Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 18. szám - Nézetek közoktatásunk országos rendezéséről 1. [r.]

231 műszóra is, és viszont. Ez elv csak azon esetben állana, ha az idegen műszók mind szabatosan volnának alkotva s a nyelv természetéhez illő fordításban át lehetne venni. De tudjuk, hogy valamely műszó fölkapása gyakran a véletlen dolga, mely bizonyos szót egyik-másik tudományban külön értelemben használ; gyakran nyelvtani képtelenség is a műszó; a mi pedig a legfőbb, szinte kivétel nélkül conventionalis értelmű. A legritkább eset, hogy tárgyának rövid meghatározását, vagy csak valamely jellemzetesebb vonását is magában foglalja. Tehát a fordítással többnyire semmire sem megyünk; a műszót saját nyelvünkből, Önállólag kell merítenünk, s legszerencsésebben járunk el, ha nem csinálunk ujat, hanem valamely már meglevő, élő szót emelünk ki köznyelvi határozatlanságából s ruházunk föl a tudományos értelem határozottságával. így tesz G y ö r y maga is, midőn például parabolára a kanyar, hyperbolára a karéj szót ajánlja (h aj tálé k, mentelék helyébe.) Hibáztatnunk kell G y ö r y eljárásában egyes műszók megtámadása körül azt is, hogy rosz élczekkel igyekszik az illető szót nevetségessé tenni. A rosz élez mindenütt hiba, tudományos kutatásban meg főképen. Mit bizonyit például a coefficiensre használt velejáró ellen azzal, hogy azt mondja: az árnyék is vele jár a testtel, azért még sem coeffíciens ? G y ö r y a coefficiensre ezt a szót ajánlja: ö s z t e v ö. Ezt épen ugy ki lehet figurázni. A ki imádkozik, összeteszi a kezét, azért még sem coefficiens. Nyomós ellenvetés azonban az ö s z t e v ö ellen az, hogy ez már a componens kifejezésére van elfogadva. G y ő r y után Dorner József lev. tag mutatta be K a n i t z A k o s ur növénytani jelentését, mely kivonat egy nagyobb értekezésből "s melyben szerző, az elsőség megóvása tekintetéből előadja, hogy ö a tanacetum neme alá több eddigi nemet foglal f a j okul. Ez újítást Dorner maga sem helyesli s K a n i t z meghatározását erősen megczáfolja. Különben a bemutatott jelentés bírálat alá bocsáttatott. HunyadyJenő és Kókay István urak beküldött dolgozatai szintén meg fognak vizsgáltatni. Kubinyi Ágoston tiszt, tag Írásbeli jelentéssel bemutatja a magyar orvosok és természetvizsgálók Pozsonyban tartott nagygyűléséről az Akadémia számára hozott könyveket és érmet. Ma a bölcsészeti, törvénytudományi és történelmi osztályok ülése lesz, melyre be vannak jelentve: Henszlmann Imre lev. tag értekezése Selmecz városának építészeti emlékeiről; és H a j n i k I m r e jogtanáré: „A zsidók Magyarországon a vegyes házakbeli királyok alatt." Kisl'allldy-Társaság. A Kisfaludy-társaság e hó 25-én tartott havi gyűlésében egy régi jeles tag, Pulszky Ferencz levele olvastatott föl, ki „Lon.donbon, Turinban, Szicziliában, Nápolyban és a Szárd szigetcsoporton összeszedett töredékekből egybeállított s a királyfiról szóló ismeretes mesével rokon meséjét a csillagfiról" a Kisfaludy-Társaságnak ajánlja. Ezen allegória, más kettővel együtt, közelebb egy kötetben megjelenik. A Kisfaludy-Társaság pártolói számára, mint 1865-ik évi könyvilletmény, egyszerre két mű fog megjelenni s karácsony és újév táján szétküldetni, úgymint: „Bethlen Gábor ifjúsága" történeti regény P. Szathmáry Károlytól, egy kötetben; és „Onyégin" verses regény Puskintól, fordította B é r c z y Károly, egy kötetben. Elfogadta továbbá a Kisfaludy-Társaság, kiadás végett, a L eh o c z k y Tivadar, Szeberényi Lajos, és T ö r s Kálmán urak által fordított tót népdalokat, melyek összes száma a négyszázat meghaladja. Szeberényi Kajos jeles értekezést irt a tót népdalokról, • mely a tót népdalgyüjteményben szintén meg fog jelenni. Vajha más hazánkbeli népek dalaiból is mihamarabb adhatna ki a társaság hasonló gyűjteményeket. Török Károly úr H.M.