Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 18. szám - Nézetek közoktatásunk országos rendezéséről 1. [r.]

229 Szeben éa Zágráb által, a birodalmi alkotmány ezóta már ténynyé vált vöiöaaci &dn .niitiüJfiYO'i i^jjbjji^ Jo^ijnd níxaíieil /; MfjúhRÁv^oll „Ha sikerül a magyaroknak amott hegemóniára jutni, nevetséges igyekezet volna a németektől, itt nálunk a hasonló helyzetet elvitatni. Az ily dualismus következése, hogy Pesten és Bécsben egy-egy uniált parlament állíttassék fel, vagyis a Reichsrath a pesti országgyűléssel egészen coordinált állapotba helyeztetnék. Természetesen kivéve a kö­zös ügyeket, melyek az államegység elvének föntartása végett, min­denesetre közösen tárgyaltatnának. „Ha a dolgok a minisztériumban igy fejlődnének, akkor rebus sic stantibus valahogy megnyughatnánk. A német alkotmányos párt erősen áll Reichsrath ja mellett, s csak erőszakkal lehetne vinni e pár­tot a tartományi-csoportozatok bolondokházába. De ki képzelne tartós állapotot Ausztriában ugy, hogy a német elem erőszakosan el legyen nyomva ?" Hjiliifn Oc Aoskbiu -éiíisgfciv b í n o T Külföld. d&tmdi ÍJ Nagy felindtilást okozott Ausztria és Poroszország- fel­lépése Frankfurtban. A frankfurti senatus, fensége jogható­sági érzetében, melyet Frankfurt szabad város, mint a né­met szövetség egyik ónálló tagja gyakorol, tiltakozott a két német nagyhatalom ez Önkényes eljárása ellen. Az ingerült­ség oly nagy, hogy például Ausztriának a Eothschild frank­furti házzal folytatott pézügyi alkudozásai e miatt szakadtak volna meg. „íme németországi politikánk gyümölcse" ! kiált fel a régi „Presse" értvén alatta, hogy a bécsi kabinet a porosz politika uszály-vivőjévé lett. Ausztriában az uj fordulat barátai, igyekeznek e bal lépést kimagyarázni, vagy hatását gyöngíteni. Fejtegetik a különbséget, mely a Frankfurtba küldött osztrák és porosz jegyzék közt létez. Ez utóbbi kihivó természetű, mig az előbbi, szorosan marad a szövetségi akta által előirt határok közt. Sőt egyik prágai lapnak azt irjá1r Bécsből, hogy a mi­niszter-tanácsban, melyben a frankfurti ügyre nézve határozat hozatott, Maj 1 át h és B e 1 cr e di e határozat el­len voltak, és hogy az ügynek mellőzésében megegyezés is történt. Erre néhány nap múlva Mensdorff gróf, a mi­nisztertanács külön meghagyása nélkül, a jegyzéket elkíil­dötte. Ily dolgokban eddig legalább bizonyos parlamentaris modor volt divatban, a miniszterek egyes szavazatai jegyző­könyvbe vétettek fel s formaszerinti határozatban mondattak ki, megemlítve mindig az elütő vagy ellenkező szavazatokat. Most ugy látszik más a divat és sok fontos ügy átalában mi­niszteri tanács nélkül döntetik el. Mennyi igaz ez előadásból, arról jót nem állhatunk. Ugy látszik egyébiránt a „Neue fr. Presse" előadásból, hon­nan a fentebbi sorokat vesszük, hogy az tendentiosus, s va­lószínűleg arra van számitva, mint a nevezett lap majd min­den közlése, hogy a Majláth-Belcredi minisztériumot, aristo­kratikus, egyenetlenkedő, és önkényes hajlamú színben tün­tesse fel. Mind abból a magyarázatból, melyet a bécsi kabinet, frankfurti fellépéséül, Parisba küldött, s mely ott jóakaró fogadtatásban rézesült, mind a kormány szándékait közelebb­ről ismerő lapok fejtegetéséből a tűnik ki, hogy a bécsi ud­var tulajdonképen Poroszország követelő politikáját akarta mérsékelni, és ellenőrizni, midőn oct. 6. a berlini kabinettel együtt, a frankfurti senatushoz, a sajtó és az egyesülési jog korlátozása érdekében jegyzéket intézett. Ausztria egyáta­lán nem hojlandó a német középállamok ellenszenvét maga ellen felizgatni, s'a hogy a hírek szárnyalnak, a német kö­zépállamok egyátalán nem mondtak le a reményről, hogy Bismarck ur tulhajtásai ellenében, ki ismét Párisban fújja a követ, a porosz mediáitatás ellenében, Ausztriára mint ter­mészetes szövetségesökre számithatnak. Berlinben viszont azzal kecsegtetik magukat, hogy sikerül Poroszországnak Ausztriával, egy szövetségi központi hatalmat, minden köz­ponti parlament mellőzésével, alapítani. Mi hogy mint lesz, majd elválik. A tényállás az, hogy a német nemzeti egylet főgyülése ma tartatik meg Frankfurtban. E nemzeti egylet további törekvése az volt: Németországot porosz hegemónia alatt egyesíteni — ha kell, forradalmi uton is. Sokan azt hiszik, hogy a nemzeti egylet, most is Ausztria ellen lépne fel; mások abban a véleményben vannak, hogy a „Natio­nal-Veréin" megváltoztatta porosz rokonszenveit. Frank­furt szabad város senatusa semmi lépést nem tett arra néz­ve, hogy a „National-Vérein" oct. 29-re határozott gyű­lését meg ne tarthassa. Frankfurtban tehát a legnagyobb kiváncsiságggal várják, mit fog tenni Ausztria és Poroszor­szág a fenforgó esetben; fog-e a jegyzékeiben kifejezett