangúlag Szentiványi Károlyt, ki 1839 óta több országgyűlésen a régi ellenzék és reformpárt köztiszteletben álló tagja volt, s 1848-ban, mint a főrendi táblának tagja, és 1861-ben, mint képviselő független önállását és szilárd jellemét mindig megtartotta —- megkérték, hogy azon esetre, ha a ház többsége benne helyezné bizalmát, s a ház elnökévé megválasztaná e megválasztást fogadja el. Szentiványi Károly nem kis küzdelem után végre a sok kérésnek engedett s kijelentette, hogy, ha a ház többségének bizalma által elnökül megválasztatnék, a megválasztást elfogadni hazaitíui kötelességének tartja. Alelnökül hasonlóul egyhangúlag gróf Andrássy Gyulát, a független, szilárd jellemű férfiút, ki már az 1847/8 dik évben, mint országgyűlési követ, az 1848-diki pesti országgyűlésen, mint főrendi tag, 1861-ben pedig, mint alsóházi képviselő működött a haza közjavára — óhajtván megválasztatni a jelenlevők, őtet személyesen megkérték, hogy az esetre, ha az alsó ház többsége által megválasztatnék a megválasztást fogadja el, mely kérésre ő is azt nyilvánította, hogy e megtisztelő bizalmat visszautasítani hazafiúi kötelessége tiltaná. A másik, és ha netalán szükséges lenne, egy harmadik alelnökre nézve azon véleményben voltak ajelenlévők, hogy azt Erdély- s Horvát-, Dalinátia és Tótország részére volna méltányos fenntartani. Az elnökökre nézve történt megállapodás után felhozták a jelenlevők azt, hogy az országgyűlés első teendői közé tartozik, sürgetni a jogfolytonosságot, s annak folytán a parlamentáris kormánynak törvényeink szerinti visszaállítását s a független felelős magyar minisztériumnak kineveztetését, úgyszintén a megyék, kerületek és városok alkotmányos önállásának és teljes törvényes autonómiájának viszszaállitását. xiltalános volt ezekre nézve a jelenlevők egyetértése, nemcsak a jogfolytonosság elvénél fogva, hanem azért is, hogy az országgyűlési tanácskozások és egyezkedés — tractatus diaetales — meg ne gátoltassanak s a közigazgatás a ,hosszabb időt igénylő végrendezésig is alkotmányos és a közérdeknek inkább megfelelő lehessen. Bővebb fejtegetésekbe s részletekbe bocsátkozni e tárgyak fölött fölöslegesnek tartották ezűttal a jelenlévők, miután a részletes fejtegetés csak az országgyűlése alatt történhetik czélszerüen. Megemlittetett ez alkalommal az országgyűlés kiegészítésének netalán előfordulható kérdése is, de miutín a jelenlévők erősen hiszik, hogy az országgyűlése törvényeink értelmében csakugyan ki lesz egészitve, nem vitatkoztak tovább e tárgy fölött, hanem egyszerűen kijelentették, hogy azon nem reménylett esetre, ha az országgyűlés kiegészítve nem volna, szorosan ragaszkodnak e részben is azokhoz, miket erre vonatkozólag az 1861-diki föliratok kimondottak. Befejezvén e tárgyak felett az értekezletet, a jelenlévők közakarattal abban állapodtak meg, hogy menjenek valamennyien Deák Ferenczhez, kit a jelenlevők vezérüknek kívánják ezentúl is tekinteni. E megállapodás folytán el is mentek Deák Ferencz lakására s elmondották neki megállapodásaikat a fentebb elmondott tárgyakra nézve, s ő kinyilatkoztatta, hogy e megállapodások az ő nézeteivel is teljesen egyeznek, s kijelentette azt is, hogy, miután azonpolitú kai párt, melylyel ő eddig is egy téren működött, az ország alkotmányos önállásának s függetlenségének teljes megóvása mellett akarja békés uton kiegyenlíteni a fennforgó nehéz kérdéseket, ő jövendőre is azon pi'rthoz kívánja magát számíttatni. Pest, nov. 12. Minél inkább közeledik az idő, melyben nemzeti kormányunk a 48-diki tőrvények értelmében s a parlamentarismus alapján fog megalakulni, annál nagyobb érdekkel tekintünk e kormány feladatai s megoldásuk módja elé. A dualismus, mely az örökös tartományok s a szent István koronája alatti országok kölcsönös viszonyai rendezésében mellőzhetetlen kiindulási pontul fog szolgálni önálló államszervezetünkben, a kötelességeket, a kormányteendőket is szaporítja, s a 48-diki törvényekben foglalt felelős minisztérium egyes osztályainak eléggé ki fog jutni a munkából s gondból; de a teendőkkel elhalmozva leginkább azok lesznek, melyek az ország anyagi érdekeivel foglalkoznak* Ilyen minisztérium a 48-diki törvények szerint három van: az országos pénzügy, a közmunka és közlekedési eszközök s hajózás, meg a földmiv^lés, ipar és kereskedés osztálya. Mind a három minisztériumi osztály olyan, mely teendői egy részével a közös ügyekbe vág, de a mi ki nem zárja, hogy tág önálló hatásköre is legyen. Mellőzve az országos pénzügyi minisztériumot, melynek munkarésze, habár első pillanatra legziláltabbnak látszik is, talán a legegyszerűbben lesz kihasítandó, s mellőzve a közmunka, közlekedési eszközök- és hajózás minisztériumát, mely csak bővítéséül tűnik fel a nemzetgazdaság három főágát magában foglaló földmivelés, ipar és kereskedés minisztériumának: inkább csak ez utóbbival akarunk jelen sorainkban foglalkozni. A kereskedelmet majd valamennyi követjelölt közös ügynek jelezte programmjában. Méltán-e vagy joggal, az attól függ, miként értelmezi a kereskedelem szót. Ha alatta a legszűkebb értelemben vett külkereskedést s az ezt előmozdító eszközöket érti, akkor nem lehet ellene kifogásunk; mert a külkereskedést mai napság leginkább előmozdító kereskedelmi szerződések kötését például soha nem fogja Magyarország kizárólag* magának követelni, valameddig az osztrák birodalommal együttes vámterületet képez; nem lehet pedig felvilágosodott nemzetgazdát képzelni, a ki korunkban a szerencsére ledőlt közbenső vám sorompókat újra felállítani szándékoznék. • Ez elvből kiindulva tehát, méltányolnunk kell az nj császári keresk.delmi miniszter törekvéseit is, melyekkel az angol-osztrák kereskedelmi szerződés megkötésén fáradozik, és csak saját érdekeinket mozdítjuk elő, ha mig önálló magyar minisztériumunk lesz, a jelen kormányt ebbeli törekvéseiben gyámolítjuk. De meg méltányolnunk kell á cs. kereskedelmi minisztérium eddig kinyilatkoztatott egyéb elveit is, a menynyiben azok experimentatiók, tényleges beavatkozás és állami gyámkodás helyett az egyéni tevékenység szabad mozgalmát akarják elősegíteni s inkább az iparos és kereskedelmi fejlődést gátoló akadályok elsimításában, mint az ab39