-Vásárhelyről alföldi népköltészeti gyűjteményt küldött be, mely oly tökéletesen van rendezve, hogy a Kisfaludytársaság azt változatlanul, mint külön kötetet, fogja népköltészeti gyűjteménye uj folyamában közrebocsátani. , Shakspere „Szeget szeggel" czimü színmüve Greguss Ágost fordítása szerint a magyar Shakspere-kiadásba fölvétetett. Shakspere „Tévedések játéka" czimü vig darabja, fordítva Arany László ur által, bírálat alá bocsáttatott. Plautusi vigjátékok fordításbeli mutatványai, Silberstein Adolf úrtól, szintén bírálat alá bocsáttattak. A „Koszorú" szerkesztősége F á y András két utolsó beszólye, „Flóris Deák" és a „A szulioták" eredeti kéziratával, Udvar dy Vincze alapító ur pedig „Dicsőség és szerelem" czimü beszélgyüjteménye egy példájával ajándékozta meg a társaságot. Vegyes. A művészek választó képessége csodálatos magyarázatra tálált a főváros központi választó bizottmányában. A 48-diki törvények azon pontját ugyanis,1;mely az akadémiai művészeket választóképeseknek mondja oda értelmezik, hogy (akadémiai művésznek csak az tekinthető, kinek akadémiai oklevele van. Tudvalevőleg Magyarországon eddigelé művészi akadémia nem létezett, azt meg fel nem tehetni, hogy valamely külföldi akadémia oklevele alapítsa meg a magyar választó jogot; de meg külföldi akadémiák sem igen adnak ki ily okleveleket. Ennélfogva festészeink, szobrászaink, építészeink, zenészeink stb. szóval mindazok, kik akadémiai tanulmányok tárgyát képező művészetet gyakorolnak, mind megfosztatnának a honpolgár legelső alkotmányos jogától a képviselőválasztási szavazástól. Művészeink ezért a képzőművészeti társulat helyiségeiben, szombaton tartott értekezleten elhatározták, hogy tömegesen reklamálnak a 48-diki választó törvény ily szűkkeblű magyarázata ellen, s reméljük, annál biztosabban fognak czélt érni, minthogy 48-ban is, 61-ben is szabadon éltek e jogukkal. Kár is volna a 48-diki törvények szellemét, mely a szavazási jogot épen az értelmiségre akarta kiterjeszteni, ott is megszorítani, hol bővebb magyarázata könnyű; a tolla után élő iró, lapszerkesztő stb. ha véletlenül nem akadémikus is, e törvények szerint amúgy is elesik a szavazási jogtól. A pesti vál'OSi törvényszék gyorsabb eljárása tekintetéből Pest sz. k. város főpolgármestere, C s e n g e y Endre jogtudor és hites ügyvédet ezen város tiszteletbeli főügyészévé kinevezte, egyszersmind Jámbor László tiszti főügyészt a város peres ügyeinek vitelétől felment/én, ötet kizárólag a fenyítő törvényszéknél működésre utasította. — Ezen intézkedés sürgősen szükséges volt, mivel a városi rendes tiszti főügyész ugy is mint közvádi és mint a városnak polgári ügyekben képviselője, a teendők nagy halmaza miatt feladatának sikeresen megfelelni nem képes, igy azonban a tiszti főügyész egyedül csak a fenyítő törvényszéknél levén ezentúl elfoglalva, az ott működő tiszti alügyészek eljárásait folytonosan őrszemmel kisérheti, és a fenyitő igazságszolgáltatásnak gyorsabb menetét eszközölheti, tiszteletbeli főügyész ellenben egyedül csak a város magánjogi ügyeivel foglalkozván, e részben is az agykezelés nemcsak gyorsittatni, de a város érdeke is tetemesen nyerni fog. A IU. k t. C. joghallgatókat segélyző egylet bizottmánya megalakulván, újra megkezdte működését. Az egylet uzélja nemcsak pénzbeli segély, hanem különböző állomások szerzése által is könnyíteni a szűkölködők sorsán 5 ennélfogva tisztelettel fölkéri Makfalvay G. a m. k. t. e. joghallgatók