fe­nyegetéseknek, egyenes beavatkozása által érvényt sze­rezni? A szövetséggyülés — mint tudva van — fériáit él­vezi; annyival könnyebb lesz a „National-Vérein" összejö­vetelét szétugrasztani, ha csakugyan ez a két német nagy­hatalom komoly szándéka. Berlinben nyilván azt hiszik, hogy a porosz kormány fenyegetéseinek, egyelőre semmi további következése nem lesz. A porosz félhivatalos „Natio­nal Ztg" optimismusában annyira megy, hogy a két német nagyhatalom beavatkozását csupán arra számítottnak véli, hogy Ausztria és Poroszország elleneit Németországban „el­altassa," „a középállamok legnevezetesb államférfiai és a demokratía közt alakuló szövetséget a 1 a á s s a. A német ügyek lassú bár, de következéseiben fontos alakulása mellett, Ausztria különösebb figyelmét az olasz ügyek veszik igénybe. Mind valószínűbbé válik a római kú­riának a firenczi udvarral való kiegyezése. Más részről Olaszország a lefegy verkezéssel egyátalán nem siet, azt hoz­ván fel okul, hogy ha Ausztria irányában, komoly eshető­ségektől nem tart is, az iránt nincs tisztában, nem fordul-e ellene Német- illetőleg Poroszország, az Ausztriával kötött szövetség értelmébeu. Florenczben annálfogva különös figye­lemmel kisérik Bismarck ur párisi tartózkodásának lehető következéseit. -moí A Alh Hiún GvbiQsov^do^mA\hii ttiluml ddöJ (Jsilojlbs1:í§y8ddö;t JS •gih Flórencz. okt. 22. Az olasz kormány a mai napra tűzte ki a követválasztást az egész országban, s minthogy ez minden tekintetben eltér a magyar vá­lasztásoktól, nem lesz talán érdek nélküli fővonásait érinteni, melyek az olasz nemzet közéletét jellemzik. Az egész ország négyszáz negyven­három választó kerületre van felosztva, ugy, hogy körülbelül minden ötvenezer lakosra esnék egy követ *, minthogy azonbau nemcsak a la­kók, hanem a választók számára is voliak tekintettel, a városoknak több a képviselőjök; mint a vidékeké; oly formán , hogy minden ezer választó egy kerületei képezett, igy például Florencz száztízezer lakos­sal négy követet küld a kamarába. Az adó fölemelése a legközelebb lefolyt három évben, s különösen a jövedelmi adó behozatala csaknem megkettőztette a választók számát, mely Florenczben négy ezerről hét ezerre növekedeti, s ámbár ezen választók csaknem fele részt vesz a választásban, mert a pártok közt egy sincs, mely elmaradása által tün­tetést akarna előidézni, mégis oly csendes a város, hogy magyar em ber nem Í3 gyanítaná, mily élénken foly a, vita a hírlapokban , 8 mily mélyen érdekli e választás az egész nemzetet. Három hét ó:a készül­nek már e nagy napra, s még sincs zene az utczákon , sem éljenzés, sem zászlós menetek, sem itatások, sem népgyűlések. Mind ez nincs szokásban itten, söt ínég az sem tartatik illőnek, hogy a követjelölt be­szédet tartson s a választókat látogassa, minek azonban nagy részben az az oka, hogy kevesen vannak a követek közt, kik képesek volná­nak készületlenül beszédet tartani; a többség hallgat s ha csakugyan szólnia kell, irott beszédet visz a kamarába, s érthetetlen hangon szokta felolvasni. — Guerázzi egyébiránt, a hires regényíró, keresztül tört az előitéletcn, s Livornóban két népgyűlést tartott, hol oly hatalmasan szó­nokolt, hogy választása csaknem bizonyos, mind a mellett, hogy a vá­lasztók többsége a kormánynyal tait s ezért Guerazzinak, mint status­férfinak nem nagy barátja. A kormány jelöltje , Fabrizzi János, nem merte Guerázzi taktikáját utánozni, hiszen ö a mérsékeltek nagy párt­jához tartozik, kik az izgatást minden áron ki akarják kerülni, s a nép szenvedélyeit nem akarják felkölteni. A szokás itt ugy hozza magával, hogy a követjelölt, ki helybeli befolyásában nem bizik, nyilvános le­velet ir a küldőkhöz s a pártválasztmányokra s helybeli barátokra bizza a válaszlás előkészítését. Ilyen párt választmány van aztán min­den kerületben s tartományban akármennyi, mert az olasz, mint min­den latin fajú nép, nem elégszik meg két nagy párttal, minőket Ame­rikában, Angolországban s hazánkban látunk. Itt például három párt van jelenleg, s csaknem minden pártban van ismét három-négy külön árnyéklat, mely csak azért nem válik párttá, mert számra oly csekély, hogy mint ilyennek semmi nyomatéka nem lehetne. A pártok névsze­rint a következők: Először is a veresek, ezen párt azonban nagyon zilált, itt van* nak t. i. a köztársaságiak, s ezek közt a föderalisták, kik azt tartják, hogy a nemzet egységének nem kellett volna feláldozni a nemzet sza­badságát; legkitűnőbb egyénei Cattaneo, ki Lugánoban, svajezi területen él, s a „Po 1 ite c ni co" kiadója s M az z o n i, D o if i, Ma­rio Toscánában. Nézeteik nincsenek a kamarában képviselve, mert nem akarják letenni a hűségi esküt királynak s alkotmánynak. Követ­36

Next

/
Oldalképek
Tartalom