seg. egy. e. i. titkára, a nagyérdemű közönséget, mely ez egyletet már több éven át nemes pártfogásában részesité, hogy kinek nevelő-, tanitó-, vagy nyelvmestere, ugy szintén fordítókra vagy írnokra stb. van szüksége, ez egylethez (Iroda : nagyobb egyetemi épület II. e.) fordulni szíveskedjék. Az oda fordulók kivánatait minél gyorsabban s pontosabban teljesitni az egylet titkára szoros kötelességének ismeri. LÓuyay László Edelényböl october 23-ról kapott tudósítás szerint nincs többé! Folyó hó 20-kán, életének 74-dik évében, családjának és ismerőinek mély bánatára jobblétre szenderült. A boldogult — irja a „P. Napló" — Borsodmegyének 7 éven át közszeretetben állott erélyes föszolgabirája, Borsod és Bereghmegye országgyűlési követe, Borsodmegye nemzetőrségi őrnagya, s 1861-ben az edelényi választó-kerület képviselője volt, politikai elveihez egy hosszú élet megpróbáltatásain át tanúsított rendületlen hűsége és kiváló tehetségei a haza ünnepelt fiai közé sorozák, választóinak osztatlan bizalma ezúttal is öt jelölte ki képviselőnkül. — Hűlt tetemei nagy számmal összesereglett tisztelői által kisérve, a reform, egyház szertartásai szerint császtai pusztáján ma adattak által az örök nyugalomnak. — Meghatóan nyilvánult Edelény városa derék közönségének az elhunyt iránti hálás tisztelete, értesülve szeretett jelöltjük haláláról, hogy a temetési szertartásban minél többen és akadálytalanul részt vehessenek, az elhunyt császtai házához vezető rosz utat több száz öl hosszában, minden felszólítás nélkül egy nap alatt kikavicsolták. Szép példája ez a földesúr és dézsmásai között levő patriarchális viszonynak. Lebegjen béke a hűnek és jónak porai felett! Képzőművészet. Than és Lotz „Tündér-Ilona" kartonjait, melyek jelenleg a bécsi osztrák múzeumban kiállítvák, a bécsi művészeti szaklap a jelon kiállítás fénypontjának nevezi. Méltán örvendhetünk a fölött, hogy e jeles művek szakavatott szomszédaink előtt oly élénk elismerésben részesülnek. — Ugyancsak a „Recensionen" utolsó száma elég részletes tudósítást hoz a magyar orvosok és természetvizsgálók pozsonyi nagy gyűlése alkalmával augusztus havában ugyanott rendezett mü- ipar- és régészeti kiállításról, melyet a magyar lapok tudósítói vagy teljes hallgatással mellőztek vagy melyről csak futólagosan néhány szóval tudtak megemlékezni. A fentebbi lap tudósítója igen jelentékenynek mondja a kiállítást, nemcsak a tárgyak nagy számánál, hanem főleg az idő ós terület nagyságánál fogva, melyet képviseltek. Szerinte a sajátlag művészeti osztályban ugyan egy két németalföldi festményen kívül alig volt kiváló figyelemre méltó mü, azonban az úgynevezett „Kuriozitások" és kivált a régiségek tárlata annyival érdekesebb és gazdagabb volt. A magyarhoni iparczikkek közül kiemeli a nagy számban kiállított ieles asztalosmüveket, melyek a készítők nagy ügyességéről tanúskodtak, de egyúttal sajnálkozást gerjesztenek az iránt, hogy az illető iparosok jobb rajzok után nem dolgoznak, a mi hasonló fáradság mellett nagyobb izlést kölcsönözne e müveknek. Felismerszett ugyan mindenütt a szorgalom, kitartás és ügyesség, de az alakban hiányzott a határozottabb jellem, a kivitolben az elegantia, a régi ós ujabb jeles minták ismerete és tanulmánya. — Eljött az idő, hogy hazai iparunk öszves területén a jelzett hiányok pótlásáról valahára nálunk is kezdjenek gondolkodni; erre ugyan első sorban az irnént megalakult iparegylet lesz hivatva; gyökeres orvoslást azonban csak még hatalmasabb tényezők közbenjárása folytán, a rajztanítás országos szervezése- és terjesztésétől várhatunk. — Doré Gusztáv, ki kezdetben kiválóan szellemdús, utóbb 36* i